Egészségügyi Dolgozó, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

1983. OKTÓBER EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Az általános orvoslás Beszélgetés dr. Botta Adámmal, a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének főtitkárával A legtöbbször gyerekkorunk­tól őrizzük az orvos képét és — bár tudjuk, hogy lehetetlent kí­vánunk — ma is azt szeretnénk, ha a bajtól való félelmünket, be­tegségünket egyetlen ember ol­daná — gyógyítaná — mint haj­danán. Napjainkban alig követ­hető módon fejlődnek az orvosi diszciplínák: jelenleg több mint félszáz orvosszakmát ismer a vi­lág, újabb és újabb részterüle­tek, specialisták születnek. A medicina további tagolódása elháríthatatlan, ugyanakkor vi­lágszerte egyre növekszik a kör­zeti orvos szerepe, aki a résztu­dományok eredményeit az álta­lános orvoslás gyakorlatában harmonizálni tudja. A Magyar Általános Orvosok Tudomá­nyos Egyesületének májusi ba­latonfüredi kongresszusán az ál­talános orvostan hazai rene­szánszáról szólt dr. Botta Ádám főtitkár, akivel ezúttal az egész­ségügyi ellátás színvonalát meghatározó körzeti orvosi munka megújult jelenéről és jö­vőjéről beszélgetünk. — Az 1279. évi budai zsina­ton a szerzetes orvosokat eltil­tották a véres műtétektől, a se­bészkedés a borbélyok kezére került. Kis túlzással azt mond­hatnánk, hogy ezzel kezdődött a gyógyítás hazai szakosodása. Milyen múltra tekinthetnek az egységesülési törekvések? — Az orvoslás testtájak, szer­vek, betegségek és más szem­pontok szerint nem szakosodott módja alighanem az emberiség egyik legősibb törekvése. Akár a primitív kultúrák népi gyó­gyászainak, sámánjainak, tálto­sainak a tapasztalatban, szájha­gyományban és misztikus hit­ben gyökerező munkájára, akár a középkor- ókori kincseket is átmentő — gyógyító tevékeny­ségre gondolunk — egyaránt az általános orvoslás eredetét fe­dezhetjük fel. A „mindentudás” szándéka tehát igen régi keletű. Jól tudjuk azonban, hogy való­jában sohasem voltak, mert nem is lehettek minden kórké­pet, tünetet, tünetcsoportot helyesen értelmező és gyógyíta­ni képes orvosok. S ha így volt ez évszázadokkal ezelőtt, még­­inkább jellemző napjaink gya­korlatára, amely minden szak­mában — a diagnosztikában és a terápiában egyaránt — napra­kész ismereteket követel. — Ha a medicina egészét egy hatalmas terület vízrajzi térké­pének képzeljük el, akkor a spe­cialisták azok a hajósok, akik a legrejtettebb kanyarig, legalat­tomosabb zátonyig ismerik egy­egy folyóág természetét. Mond­hatjuk-e, hogy — ebben a kép­ben — az általános orvos a tér­kép rajzolója, az az ember, aki meggyőződéssel javasolhatja a „hajózható” útvonalat? — A körzeti orvos a működé­si területén élő valamennyi la­kos egészségügyi ellátásáért, egészségi állapotáért felel. Ezt az igen komoly munkát egyre javuló szervezeti feltételek kö­zött végezhetik: a körzetek szá­ma az utóbbi 25-30 évben csak­nem megkétszereződött, ugyan­akkor több mint 20 százalékkal csökkent az egy körzetre jutó la­kosok száma. Egyre több az olyan körzeti orvos, akiben van képesség és ambíció bebizonyí­tani, hogy lehet a körzeti-általá­nos orvosi munkát tudományos megalapozottsággal végezni. Annál is inkább szükség van er­re, mert a gondjaikra bízott em­berekkel kapcsolatos orvosi szintézis elvégzésére sajátos helyzetünk kizárólag minket tesz alkalmassá. Egyre többen valljuk és hisszük, hogy szük­ség van az ún. definitív ellátá­sok arányának növelésére, mert ez betegeink javát és szakmánk további elismerését egyaránt szolgálja. Természetesen tuda­tában kell lennünk annak is, hogy ehhez a személyi és tárgyi feltételek további javítása szük­séges.