Egészségügyi Dolgozó, 1952 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-30 / 1. szám
2 tqiszA&qaqrp Wefq&zd LEVÉL MOSZKVÁBÓL A Szovjetunió Egészségügyi Szakszervezetének Központi Bizottsága válaszolt szakszervezetünk nemrég elküldött levelére. Levelünkben beszámoltunk munkánkról, a Gyógyíts Jobban Mozgalomban elért eredményeinkről, igyekeztünk feltárni a hiányosságokat. A most érkezett válaszból az alábbiakban közlünk részleteket: » ... örömmel állapítjuk meg, hogy a szovjet egészségvédelem tapasztalatainak felhasználásával sikerült Önöknek, a munkát a helyes útra terelni. Nem kételkedünk aban, hogy a munka szocialista rendszere további és jó eredményekre fog vezetni. Az egészségügyi dolgozóknak különleges feladata mind a Szovjetunióban, mind Önöknél az, hogy a dolgozók egészségügyi ellátásának színvonalát emeljék. Erre a célra irányuló intézkedéseket tartalmazzák az Önök által írottak. Helyesen értékelték a szocialista munkaverseny hatalmas jelentőségét és annak nagy mozgósító erejét, melynek segítségével kazánéiban az ipari és mezőgazdasági dolgozók rövid idő alatt, eddig soha nem látott eredményeket értek el.« * Levelükben a termelési értekezletek jelentőségéről is írnak. »... Kölcsönös ellenőrzés és a betegek ellátásának javítására irányuló kérdések megvitatása, üzemi értekezleteken történik. Ezen kívül a szovjet egészségvédelem rendszerében szélesen nyert alkalmazást az egészségügyi intézmények vizsgálata, melyben a társadalmi szervek képviselői is részt vesznek. Az ilyen vizsgálat végeztével a bizottság, mely a vizsgálatot lefolytatta, határozatokat hoz és az az intézmény, mely a munka megjavítása során eredményeket ért el, jutalmat kap. Jelenleg a betegellátás és gyógyítás terén, Pavlov tanainak mélyreható tanulmányozásával, sok újat ismertünk meg. Új nézőpontból tettük vizsgálat tárgyává a központi idegrendszer szerepét, a szervezet életmegnyilvánulásaival kapcsolatban. A beteg környezete, megfelelő körülmények biztosítása, helyes kórházi életmód, továbbá a feltételes reflexen alapuló altatásos gyógymód, a Szovjetunó kórházainak nagy számában, nagyszerű eredményeket hoz. Nagy sikerrel alkalmazzák gyógyítóintézményeink a szülési fájdalmak megelőzésének, Pavlov akadémikus tanain alapuló gyakorlatát. Az egészségügyi dolgozók az orvostudománnyal összefüggő sajátos tudományágakon kívül, rendszeresen tanulmányozzák a marxizmus-leninizmust. Hogy a gyakorlati orvostudomány kérdéseiben helyesen tudjanak állást foglalni, előtérbe állítottuk az elméleti-filozófiai színvonal emelését. Hazánk minden dolgozója részt vesz társadalmi munkában. Ez a mi segítségünk államunk felé, hogy a politikai feladatokat meg tudja valósítani. Ezért vesz részt hazánk minden egyes lakása a világ békéjéért folyó harcban. A Szovjetunió az egész világ békeharcosainak előharcosa. Felhívjuk Magyarország egészségügyi dolgozóit a további harcra a háborús uszítók ellen, a békés munka, azegész emberiség boldogulásának érdekében.D E. ROGYIONOVA a Szakszervezet Központi Vezetőségének titkára. Hírek a Német Demokratikus Köztársaságból Grothe elvtárs, a Német Demokratikus Köztársaság Egészségügyi Szakszervezetének elnöke. Szakszervezetünk központjához írt levelében számol be a december elején tartott össznémet funkcionárius konferenciájukról. Levelében beszámol arról a nagy segítségről, amit a szovjet küldöttség részvétele nyújtott, Maria Iljinával, a Szovjet Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnökével az élén. Beszámol azokról a sikerekről, melyeket az egészségügy területén elértek. Majd így folytatja: »Ezzel szemben állnak a negatív eredmények. A nyugat-németországi orvosnyomor óriási. A nyugatnémet orvosok nagy része kereset nélkül áll, rossz körülmények között él. Ez egyik következménye az imperialista háborús előkészületeknek. A vám- és kikötőmunkások nagy sztrájkjai megrázták Nyugat-Németországot. Ha a nyugatnémetországi orvosok követeléseit nem teljesítik, egész Nyugat-Németországra kiterjedő orvossztrájk lesz a következménye. Minden ilyen tiltakozás a háborús előkészületek, a német imperializmus visszaállítása ellen elősegíti a nyugatnémet dolgozók béke és egység iránti követelésének kiharcolását.