Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876

FEJLŐDÉSI TÜNEMÉNYEK A NYELVBEN, fő vonatk­ozással a nyelvújításra. — Pira, poma . . . volt tanítványaimnak. — I. Magyar irodalmi ébredésünk s vele együtt indult nyelvjavítási mozgalmaink, első lendületüktől (1772) számítva, épen egy kerek századot futottak be széles és ragadó folyamukkal. S midőn a makacs ellenár le­küzdve, a javítás ,diadala' egy embernyom előtt megünnepelve,'­ s a hul­lámok mármár teljesen el valának simulva, — csak ekkor (1872) kezd vala egy eléggé megkésett, hanem már izmosodó tudományunk karjain megjelent második visszahatás szózata széthangzani, a) és hirdetni, hogy a század kelletlen munkát végzett; javítás helyett csak rom­lást terjeszte a nyelvben, annyi törvénytelen korcsot hozván fel­színre, hogy a beléjük ütközés baja nélkül alig mozdulhatni; melyeket azért ki kell az életből törleni, s helyettük jobbakat a készből keresni, vagy ha nincs, alkotni. A dolog a­mily váratlan, épen oly meglepő lett azokra nézve, kik nyelvünket úgy tanulták szeretni, amint van, s a kérdés ma újra, s mind szélesebb hullámokat verve, az ügyben tájékozott és nem tájékozott írók- s olvasókban a jobbra-balra mérlegelés izgalmait kezdi felkelteni. S igen természetes. . . A mi kizárólagos, nemes és féltett tulajdonát őrzi a nem­zet s a hazafi, a nyelv érintésével mindaz érintve van. Magyar­ságunk felbolygatása van szándékba véve, mely fajunkat s nyelvünket jelenti egy szóban, a nyelvünket, az épp­oly édesmind­nyájunkét, mint akár az érzés vagy gondolat, mely abban megjelenik. Ily mélyen gyökerező örökségét azért méltán szereti és félti mindenki. Csakhogy valamint hiába kívánnék, egyesek vagy többen, hogy a nyelv, megszabott időben, így vagy úgy változzék, épen oly hiába azt, hogy ne változzék. Közbejöttünkkel ugyan, ha nem akaratunk-­s szándékunktól füg­getlenül szükségkép és folyton változik az , mert nem csupán kifeje­zője a nyelv a nemzet eszmekörének, gondolatjárásának, kedélymozgásá­nak, hanem szellemi fejlődésének is időnkinti fokmutatója egy­szersmind. Nem elkészült, hanem folyton készülő munkája a rajta szaka­­ ­) Toldy: A magy. nemz. Irod. története. Pest, 1864. 78. §. ’) Magyar nyelvőr. Pest, 1872—76.J

Next