­­ Az általános orvoslás mai gyakorlata a 70-es évek elejére alakult ki, s 1974 óta beszélhe­tünk hazánkban önálló diszcip­línaként az általános orvostan­ról. Milyen eredményeket tud­nak felmutatni? — 1974 valóban fordulópont volt szakmánk történetében, ak­kor jelent meg ugyanis a szak­­képesítésünket lehetővé tevő miniszteri rendelet. Aligha van még egy orvosi szakképesítés, amelynek megszületését olyan élénk vita előzte volna meg. Igen gondos előkészítő munká­ra, egyeztetésekre volt szükség. Sajnálatos, hogy a szakképesí­tés lehetőségével a vártnál ke­vesebben éltek: a jelenleg dol­gozó több mint 4200 körzeti or­vos 53 százaléka 43 éves, vagy még fiatalabb, s kis híján két­harmaduknak nincs szakképesí­tése. Ez a helyzet a kollégák és a társadalom megítélése szem­pontjából egyaránt hátrányos. Egyik legfontosabb feladatunk ezen változtatni. — Szakmánkat mindazonál­tal elismerik. Ennek bizonyíté­ka az Országos Körzeti Orvosi Intézet létrehozása és az, hogy a mellette működő szakmai kollé­gium többsége körzetben dolgo­zó általános orvosokból áll. Egyesületünk égisze alatt szá­mos egyéni és csoportos általá­nos orvosi tudományos munka született. Több országos jelentő­ségű felmérés, kiadvány is jelzi tagjaink tudományos aktivitá­sát. Sokan közülük részt vesz­nek az orvosképzésben, szak- és továbbképzésben, speciális kol­légiumokat tartanak minden or­voskaron, úgy vélem, minden területen igazoltuk első elnö­künk, dr. Tóth Károly másfél évtizede elhangzott megállapí­tását, hogy egyesületünket „... nem a való élettől elvonat­koztatott elgondolások, hanem az orvostudomány és a modern szocialista egészségügy ...” fej­lesztésének igénye hozta létre. — Az általános — ezen belül: körzeti — orvos munkája az utóbbi másfél évtizedben új te­rületeket hódított meg, megsok­szorozódott és újabb bővülés előtt áll. Milyen feladatokat ró az egyesületre az általános or­voslás sokdimenziós jellege, életközelsége és a körzeti orvos előtt álló népegészségügyi „lec­ke”? — Tevékenységünk végső célja — a szakmapolitikai irány­elveknek megfelelően — a gyó­gyító-megelőző ellátás színvo­nalának emelése, a hazai és kül­földi tudományos eredmények átvétele és alkalmazásuk előse­gítése. Szeretnénk még „nyitot­­tabbak” lenni, ezalatt elsősor­ban közvetlen munkatársaink­nak, a körzeti általános egész­ségügyi szolgálat tagjainak és csoportvezető főorvosoknak tu­dományos munkába történő be­vonását értem. Gyakorlattá kí­vánjuk tenni az alapellátás más szolgálataival való tudományos együttműködést is. — Szakmánk jövője nagy mértékben függ az egyetemi képzés, a továbbképzés, illetve a szakképzés színvonalától. Megtisztelő kötelességünk köz­reműködni az oktatásban, az alapellátás további javításának egyik kulcskérdésében, az okta­tókörzetek hálózatának kialakí­tásában, valamint az oktatási formák tökéletesítésében. Meg­győződésünk, hogy ezután is el­sőrendű feladatunk az általános orvostan fejlődését, eredmé­nyességét szolgáló önképzés és a körzetekben végezhető tudo­mányos tevékenység folytatása. A MÁOTE minden tőle telhető módon ezt kívánja elősegíteni. — Köszönjük a beszélgetést. Grenitzer Róbert így látja az olvasó A betegségért mindent?! Tisztelt szerkesztőség! Az Egészségügyi Dolgozó szeptemberi számában megje­lent „Mindent megteszünk az alkoholizmus ellen! ” című cikk késztetett arra, hogy tollat ra­gadjak. Azt hiszem, hogy a címben feltett