Eger, 1890 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-08 / 14. szám

29 -ik év­folyam. 14-ik szám. Előfizetési dij: Egész évre . Félévre . Negyed évre. . Egy hónapra Egyes szám 1890. Április 8-án. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Hirdetésekért minden 3 hasábozott­ péti sorhely után 6. bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit­sorhelyért 15 kr. fizetendő. ■ Előfizetéseket, elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. 25 írta ki 50 .. 1 n30 „ - „ 45 „ - „ 12 „ A főispán programmja Midőn Heves megye új főispánja székfoglalója alkalmával kifejté amaz irányelveket, melyeket a jövő működésében követni szándékozik, nem csupán a szokásnak hódolt, hanem a közohaj­­tásnak is eleget tett. Az előbbi főispán hivataloskodása és hirtelen történt fel­mentése, azon körülmény, hogy a főispáni szék hosszabb ideig üresedésben volt. hir szerint azért, mert a kormány sokáig kere­sett oly embert, a­ki a meglehetősen elmérgesedett viszonyokat megyénkben tanálni képes legyen , de még inkább a csak imént lezajlott kormányválság mind hozzájárultak ahhoz, hogy megyénk közönsége fokozott érdeklődéssel várta az uj főispánt, és annak programmját. S a programm, melyet a főispán adott, általában jó hatást tett; azon elvek, melyeket követendőkül tűzött maga elé, meg­nyugvást keltettek, mert remélni engedik, hogy a rendszer hibáit az egyén, a mennyire tőle telik, enyhíteni kívánja. Midőn az 1886.: 21. t. sz. újra alkotta a főispáni intézményt, oly hatáskört biztosított a főispánok részére, a mely alkotmányos országban egyáltalán nem foghatna helyet, oly diseretionalis hatalmat adott kezébe, mely egy szabad nemzet szabad intézmé­nyeivel össze nem egyeztethető. E törvény szerint a főispán csaknem korlátlan úr a vár­megyében ; általa a belügyminiszer jelen van mindenütt, a kor­mány érvényesíti akaratát mindenütt, ha lehet, a törvényhatóság egyetemével karöltve, ha nem lehet, a nélkül, sőt annak ellenére; s ha hozzávesszük, hogy a főispán a közéletnek nemcsak fonto­sabb, hanem a legcsekélyebb mozzanatairól is referál a ministe­­riumnak, embereket ajánl és megbélyegez jelentéseivel, előttünk áll a mindenható közigazgatási főnök, a­kit a franczia cheftől és az ausztriai Kreishauptmanntól csak a neve különböztet meg. S hozzá még a törvénynek ide vonatkozó intézkedései oly elas­­ticusak, hogy azok alatt elfér minden felfogása a főispánságnak, a csendes közigazgatási tevékenységtől, a politikai ágens túl­kapásaiig. Ily tág tél­ nyilván az egyéni felfogásnak, méltán kelthet megnyugvást az uj főispánnak azon kijelentése, hogy az állásával járó befolyást és hatalmat jogos vagy jogtalan pressio, vagy beavatkozásra, sem politikai, sem más indokból felhasználni nem kívánja. E kijelentést határozott ígéretnek kell vennünk a jövőre nézve, mely ha megtartatik, — s nincs okunk kételkedni, hogy meg­­tartatik — sok kellemetlenségnek és súrlódásnak fogja elejét venni. E nyilatkozatnak kiegészítő része az a másik kijelentés, hogy míg egy részről a főispán saját meggyőződése jogosultsá­gának elismerését kéri és várja, addig más részről­­ ő is tisztelet­tel adózik minden, a magyar állameszme alapján álló párt, és minden magyar hazafi meggyőződése iránt. E kijelentés a politikai türelmesség proclamálása, mely nél­kül oly exponált állásban, mint a főispáni állás, semmi üdvösét sem lehet cselekedni. — Ezek után remélhetjük, hogy nem fogunk többé az autonomikus érzést annyira sértő, olyféle kijelentésekkel találkozni, minőt csak nem­régiben is hallottunk a főispáni szék­ből, hogy: