Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1946
|_REV?*| _ _ K MAJZIK VIKTOR 1867—1945.__________N A férfiú, akiről az egri gimnázium Évkönyvének emlékező lapján írunk, csak mint leghűségesebb öregdiák és leghálásabb szülő tartozott az Alma Materhez. Aki meg most e ráemlékező és emlékeztető kegyeletes sorokat írja, ha mint volt diák, tanár s igazgató, lelkének gyökérszálaival egész életre elszakíthatatlanul az intézethez tartozónak érzi is magát, immár tíz esztendő óta nem illetékes arra, hogy a közös nevelőintézet krónikáját rájja. Rendkívüli az első eset, hogy egy csak volt diák neve díszíti az Évkönyv ünneplő lapját, rendkívüli a másik is, hogy intézeten kívül álló kérhessen és kapjon engedelmet az intézet történetéhez tartozó esemény megírására. E rendkívüliségeket — egyfelől a helyrevalóságot, másfelől az illetékességet — nem a két szereplő öregdiáknak félszázados, ritka nemes s egyenletes baráti kapcsolata magyarázza meg, hiszen ez csak kettőjüknek merőben személyes öröme és szerencséje volt, hanem az elsőt megokolja, egyenesen követeli a diákhűségnek és szülői hálának az a nagyszerű végső cselekedete, amellyel nevét az egri gimnázium történetébe beírta; a másodikat meg kötelességgé teszi a Gondviselésnek az a szinte rendeltetésszerű kegyes irányítása, hogy a hősi halált halt gyermek s elhunyt hitves hiányában, a háborúban szétszóródott rokonok és barátok távolléte miatt egyedül maradt jó embernek Budapest ostroma közben a lakásával szemben levő múzeumkertben hevenyészett sírját a borzalmakból kimenekült, hajléktalan legrégibb és leghűségesebb barát fedezte fel, majd onnan halottnak járó tisztesség nélkül heverő testét kiemelte, végső akarata szerint haló porában is áldott emlékű hitvese mellé rendes sírba temesse el s minderről, ha majd a nagy vihar elvonult és lehetőség is lesz, az idő is megérik rá, mindazoknak, akikre kitűnő életében tartozott, akikkel a közjó érdekében hosszú időn keresztül dicsőségesen dolgozott, hírt is adjon. Erre most a lehetőség is megnyílt s a nagy vihar lecsillapolsával az idő is elérkezett; a híradásra legmegfelelőbb utat-módot pedig napfényre került végrendeletével a hálás megemlékezésre kötelezett nevelőintézet igénylésével egyezően akaratán kívül maga jelölte meg. Majzik Viktor földbirtokos, előbb Heves vármegye alispánja, majd a Közigazgatási Bíróság tanácselnöke, vármegyéjének képviseletében a felsőház tagja, több érdemrend tulajdonosa és sok közcélú egyesületnek önzetlen tagja. 1945. január 16-án éjjel, Budapest ostroma alatt az óvóhelyen 78 éves korában szívbénulás következtében szép csendesen elhunyt. Ideiglenes sírbatétele január 19-én, temetése engesztelő szentmisével és beszenteléssel a Kerepesi temetőben (54. tábla, 7. sor, 13. sírhely) 1945. március 19-én ment végbe. Ércnél maradandóbb emléket magának s temetetlenül elporladt, vagy ismeretlen sírban fekvő fiának végrendeletében ő maga állított. Ebből a tiszteletreméltóan gondos és bölcs családi és magánrendelkezések nem érintésével csak a közre tartozókat emeljük ki. „A jó Istennek nevében 1933. július 19-én kelt Végrendelet vonatkozó pontjai: 3. Tarnaméra (Heves vármegye) község határában a 73. sz. telekkönyvi betétben A. 1. 1—5 sorszám alatt, továbbá a tarnamérai 74. sz. telekkönyvi betétben A. 1. 7—10. sorszám alatt van két egyenlő nagyságú tagbirtokom, amelyek közül csak az egyik felett rendelkezhetem, nevezetesen a felett, amely a néhai édesatyám, tarcsai Majzik Viktor volt országgyűlési képviselő, Heves vármegye alispánjának a tulajdona volt, amelynek egyik fele az 1885. évben öröklés útján jutott a birtokomba, a másik fele pedig az 1911. évben a féltestvérem, Nánássy Mihályné szül. Majzik Gizellától való vétel útján. A másik tagbirtokom a néhai nagynéném tarcsái Majzik Charitás, férjezett Siskovics Lajosné tulajdona volt és az 1886. évben tőle örököltem, úgy azonban, hogy erre a Magyar Tudományos Akadémiának utóörökösödési joga van arra az esetre, ha leszármazók nélkül halnék meg. Miután ez a sajnálatos eset a nagy reményre jogosító fiamnak, ifj. tárcsái dr. Majzik Viktor, Heves vármegye szolgabírájának és a volt cs. és kir. 6-ik huszárezred zászlósának a harctéren az 1916. év szeptember hó 5-én történt eltűnése és az egri kir. járásbíróságnak a Pk. II. 6048/1925/3. sz. alatti holttá nyilvánító végzésével bekövetkezett, erről a tagbirtokról nem rendelkezhetem, mert az halálom után a boldogult nagynéném rendelkezése következtében az utóörökösként rendelt Magyar Tudományos Akadémia birtokába megy át. Mindenesetre kérem a tekintetes Akadémiát, amely boldogult nagynéném rendelkezése következtében tekintélyes értékű ingatlan birtokába jut, hogy megfelelő