Egri Egyházmegyei Közlöny, 1872 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1872-08-01 / 15. szám
144 Egészben véve tehát az amortizationális törvények Ausztriában és az örökös tartományokban mindaddig érvényben voltak, míg az 1855-iki concordatum, 29-ik czikke által az egyházat vagyonszerzési jogának ősi birtokába újra vissza nem helyezte. Lássuk most, váljon hazánkban az egyháziak vagyonszerzési joga szintén alá volt-e vetve ilynemű megszorításoknak, más szavakkal : vajjon érvényben voltak-e nálunk valaha, s így érvényben vannak-e jelenleg is a holt kézről szóló törvények ? Sokan, úgy látszik, az igenlő nézetet osztják. Legújabb időben is merültek fel esetek, melyekben egyházi testületek utánszerzett birtokainak telekkönyvi bekebeleztetése alkalmából, a holt kézről szóló törvények hazánkban fennálló érvényére történt hivatkozás 21. Kőnek, egyházjogtana 2-ik kiadásának 246. lapján, hivatkozván az 1647: 17-ik és 1715: 16-ik, különösen pedig az 1498 : 55. törvényczikkekre, azon eredményre jut, „hogy hazánkban a concordatum előtt az egyháznak egyáltalán nem vola szabad szerzés-joga, míg a concordatum idézett czikke által annak tulajdonjoga minden eddig leírt és ezentúl szerzendő javakra nézve teljes sérthetetlennek nyilváníttatott. “ Eszerint tehát, miután az egyház szabadszerzési joga Magyarországon épúgy, mint Ausztriában, csak a concordatumon alapult, ez egyezmény megszűntével érintett jog is megszűnt létezni, s az idézett holt kézről szóló régi törvények újra visszanyerték érvényüket. Ha azonban a felhozott törvényeket közelebbről megtekintjük, úgy találjuk, hogy belőlük azt, amit tulajdonképen lex amortizationis alatt érteni szokás, bajosan lehet kimagyarázni. Idézett törvények ugyanis alapjukat azon záradékban bírják, melylyel nagy Lajos királyunk 1351-ben 11. András egy rendeletét megerősítette. Az 1647: 17. t. ez. legalább határozottan erre hivatkozik. E záradékban pedig — mint a hazai törvénykezésünket alaposan ismerő tudós erdélyi püspök, gróf Batthyáni Ignácz után 22) irom, — semmi egyéb nem foglaltatik mint az, hogy az örökös nélkül kimúló nemesek, javaikat az egyházaknak vagy másoknak tetszés szerint át ne hagyományozhassák, el ne adhassák vagy idegeníthessék. Tehát nemcsak az egyházaknak, hanem másoknak sem volt szabad az ily birtokokat megszerezni, mi által az amortizationális törvény kivételi jellege világosan kizáratik, s a tilalmazás nem az egyház természetében, hanem azon körülményben leli magyarázatát, melynél fogva az ily javak régi szokás szerint mindig a királyi fiskust illették. Azért teszi hozzá mindjárt az idéztem tudós püspök : „Én ugyan e törvényben a holt kézről szóló törvénnyel való semmi hasonlatosságot nem látok, vagy azt kell mondanom, hogy nem tudom, mi a holt kézről szóló törvény ; * megtiltván ugyanis, hogy a nemesek magszakadás esetén javaikat az egyházaknak vagy másoknak tetszés szerint ne adományozhassák, el ne adhassák vagy idegeníthessék : a törvény a királyi fiskus kártalanítását, kire az ilyenek javai átszármaznak, biztosítja, már pedig hogy ez mennyire különbözik a holt kézről szóló törvénytől, senki előtt sem lehet ismeretlen 23).“ A II. Ulászló alatt 1498-ban tartott országgyűlés 55. t. czikke ugyan általában megtiltja, hogy a püspökök és egyházfőnökök sem maguk személyére sem egyházuk javára világi birtokokat örökös joggal saját pénzökön se szerezhessenek, sőt azokat zálogba se vehessék ; azonban, mellőzve azt, hogy e határozat az akkori viszonyok miatt azért hozatott, hogy a világiak az egyháztól elvont javak visszaadására annál könnyebben rábírassanak, mint az idézett t. czikk végszavai mutatják: ,,E converso Domini Barones, et seculares, bona Ecclesiarum pro se non usurpent, neque se illis aliquo pacto intromittant“ : e törvény az ugyanazon országgyűlésen hozott 65. t. czikk szavaiból értelmezendő, hol az egyházak által meg nem szerezhető jószágok természete a Lajos-féle záradék értelmében tüzetesben körvonalaztatik. E czikkben ugyanis az mondatik, hogy mindazon szerződések, melyek az érsekekkel, püspökökkel, vagy más egyházi férfiakkal „ratione honorum et jurium possessionariorum quorum cunque, et praesertim ad 21) Kőszegh városa a Domokos-rend szentmártoni perjele azon kérelmének, hogy az általa megvett ingatlanok tulajdonjoga a szerzet javára telekkönyvileg bekebeleztessék, helyt nem adott. A kir. curia azonban az ügyet végre is a szerzet javára döntötte el, s a telekkönyvi bekebelezés eszközlésbe vételére szab. kir. Köszegh város törvényszékét, mint eljáró bíróságot utasította. 22) Ign. Comitis de Batthyán, Leges Ecclesi asticae Regni Hungáriáé. Albae-Carolinae, 1785. Pag. 80. 23) „Ego quidem in lege hac nullam similitudinem cum lege amortizationis videre possum, aut certe ignoro, quid sit amortizationis lex; prohibendo (enim) ne nobiles homines haerede destituti bona sua Ecclesiis , vel aliis legare, vendere, vel alienare possint, prospicit lex indemnitati Fisci Regii, ad quem talium bona devolvuntur, quantum autem hoc a lege amortizationis distet, nemini potest esse ignotum.“— I. m. és 1.