« Levelében végül a két szakszervezet szorosabb kapcsolatának kiépítésére hív fel bennünket és kéri az annyira értékes tapasztalatcserére lehetőséget nyújtó kapcsolatok további megerősítését. Vermelő munkát végeznek-e az egészségügyi dolgozók ? Az Üzen szakcsoport — újjászervezés — első taggyűlésen Pál.K. Ede elvtárs vetette fel ezt a... kérdést, melyre Herczeg Aidi- hlvtársnő hosszasabban kitért. A kérdést közvetve, általánosságban megválaszolták a Statisztikai Hivatal adatai, melyek a t. b. c. gyermekhalandóság eddig soha el nem ért csökkenéséről számolnak be. Nem véletlenül vetődött fel azonban a kérdés üzemorvosi taggyűlésen. Mi a termelés közvetlen közelében dolgozunk, munkahelyünk a műhelyekben, a gépek között van, nap mint nap látjuk a fali táblákon a jól dolgozók neveit, s mellette a termelési eredményeiket, tehát tapasztaljuk azt is, hogy az üzemekben elsősorban azoknak van becsülete, akik konkrétan ki tudják mutatni, mennyiben mozdították elő a termelést, a gyár ötéves tervének mielőbbi telesítését. A gyárakban munkanapokban, órákban, sőt percekben beszélnek és nekünk is ezen a nyelven kell beszélnünk. Ki kell mutatnunk, hogy munkánk eredményeképpen az azelőtti időkhöz képest hány munkanappal csökkent a megbetegedések miatt elvesztett munkanapok száma és akkor már nem lesz nehéz a mi munkánk eredményeit is termelési számokban kifejezni. Az Egészségügyi Minisztérium 1951. év január 1-én sok üzemben elrendelte a megbetegedési adatok feljegyzését, az első év azonban a legtöbb gyárban a helyzetképet és nem a fejlődést fogja megmutatni. Mi a Magyar Posztógyár üzemorvosi rendelőjében 1948. januárjában kezdtük el ezt a munkát. Többes számban írom, mert ezt csak kollektív módon lehet becsületesen elvégezni, aminthogy nálunk az adatfelvétel, a megbetegedések üzemek szerint, százalékokban való kiszámítása munkatársnőm, Horváth Károlyné ápolónővér érdeme, aki egyéb sok elfoglaltsága mellett ezt is pontosan végezte. Élve azokkal a lehetőséekkel, — új intézetekkel, korszerű elszerelésekkel, — melyeket a népi demokrácia számunkra nyújtott, a posztógyári dolgozók megbetegedések miatti munkanapvesztesége lényegesen csökkent. Annak ellenére, hogy első évi adataink a kezdeti nehézségek miatt hiányosak (tehát, ha azok teljesek lennének, nagyobb eredményről számolhatnék be), a legnagyobb munkanapveszteségeket okozó megbetegedéseknél az 1948-as adatokból indulok ki. Az 1948-as adatot 100-nak véve: a légzőszervi t. b. c. miatt elvesztett munkanapveszteség 1950-ben leesett 38-ra, — a pór megbetegedések miatti munkanapveszteség 43-ra, nyombél és gyomorfekély miatti munkanapveszteség 46-ra, vérkeringési megbetegedések miatti munkanapveszteség 100-nak véve az 1949-es adatot, 1950-ben leesett 71-re. Ezen adatok mögött a mi munkánk nyomán visszanyert munkanapok ezrei vannak és azok birtokában nem nehéz kiszámítani, hogy pld. posztógyári viszonylatban az egészségügyi dolgozók hány tízezer méter szövet gyártásával vettek részt az 5 éves terv teljesítésében. Ha így beszélünk, nem lehet vitás a termeléshez való viszonyunk sem. DR. SZÁNTÓ KÁLMÁN, üzemi orvos: MÁRCIUS 9-e méltó megünneplésére a marcali járás egészségügyi dolgozói az ipari dolgozók példáájára sorozatos kötelezettségvállalásokat tettek. — írja Kucsera Ernő elvtárs, szakszervezetünk járási tárcája. — A megtett kötelezettségvállalások fő szempontjai: a mezőgazdasági szocialista szektor patronálása, eh. propaganda munka, a csecsemőhalandóság csökkentése, járvány-megelőzés, harc