Egri Vörös Ujság - Egri Munkás - Egri Népujság, 1919. július-december (26. évfolyam, 149-160. szám - 1. évfolyam, 2-10. szám - 1-26. évfolyam, 1-119. szám)

1919-11-09 / 78. szám

XXVI. évfolyam 78 Censurat Maior Stefanescu Scarlat. Eger 1919. november 9. Vasárnap Előfizetési dijak: Egisz évre 80 K. - Fél évre 40 K. - Negyed évre 20 ft. — Egy hóra 8 K. - Egy szám ára 50 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Liceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon­szám 11. LEGÚJABB HÍREK. (Budapest). A kormány szilárdságában az utolsó napok semmiféle változást nem hoztak, sőt a tegnapi minisztertanács újból világosan bebizonyította a kormány megingathatatlan egységét. _ (Budapest). Vastagh Géza festőművész meghalt. (Budapest). Vázsonyi Friedrichel tárgyalásokat folytatott a liberális és demokrata pártoknak a kormányzatban való közreműködése tárgyában. (Budapest). Horthynak a liberális pártokkal való tárgyalásai kapcsán Fri­edrich felajánlotta távozását, a kormány tagjai azonban a miniszterelnök iránt való­­ feltétlen ragaszkodásukat jelentették ki s ugyanígy foglalt állást a Keresztény Egye­sülés Pártja is Friedrich mellett. (Budapest). A keresztény blokk hajlandó elfogadni a kormány esetleges kiegészítését, de semmi esetre sem egyezik bele abba, hogy a blokkon kívül álló pár­tok súlyuknál nagyobb mértékben vegyenek részt a kormányban. (Budapest). A volt munkapárti képviselőkből alakult társadalmi klub, a Nemzeti Társaskör, tegnap kimondotta, hogy politikai körré alakul. (Páris) 2644, Angliában Francia jelentés szerint Franciaországban 2800, Olaszországban 1554, Egyptomban 1200, Indiában 460, Malta szigetén 294 és Szalonikiben még ismeretlen számú olyan hadifogoly, illetve internált magyar és osztrák van, aki a közeljövőben hazatérhet. Honfoglaló zsidók. (Befejező közlemény.) Egész röviden ki akarom hát mutatni, hogy Alföldi dr.­um­ák a magyar zsidó­ság eredetére vonatkozó beállítása nem »történelmileg megállapított tény«, mint ő feltünteti, hanem az összes történelmi­leg megállapítható tényekkel ellentétben álló dajkamese. 1. A történeti kútfők tényleg iga­zolják, hogy a kazárok között a zsidó vallás el volt terjedve. Csakhogy Alföldi dr. ur adatai annyiban tévesek, hogy a zsidó vallás a kazárok között jóval ké­sőbbi időpontban terjedt el, náluk Előbb ugyanis a mozlim vallás vert gyökeret. Mikor 732. táján Mer­ván arab vezér a kazárokat megverte, őket nemcsak adófizetésre kényszerítette, ha­nem a mozlim vallást is rájuk erőszakolta. A zsidó vallás akkor kezdett közöt­tük elterjedni, mikor az I. Romanus és Bíborbanszületett Konstantin keleti csá­szárok által elkergetett és a mozlim orszá­gokból kiűzött zsidók tömegesen mene­kültek a kazárok területére, minek foly­tán a vallási kérdésekben igen közömbö­sen gondolkozó kazárok közül sokan át­vették a zsidók vallását. Ez azonban nem 740. körül történt,­­ mint Alföldi dr. úr állítja, hanem Bíbor­banszületett Konstantin császár idejében, vagyis a X. század elején, amikor azon­ban a magyarok már a mai hazájuk te­rületén éltek. A Lebediában való tartóz­kodásuk alkalmával hozzájuk csatlako­zott kazár (kabar) törzs tehát még nem lehetett zsidó, hanem a magyarokkal ro­konfajú turáni nép volt, amely a honfog­lalás munkájában a magyarok oldalán csakugyan részt vett és a magyarsággal hamarosan teljesen összeolvadt. így tekintve a dolgot, a mi szempon­tunkból teljesen közömbös Alföldi dr. ur­nak az a másik téves állítása, amely sze­rint a kazárok között túlnyomó volt a zsidó vallás, de azért mégis megemlítjük, hogy a zsidó vallás a kazároknál később is csak az előkelőknek vagyis a kisebb­ségnek a vallása