Egri Vörös Ujság - Egri Munkás - Egri Népujság, 1919. július-december (26. évfolyam, 149-160. szám - 1. évfolyam, 2-10. szám - 1-26. évfolyam, 1-119. szám)

1919-10-09 / 52. szám

Előfizetési díjak: Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K. — Negyed évre 20 K. — Egy hóra 8­1­ Egy szám ára 30 fillér. P­OLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon­szám 11. Legújabb hírek. (Budapest). Horovitz Náthán amerikai ezredes a Dunántúlról vissza­érkezve, ottani tapasztalatai alapján a legerélyesebben visszautasította azokat a vádakat, melyeket a magyar nemzet és e kormány ellenségei a magyar nemzeti hadseregről a zsidómészárlásokat illetőleg terjesztettek. E cáfolatot plakátok és a sajtó’ útján hivatalosan tudomására is hozta Budapest és az ország népének, azzal fejezve be szavait, hogy a tisztességes zsidóknak nem kell itt félniök, mert nincsen mitől. (Budapest). Friedrich dunántúli útjában Nelly of Nally angol lelkész is részt vett, ki Balatonszentgyörgyön és Keszthelyen fel is szólalt a miniszterelnök fogadására összegyűlt nép előtt és beszédében a keresztény, nemzeti Magyaror­­­­szágot éltette. (Bécs). D’Annunzio elfogadta az olasz kamarába történt jelölését és Nittivel szemben lép fel. (Kassa). A csehszlovák, valamint a felvidéki lapok szerint az antant október 1ő­-ére akarja meghívni a mostani kormány kiküldötteit a béke­tárgyalásokra. (Budapest). A hadügyminisztérium az olasz fogságból hazatérő fog­lyok méltó fogadására megtette az előkészületeket. (Bécs). Vasárnap Bécsben óriási antiszemita tüntetés volt, melyen a galí­ciai zsidók azonnali kiutasítását követelték. (Budapest). A Magyar Atlétikai Club nagy vacsorát rendezett a mar­gitszigeti klubházban, melyen a Budapesten horgonyzó angol monitorok pa­rancsnoka­, Franklin kapitány is részt vett tisztikarával. Ha én zsidó volnék, Eger, 1919. okt. 8. úgy éljek, belátnám, hogy most csakugyan keresztény és nemzeti irányban kell az­­ ország dolgát intézni. Hogy miért látnám be? Azért, mert a hatalomra jutott nem­zetközi, istentelen irányzat mindörökre csúfot vallott. Ha a népbiztos elvtársak , pl. a püspöki kar tagjai, vagy Huszár Ká­­rolyék lettek volna, Jehovára mondom, én követelném, hogy no most már Kún Béláék jöjjenek. De ezek már megmutatták, mit tudnak! Mennyire alkalmasak a közjó elő­mozdítására. Nagyon megmutatták! Kiad­juk nekik a pausás bizonyítványt, hogy »megfelelt«. No hát miután kátyúba, — de hogy kátyúba ! a sír szélére — juttatták az országot, most aztán hallgasanak! La­puljanak meg, mint dinnye a fűben! A lelkiismeretlenség tobzódása után őrültség lenne akadályozniok, hogy no már egyszer végre-valahára az istenfélő, magyar vol­tukra büszke elemek hadd nyomulhassa­nak előtérbe. A felesége kutyájának ne­vére hamisított útlevéllel megugrott Ká­rolyi Mihály és Kohn-Baruchék után — új bort és új bácskaiakat kérünk! Ősmagyar érzésű, Istenre is gondoló magyar em­bereket ! Ha én zsidó volnék, ne lássam a csa­ládomat, ha be nem látnám, hogy ez na­gyon igazságos, következetes dolog. Azok a balgák meg, akik »üsd a zsi­­­­dót«! jelszóval akarják életre kelteni a már-már haldokló hazát, bizony csak ár­tanak a magyarság igaz ügyének. Legyünk igazságosak mindenki iránt, a zsidók iránt is! Ne bánjunk velük úgy, mint ők bántak mi velünk. Ne üss­ük őket. Csak olvassuk meg, hogy hányan vannak és azt adjuk nekik, ami számuk szerint dukál. Mert az csak egyszer történhetett, hogy a 22 nép­biztosság közöl nekik 20 dukált,­ és csak a szombati aláírásokra tartogatott Garbai, meg egy félkegyelmű parasztember, Nyisz­­tor képviselte köztük Magyarország né­pességét. A hivatalos népszámlálási ada­tok kezünkbe adják a megoldás kulcsát. Minden 100 ember közül 5 recipiált polgártárs lakik a magyar haza földjén. No most tessék elővenni a ceruzát