Egri Egyházmegyei Közlöny, 1876 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1876-09-16 / 18. szám
139 végett bizonyos sociális rendet állapítson meg s tartson fenn , melynek köréből a vallási elem sem zárható ki, sőt ennek egyenesen az állam érdekében kellő tér engedendő. — Az állam megsértené a vallás- és lelkiismeretszabadságot, ha kathol. alattvalóinak hierarchiájukkal s illetőleg egyházuk fejével, vagy ennek amazokkal való érintkezését akadályozni akarná. De époly kevéssé vonható kétségbe az államnak az önfentartásra s önfejlődésre vonatkozó felsőségi hatalma; mert az állam is a dolgok isteni jogrendjéhez tartozik, minélfogva az egyház, — midőn magát csalhatatlannak tartja, — nem kívánhatja az államtól mint alattvalóinak világi felsőbbségétől azt, hogy önmagát feláldozza s teljes függetegség állapotába helyezze.) 2) Mindkét jogalany ezen ösvényen haladt nem ritkán s ebből úgy az államra, mint az egyházra nézve bizonyos közös jogforrás keletkezett. Ide tartoznak kiválólag azon egyezmények, melyeket az állam részint a kathol. országos egyházak képviselőivel, ezek hivatalos jogkörének határai közt, részint a római szent székkel kötött, vagy ezután köthet. Az utóbbi értelemben vett egyezmények kiválólag concordatumoknak szoktak neveztetni; egyébiránt úgynevezett diplomatiai szerződések is köttettek hasonló czélra. — Hogy a kölcsönös kötelezettség elvállalása mellett kötött ily egyezményekre nézve lényegileg ugyanazon elvek állanak, mint a nemzetközi egyéb nyilvános szerződésekre nézve : azt, legalább az állam s az egyház közti viszony jelenlegi álláspontjából, nem kellene kétségbe vonni 2). 3) További jogforrást képez a szokás. Ezt a kathol. egyház is elismeri, amennyiben az, * *) az egyháznak változhatlan szabályaival s intézményeivel megegyez, vagy egyébként az egyház ellen nem irányul. Amint pedig meg kell engedni, hogy az egyház saját álláspontjából vizsgálhassa meg bizonyos szokásnak érvényét vagy jogérvénytelenségét, s erre vonatkozólag híveit kötelező ítéletet mondhasson , akkor az államot is hasonló jog illeti meg. 4) Kevésbbé biztos jogforrás : az egyház s az állam közti gyakorlat. De emberemlékezetet meghaladó fennállása s folytonos követése, — vagy hallgatag eltűrése akkor is, midőn az ellenmondás lehetséges volt — azt tényleges jogforrássá teszi, mely alól rendszerint sem az egyház, sem az állam nem vonhatja ki magát. A római pápának s a római szent széknek nemzetközi jogai az olasz királysággal szemben. Az 1871. évi máj. 13-i olasz garantia-törvény a következőket állapítja meg : 1. A pápa személye szent és sérthetetlen. 2. A pápa személye elleni merény, s a felhívás az ily merénylet elkövetésére, azon büntetések alá esik, melyek a király elleni merény elkövetőire s tervezőire vannak kiszabva. Azon nyilvános sértések s gyalázások, melyek a pápa személye ellen szóval, tettel vagy a sajtótörvény 5-ik czikkében említett módokon elkövettetnek, az idézett törvény 19-ik czikkében megállapított büntetésekkel sujtatnak. A vallási kérdések körüli viták azonban teljesen szabadok. 3. Az olasz kormány, a királyság egész területén megadja a pápának a souverain tiszteletnyilvánitásokat, s azon tiszteleti rangelsőbbséget, mely a kathol. uralkodók által az ő részére el van ismerve. A pápa jogosítva van, szokott számú test- és palotaőröket tartani. 4. A szent szék számára 3,225,000 frank évi járadék biztosittatik. Ezen összeg a pápa s a szent szék szükségleteire, az apostoli paloták s tartozékaik fentartására, a pápai udvar személyzetének s az említett őrségnek díjazására s illetőleg nyugdíjazására, a múzeumok és könyvtárak költségeinek fedezésére, valamint az ezeknél alkalmazott egyének ellátására van szánva. Az említett doratio az állam nagy adósságkönyvébe írandó, a szent szék nevére, örökös és elidegenithetlen járadék formája alatt. E járadék a pápai szent szék üresedésben léte alat is fizetendő. Egyszersmind mentesittetik az mindennemű állami, tartományi és községi adóktól s terhektől, nem is szállítható le kisebb összegre, még azon .) Ilyesmit az egyház sohasem kivánt. Jól meg tudta különböztetni mindig a hit és erkölcs terén való csalhatatlanságot, s ennek határait mindenkor megtartotta. „Az önmagát feláldozás s teljes függetegség“ félelme az államok részéről mindenkor inkább kizsákmányolt frázis volt, mint valóság. Szerk. *) Ez Heffter nyilatkozata, ki egyébiránt jegyzetben utal a nemzetközi szerződések tartama s módosíthatása körül igen gyakran követett azon elvekre, melyek a szerződések szentültartása mellőzésével azok felmondására tág kaput nyitnak. Pl. a szerződő felek akarategységének megszünése, a szerződő félnek önmaga iránti kötelezettségeivel való összeütközése, a viszonyoknak a „rebus sic stantibus“ elleni megváltozása , oly ruganyos fogalmak, melyek közül az elcsürés-csavarás igen gyakran a végletekig szokott felhasználtatni. (Lásd : a 99. §. II. 12) 3) alatti pontjait.) Különösen a concordatumok felmondhatásának elvét határozottan védi Bluntschli : Völkerr. 443. §. 3. j. alatt.