Egri Egyházmegyei Közlöny, 1872 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1872-08-01 / 15. szám

144 Egészben véve tehát az amortizationális tör­vények Ausztriában és az örökös tartományokban mindaddig érvényben voltak, míg az 1855-iki concordatum, 29-ik czikke által az egyházat va­gyonszerzési jogának ősi birtokába újra vissza nem helyezte. Lássuk most, váljon hazánkban az egyháziak vagyonszerzési joga szintén alá volt-e vetve ily­nemű megszorításoknak, más szavakkal : vajjon érvényben voltak-e nálunk valaha, s így érvény­ben vannak-e jelenleg is a holt kézről szóló tör­vények ? Sokan, úgy látszik, az igenlő nézetet oszt­ják. Legújabb időben is merültek fel esetek, me­lyekben egyházi testületek utánszerzett birtokainak telekkönyvi bekebeleztetése alkalmából, a holt kéz­ről szóló törvények hazánkban fennálló érvényére történt hivatkozás 21­. Kőnek, egyházjogtana 2-ik kiadásának 246. lapján, hivatkozván az 1647: 17-ik és 1715: 16-ik, különösen pedig az 1498 : 55. törvényczikkekre, azon eredményre jut, „hogy hazánkban a concor­datum előtt az egyháznak egyáltalán nem vola szabad szerzés-joga, míg a concordatum idézett czikke által annak tulajdonjoga minden eddig leírt és ezentúl szerzendő javakra nézve teljes sérthe­tetlennek nyilváníttatott. “ Eszerint tehát, miután az egyház szabad­­szerzési joga Magyarországon épúgy, mint Ausz­triában, csak a concordatumon alapult, ez egyez­mény megszűntével érintett jog is megszűnt lé­tezni, s az idézett holt kézről szóló régi törvények újra visszanyerték érvényüket. Ha azonban a felhozott törvényeket közelebb­ről megtekintjük, úgy találjuk, hogy belőlük azt, amit tulajdonképen lex amortizationis alatt érteni szokás, bajosan lehet kimagyarázni. Idézett törvények ugyanis alapjukat azon zá­radékban bírják, melylyel nagy Lajos királyunk 1351-ben 11. András egy rendeletét megerősítette. Az 1647: 17. t. ez. legalább határozottan erre hivatkozik. E záradékban pedig — mint a hazai törvénykezésünket alaposan ismerő tudós erdélyi püspök, gróf Batthyáni Igná­cz után 22) irom, — semmi egyéb nem foglaltatik mint az, hogy az örökös nélkül kimúló nemesek, javaikat az egy­házaknak vagy másoknak tetszés szerint át ne hagyományozhassák, el ne adhassák vagy idege­­níthessék. Tehát nemcsak az egyházaknak, ha­nem másoknak sem volt szabad az ily bir­tokokat megszerezni, mi által az amortizationális törvény kivételi jellege világosan kizáratik, s a tilalmazás nem az egyház természetében, hanem azon körülményben leli magyarázatát, melynél fog­va az ily javak régi szokás szerint mindig a ki­rályi fiskust illették. Azért teszi hozzá mindjárt az idéztem tudós püspök : „Én ugyan e törvény­ben a holt kézről szóló törvén­nyel való semmi hasonlatosságot nem látok, vagy azt kell monda­nom, hogy nem tudom, mi a holt kézről szóló törvény ; * megtiltván ugyanis, hogy a nemesek magszakadás esetén javaikat az egyházaknak vagy másoknak tetszés szerint ne adományozhassák, el ne adhassák vagy idegeníthessék : a törvény a királyi fiskus kártalanítását, kire az ilyenek javai átszár­maznak, biztosítja, már pedig hogy ez mennyire különbözik a holt kézről szóló törvénytől, senki előtt sem lehet ismeretlen 23).“ A II. Ulászló alatt 1498-ban tartott ország­­gyűlés 55. t. czikke ugyan általában megtiltja, hogy a püspökök és egyházfőnökök sem maguk személyére sem egyházuk javára világi birtokokat örökös joggal saját pénzökön se szerezhessenek, sőt azokat zálogba se vehessék ; azonban, mellőz­ve azt, hogy e határozat az akkori viszonyok miatt azért hozatott, hogy a világiak az egyháztól el­vont javak visszaadására annál könnyebben rábíras­­sanak, mint az idézett t. czikk végszavai mutat­ják: ,,E converso Domini Barones, et seculares, bona Ecclesiarum pro se non usurpent, neque se illis aliquo pacto intromittant“ : e törvény az ugyan­azon országgyűlésen hozott 65. t. czikk szavai­ból értelmezendő, hol az egyházak által meg nem szerezhető jószágok természete a Lajos-féle záradék értelmében tüzetesben körvonalaztatik. E czikkben ugyanis az mondatik, hogy mindazon szerződések, melyek az érsekekkel, püspökökkel, vagy más egy­házi férfiakkal „ratione honorum et jurium pos­­sessionariorum quorum cunque, et praesertim ad 21) Kőszegh városa a Domokos-rend szentmártoni per­jele azon kérelmének, hogy az általa megvett ingatlanok tu­lajdonjoga a szerzet javára telekkönyvileg bekebeleztessék, helyt nem adott. A kir. curia azonban az ügyet végre is a szerzet javára döntötte el, s a telekkönyvi bekebelezés esz­közlésbe vételére szab. kir. Köszegh város törvényszékét, mint eljáró bíróságot utasította. 22) Ign. Comitis de Batthyán, Leges Ecclesi­­ asticae Regni Hungáriáé. Albae-Carolinae, 1785. Pag. 80. 23) „Ego quidem in lege hac nullam similitudinem cum lege amortizationis videre possum, aut certe ignoro, quid sit amortizationis lex; prohibendo (enim) ne nobiles homines haerede destituti bona sua Ecclesiis , vel aliis legare, ven­dere, vel alienare possint, prospicit lex indemnitati Fisci Regii, ad quem talium bona devolvuntur, quantum autem hoc a lege amortizationis distet, nemini potest esse ignotum.“­­— I. m. és 1.

Next