Egészségügyi Dolgozó, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1983-10-01 / 10. szám
1983. OKTÓBER EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Az általános orvoslás Beszélgetés dr. Botta Adámmal, a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének főtitkárával A legtöbbször gyerekkorunktól őrizzük az orvos képét és — bár tudjuk, hogy lehetetlent kívánunk — ma is azt szeretnénk, ha a bajtól való félelmünket, betegségünket egyetlen ember oldaná — gyógyítaná — mint hajdanán. Napjainkban alig követhető módon fejlődnek az orvosi diszciplínák: jelenleg több mint félszáz orvosszakmát ismer a világ, újabb és újabb részterületek, specialisták születnek. A medicina további tagolódása elháríthatatlan, ugyanakkor világszerte egyre növekszik a körzeti orvos szerepe, aki a résztudományok eredményeit az általános orvoslás gyakorlatában harmonizálni tudja. A Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének májusi balatonfüredi kongresszusán az általános orvostan hazai reneszánszáról szólt dr. Botta Ádám főtitkár, akivel ezúttal az egészségügyi ellátás színvonalát meghatározó körzeti orvosi munka megújult jelenéről és jövőjéről beszélgetünk. — Az 1279. évi budai zsinaton a szerzetes orvosokat eltiltották a véres műtétektől, a sebészkedés a borbélyok kezére került. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy ezzel kezdődött a gyógyítás hazai szakosodása. Milyen múltra tekinthetnek az egységesülési törekvések? — Az orvoslás testtájak, szervek, betegségek és más szempontok szerint nem szakosodott módja alighanem az emberiség egyik legősibb törekvése. Akár a primitív kultúrák népi gyógyászainak, sámánjainak, táltosainak a tapasztalatban, szájhagyományban és misztikus hitben gyökerező munkájára, akár a középkor- ókori kincseket is átmentő — gyógyító tevékenységre gondolunk — egyaránt az általános orvoslás eredetét fedezhetjük fel. A „mindentudás” szándéka tehát igen régi keletű. Jól tudjuk azonban, hogy valójában sohasem voltak, mert nem is lehettek minden kórképet, tünetet, tünetcsoportot helyesen értelmező és gyógyítani képes orvosok. S ha így volt ez évszázadokkal ezelőtt, méginkább jellemző napjaink gyakorlatára, amely minden szakmában — a diagnosztikában és a terápiában egyaránt — naprakész ismereteket követel. — Ha a medicina egészét egy hatalmas terület vízrajzi térképének képzeljük el, akkor a specialisták azok a hajósok, akik a legrejtettebb kanyarig, legalattomosabb zátonyig ismerik egyegy folyóág természetét. Mondhatjuk-e, hogy — ebben a képben — az általános orvos a térkép rajzolója, az az ember, aki meggyőződéssel javasolhatja a „hajózható” útvonalat? — A körzeti orvos a működési területén élő valamennyi lakos egészségügyi ellátásáért, egészségi állapotáért felel. Ezt az igen komoly munkát egyre javuló szervezeti feltételek között végezhetik: a körzetek száma az utóbbi 25-30 évben csaknem megkétszereződött, ugyanakkor több mint 20 százalékkal csökkent az egy körzetre jutó lakosok száma. Egyre több az olyan körzeti orvos, akiben van képesség és ambíció bebizonyítani, hogy lehet a körzeti-általános orvosi munkát tudományos megalapozottsággal végezni. Annál is inkább szükség van erre, mert a gondjaikra bízott emberekkel kapcsolatos orvosi szintézis elvégzésére sajátos helyzetünk kizárólag minket tesz alkalmassá. Egyre többen valljuk és hisszük, hogy szükség van az ún. definitív ellátások arányának növelésére, mert ez betegeink javát és szakmánk további