volt, a nép között inkább a mohamedán vallás volt elterjedve, amely jóval előbb vert gyökeret a kazárok kö­zött, mint a zsidó vallás. A kazárok (valamint a­ bolgárok) kö­zül a honfoglalás után az országba las­­sankint beszivárgó mohamedánok törvény­tárunkban izmaeliták vagy sarracenusok (szerecsenek) néven említettnek, és­pedig igen gyakran a zsidók mellett, mert ve­lük szemben legtöbbször ugyanazok a korlátozó szabályok érvényesültek, ame­lyek a zsidókra is vonatkoztak. De minden egyébtől eltekintve a mai magyar zsidók azért se lehetnek a hon­foglalásban részt vett zsidók utódai, mert Nagy Lajos királyunk 1360-ban az összes zsidókat kiűzte, s csak 1365-ben engedte meg ismét kivételesen egyes városokban a letelepülésüket. Nem lehet tehát Magyar­­országon olyan zsidóság, amely eredetét 1365. előtti időre vezethetné vissza. Még a pragm­atica sanctió (1723.) korában is csak 11.374 volt Magyarországon a zsi­dóság száma. A tömeges beköltözés Len­gyelország felosztása és Galíciának Auszt­riához való csatolása (1772—1795.) után­­ vette kezdetét. Hiába figyelmeztet tehát Alföldi dr. úr, hogy »a magyar zsidót nem lehet ös­­­­szetéveszteni a galiciai vagy orosz zsidó­val,» mert bizony a történeti igazság az, hogy a mai magyar zsidóság túlnyomó része galiciai eredetű. 2. Mindenkinek azonnal szemébe tű­nik, hogy a Magyarországon ma élő zsi­dóság tiszta fajú szemün­nepség. Más fajokkal való keveredése csak a legesleg­újabb időben indul meg. Nem kell tehát etnográfusnak vagy antropológusnak lenni ahhoz, hogy megállapíthassuk, hogy a mai magyar zsidóság nem lehet a turáni nép­fajhoz tartozó (de zsidó vallásra tért) ka­zároknak a leszármazottja. 3. A magyarokhoz csatlakozott ka­barok a magyarság nyolcadik törzsét al­kották és három nemzetségre oszlottak. Mivel a honfoglaláskor megszerzett új haza területét a honfoglalók törzsenként szállották meg, a kabar törzs is együtt maradt a törzs részére kiutalt területen. Ha tehát a mai zsidóság a nyolcadik (kabar) törzsnek volna a leszármazottja, nem szóródott volna úgy szerteszéjjel az országban, s a történelem folyamán okvet­lenül feltűnt volna, hogy az ország bizo­nyos területrésze a zsidóság eredeti törzs­területét képezi, ahonnan a zsidóság las­­sankint szétszivárog az országba. Ilyen zsidó anyaterülettel azonban történelmünk folyamán soha se találkozunk. (Ámbár a kazár leszármazás feltevése alapján olyan élelmes történetíró is könnyen akadhat, aki, mondjuk pl. Budapestet, Nagyváradot és Munkácsot fogja a három kabar-zsidó nemzetség eredeti szállásterülete gyanánt megjelölni. És ha a zsidók térfoglalásá­nak eddigi tempója nem változik, hama­rosan több u. n. magyar város verseng­het majd ezért a dicsőségért, mint ahány görög város Homéros születési helyét reklamálta.) A történelmi igazság az, hogy a ka­bar törzs igenis együtt maradt a honfog­lalás után is, s történetíróink túlnyomó részének mindenkép valószínű véleménye szerint ez a nyolcadik (kabar) törzs ké­­jjezi a honfoglalásban részt vett, s sajá­tosságait mind a mai napig megőrzött székelység ősét. 4. Mindenki tudja, aki a magyarok történetének lapját forgatta, hogy a hon­foglalás után a honfoglalás fáradságos munkájában részt vett elemek képezték a politikailag jogosítottak (későbbi nemes­ség) rendjét. Ha tehát a zsidóság a honfoglalás­ban valóban részt vett volna, akkor se­­hogysem kerülhetett volna a honfoglaló magyarok utódaival szemben inferiálisabb ..... helyzetbe, hanem maga is helyet foglalt volna a politikailag jogosítottak (a neme­sek) között. Őket ezen jogállásuktól meg­fosztani Bizonyára nem ment volna simán, s alig hihető, hogy az ebből támadt küz-

Next