Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1881

g koronázásának politikai körülményei. I. Leopoldtól I I. Fer­enci­g. Mielőtt őseink mai hazánkból egy talpalatnyi földet magukénak mondhattak volna, alkotmánynyal ajándékozták meg azt, melynek első pontja: „Míg Árpád nemzetsége él, a nemzet fejedelme mindig abból legyen.“ *) 400 éven keresztül zsinórmértékül szolgált a legfőbb hata­lom birtokosának kétségbevonhatatlan fölismerésére. A felhozott alkot­mánypont értelmében hosszú bizonytalan időre lemondott a nemzet egyik sarkalatos jogáról: a legfőbb hatalmat, ennek üresedése esetén, tetszés szerinti személynek adományozhatni. Őseink ezen intézkedése az utó­kor részéről ugyanazon elismeréssel kell hogy találkozzék, mint amily elismeréssel adózunk a nemzet ama bölcs eljárásának, melynél fogva, a beláthatatlan viszályok elkerülése végett, a nemzet nem él mindig jo­gával, melynek alapján szabadon választhatná Árpád családjának bár­mely tagját, hanem az örökösödés útján törvényes fejedelmének ismeri legtöbbször a közvetlen uralkodó elsőszülöttjét, ennek még atyja életé­ben történt halála után, a másodszülöttet s így tovább, egyenes ágon lejebb szállva, de megmaradván mindig a tényleges hatalmat biró ág férfi tagjánál. Ezen eljárással korántsem mondott le a nemzet a vér­szerződés biztosította jogáról, csak felfüggesztő azt. Állításunkat fé­nyesen bizonyítja a magyar királyi szék betöltésének története az Ár­pádok alatt. Sz. István után­i nővérének fiát, Pétert, ennek uralko­dásával a nemzet elégedetlen lévén, sz. István második nőtestvérének férjét, Aba Sámuelt választja királynak. Szabadon rendelkezett az or­szág a királyi szék betöltésénél még azon esetben is, ha az elhunyt fejedelem fiúgyermeket hagyott maga után, mint ezt I. Endre példája mutatja, ki után nem fiát Salamont, hanem I. Bélát választották ki­rálynak. Nő­örökösödés, jobban mondva a nők királylyá választása, az Árpádok alatt ismeretlen volt. ’) Anonymus, X.

Next