Egri Egyházmegyei Közlöny, 1889 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1889-09-16 / 18. szám
••r;----■—’ ■...........|M Huszonegyedik évfolyam. 18. szám. Eger, 1889. Szeptember 16. Tartalom: Fülmentés a subdiakondtus-, diakonátus- és ünnepélyes szerzetesi fogadalomtól, mint házassági akadálytól halálos betegségben. — Rimáliák. Néhány észrevétel az „Absolutio ab Haeresi formalis közleményre. — Rituálénk újabb átdolgozásának alapelve. — Tárcza. Egy pusztai búcsú. — Egyházmegyénk s hitélete köréből. Megjelenik : Minden hó 1-én és 16-án 1 ivén. í Az előfizetési dij és a lapot érdeklő minden közlemény e czim alatt. Az Egri Egyházmegyei Közlöny szerkesztőségének Egerben , a papnevelő-intézetben küldendők. Előfizetés: i Egész évre 2 frt. Fél évre 1 frt. EGRI EGYHÁZMEGYEI KÖZLÖNY. Fölmentés a subdiakonátus-, diakonátus- és ünnepélyes szerzetesi fogadalomtól, mint házassági akadálytól halálos betegségben. (Folytatás.) X. Leo pápa 1515. szeptember hó 25-én Rómában kelt levelében tudtára adja II. Ulászló magyar királynak, hogy Frangepán György, kalocsai érsek unokaöccsét, ugyancsak Frangepánt, sz. Ferencz rendje tagját, fölmenti szerzetesi fogadalmától. II. Ulászló király maga fordult ezen ügyben X. Leo pápához. A király kifejti levelében, hogy nemcsak Horvát- hanem Magyarországra nézve is fölötte kívánatos, sőt majdnem szükséges, hogy György kalocsai érsek unokaöccse — aki a hírneves, ősrégi Frangipán nemes család egyetlen férfi ivadéka és örököse, s kiben hazája és családja minden reménye központosul, de a ki nem rég említett nagybátyja és többi rokonai hite — tudta nélkül Róma városában sz. Ferencz rendjébe lépett, — fölmentessék szerzetesi fogadalmától. Kérelmét azzal támogatja a király , hogy úgy önmaga, mint országa összes lakossága, különösen pedig az érsek nagyon le lesz kötelezve őszentségének, ha Horvátország népét ősei példájára az fogja hűségesen kormányozni, a kit e nép egyedül óhajt, s ki azt a keresztény nép vad ellenségeivel — a törökökkel — szemben meg tudja mindenkoron védeni. A pápa 1I. Ulászló királyhoz intézett válaszában előrebocsátja, hogy ezen ügy fölötte nehéz és terhes, resardua admodum et perdifficilis; s bár az apostoli szék, úgyszólván soha sem szokott a szerzetesi fogadalomtól, nisi ex maxima et necessaria causa, fölmenteni, mégis, tekintetve véve a felhozott érveket és a király alázatos könyörgését, érett megfontolás után, meghallgatásra méltónak ítéltük — úgymond— kérelmedet, azon reményben, hogy ez, nemcsak Horvátország, hanem egyszersmind a kath. hit felmagasztaltatására is igen nagy befolyással lesz. ') Hogy az apostoli szék csak rendkívül fontos okból adta meg a szerzetesi fogadalomtól a fölmentést s nem engedte magát befolyásoltatni e tekintetben még királyok által sem, bizonyítja azon eset, mely 1371. fordult elő. Nagy Lajos, dicső királyunk a mondott évben XI. Gergely pápához fordult Avigno liba lengyel klugnyi szerzetes érdekében, a kit szerzetesi fogadalmától kért fölmentetni, hogy ez akadálytalanul házasságra léphessen. — Mivel fontos ok nélkül nem szokott — úgymond a pápa Nagy Lajos királyhoz irt levelében — az apostoli szék ily esetben fölmenteni és nem ment föl soha senkit, hacsak egész országot nem remél e fölmentése által megtéríthetni, Ulászló kedvelt fiunkban, lengyel klugnyi szerzetesben pedig nincs meg ezen ok: ezen alapon nem adhattuk meg neked, lelkiismeretünk megsértése nélkül, amit tőlünk kértél. Ezen eljárásunkban arra is gondoltunk : Ulászló fölmentése — aki állítólag a lengyel királyoktól származik egyenes vonalban — rend és gyermekeidre nézve káros lehetne.* 2) A pápák minden időben egyedül és kizárólag az apostoli szék joghatósága körébe tartozónak ítélték a felső rendektől és ünnepélyes ’) Roskovány, Coelibatus, tom. VI. p. 40, 41. 2) Ugyanott p. 28.