a táppénzcsalók ellen, az élelmiszerekkel foglalkozók, valamint az iskoláit ellenőrzése. Beszélgetés a József A Attila-díj egyik nyertesével A József Attila novellapályázat III. díjának büszke tulajdonosával, dr. Avar Pál orvossal ülünk szemben az Egészségügyi Minisztériumban. Avar elvtárs fiatalember. Tele tűzzel és lelkesedéssel. Mosolyogva beszél magáról, munkájáról, büszke eredményeire és ezt nem is titkolja. Nehezen jutott el idáig. Életére azonban ma már nem a küzdelem nyomja rá bélyegét, hanem a felszabadult ember vidám boldogsága. Tulajdonképen költőnek készült. — Hogyan lett mégis prózai író, — tesszük fel a kiváncsi kérdést. — Egész véletlenül — válaszolja Avar elvtárs. Van egy író barátom, akinek egyszer elmondtam életem történetét, a régi, falusi szegényparasztok nyomorúságos életét. Az elbeszélés megkapta barátomat és azt tanácsolta, hogy úgy, ahogy elmondtam írjam meg. Mindig költő akartam lenni — gondoltam — de üsse kő, prózát írok. Megpróbálok írni saját életemről A kulák szomszédról, nincstelen szüleimről, akik kénytelenek voltak alkut kötni a gazdag szomszéddal, hogy fiúkból tanult ember legyen. Igen erről írok — határoztam el, így született meg az »Alku« Továbbiak is születnek még. Azóta már a negyedik munkáit dolgozom. Ez az utolsó hosszabb lesz. Kisregény, ha jól sikerül, filmet szeretnék belőle. Megint falusi téma, de a mai falué, a mai paraszt életéről és Néphadseregünkről. Szeretném, ha sikerülne —– mondja elgondolkozva Avar elvtárs. — Sok dolgom van, sok szép feladatot akarok végrehajtani. Sokat akarok és fogok tanulni, orvos szeretnék lenni, így sikerülni fog az elmegyógyászat terén is eredményeket elérni és a szakmai irodalmat bővíteni régi elhatározásom megvalósításával, ha megírom a magyar elmegyógyászat történetét. — Tudom és nap, mint nap érzem, hogy a korlátlan lehetőségek korában élek és ezt a lehetőséget ki kell és ki is fogom használni. Elgondolkozva megyek végig a Minisztérium folyosóin. Úgy érzem Avar elvtársnak a Fiatal írók Munkaközössége tagjának további munkájához a legjobb útravalót akkor adjuk, ha emlékezetébe idézzük a nagy szovjet költő és író szavait: az íróknak beszélniük kell, hangosan kell beszélniök éppen azért, hogy ne juthassanak szóhoz a fegyverek. J. M. ... Akkor is őt választjuk ... Még nedvesen csillog a festék a sebészet minden helyiségén. A dolgozók tekintetében visszaragyog büszke örömük: a Róbert Károly körúti kórház sebészeti osztálya nem a régi többé. Megfiatalodott, új ruhát öltöttek a komor falak és bútorok. — Sose hittem, hogy még a munka is vidámabban megy így, mondja Terebus Lászlóné szaktársnő, Gizi nővér. Pedig Ilonka sokszor figyelmeztetett erre. Igen, Ilonka a bizalmiak. Új bizalmi, az »új« osztályon, új hang a sebészeten — mondja elgondolkozva Gizi nővér. Nem kell sokat kérdezni a bizalmiról, beszél magától, elmondja mindazt, ami szívén fekszik. — Tudod elvtársnő, jóindulatú volt az előző bizalmi is, de ördög tudja, nem törődött az velünk igazán ... Ilonka az más, Ő a miénk, segít nehézségeinkben, tanácsot ad, mindenütt ott van. Bizalmi tanfolyamra járt, hogy jobb munkát végezhessen. Minden lépésünket figyeli, közli eredményeinket és a hibákat egyaránt. A versenytáblán sem állunk már az utolsó helyen. Ellenőriz, buzdít, bírál, tanul és tanít. Hát ilyen a mi Petőnénk. Meg is becsüli őt az osztály minden tagja. Búcsúzóul csak annyit mond Gizi nővér: nem is adjuk őt oda semmi áron, már megbeszéltük a szaktársakkal, márciusban újra megválasztjuk. — Hátha magasabb funkcióba javasoljuk — szól bele Rack elvtárs, az ab-titkár. — Akkor is őt választjuk — feleli »harciasan« Gizi nővér. Pető elvtársnő, ez a legnagyobb dolog, amit bizalmi a csoportjától kaphat: megbecsülést és szeretetet. Megtanítottad őket igényeseknek lenni bizalmijukkal szemben. Most azonban további feladataid