Egri Egyházmegyei Közlöny, 1876 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1876-09-16 / 18. szám

139 végett bizonyos sociális rendet állapítson meg s tartson fenn , melynek köréből a vallási elem sem zárható ki, sőt ennek egyenesen az állam érdekében kellő tér engedendő. — Az állam meg­sértené a vallás- és lelkiismeretszabadságot, ha kathol. alattvalóinak hierarchiájukkal s illetőleg egyházuk fejével, vagy ennek amazokkal való érintkezését akadályozni akarná. De époly ke­véssé vonható kétségbe az államnak az önfentar­­tásra s önfejlődésre vonatkozó felsőségi hatalma; mert az állam is a dolgok isteni jogrendjéhez tartozik, minélfogva az egyház, — midőn magát csalhatatlannak tartja, — nem kívánhatja az ál­lamtól mint alattvalóinak világi felsőbbségétől azt, hogy önmagát feláldozza s teljes függeteg­­ség állapotába helyezze.­­) 2) Mindkét jogalany ezen ösvényen haladt nem ritkán s ebből úgy az államra, mint az egy­házra nézve bizonyos közös jogforrás kelet­kezett. Ide tartoznak kiválólag azon egyezmé­nyek, melyeket az állam részint a kathol. or­szágos egyházak képviselőivel, ezek hivatalos jogkörének határai közt, részint a római szent székkel kötött, vagy ezután köthet. Az utóbbi értelemben vett egyezmények kiválólag c­o­n­c­o­r­­d­a­tum­oknak szoktak neveztetni; egyébiránt úgynevezett diplomatiai szerződések is köttettek hasonló czélra. — Hogy a kölcsönös kötelezett­ség elvállalása mellett kötött ily egyezményekre nézve lényegileg ugyanazon elvek állanak, mint a nemzetközi egyéb nyilvános szerződésekre nézve : azt, legalább az állam s az egyház közti viszony jelenlegi álláspontjából, nem kellene kétségbe vonni 2). 3) További jogforrást képez­­ a szokás. Ezt a kathol. egyház is elismeri, amennyiben az, * *) az egyháznak változhatlan szabályaival s intéz­ményeivel megegyez, vagy egyébként az egyház ellen nem irányul. Amint pedig meg kell en­gedni, hogy az egyház saját álláspontjából vizs­gálhassa meg bizonyos szokásnak érvényét vagy jogérvénytelenségét, s erre vonatkozólag híveit kötelező ítéletet mondhasson , akkor az államot is hasonló jog illeti meg. 4) Kevésbbé biztos jogforrás : az egyház s az állam közti gyakorlat. De emberemléke­zetet meghaladó fennállása s folytonos követése, — vagy hallgatag eltűrése akkor is, midőn az ellenmondás lehetséges volt — azt tényleges jog­forrássá teszi, mely alól rendszerint sem az egy­ház, sem az állam nem vonhatja ki magát. A római pápának s a római szent széknek nemzetközi jogai az olasz királysággal szemben. Az 1871. évi máj. 13-i olasz garantia-törvény a kö­vetkezőket állapítja meg : 1. A pápa személye szent és sérthe­tetlen. 2. A pápa személye elleni merény, s a fel­hívás az ily merénylet elkövetésére, azon bünte­tések alá esik, melyek a király elleni merény elkövetőire s tervezőire vannak kiszabva. Azon nyilvános sértések s gyalázások, me­lyek a pápa személye ellen szóval, tettel vagy a sajtótörvény 5-ik czikkében említett módokon el­követtetnek, az idézett törvény 19-ik czikkében megállapított büntetésekkel sujtatnak. A vallási kérdések körüli viták azonban teljesen szabadok. 3. Az olasz kormány, a királyság egész te­rületén megadja a pápának a souverain tiszt­eletnyilvánitásokat, s azon tisz­teleti rangelsőbbséget, mely a kathol. uralkodók által az ő részére el van ismerve. A pápa jogosítva van, szokott számú test- és palo­taőröket tartani. 4. A szent szék számára 3,225,000 frank évi járadék biztosittatik. Ezen összeg a pápa s a szent szék szükségleteire, az apostoli paloták s tartozékaik fentartására, a pápai udvar sze­mélyzetének s az említett őrségnek díjazására s illetőleg nyugdíjazására, a múzeumok és könyv­tárak költségeinek fedezésére, valamint az ezek­nél alkalmazott egyének ellátására van szánva. Az említett doratio az állam nagy adósság­könyvébe írandó, a szent szék nevére, örökös és elidegenithetlen járadék formája alatt. E járadék a pápai szent szék üresedésben léte ala­t is fize­tendő. Egyszersmind mentesittetik az mindennemű állami, tartományi és községi adóktól s terhektől, nem is szállítható le kisebb összegre, még azon .) Ilyesmit az egyh­áz sohasem kivánt. Jól meg tudta különböztetni mindig a hit és erkölcs terén való csalhatat­­lanságot, s ennek határait mindenkor megtartotta. „Az ön­magát feláldozás s teljes fü­ggetegség“ félelme az államok részéről mindenkor inkább kizsákmányolt frázis volt, mint valóság. S­z­e­r­k. *) Ez Heffter nyilatkozata, ki egyébiránt jegyzetben utal a nemzetközi szerződések tartama s módosíthatása kö­rül igen gyakran követett azon elvekre, melyek a szerző­dések szentü­ltartása mellőzésével azok felmondására tág ka­put nyitnak. Pl. a szerződő felek akarategységének meg­szünése, a szerződő félnek önmaga iránti kötelezettségeivel való összeütközése, a viszonyoknak a „rebus sic stantibus“ elleni megváltozása , oly ruganyos fogalmak, melyek közül az elcsürés-csavarás igen gyakran a végletekig szokott fel­használtatni. (Lásd : a 99. §. II. 1­­2) 3) alatti pontjait.) Különösen a concordatumok felmondhatásának elvét határo­zottan védi Bluntschli : Völkerr. 443. §. 3. j. alatt.

Next