kérdésre egyértelműen nemmel kell felelni. A nép, a nemzet legfőbb kincse a népes­ség testi és lelki épsége, egész­sége. Azt növelni, egyet jelent azzal, hogy a nép vagyonát nö­veljük. Kérdésem: hány közép- és felsőfokú iskolában fő tantárgy az egészségnevelés ? (dohány­zás, alkoholizmus, családi élet). Arany János állapította meg, hogy „az emberek a betegsé­gért nem sajnálják az aranytal­lért, de az egészségért még a rézkrajcárt is sajnálják”. Sajnos azt kell mondani, hogy ezzel a dologgal még ma is itt tartunk. Mert ugyan mit mond a ma születő ember számára, hogy a nagyapja vagy az ükapja miben halt meg? Szerintem nem sokat. De ha arról beszélnénk, hogyan és hol élt, mit vétett az egészsé­ge ellen, talán többet érnénk el vele. Sajnos sokszor sok a szöveg, de kevesebb a tett. Márpedig ha valami szép szóval nem megy, kicsit drasztikusabban lehetne folytatni. Sokat gondolkodom azon, és nem tudom, hogy mennyire helyes az, hogy valakinek 40 évi becsületes munkaidő után az or­topéd cipőjét jól felemelkedett áron kell megvásárolnia. Pedig, az emberekért dolgozva rok­kant meg. Aki pedig saját rossz életvitele következtében beteg­szik meg, az is megkap jófor­mán ingyenesen mindent. Én minden cáfolat ellenére hi­szek az egészségnevelésben. Az alkoholizmus ellenes küzdelem nagy múltra tekint vissza, a baj csak az, hogy munkája minded­dig eredménytelen. A megjele­nő jó elméleteket a gyakorlatba kellene átvinni. De nem holnap, hanem már tegnap, a gyors eredmény érdekében. Molnár Ferencné Szolnok Utazó kórokozók A vasút jelentőségével kap­csolatban egyes betegségek ter­jesztésében számos vizsgálatot végeztek. Egyik legfontosabb a tbc volt, aminek a kórokozója meglehetősen ellenálló. A híres alpesi üdülőhelyre Meránba számos tüdőbajos utazott, s így mind Berlinből, mind Bécsből, mind Budapestről közvetlen ko­csit indítottak. 1890 novemberé­ben a Berlin—Merán között közlekedő közvetlen kocsi porát összegyűjtötték és ennek kivo­natával tengeri malacokat oltot­tak be. 20 oltott állat közül 5 tu­berculosisban pusztult el, 4 más kórokozó miatt, ami ugyancsak a porban volt és 11 egészséges maradt. Ugyancsak találtak Mycobacterium tuber­­culosist a Budapest—Graz—Bo­­zen—Merán között közlekedő kocsi porában, valamint olyan Berlinig közlekedő kocsikban, amelyeken tuberkulin kezelésre Berlinbe utazó tüdőbajosok utaztak. A cikk rámutat arra, hogy a hagyományos tisztoga­tás nem elegendő, a kocsi padló­ját 5 százalékos karból oldattal kell felmosni, s javasolják, hogy tbc-s gyógyhelyekre utazó ko­csikban helyezzenek el köpőcsé­széket. Nikodemusz István dr. Mindez, csaknem egy évszázad múltán is megszívlelendő a bel­földi és a nemzetközi vonataink tisztaságát illetően. Bizonyára meghökkentő eredményre jut­nának ma is egy vizsgálattal, még akkor is, ha az utazó kóro­kozók között nem a tbc lenne túlsúlyban. (A szerk.) Hibák és tévedések Szeptemberben tartotta a Ma­gyar Mentésügyi Tudományos Társaság második vándorgyűlé­sét Egerben. Az MSZMP Me­gyei Bizottsága Oktatási Igazga­tóságán megrendezett tudomá­nyos plenáris és szekció ülésein több mint kétszázan vettek részt. Csaknem száz előadás hangzott el a sürgősségi beteg­­ellátásról, melynek fő témája a „Hibák és tévedések az oxyoló­­giai gyakorlatban” volt. Fő fel­adata pedig, hogy megvitassa, meghatározza: mit kell tenni a további szakmai fejlődés, de el­sősorban a betegek érdekében. Ugyanekkor tartotta a társaság vezetőségválasztó közgyűlését is. Köszönet illeti a Heves me­gyei Mentőszervezet