elismerését egyaránt szolgálja. Természetesen tudatában kell lennünk annak is, hogy ehhez a személyi és tárgyi feltételek további javítása szükséges. Az általános orvoslás mai gyakorlata a 70-es évek elejére alakult ki, s 1974 óta beszélhetünk hazánkban önálló diszciplínaként az általános orvostanról. Milyen eredményeket tudnak felmutatni? — 1974 valóban fordulópont volt szakmánk történetében, akkor jelent meg ugyanis a szakképesítésünket lehetővé tevő miniszteri rendelet. Aligha van még egy orvosi szakképesítés, amelynek megszületését olyan élénk vita előzte volna meg. Igen gondos előkészítő munkára, egyeztetésekre volt szükség. Sajnálatos, hogy a szakképesítés lehetőségével a vártnál kevesebben éltek: a jelenleg dolgozó több mint 4200 körzeti orvos 53 százaléka 43 éves, vagy még fiatalabb, s kis híján kétharmaduknak nincs szakképesítése. Ez a helyzet a kollégák és a társadalom megítélése szempontjából egyaránt hátrányos. Egyik legfontosabb feladatunk ezen változtatni. — Szakmánkat mindazonáltal elismerik. Ennek bizonyítéka az Országos Körzeti Orvosi Intézet létrehozása és az, hogy a mellette működő szakmai kollégium többsége körzetben dolgozó általános orvosokból áll. Egyesületünk égisze alatt számos egyéni és csoportos általános orvosi tudományos munka született. Több országos jelentőségű felmérés, kiadvány is jelzi tagjaink tudományos aktivitását. Sokan közülük részt vesznek az orvosképzésben, szak- és továbbképzésben, speciális kollégiumokat tartanak minden orvoskaron, úgy vélem, minden területen igazoltuk első elnökünk, dr. Tóth Károly másfél évtizede elhangzott megállapítását, hogy egyesületünket „... nem a való élettől elvonatkoztatott elgondolások, hanem az orvostudomány és a modern szocialista egészségügy ...” fejlesztésének igénye hozta létre. — Az általános — ezen belül: körzeti — orvos munkája az utóbbi másfél évtizedben új területeket hódított meg, megsokszorozódott és újabb bővülés előtt áll. Milyen feladatokat ró az egyesületre az általános orvoslás sokdimenziós jellege, életközelsége és a körzeti orvos előtt álló népegészségügyi „lecke”? — Tevékenységünk végső célja — a szakmapolitikai irányelveknek megfelelően — a gyógyító-megelőző ellátás színvonalának emelése, a hazai és külföldi tudományos eredmények átvétele és alkalmazásuk elősegítése. Szeretnénk még „nyitottabbak” lenni, ezalatt elsősorban közvetlen munkatársainknak, a körzeti általános egészségügyi szolgálat tagjainak és csoportvezető főorvosoknak tudományos munkába történő bevonását értem. Gyakorlattá kívánjuk tenni az alapellátás más szolgálataival való tudományos együttműködést is. — Szakmánk jövője nagy mértékben függ az egyetemi képzés, a továbbképzés, illetve a szakképzés színvonalától. Megtisztelő kötelességünk közreműködni az oktatásban, az alapellátás további javításának egyik kulcskérdésében, az oktatókörzetek hálózatának kialakításában, valamint az oktatási formák tökéletesítésében. Meggyőződésünk, hogy ezután is elsőrendű feladatunk az általános orvostan fejlődését, eredményességét szolgáló önképzés és a körzetekben végezhető tudományos tevékenység folytatása. A MÁOTE minden tőle telhető módon ezt kívánja elősegíteni. — Köszönjük a beszélgetést. Grenitzer Róbert így látja az olvasó A betegségért mindent?! Tisztelt szerkesztőség! Az Egészségügyi Dolgozó szeptemberi számában megjelent „Mindent megteszünk az alkoholizmus ellen! ” című cikk késztetett arra, hogy tollat ragadjak. Azt hiszem, hogy a címben feltett