ám határozzon a megye közönsége ez ügyben bármit, a minister úgyis meg fogja azt semmisíteni. Ha az uj főispán a programm­ beszédjében jelzett irányban kivan haladni, s a politikai életben igen könnyen előforduló villá­mokat nem akarja még dühöngőbbeké tenni, hanem tapintatos eljárása által inkább azok lecsendesítésére törekszik, úgy sokkal könnyebben eléri azt a másik czélt, melyet maga elé tűzött: a jó, tiszta és gyors közigazgatást, melynek segélyével Heves­vármegye első helyen álljon az országban. Természetesen ez nem egyedül a főispántól függ. Mert ennek első akadálya a mai közigazgatási rendszerben keresendő, mely­ről igen helyesen jegyezte meg a főispán, hogy annak rendezése, javítása, reformálása elodázhatatlanul szükséges és kívánatos. De addig is, míg a törvényhozás a mai rendszer gyökeres refor­málásával ez akadályt elhárítja, a főispán a jó, a gyors, és tiszta közigazgatás elérésére igen sokat tehet, ha akadálytalanul hagyja működni a törvényhatóság egyetemét mindazon téren, mely az autonómia részére van fenntartva; ha nem akarja a megye kife­jezett akaratával szemben a saját, vagy a kormány akaratát mere­ven keresztülvinni, ha legfőbb törekvése nem bizonyos politikai missió betöltésére, hanem a jó közigazgatás elérésére lesz irá­nyozva. A főispáni intézménynek, amint az ma áll, legodiosusabb oldala, hogy rendszerint nem csupán a kormány képviselője, nem csupán a közigazgatás ellenőrzője, hanem és főképen, a kormány politikai ágense is. Hogy ez a gyakorlatban így van, arra elég bizonyítékot nyújtanak az ország némely ismertebb főispánjai. E minőségük a megyei, de különösen az országgyűlési kép­viselők választásánál tűnik ki. Ámde a főispánnak jól felfogott hivatása ez nem lehet; a főispán nem azért áll egy megye élén, hogy ott a politikai nézetek szabad nyilvánítását és érvényesíté­sét megakadályozva, minden áron a kormánynak kedvező áram­latokat hozzon létre, hanem hogy az állam érdekeire úgy az autonomikus közigazgatás tényeinél, mint az állami közigazgatás közvetítésénél felügyeljen, a közigazgatást ellenőrizze, közvetlen tapasztalatok alapján informálja a kormányt a közigazgatás szük­ségleteiről, s felvilágosítsa a törvényhatóságot a kormánynak köz­­igazgatási kérdésekben elfoglalt álláspontjáról. Szóval, a főispán közigazgatási teendők ellátására rendelt közeg, nem pedig politi­kai ágens. S hogy az uj főispán szintén így fogja fel állását, az kitűnik egész beszédének szelleméből, s különösen azon kijelentéséből, hogy bár elismeri a közigazgatási tisztviselőknél is a független szabad nézetnyilvánítást, és a politikai meggyőződésnek szabad érvényesítését, de más részről a közönség érdekében elvárja azt is, hogy közigazgatási teendőik és állásukhoz kötött tekinté­lyük rovására politikai vezérszerepet vinni nem fognak, és ilyenre bármely párt érdekében sem vállalkoznak. A főispán e kijelentésére kiváló súlyt kell fektetnünk, mert ha ő a politikai meggyőződés szabad nyilvánítását és érvényesí­tését — mely alatt a tetszés szerinti szavazást kell értenünk — elismeri a közigazgatási tisztviselőkben, de a politikai vezérsze­replést — a­mi egyértelmű a korteskedéssel — megengedhetőnek nem tartja, — ezzel megjelölte azt az utat is, melyen ő maga is haladni akar; kimondotta, hogy ő sem akar politikai vezérszere­pet vinni, nem akar korteskedni egy párt érdekében sem. Mert a­mi az alsóbb fokú közigazgatási tisztviselők állásával össze nem fér, a közigazgatási főnök állásával még kevésbbé fér össze. Ha a főispán ezen elvet szigorúan fogja alkalmazni, akkor

Next