Egri Népujság, 1920 (27. évfolyam, 1-300. szám)

1920-09-16 / 212. szám

2 „Tanítónő“ válasza Nagy Lászlónak. Sajnálom, hogy szeptember 11-iki Egri Nép­újságban megjelent »Viszonválaszára« az én vá­laszom mindjárt másnap meg nem jelentett, de pont déli 12 órakor kaptam meg az újságot s igy azonnali válaszom esetleg pár napot késik. Válaszára, melyből azt látom, hogy általam is igen becsült Mentusz József kollégám ellensé­gének vél, azt felelem, hogy egy kevéssé sem voltam epés és senkivel nem óhajtottam ber­zenkedni. Az én iskolámba is bejöhet. Én azt az ál­talam említett tiszteletet meg is kapom, de meg is követelem. Épen velem történt pár évvel ezelőtt, hogy nyáron, mellékfoglalkozásképen, a közélelmezés­nél dolgoztam. A közönség férfi része közül töb­bet figyelmeztetni kellett, hogy vegye­ le a ka­lapját, mivel hivatalban az úgy illik. Épen egy iskolaszéki tag — onnan tudom, mert mondta — nevét nem tudom, nem kérdeztem, büszkén oda­vágta: »Ez nem hivatal, ez iskola«. Mert a köz­élelmezés akkor a reálban volt. Erre én azt vá­laszoltam: »Akkor annál inkább vegye le a ka­lapot.« S a válasz az volt, »hogy én ott sem veszem le«. Természetes, hogy én megmarad­tam a mellett, hogy vegye le és le kellett ven­nie a kalapot. Ez, azt hiszem, hogy nem azt hitet erősítette meg bennem: »Istenem! de nagy tiszteletnek is örvendhet ez az egri tanítóság!« Én a cikkemmel sem nyílt, sem zárt sisak­kal való harcot nem akartam. Még azt sem vár­tam, hogy megjelenjen. Hogy megjelent, örülök neki. Sértő szándékom nem volt s ha még egy­szer figyelmesen átolvassa, e sorok olvasása után tudni is fogja, hogy olyan valaki írta, akire még álmában benne­­ sem gondolt, sértést nem is fog találni ezzel én be is fejeztem a mondani­valómat. Krajnákné, Oláh Ilona áll. el. isk. tanítónő. EGRI NÉPÚJSÁG. Közigazgatás. Az államépítészeti hivatal jelentése. Támadás a hivatal főnöke ellen. Légmán Imre műszaki főtanácsos a köz­­igazgatási bizottság elé terjesztett jelentésében elmondta, hogy a közutak állapota lényegesen nem javult. A munkáltatások, a kavicsszállítás és aprítás folytak ugyani, de minden munkát szinte megbénít azon körülmény, hogy még mindig nincs 1920. évre rendes költségvetés. A jelentés­hez elsőnek gróf Keglevich Gyula szólott hozzá. Utaink elhanyagoltságán, — mondotta — a jelen körülmények között aligha lehet segíteni, de hogy ennyire elhagyottak az utak, ennek nagy­mértékben okai az útkaparók. Eddig, valahány­szor itt szóba kerültek az útkaparók, az építé­szeti hivatal főnöke valóságos védőbeszédet tar­tott mellettük. Tudjuk, hogy 20 forintért nem igen akad munkásember, de vágy ván útkaparó, vagy nincs. Nem követelhetünk fokozott munkát, de követeljük a rendes munkát. Kizárt dolog, hogy évi 240 munkanap alatt ne lehetne az utakat legalább némileg jó karban tartani. A levezető kis árkoknak ma már csak a nyomai vannak meg, pedig ezek nagyon sokat segítenének. Egyetlen segítség az, hogy az útkaparó erőket kihasznál­juk. Az útkaparók dolgozzanak s az útbiztosok teljesítsék kötelességüket. Kéri az építészeti hiva­tal főnökének intézkedését arra nézve, hogy az útkaparók legalább napi meghatározott órán át dolgozzanak. Megállapítandó tehát, hogy naponta hány órát kötelesek dolgozni. Gróf Kegievich helyesléssel kísért beszédére Légmán Imre a következőkben válaszolt: Az útkaparók a téli hónapokban 8-tól 12-ig és 1-től 4-ig tartoznak dolgozni. Nem veszi védelmébe őket; tudja, hogy nem teljesítik kötelességüket. Az alispán szigorú rendeletben utasította