Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
2 r viszereken) által a vérkeringés történik; bemutatják a gyomrot és a többi tenyészeti szerveket; részletesen leírják, miként történik azokban a táplálék feloldása s feldolgozása; szétbontják s szálakra szedik az emberi test végtelenül finom szerveit, az idegeket, s pontosan megkülönböztetik a mozgató idegeket, melyek az izmokat működésbe hozzák, az érzéklő idegektől, melyek, külön megjelölt csoportjaik szerint, az érzéklés különféle nemeit: a látást, ízlést, tapintást stb. eszközük. Azért nevezik ezeket a test működéseinek. De midőn az a kérdés támad: melyik a testnek azon orgánuma, mely a különböző érzéki benyomásokat átveszi s egybefűzi; mely pl. a rózsának a különböző s egymástól független látó, tapintó és szagló érzékek által felfogott alakját, színét, illatát stb. egységes képpé, a „rózsa“ fogalmává alkotja; mely visszaemlékezik, hogy a kedves lény, ki egykor csöndes nyári alkonyon a rózsát nyújtotta, immár hideg sirban nyugszik, s mely e halál eszméjére égő fájdalommal telik el, — fájdalommal, mely egészen különbözik ama fájdalomtól, melyet testünknek az égő seb okoz, s melyet hogy — a közszólás ellenére — nem a szív, ez a tehetetlen hústömlő érez, minden iskolás gyermek tudja. — mi az, ami uralkodik az összes testi szervezeten; parancsol az izomerőnek, irányt ad az érzéki felfogásnak, szabályozza a lélektől tápláló szervek működését; ami erkölcsi törvényt szab; minek parancsszavára lecsillapul az indulatok és szenvedélyek romboló vihara; ami szövésekével jótékony fényt dorít a feldúlt agy sötétjébe; ami felkutatja a természet legrejtettebb titkait s törvényeit, és saját czéljaira fordítja azokat; ami eszméket alkot és teremt, s alkotásaival századok intézményeit forgatja fel, s századok homályát besugárzó világot gyújt az ismeretek és elmék országában; ami igazságosabb a föld minden tóráinál; aminek jutalmazása édesebb a föld minden képzelhető boldogságánál, s büntetése irtóztatóbb a poklok minden borzalmainál ?! . . . Mi az az emberben, ami gondolkozik, emlékezik, érez, eszmél, alkot, világít, uralkodik, törvényt szab, ítél, jutalmaz és büntet? ... E kérdésnél az anatómia leteszi bonczoló fegyverét, s a physiologia más tudományszaknak adja át a kutatás nemes tisztét. Pedig az imént felhozott működések szintén emberi cselekvések, azon különbséggel, hogy míg amazoknál határozottan kimutathatók a test szervei, melyek által véghez vitetnek, addig emezekre nézve még a koponyatudósok, phrenologok legtántoríthatlanabb búvárainak sem siikerült az emberi testben oly részeket, s az agyban, e véredényekkel gazdagon átszőtt állományban, oly orgánumokat fölkutatni, melyeknél észszerűen s alapossággal ki lehetne mutatni, hogy az idézett ténykedéseket végzik. S ép azért nevezik az emberi cselekvések e másik csoportját — a testi működésekkel szemben, — szellemi vagy lelki működéseknek.