kérdésre egyértelműen nemmel kell felelni. A nép, a nemzet legfőbb kincse a népesség testi és lelki épsége, egészsége. Azt növelni, egyet jelent azzal, hogy a nép vagyonát növeljük. Kérdésem: hány közép- és felsőfokú iskolában fő tantárgy az egészségnevelés ? (dohányzás, alkoholizmus, családi élet). Arany János állapította meg, hogy „az emberek a betegségért nem sajnálják az aranytallért, de az egészségért még a rézkrajcárt is sajnálják”. Sajnos azt kell mondani, hogy ezzel a dologgal még ma is itt tartunk. Mert ugyan mit mond a ma születő ember számára, hogy a nagyapja vagy az ükapja miben halt meg? Szerintem nem sokat. De ha arról beszélnénk, hogyan és hol élt, mit vétett az egészsége ellen, talán többet érnénk el vele. Sajnos sokszor sok a szöveg, de kevesebb a tett. Márpedig ha valami szép szóval nem megy, kicsit drasztikusabban lehetne folytatni. Sokat gondolkodom azon, és nem tudom, hogy mennyire helyes az, hogy valakinek 40 évi becsületes munkaidő után az ortopéd cipőjét jól felemelkedett áron kell megvásárolnia. Pedig, az emberekért dolgozva rokkant meg. Aki pedig saját rossz életvitele következtében betegszik meg, az is megkap jóformán ingyenesen mindent. Én minden cáfolat ellenére hiszek az egészségnevelésben. Az alkoholizmus ellenes küzdelem nagy múltra tekint vissza, a baj csak az, hogy munkája mindeddig eredménytelen. A megjelenő jó elméleteket a gyakorlatba kellene átvinni. De nem holnap, hanem már tegnap, a gyors eredmény érdekében. Molnár Ferencné Szolnok Utazó kórokozók A vasút jelentőségével kapcsolatban egyes betegségek terjesztésében számos vizsgálatot végeztek. Egyik legfontosabb a tbc volt, aminek a kórokozója meglehetősen ellenálló. A híres alpesi üdülőhelyre Meránba számos tüdőbajos utazott, s így mind Berlinből, mind Bécsből, mind Budapestről közvetlen kocsit indítottak. 1890 novemberében a Berlin—Merán között közlekedő közvetlen kocsi porát összegyűjtötték és ennek kivonatával tengeri malacokat oltottak be. 20 oltott állat közül 5 tuberculosisban pusztult el, 4 más kórokozó miatt, ami ugyancsak a porban volt és 11 egészséges maradt. Ugyancsak találtak Mycobacterium tuberculosist a Budapest—Graz—Bozen—Merán között közlekedő kocsi porában, valamint olyan Berlinig közlekedő kocsikban, amelyeken tuberkulin kezelésre Berlinbe utazó tüdőbajosok utaztak. A cikk rámutat arra, hogy a hagyományos tisztogatás nem elegendő, a kocsi padlóját 5 százalékos karból oldattal kell felmosni, s javasolják, hogy tbc-s gyógyhelyekre utazó kocsikban helyezzenek el köpőcsészéket. Nikodemusz István dr. Mindez, csaknem egy évszázad múltán is megszívlelendő a belföldi és a nemzetközi vonataink tisztaságát illetően. Bizonyára meghökkentő eredményre jutnának ma is egy vizsgálattal, még akkor is, ha az utazó kórokozók között nem a tbc lenne túlsúlyban. (A szerk.) Hibák és tévedések Szeptemberben tartotta a Magyar Mentésügyi Tudományos Társaság második vándorgyűlését Egerben. Az MSZMP Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán megrendezett tudományos plenáris és szekció ülésein több mint kétszázan vettek részt. Csaknem száz előadás hangzott el a sürgősségi betegellátásról, melynek fő témája a „Hibák és tévedések az oxyológiai gyakorlatban” volt. Fő feladata pedig, hogy megvitassa, meghatározza: mit kell tenni a további szakmai fejlődés, de elsősorban a betegek érdekében. Ugyanekkor tartotta a társaság vezetőségválasztó közgyűlését is. Köszönet illeti a Heves megyei Mentőszervezet