és igazságosan megállapítani, hogy 50 ügy­véd, orvos,* mérnök közül csak 2 és fél zsidónak dukál diploma; 150 egyetemi hallgató közül csak 7 és fél lehet zsidó. Hogy a többi hová menjen? Hát becsüle­tes testi munkára, amint ők ajánlgatták nekünk, amíg a kommunista csillag ragyo­gott felettünk. Ebben igen, követeljük az igazságos elosztást, de ne legyünk, — hogy is lehet­nénk ? — brutális Pogányok és vérszom­jas Szamuellik. Ne üssük a zsidót! Hiszen a keresztény szellemű és nemzeti irányza­tot úgy sem az viszi előbbre, ha hóhér­­ságra vetemedünk. Isten ments! De elég is az, jobb is az, ha a régi zsidó átok ő­­rajtuk teljesedik most, ha fű növi be a küszöbüket. Különben volt itt Egerben zsidóüldö­­­­zés? Tudtunkkal itt nem történt egyéb, s mint hogy egy délután a Lenin-fiúk által­­ szöges korbáccsal félholtra vert Ébredő­­ Magyarok az utcákat járva kiáltozták, s hogy elég volt a zsidókból, elég volt a s Dávidokból. (No hát talán nem volt még­­ elég?) Emiatt aztán ők végtől végig ke­­s­sergik a világot, hogy milyen borzasztóan,­­ kegyetlenül üldözik őket. Uram, Teremtőm, , nem csak a fejüket, de még az ablakaikat­­ sem törte be senki. A mi derék túszainkat­­ brutálisan ütötték-verték, szuronyok közt Eger 1919. október 9. Csütörtök. ide-oda hurcolták. De ezek mind összevéve sem panaszkodnak annyit, mint egy-egy Dávid, akinek áperte megmondták, hogy elég volt már belőle. Pedig hát igazán elég volt. Legjobb azért, ha annyi előre­­tolakodás után végre kissé félrevonulnak, ők, a bolsevizmus útegyengetői és főmata­dorjai, tért engedvén valahára annak a kísérletnek, hogy ugyan nélkülök meg tud-e lenni ez az általuk tönkre­tett ország? Kis [Klein) András (Adolf): HÍREK, Eger, 1919. okt. 8. Városunk élelmezési nehézségei. Újabban mind sűrűbben hangzanak fel a panaszok a beszerzési nehézségek miatt. Magasabb nézőpontból a nehézségeket két fő okra vezethetjük vissza. 1.) Valutánk züllöttségére (1 franc = 6­60 K.) 2.) A szállítási nehézségekre. A normális viszonyok közt használt szállítási eszközöknek legföjebb 10%-ával rendelkezünk. Ami speciálisan városunkat illeti, az okok ugyanazok. Hozzájárul ehhez az, hogy — bár Egernek nagy beszerzési körzete van — a vidékről a behozatal jó­formán semmi. A falusi nép teljesen be­gombolkozott. A boldogtalan, kit sorsa városba kényszerített, maga kutyakol fa­lura, kinálva­ kinálja utolsó kék bankóit, a hó 15-én már újra leltározza garderobeját s viszi amit vihet falura. Vasárnap dél­utánonként sűrű rajokban húzódnak Eger lakói a szomszédos falukba­n teperni. Nagy batyuval mennek, kicsivel jönnek. A falu tartózkodását indokolja a nagy szállítási rizikó, mely kiterjed úgy a szál­lított élelmiszerre, mint a szállítóeszközökre. A vidék tartózkodásával szemben a hatóság tehetetlen. Ami a jövő kilátásait illeti, ha valami non putarem nem áll be, az új termésig eltengődünk. Ha azok a szállítmányok, melyeknek, megérkezése esedékes, beérkeznek, élelmi­szer dolgában kielégítően, sőt jól állunk. A jövő hét folyamán kapunk nagyobb mennyiségű zsírt is. Lisztet ez idő szerint nem tud adni a közellátás, de ez csak múló­ baj, minek oka a hirtelen felmerült fuvarnehézségek­ben van. Pár napon belül­ beérkezik a lisztszál­­lítmány, melyből elsősorban a régebbi ke­letű bárcák tulajdonosait elégítik ki. Különösen kedvező kilátásaink van­nak a tengeri tekintetében. Ha ennek be­raktározása zavaró külső körülmény nél­kül megtörténhetik, nincs okunk az aggo­dalomra. A liszt ára a termelési és szállítási költségek következtében elég magas. Te­kintetbe kell vennünk ugyanis, hogy egy, mm. búza : 200 korona, őrlése 30 korona, fuvar : 80 korona, 2 százalékos portás üzemköltség — mind hozzájárulnak a liszt megdrágításához. Ezen felül a közellátás kénytelen lesz ragaszkodni ahhoz — amí­ a pénzkérdés

Next