dolgozóit, akik a mintaszerű szervező-ren­dező munkában részt vettek. K. L. Megújul a Péterfy Sándor utcai Kórház A hír ennyi: a Péterfy Sándor utcai Kórházat és Rendelőinté­zetet felújítják. S most következzen a kórház krónikája. Az intézmény szerve­zése 1843-ban kezdődött és en­nek eredményeképpen az első kórházat 1848. november 1-én létesítették. A későbbiekben kü­lönböző névváltozások után, amelyek között aránylag legto­vább (1907 —1928-ig) a Ferenc József Kereskedelmi Kórház Budapesti Kereskedelmi Beteg­ápoló Egylet maradt meg, kö­vetkezett a Magánalkalmazot­tak Biztosító Intézete, közismer­tebb nevén a MABI 1929-től 1949-ig. Az intézet 1932. április 10-én elhelyezett alapkövének emlékirata a többi közt azt írja, hogy „nemes emberbaráti érzé­sektől vezérelt fővárosi kereske­dők az 1840-es évek elején elha­tározták, hogy egyrészt megbe­­tegült tagjainak hajlékot, ápo­lást is biztosítsanak, másrészt hogy tehetetlenség vagy halálo­zás eseteiben a tagokat vagy özvegyeiket és árváikat állan­dó nyugdíj által nyomor és ín­ség ellen megvédik. ” 1933-ban kezdődött A jelenlegi kórház alapkőleté­tele 1932. április 10-én volt és már 1933 decemberében, vagyis alig több, mint másfél évvel ké­sőbb, 350 betegággyal, valamint szakrendelésekkel megkezdő­dött a gyógyító munka. A kór­ház épületéhez tartozó ügyviteli székház építését 1943. május 30-án fejezték be. A székházat korszerű, úgynevezett crittal fű­téssel látták el. A második vlágháború alatt jelentős sérülést nem szenve­dett az épület, ám igen nagy volt az üvegkár. 1949-ben meg­szűnt a MABI, fuzionált az OTI- val, majd 1952-ben felszámolták az ügyviteli részt, és helyébe be­tegosztályokat telepítettek. A te­lepítés 1958-ra fejeződött be. Az egész Péterfy Sándor utcai rész kórházként 1958-tól funkcionál. Ma kilenc épülete van és ez a kilenc épület foglalja magában az ambulanciát, a fekvőbeteg­ellátást és a kiszolgáló helyisé­geket. Teljes rekonstrukció A crittal fűtéshez 1943 óta nem nyúltak, alaposan megron­gálódott, elhasználódott. A fel­újítást már nem lehetett tovább halogatni, hiszen beázott az A épület, vagyis a kórház, és na­pirenden voltak a csőrepedések is. Az 1981—82-es tél tette fel az i betűre a pontot, dönteni kellett tehát a mielőbbi rekonstrukciót illetően. Végül is 1982 nyarán elkezdődött az egész Péterfy Sándor utcai épület rekonstruk­ciója. A felújítási munkálatokról, e munkálatok menetéről Kómár Károlynét, a Péterfy Sándor ut­cai Kórház gazdasági igazgató­ját kérdeztük: — A tények ismeretében a helyreállítást — úgy gondolom — már a huszonnegyedik órá­ban kezdték meg. Hogyan ha­ladnak az elvégzendő felada­tokkal és hol tartanak jelenleg? — A rekonstrukció szakaszo­san halad. Az ütemtervek sze­rint a tavaly nyáron elkezdett munkálatok — a Bethlen Gábor utcától a kórházi főbejáratig — az idei nyáron befejeződnek és máris indul a következő, a má­sodik szakasz, amely a Péterfy Sándor utcai kórházi főbejárat­tól a teherportáig tart. A helyre­­állítás második üteme előrelát­hatólag másfél év múlva fejező­dik be. A felújítás harmadik szaka­sza, amely az eredeti kórház­­épületet érinti, 1985 telén kezdő­dik el és várhatóan másfél évig tart. A negyedik ütemben kerül sor a rendelőintézet, valamint négy emeletnyi betegosztály fel­újítására. Ez utóbbi és egyúttal utolsó feladat a tervek szerint 1988-ban kezdődik el és várha­tóan másfél-két évig tart.­­ Az eddig elmondottak alapján úgy gondolom, a kór­ház rekonstrukciója mindenre kiterjedő alapos vállalkozás.