vannak. Olyan embereket nevelni csoportodban, akiknek szükség esetén nyugodt lelkiismerettel adhatod át munkádat, s akik új sikerekkel tetőzik szép eredményeidet. A kórház-rendelőintézeti egységek továbbfejlesztése 1952-ben mám az 1952-es év folyamán tovább folytatja a kórházak és rendelőintézetek egyesítését. A kórházak és rendelőintézetek egyesítésével emelkedni fog a betegellátás színvonala és lehetőség nyílik arra, hogy az orvosok egyaránt kezeljenek járó és fekvő betegeket. A kórház-rendelőintézeti egységbe kapcsolódik a körzeti orvos munkája is és így épülnek ki a szocialista egészségügyi ellátás új szervezeti formái. A kórházak és rendelőintézetek egyesítése már megtörtént Győr- Sopron, Borsod, Csongrád, Komárom Heves és Nógrád megyékben, valamint Budapesten a Péterfy Sándor-u. kórház és rendelőintézetben is. 1951-ben kísérletképpen vezették be a gyermekegészségügyi ellátásban a kórház és rendelőintézet egyesítését a XIII. kerületben a Madarász utcai kórházban. Vidéken a többi között Győrben, Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Székesfehérváron és Pécsett vezetik be az év folyamán a gyermekkórházak és rendelőintézetek egyesítését. A kórházak és rendelőintézetek egyesítését az 1952-es év folyamán az ország többi megyéiben is folytatják. A Szovjetunió élenjáró egészségügye tapasztalatainak felhasználásával az Egészségügyi Miniszte r A CSÚCS INTÉZMÉNY“ Halló? Igen... Hová?... A Szentkirály utcai rendelőbe ? Értem. Rendben van, szerkesztő elvtárs. Kimegyek és riportot készítek az írói munkaközösségről. Remélem, sikerülni fog. Viszontlátásra. A harmadik emelet egy eldugult kis szobácskájában találom meg őket. Néhány perc múlva szaporán perceg kezemben a toll. Van innivaló elég. Lelkesen mesélnek munkájukról, eredményeikről. Rossz volt a lift, öreg, beteg emberek jártak a harmadik emeletre gyalog... A betegeknek te kellett menni a földszintre számot kérni, ha a foghúzássá' ~ fogpótlásra küldi*', mijd újra fel a másodbaa... Általában sokat küldözgették a betegeket... Az osztályok túl voltak terhelve... A betegeknek távoli terminusokat adtak... Szóval sok volt a hiba és még van is ebben a fiatal, kezdő intézményben. Megírtuk. Így született meg a »Csúcsintézmény« cíművillámtréfánk. Hatalmas sikere volt a kultúrmunkások előadásában. A dőlgőzök azon kezdtek gondolkozni, hogyan javíthatnák meg a munkát. Nagyon boldogok voltunk. Azóta már sok mindent irtunk. Megszülletett a „Hosszúnapos nővér“ is, meg egy egész sirr hím rigmus. Nem kell ehhez egyéb, mint jó szem és jó toll, csek végig kell menni a folyosón nyitott szemmel és meglátni a témát, mely ott röpköd a levegőben, ott ül a padon, fehér köpenyben jör-kel a folyosón és a munkaszobákban, vagy ott csüng kiöregedett faliújság képében a falon, vagy akár ebéd formájában párolog az asztalon, — de mindenütt ott van, csak észre kell venni. Mert nincs olyan jó, amiből még jobbat ne lehetne faragni, akár rigmus legyen hozzá a szerszám, akár victumtréfa. Ami pedig a terveinket illeti? Egymásra nevetnek. Van itt egynéhány elvtárs, akinek nagyon kellene a bírálat, mert elég sok hiba van a munkájukban. Itt van pl. itt egyik bizalmi, aki a helyegeladáson kívül semmit nem csinál. Pedig sok feladata van a bizalminak, alni fogunk róla. Persze, van nálunk jó bizalmi is, s ha egyszerre mutatjuk meg őket, jól meglátszik majd a különbség. Ez segíteni fogja a bizalmit is, a dolgozókat is, hogy igényesebbek legyenek a bizalmink és az egész üzemi bizottság munkájával szemben. Lassan baktatok hazafelé a Váci utcán. Még fülembe cseng a szentkirályiak lelkes, tervezgető hangja. Igen. Jól készülnek a választásokra, Ha így fogják segíteni a szakszervezeti munkát, biztosan jó bizalmiakat, üzemi bizottságot választanak a dolgozók. így válik a kultúrmunka szerves részévé, segítőjévé napi feladataink megoldása nők.