Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1872
TANULMÁNYOK A METEOROLOGIA KÖRÉBEN. Meteorologia, a görög meteorosból, földfeletti, községi tünetet jelent, s azon része az alkalmazott természettannak, melynek a községben előforduló összes tüneményeket az ismert, megállapított természettani törvényekre visszavezetni feladata. Tárgyai: a község tulajdonairól szóló tan, — és mint ilyen atmosphärofögia nevet visel; továbbá, az egyes tünetek: szelek, viharok, köd, felhők; a községben előforduló minden néven nevezhető víztinetek, mint: harmat, eső, hó, jégeső. Ide számítják közönségesen a községben lehulló anyagokat is, a meteorköveket, legyen ezek származása a légkörben, vagy azon kívül. Az alkalmazott természettan ezen ágához sorolják a légkörben jelentkező fénytüneményeket is, u. m. a szivárványt, a nap- és holdudvarokat, a légtükrözést, a délibábot, s végre a villámlás, dörgés, éjszaki fény stb. valamint a községben létező ózon mennyisége is a metorológia tárgyát képezik. De újabb időkben a légtünettan legfontosabb tárgya a körség és földünk hőmérsékletének viszonyai, s különösen a naptól származó hő elterjedése a földön, mert a hőmérsék viszonyától függ az elsorolt több tünetek oka, fejlődése, u. m. a szelek, víz-csapadékok; és, viszont, a felsorolt tünemények egyike-másika befolyást gyakorol valamely hely hőmérsékletének viszonyára. A légtüneti észleletek figyelemmel kísérik a föld delejességének változatait is. A delejes változások törvényeinek és okainak kifürkészése végett Humbold Sándor indítványára, 1829 óta, a föld felületének mind több-több helyén delejes észleldék állíttattak, s azért ma a meteorologiai észlelési állomások egyszersmind földdelejességi állomásoknak neveztetnek. A meteorológiától meg kell különböztetni a meteorognosiát, az időismét vagy időjóslást, melynek — mint könnyen belátható — ha némi alappal akar bírni, a légtimettanban kell támasztékot keresnie.— Az első lépés egy kis tájékozottság elsajátítására a légtünettan körében az eszközök ismerése; szolgáljon tehát ez kiindulási pontot. ,zon készülékek, melyek az észlelésekhez használtatnak, következők: 1) A lég hőmérsékének meghatározására szolgálnak a hévmérők (thermometer), ezek közöl főleg, egyöntetűség okáért, a 100-as felosztású, nem különben a maximumok és minimumok, az újabb szerkezetűek higany nélkül, hazánkban is kezdenek elterjedni. * 2) A légnyomás nagyságának meghatározására a légsúlymérők (barometer), a légnedvesség fokainak kitudására a nedvmérök (hygrometer); a légköri villamosság felismerésére a légvillámmérők (electrometer); az esőméréshez az esőmérő (ombrometer); a felhőktől visszavert sugarak észlelésére az aethriometer használtatnak. 3) Az ég kék színének észlelésére szolgál a cyanometer. 4) A diaphanometer, a körség átlátszósága mértékének meghatározására. 5) Az eudiometer a körség éleny, az anthrakometer a szénsav, az ozonometer az ozon , a drosometer az éjen át leesett harmat mennyiségét mérik. 6) A szél irányának meghatározására szélzászlót, erősségének kitudására pedig anemometert használnak. Nagy feltűnést okozott a párisi világtárlaton, 1867-ben, Secchi római jezsuita meteorograph-ja, mely óraszerkezetű készülék az éghajlati tüneteket, a szél tartamát, a légnyomás nagyságát, a szelek irányát, erősségét, a lég hévmérsékét stb. két táblára jegyzi. Nevezetes volt Wild, berni meteorolog e nembeli készüléke is. Azon észleldékben végre, hol földdelejességi észleléseket is tesznek, az elhajlási és lehajlási észleleteket elhajlási — declinatorium, és lehajlási — inclinatorium készülékeket használják ; a nagyobb, főleg központi észleldékben pedig az elhajlás, valamint a delejes irányváltozás pontosabb meghatározására a Gauss-féle delejmérőt (magnetometer) használják, melynek lényeges részei ezek, áll. egy 4—25 font nehézségű delejből, mely egy tartó segélyével sodratlan selyemfonalon függ, és a tengelyre függélyesen álló síktükröt hord; továbbá a delejtől 15 lábnyira fölállított szögmérőből (theodolit), melynek csövén át a delej tükrében a szögmérő lábához, a nyugvó delej tengelyére függélyesen erősített vízszintes léptéket meg lehet látni. A napi változások meghatározására Gauss kétszálas delejmérőjét (bifilar magnetometer) is használják. — Egy provinciális észlelde felszerelése azonban nem áll ily sok készülékből. Az ily észleldére nézve igen kielégítő: I) Egy úgynevezett állomási légsúlymérő (Sta-