Eger, 1881 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1881-01-13 / 2. szám
azokat, kiknek Sz. N. czikke oly világosan szabá meg a tenni valót? Ne késsünk, mert a mi még ma lehetséges, holnap tán elérhetetlen lesz. Azért tettre érdeklettek! Observator. 12 Választás? vagy: kinevezés? (Folytatás.) I. Főbb érvek, a választási rendszer mellett s a kinevezési rendszer ellen. A törvényhatóságok csak úgy maradhatnak az alkotmány védbástyái, ha a kormányrendeletekkel szemben felirási joggal bírnak, — mely felirási jog által a törvényellenes s a czélszerűtlen vagy kivihetetlen kormányrendeletek végrehajtásának legalább is elhalasztása érhető el. Mihelyt a törvényhatóságoknak saját választott tisztviselőit a minisztérium által kinevezett állami hivatalnokok, mint a kormánytól teljesen függő egyének váltják fel , ezek a legsérelmesebb kormányrendeleteket is feltétlenül végre fogják hajtani, holott most a választási rendszer mellett, a megyei alispán (a városi törvényhatóságokban a polgármester) a végrehajtás előtt a kormányrendelet ellen a főispánnál (Budapesten a főpolgármesternél) remonstrálhat. ki is ezen remonstratiót a minisztériumhoz fölterjeszteni tartozik ; s ha az alispán (illetőleg a polgármester) a miniszteri válasz által sem érezné magát meggyőzve, az ügy a közgyűlés elé terjesztendő, mely a miniszterhez a rendelet ellen egyszer felirhat s ezzel a sérelmes kormányrendeletnek végrehajtását a ministeri válaszig felfüggeszti. Mihelyt a törvényhatóság nem bírna saját választott s közgyűlésétől függő tisztviselőkkel, akkor a kormány, ha esetleg a nemzet közvéleményével s a törvények valódi értelmével netán ellentétben álló parlamenti többségre támaszkodhatik, a legtörvényellenesebb intézkedéseket is képes lenne haladéktalanul keresztülvinni a tőle függő megyei kinevezett tisztviselők által , s csupán azon csekély jogorvoslat maradna fenn a törvényhatóságok részére, mellyel az egyes polgárok is bírnak, hogy a sérelmesnek talált kormányrendelet ellen ennek végrehajtása után az országgyűlésnél kereshetnek orvoslást. Ha a megye s a község, maga által választott tisztviselőkkel bír , már e körülmény rendszerint nagyobb érdekeltséget s részvétet ébreszt a közügyek iránt, különösen a helyi s a vidéki közügyek körül jobban összpontosul az ottani polgárok figyelme, minélfogva úgy az egyesek, mint esetleg az önkormányzati közgyűlés tagjai kevésbbé kapkodnak a nagy politikába vágó meddő viták után, semmint tisztviselőiknek kormány általi kinevezése mellett. A választott tisztviselő még akkor is, ha netán egyes pártnak köszöni állását: ezt rendszerint csak úgy tarthatja meg, ha a közbizalom megnyerésére s kiérdemlésére törekszik. Ellenben a kinevezett hivatalnok könnyen túlteheti magát a közbizalom iránti tekinteteken, s bármily népszerűtlen kormánynak érdekében a hivatalnoki gépezet vak eszközévé lehet, mert hiszen, állása és előmenetele a kormánytól függ. A választott tisztviselő a polgároknak közvetlenebb és sikeresb ellenőrzése alatt áll; minélfogva a tisztviselői önkénynek így biztosabban lehet elejét venni, semmint kinevezett hivatalnokok mellett. Nagy számmal vannak, a hivatali teendők helyes és lelkiismeretes teljesítésére alkalmas oly egyének, kik a választáson alapuló bizalmi állást örömmel elfogadják, s a közügynek csekély