Egri Egyházmegyei Közlöny, 1872 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1872-09-16 / 18. szám

168 A püspöki székvárosok szegényeiről maga a püspök gondoskodott, amiért is rendesen a székhe­lyi papság közül egy alamizsnást választott magá­nak, ki neki a szegényápolásban segédkezet nyúj­tott­­). Ezen alamizsnás azonban valóban csak se­géde volt a püspöknek a szegény­ápolásban, s utób­bi épenséggel nem vonta el magát attól, sőt szemé­lyesen is osztogatott adományokat, és alamizsnáját kiváltképen a szégyenlős szegények kifürkészésére s ápolására használta( 2 3). A szegény­ adomány több­nyire kenyérből és más élelmi­szerekből állott, rit­kán pénzből. A püspök kötelmei közé tartozott még a szegényeket, özvegyeket és árvákat bántalom és elnyomatás ellen megvédeni, s őket a törvényszék, bíróság előtt is helyettesíttetni. Kisebb ügyeket ma­guk a püspökök döntöttek el. Amiért is a szegények panaszait mindenkor szíves készséggel kellett meg­­hallgatniok :1). Mig a világi klérus igy buzgólkodott, a szerze­tesek is szivökön hordák a szegények ügyét. De sőt még szigorúbban kötelezve érzék magukat erre, minthogy birtokaik nagy részét kizárólag ily czé­­lokra nyerték­). A kapus bizonyos időben a vidék szegényeinek kenyeret, húst, mindenféle élelmi­szereket, öltönyö­ket, fát stb adott, azonkívül az idegenek ott mindig szives fogadtatásban részesültek. — Minden kolostorban volt ispotály is betegek számára. A kolostoriakon kivül pedig még más, kü­lön a püspök felügyelete alatt álló ispotályok, melyek utasok számára szállásokkal is el valának látva, így buzgólkodott, ennyi szeretettel s áldozatok­kal ápolá az angol egyház az ő szegényeit ; a zsina­tok s püspökök ébersége és szigora, a világi és szer­zetes klérus tevékenysége s szeretete itt valóban csodadolgokat mivelt ; rögtön mindenütt ott voltak a segítő kezek ; alig találkozott szomorúság, mely vi­gaszt, elnyomatás mely védelmet, szegénység mely alamizsnát, élelmet nem nyert volna a leggyöngé­­debb módon ; a klérus a legszívesebb gondoskodás­sal minden krajezárt, minden darab kenyeret a leg­­czélszerűbben tudott felhasználni, alkalmazni, min­dent a maga helyén s idejében, úgy hogy Fortes­­cue angol kancellár az akkori angol népről azt ír­­hata: „mindennemű hús- és hal­félékkel bőségesen el vannak látva, általában mindnyájan jó gyapjú­­szövet ruhákban járnak ; lakóik teljesen bebutoroz­­vák ; mindenféle házi s gazdasági szerekkel jól fel vannak szerelve, s állásához képest ki-ki bir an­­­nyival, mennyi a nyugodalmas és boldog élethez szükséges. “ (Folyt. köv.) A rubrikákról. (Folytatás.) c) Az áldozat után. Ha semmi szabályzat nem volna is, hacsak ki nem halt a lélekből minden kegye­let, én azt hiszem önként kényszerítve érzendi magát az áldozat, hogy a szent mise végeztével hálát rebegjen irgalmas Istenének, s leborulva, kül- és belső áhitattal imádja a legszentségesebbet, kinek befogadására méltattatott. „Fe­­ria grófnő, e nagynevű tanítványa P. Avilának, miután a szent Kláráról nevezett szüzek rendjébe lépett, az Ol­­táriszentség előtti hosszas idézése folytán az Oltáriszent­­ség jegyesének neveztetett. Midőn egykor kérdeztetett, mit tud órák hosszán az Oltáriszentség előtt tenni? így válaszolt: Egy egész örökkévalóságig tudnék ott marad­ni; nem találtatik-e fel e legszentebb szentségben az Is­ten valósága, mely egykor mennyekben a boldogok él­vezetét fogja tenni? Én Istenem! azt kérdezik mit cse­lekszünk itt? mit cselekednénk? . . . Szeretünk, dicsé­rünk, hálát adunk, könyörgünk. Mit tesz a szegény egy gazdag jelenlétében, mit a beteg az orvosnál? szomjazó a tiszta forrásnál, éhező a gazdagon megrakott asztal­nál?“ *) És a pap, ki nemcsak térdepelhet az Oltári­szentség előtt, hanem azon nem érdemlett kegyelemben részesül, mit tőle maguk Isten angyalai megirigyelnek, hogy lakhelye legyen a legméltóságosabbnak, kérdezhet­né-e vájjon, miért kell neki a szent mise után hálát re­­begnie? „Esse cum Jesu dulcis paradisus“ 2). Szent Teréz mondja: „hogy a szent áldozat után szivünkben az ir­galom trónjára ü­l Jézus, hogy kegyelmeit osztogassa, ha előtte leborulva ezért könyörgünk.“ — És mily sokakért ') „Statuimus, ut praelati singuli eleemosynarios singulos habeant honestos, et ut ipsi praelati juxta apostolum sint ho­spitales.“ Cone. Óxoniense 1222. 2) Winchelsey Róbert angol érsekről igy olvassuk életlei­­rásában : „in eleemosynis ita largissimus extiterat, quod omni­bus ad portam ter in septimana concurrentibus sufficienter distribuit; et si eleemosyna in pane non sufficiebat, in pecunia supplebat, quolibet die dominico ultra dictam eleemosynam as­signavit aliquem de suis, qui circuiret circa loca, ubi morabatur per duas vel tres leagas, qui inquireret de debilibus et infirmis, de viduis et orphanis, et aliis miserabilibus personis, qui ad suam eleemosynam recipiendam certis ex causis occurrere non poterant nec valebant, ut secundum indigentiam eorum iis suc­curreret ... in festivitatibus solemnibus eleemosvnam suam duplicavit et aliquando triplicavit.“ 3) „Ut praelati horis competentibus ad querelas audien­das et justitiam exhibendam suam in publico praesentiam exhi­bere procurent.“ Cone. Oxoniense. 1222. <) „Monachis autem et regularibus tanto districtius id in­jungimus, quanto ad hoc ipsum constet ipsos arctius aliis mul­tiplici ratione obligari.“ Synod. Dunclm. '­ Liguori, az Oltáriszentség látogatása. Hugues után fordította Heimlich Ferd. bajnai plébános. I. látog. 2) Imit. Christi. 1. II. c. 8.

Next