dolgozóit, akik a mintaszerű szervező-rendező munkában részt vettek. K. L. Megújul a Péterfy Sándor utcai Kórház A hír ennyi: a Péterfy Sándor utcai Kórházat és Rendelőintézetet felújítják. S most következzen a kórház krónikája. Az intézmény szervezése 1843-ban kezdődött és ennek eredményeképpen az első kórházat 1848. november 1-én létesítették. A későbbiekben különböző névváltozások után, amelyek között aránylag legtovább (1907 —1928-ig) a Ferenc József Kereskedelmi Kórház Budapesti Kereskedelmi Betegápoló Egylet maradt meg, következett a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete, közismertebb nevén a MABI 1929-től 1949-ig. Az intézet 1932. április 10-én elhelyezett alapkövének emlékirata a többi közt azt írja, hogy „nemes emberbaráti érzésektől vezérelt fővárosi kereskedők az 1840-es évek elején elhatározták, hogy egyrészt megbetegült tagjainak hajlékot, ápolást is biztosítsanak, másrészt hogy tehetetlenség vagy halálozás eseteiben a tagokat vagy özvegyeiket és árváikat állandó nyugdíj által nyomor és ínség ellen megvédik. ” 1933-ban kezdődött A jelenlegi kórház alapkőletétele 1932. április 10-én volt és már 1933 decemberében, vagyis alig több, mint másfél évvel később, 350 betegággyal, valamint szakrendelésekkel megkezdődött a gyógyító munka. A kórház épületéhez tartozó ügyviteli székház építését 1943. május 30-án fejezték be. A székházat korszerű, úgynevezett crittal fűtéssel látták el. A második vlágháború alatt jelentős sérülést nem szenvedett az épület, ám igen nagy volt az üvegkár. 1949-ben megszűnt a MABI, fuzionált az OTI- val, majd 1952-ben felszámolták az ügyviteli részt, és helyébe betegosztályokat telepítettek. A telepítés 1958-ra fejeződött be. Az egész Péterfy Sándor utcai rész kórházként 1958-tól funkcionál. Ma kilenc épülete van és ez a kilenc épület foglalja magában az ambulanciát, a fekvőbetegellátást és a kiszolgáló helyiségeket. Teljes rekonstrukció A crittal fűtéshez 1943 óta nem nyúltak, alaposan megrongálódott, elhasználódott. A felújítást már nem lehetett tovább halogatni, hiszen beázott az A épület, vagyis a kórház, és napirenden voltak a csőrepedések is. Az 1981—82-es tél tette fel az i betűre a pontot, dönteni kellett tehát a mielőbbi rekonstrukciót illetően. Végül is 1982 nyarán elkezdődött az egész Péterfy Sándor utcai épület rekonstrukciója. A felújítási munkálatokról, e munkálatok menetéről Kómár Károlynét, a Péterfy Sándor utcai Kórház gazdasági igazgatóját kérdeztük: — A tények ismeretében a helyreállítást — úgy gondolom — már a huszonnegyedik órában kezdték meg. Hogyan haladnak az elvégzendő feladatokkal és hol tartanak jelenleg? — A rekonstrukció szakaszosan halad. Az ütemtervek szerint a tavaly nyáron elkezdett munkálatok — a Bethlen Gábor utcától a kórházi főbejáratig — az idei nyáron befejeződnek és máris indul a következő, a második szakasz, amely a Péterfy Sándor utcai kórházi főbejárattól a teherportáig tart. A helyreállítás második üteme előreláthatólag másfél év múlva fejeződik be. A felújítás harmadik szakasza, amely az eredeti kórházépületet érinti, 1985 telén kezdődik el és várhatóan másfél évig tart. A negyedik ütemben kerül sor a rendelőintézet, valamint négy emeletnyi betegosztály felújítására. Ez utóbbi és egyúttal utolsó feladat a tervek szerint 1988-ban kezdődik el és várhatóan másfél-két évig tart. Az eddig elmondottak alapján úgy gondolom, a kórház rekonstrukciója mindenre kiterjedő alapos vállalkozás. Valóban a felújítás