díjazás mellett is — vagy némelyek ingyen is, — szívesen tesznek igy szolgálatot; holott ugyanők a sűrűén változó állam kormányoktól függő hivatalt elfogadni nem hajlandók. Ismét más alkalmas egyének, helyi vagy vidéki érdekeiknél, s családi viszonyaiknál fogva, csak bizonyos helyen és vidéken készek s kitünően képesek is a közügynek szolgálni, de a kinevezéssel gyakran járó áthelyezés s ide-oda hányatás eshetőségének épen nem tennék ki magukat; tehát a kinevezési rendszer mellett hivatalt nem vállalnának. A választási rendszer mellett egyszerűbb szokott lenni az ügyvitel s így aránylag kevesebb tisztviselőre van szükség, semmint a kinevezési rendszernél, — mely utóbbi többé-kevésbbé fölösleges és üres formalitásokkal s bénító bureaucratismussal jár. Amott kisebb díjazás is lehetséges, s kikerülhető a nyugdíjazási nagy teher, mely a kinevezési rendszertől szinte elválaszthatlan. Ekkop a választási rendszer sokkal olcsóbb közigazgatást tesz lehetővé, s czélszerűen szabályozott választási rendszer mellett eléggé jó is lehet a közigazgatás. Márpedig a költség kérdése nagyon is figyelembe veendő oly államban, mely — mint hazánk — folytonosan deficitekkel küzd. A választási rendszer mellett mindenki előtt sokkal könnyebben nyílik meg a tisztviselői pálya, semmint a kinevezési rendszer mellett. Ez utóbbi gyakran jár pro Itectióval, nepotismussal , pártkegy osztogatásával, kenyéririgységből eredő áskálódásokkal, s a szabad véleménynyilvánítás elfojtását előidézhető intimidatióval ; márpedig, ha ezek nagy mérvben fizetnek, akkor a tisztviselőségre leginkább alkalmas egyének többnyire kimaradnak a közszolgálatból, sok állomás pedig dilettánsok és elbizakodott kegyenczek kezeibe kerül, — a közügynek legnagyobb kárára. A kinevezési rendszer mellett egy lelkiismeretes miniszternek helyzete rendkívül nehéz; ő az állomásokra folyamodókat nem ismerheti úgy, mint az illető vidék polgárai s ezeknek önkormányzati testületét ; ugyanazért a kinevezésnél rendszerint vagy mások ajánlására hallgat s ezek által gyakran tévútra vezettetik, vagy a puszta bizonyítványok alapján indulva helytelen kinevezéseket eszközöl. Egy könnyelmű miniszternek pedig a kinevezési rendszer a legnagyobb visszaélésekre nyújt módot. (Folyt. köv.) Az 1881. évi május 1-én Budapesten megnyitandó országos nőipar-kiállitás végrehajtó bizottságának körlevele a nőügyletekhez. A gazdasági haladás föllendülésével újabb időben a termelő képesség s a munkaerő gyarapítása szempontjából kiváló fontosságot nyert a nőipar, mely a nyugati és a tengerentúli államokban a fejlődés rendkívül magas fokára emelkedett, s a nő számára új működési köröket jelölt ki. Ezeknek elfoglalására hazánkban is pár év óta jelentékeny mozgalmak indultak meg, melyeknek sikerét éleszteni van hivatva alulirt végrehajtó bizottság a legközelebb Koburg Fülöpné herczegnő ő fensége fővédnöksége mellett rendezendő országos nőipar kiállítás által. Ennek fő czélja: feltüntetni azon iparágakat, melyekben a magyarországi nők foglalkoznak, ha képet nyújtani a női kézimunka eddigi haladásáról, az abban nyilvánuló ízlés fejlettségéről szakjelentésekbe foglalandó javaslatok által, végül alkalmat szolgáltatni a netaláni hiányok pótlására és a nők munkakörének terjesztésére. Ezen czél nagylelkű támogatására mély tisztelettel és hazafiúi