Egri Egyházmegyei Közlöny, 1872 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1872-09-16 / 18. szám
168 A püspöki székvárosok szegényeiről maga a püspök gondoskodott, amiért is rendesen a székhelyi papság közül egy alamizsnást választott magának, ki neki a szegényápolásban segédkezet nyújtott). Ezen alamizsnás azonban valóban csak segéde volt a püspöknek a szegényápolásban, s utóbbi épenséggel nem vonta el magát attól, sőt személyesen is osztogatott adományokat, és alamizsnáját kiváltképen a szégyenlős szegények kifürkészésére s ápolására használta( 2 3). A szegény adomány többnyire kenyérből és más élelmiszerekből állott, ritkán pénzből. A püspök kötelmei közé tartozott még a szegényeket, özvegyeket és árvákat bántalom és elnyomatás ellen megvédeni, s őket a törvényszék, bíróság előtt is helyettesíttetni. Kisebb ügyeket maguk a püspökök döntöttek el. Amiért is a szegények panaszait mindenkor szíves készséggel kellett meghallgatniok :1). Mig a világi klérus igy buzgólkodott, a szerzetesek is szivökön hordák a szegények ügyét. De sőt még szigorúbban kötelezve érzék magukat erre, minthogy birtokaik nagy részét kizárólag ily czélokra nyerték). A kapus bizonyos időben a vidék szegényeinek kenyeret, húst, mindenféle élelmiszereket, öltönyöket, fát stb adott, azonkívül az idegenek ott mindig szives fogadtatásban részesültek. — Minden kolostorban volt ispotály is betegek számára. A kolostoriakon kivül pedig még más, külön a püspök felügyelete alatt álló ispotályok, melyek utasok számára szállásokkal is el valának látva, így buzgólkodott, ennyi szeretettel s áldozatokkal ápolá az angol egyház az ő szegényeit ; a zsinatok s püspökök ébersége és szigora, a világi és szerzetes klérus tevékenysége s szeretete itt valóban csodadolgokat mivelt ; rögtön mindenütt ott voltak a segítő kezek ; alig találkozott szomorúság, mely vigaszt, elnyomatás mely védelmet, szegénység mely alamizsnát, élelmet nem nyert volna a leggyöngédebb módon ; a klérus a legszívesebb gondoskodással minden krajezárt, minden darab kenyeret a legczélszerűbben tudott felhasználni, alkalmazni, mindent a maga helyén s idejében, úgy hogy Fortescue angol kancellár az akkori angol népről azt írhata: „mindennemű hús- és halfélékkel bőségesen el vannak látva, általában mindnyájan jó gyapjúszövet ruhákban járnak ; lakóik teljesen bebutorozvák ; mindenféle házi s gazdasági szerekkel jól fel vannak szerelve, s állásához képest ki-ki bir annyival, mennyi a nyugodalmas és boldog élethez szükséges. “ (Folyt. köv.) A rubrikákról. (Folytatás.) c) Az áldozat után. Ha semmi szabályzat nem volna is, hacsak ki nem halt a lélekből minden kegyelet, én azt hiszem önként kényszerítve érzendi magát az áldozat, hogy a szent mise végeztével hálát rebegjen irgalmas Istenének, s leborulva, kül- és belső áhitattal imádja a legszentségesebbet, kinek befogadására méltattatott. „Feria grófnő, e nagynevű tanítványa P. Avilának, miután a szent Kláráról nevezett szüzek rendjébe lépett, az Oltáriszentség előtti hosszas idézése folytán az Oltáriszentség jegyesének neveztetett. Midőn egykor kérdeztetett, mit tud órák hosszán az Oltáriszentség előtt tenni? így válaszolt: Egy egész örökkévalóságig tudnék ott maradni; nem találtatik-e fel e legszentebb szentségben az Isten valósága, mely egykor mennyekben a boldogok élvezetét fogja tenni? Én Istenem! azt kérdezik mit cselekszünk itt? mit cselekednénk? . . . Szeretünk, dicsérünk, hálát adunk, könyörgünk. Mit tesz a szegény egy gazdag jelenlétében, mit a beteg az orvosnál? szomjazó a tiszta forrásnál, éhező a gazdagon megrakott asztalnál?“ *) És a pap, ki nemcsak térdepelhet az Oltáriszentség előtt, hanem azon nem érdemlett kegyelemben részesül, mit tőle maguk Isten angyalai megirigyelnek, hogy lakhelye legyen a legméltóságosabbnak, kérdezhetné-e vájjon, miért kell neki a szent mise után hálát rebegnie? „Esse cum Jesu dulcis paradisus“ 2). Szent Teréz mondja: „hogy a szent áldozat után szivünkben az irgalom trónjára ül Jézus, hogy kegyelmeit osztogassa, ha előtte leborulva ezért könyörgünk.“ — És mily sokakért ') „Statuimus, ut praelati singuli eleemosynarios singulos habeant honestos, et ut ipsi praelati juxta apostolum sint hospitales.“ Cone. Óxoniense 1222. 2) Winchelsey Róbert angol érsekről igy olvassuk életleirásában : „in eleemosynis ita largissimus extiterat, quod omnibus ad portam ter in septimana concurrentibus sufficienter distribuit; et si eleemosyna in pane non sufficiebat, in pecunia supplebat, quolibet die dominico ultra dictam eleemosynam assignavit aliquem de suis, qui circuiret circa loca, ubi morabatur per duas vel tres leagas, qui inquireret de debilibus et infirmis, de viduis et orphanis, et aliis miserabilibus personis, qui ad suam eleemosynam recipiendam certis ex causis occurrere non poterant nec valebant, ut secundum indigentiam eorum iis succurreret ... in festivitatibus solemnibus eleemosvnam suam duplicavit et aliquando triplicavit.“ 3) „Ut praelati horis competentibus ad querelas audiendas et justitiam exhibendam suam in publico praesentiam exhibere procurent.“ Cone. Oxoniense. 1222. <) „Monachis autem et regularibus tanto districtius id injungimus, quanto ad hoc ipsum constet ipsos arctius aliis multiplici ratione obligari.“ Synod. Dunclm. ' Liguori, az Oltáriszentség látogatása. Hugues után fordította Heimlich Ferd. bajnai plébános. I. látog. 2) Imit. Christi. 1. II. c. 8.