mindenre kiterjed: az épületgépészeti munkálatoktól kezdve a nyílászárócseréken át a homlokzat tatarozásáig. A crittal fűtést megszüntetjük, helyette központi fűtést vezetünk be, kicseréljük a vízvezetékcsöveket, az elektromos vezetékeket, és természetesen a technikai vezetékeket is. Az épületeken belül pedig festés és mázolás lesz, valamint új csempéket rakunk fel és új padlóburkolatot is kapnak a helyiségek. A rekonstrukció mennyiben zavarja, illetve hátráltatja a kórházban és a rendelőintézetben folyó gyógyító munkát? Költöző osztályok — Az épületrészekből egyszerre mind a négy emeletet ki kell üríteni. Ez részben kiköltöztetést, részben pedig ágyszüneteltetést jelent. Az általános sebészeti osztály például a Korányi Kórházba költözött, a gyermeksebészeti osztály a Jahn Ferenc Kórházban kapott ideiglenesen otthont, a szülészeti osztály a felújítás idejére megszűnik, a koraszülött-, a csecsemő-, és a gyermekosztály pedig átmenetileg kevesebb ágylétszámmal működik. Most pedig, hogy befejezéséhez közeledik az első rész felújítása, az idegosztály és a gégészet költözik át új helyre. — Mennyit észlelnek a betegek e munkákkal járó felfordulásból? Betartják a határidőket — Nem vesznek észre semmit, mert az építési terület szinte hermetikusan zárva van. — Jelent-e a rekonstrukció egyúttal férőhely-gyarapítást is? — Sajnos, miután az épületek nagysága adott, a felújítás ágybővítéssel nem jár. — Ki fedezi a helyreállítási munkák pénzszükségletét és mekkora ez az összeg? — A Fővárosi Tanács Egészségügyi Főosztálya a felújítási keretéből finanszírozza a rekonstrukciót. 1982-ben 9 millió 500 ezer forintot, az idei évre pedig 16 millió forintot kaptunk. Ami annyit jelent, hogy a felújítás első üteme 25 millió 500 ezer forintba kerül. — Ki a generálkivitelező? — A Kerepestarcsai Általános Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat. És meg kell mondanom, hogy eddig tartották a határidőket, remélem ezután is így lesz. B. Lengyel Anna Somogyi orvosnapok Huszonötödik alkalommal gyűltek össze a balatoni fővárosban Siófokon megyénk orvosai, hogy együtt gondolkodva továbbfejlesszék a somogyi egészségügyet, gyarapítsák tudásukat. A háromnapos jubileumi rendezvényen különös tisztelet övezte dr. Prievara Jánost, dr. Szundy Aladárt és dr. Wirth Ferencet. Még a múltban, negyedszázaddal ezelőtt a megyében dolgozó körzeti orvosok magas szintű továbbképzését szolgálta a találkozó, s az előadók a megyei kórház osztályvezető orvosai voltak. Most a rendezvény specializáltabb volt, s ezúttal főként a sebészet kapott hangsúlyt. Az esemény színhelye a 43. sz. Építőipari Vállalat rendkívül szép üdülője volt. Mintegy kétszáz somogyi orvos érkezett a rendezvényre. Az elnökségben helyet foglalt dr. Varga Levente, a megyei kórház főigazgatója és dr. Kopa János főigazgató-helyettes is. Dr. Balassa Tibor a Somogy megyei Tanács elnökhelyettese a megye párt és állami vezetése nevében köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy az orvosnapok mindig is jól szolgálták Somogy egészségügyi ellátásának javítását. Évek múltán egyre több, megyehatáron túli előadót kértek fel. Az egészségügyi ellátás jobbá tételéhez, a különböző területeken dolgozó orvosok munkájának javításához nélkülözhetetlen az a lehetőség, melyet az ilyen jellegű tanácskozások nyújtanak. A háromnapos eszmecsere igen hasznos volt a megyén kívüli kapcsolatok kialakítása és a tapasztalatok kicserélése szempontjából is. Borbély Éva MB. titkár 11