­­ Valóban a felújítás min­denre kiterjed: az épületgépé­szeti munkálatoktól kezdve a nyílászárócseréken át a homlok­zat tatarozásáig. A crittal fűtést megszüntetjük, helyette köz­ponti fűtést vezetünk be, kicse­réljük a vízvezetékcsöveket, az elektromos vezetékeket, és ter­mészetesen a technikai vezeté­keket is. Az épületeken belül pedig festés és mázolás lesz, va­lamint új csempéket rakunk fel és új padlóburkolatot is kapnak a helyiségek.­­ A rekonstrukció mennyi­ben zavarja, illetve hátráltatja a kórházban és a rendelőinté­zetben folyó gyógyító munkát? Költöző osztályok — Az épületrészekből egy­szerre mind a négy emeletet ki kell üríteni. Ez részben kiköltöz­tetést, részben pedig ágyszüne­teltetést jelent. Az általános se­bészeti osztály például a Korá­nyi Kórházba költözött, a gyer­meksebészeti osztály a Jahn Fe­renc Kórházban kapott ideigle­nesen otthont, a szülészeti osz­tály a felújítás idejére megszű­nik, a koraszülött-, a csecsemő-, és a gyermekosztály pedig át­menetileg kevesebb ágylét­számmal működik. Most pedig, hogy befejezésé­hez közeledik az első rész felújí­tása, az idegosztály és a gégé­szet költözik át új helyre. — Mennyit észlelnek a bete­gek e munkákkal járó felfordu­lásból? Betartják a határ­időket — Nem vesznek észre sem­mit, mert az építési terület szinte hermetikusan zárva van. — Jelent-e a rekonstrukció egyúttal férőhely-gyarapítást is? — Sajnos, miután az épüle­tek nagysága adott, a felújítás ágybővítéssel nem jár. — Ki fedezi a helyreállítási munkák pénzszükségletét és mekkora ez az összeg? — A Fővárosi Tanács Egész­ségügyi Főosztálya a felújítási keretéből finanszírozza a re­konstrukciót. 1982-ben 9 millió 500 ezer forintot, az idei évre pe­dig 16 millió forintot kaptunk. Ami annyit jelent, hogy a felújí­tás első üteme 25 millió 500 ezer forintba kerül. — Ki a generálkivitelező? — A Kerepestarcsai Általá­nos Építőipari Szövetkezeti Kö­zös Vállalat. És meg kell mon­danom, hogy eddig tartották a határidőket, remélem ezután is így lesz. B. Lengyel Anna Somogyi orv­osnapok Huszonötödik alkalommal gyűltek össze a balatoni fővá­rosban Siófokon megyénk or­vosai, hogy együtt gondolkodva továbbfejlesszék a somogyi egészségügyet, gyarapítsák tu­dásukat. A háromnapos jubile­umi rendezvényen különös tisz­telet övezte dr. Prievara Jánost, dr. Szundy Aladárt és dr. Wirth Ferencet. Még a múltban, negyedszá­zaddal ezelőtt a megyében dol­gozó körzeti orvosok magas szintű továbbképzését szolgálta a találkozó, s az előadók a me­gyei kórház osztályvezető orvo­sai voltak. Most a rendezvény specializáltabb volt, s ezúttal fő­ként a sebészet kapott hang­súlyt. Az esemény színhelye a 43. sz. Építőipari Vállalat rend­kívül szép üdülője volt. Mintegy kétszáz somogyi orvos érkezett a rendezvényre. Az elnökség­ben helyet foglalt dr. Varga Le­vente, a megyei kórház főigaz­gatója és dr. Kopa János főigaz­gató-helyettes is. Dr. Balassa Tibor a Somogy megyei Tanács elnökhelyettese a megye párt és állami vezetése nevében kö­szöntötte a megjelenteket. El­mondta, hogy az orvosnapok mindig is jól szolgálták Somogy egészségügyi ellátásának javítá­sát. Évek múltán egyre több, megyehatáron túli előadót kér­tek fel. Az egészségügyi ellátás jobbá tételéhez, a különböző területe­ken dolgozó orvosok munkájá­nak javításához nélkülözhetet­len az a lehetőség, melyet az ilyen jellegű tanácskozások nyújtanak. A háromnapos eszmecsere igen hasznos volt a megyén kí­vüli kapcsolatok kialakítása és a tapasztalatok kicserélése szem­pontjából is. Borbély Éva MB. titkár 11

Next