a fő­­szolgabirákat, hogy tegyenek jelentést az útka­­parók mulasztásairól. Egyetlen­ egy jelentés sem érkezett be. Ő mindig rajta volt, hogy a dolog­­talan útkaparók pusztuljanak, de mindig jött va­laki, aki a szóban forgó utkaparót védelmébe vette. A napokban épp a gróf úr vett egy ilyen lusta, hasznavehetetlen frátert pártfogásába. — Ami a levezető árkokat illeti, ezelőtt 10 évvel r­endelte azoknak megcsinálását. Ezen intézke­d­­se óriási felzúdulást keltett, úgy hogy kényte­­volt az árkokat sok helyen behányatni. Kü­lönben is a levezető árkok csak úgy érnek vala­mit, ha vannak az úttest mentén végigfutó oldal­árkok, de ezek sincsenek. Serényen végre fogja hajtani a nyugdíjazásokat. Gróf Kegievich: Való, hogy egy áthelye­zett utkaparót pártfogásába vett, mert az át­helyezés az illető családjának pusztulását je­lentené. Légmán Imre: Maga is méltányolja felszólaló indokait, de minden esetben így történik, a sokszor kellő indok nélkül. Borhy György: Neki is Egyik múltkori gyűlésen felemlítette, van panasza, hogy egy gyöngyösi útbiztos Egerben lakik, hogy tel­jesíthetné tehát kötelességét! Az ember nem tart­hat mindig mindent a tarsolyában, mint a bá­tyus zsidó. Akkor nem tudott bizonyítani, de most írásbeli bizonyítékokkal támogatja állítását, melyek kétségtelenné teszik hogy Sidló József gyöngyösi útbiztos Egerben lakik. A másik pa­nasza az, hogy a Gyöngyös határában levő szén­telep nagy mennyiségű vizet bocsát az állami útra, mely az ut kellős közepén folyik. Az ennek következtében keletkező rengeteg sarat az úttest szélére hányják, miáltal az igen keskeny lesz. Légmán Imre: A széntelep ellen megindí­totta a kihágási eljárást. Ami a szóban forgó utbiztos ügyét illeti, meg kell állapítania, hogy a múltkor név nélküli utmesterről volt szó s neki utbiztosról. Ha felszólaló Sidló József utbiz­­tosról beszélt volna, akkor megmondhatta volna, hogy ez a csupán helyettesítéssel megbízott út­biztos valóban Egerben lakik, mert míg ren­des kinevezését meg nem kapta, nem kapott Gyöngyösön lakást. Most is Domoszlón kényte­len lakni. Beniczky György az egercsehi-leleszi útra panaszkodik, melynek oldalárkait már hónapok­kal ezelőtt belepte a sár és iszap, s még semmi intézkedés sem történt. Légman Imre türelmetlen hangon jelenti ki, hogy bár minden utunk olyan volna, mint az előbb említett. A felszólalónak legkevesebb oka van a panaszkodásra. Dr. Bobory György: Felkérem az állami építészeti hivatal főnökét, hogy a tárgyalás folya­mán őrizze meg nyugalmát. Itt minden bizottsági tagnak joga van felszólalni, melyre a főtanácsos megteheti észrevételét. Légmán Imre: Kérem magam ellen a fe­gyelmi vizsgálat megindítását elrendelni. A bizottság eltekint a kérelemtől, s az ál­­lam­épitészeti hivatal főnökének jelentését tudo­másul veszi, vette dr. Egán Imre földmivelésügyi minisztérium titkárt Békés vármegye, Sárközi György főszolga­birót Somogy vármegye, dr. Darányi Kálmán nyugalmazott főispánt Győr vármegye és Győr thjf. vá­ros, dr. Czobor Imre Komárom vár­megye Komárom város és Esztergom vármegye valamint Esztergom város, Péchy László kamarás, földbirtokost, már és Ugocsa vmegyék, nyug. főszolgabírót Szat­dr. Bohory György h. főszolgabírót Heves vmegye, dr. Béthey Ferenc jogakadémiai tanár, egyetemi magántanárt Moson vmegye, dr. Zsembery István ügyvéd, v. ország­­gyűlési képviselőt Sopron vmegye és Sopron thjf. város, dr. gróf Cziráky József földbirtokost Vas vmegye, Thuránszky László vmegyei főjegyzőt, h. alispánt Zemplén vmegye, dr. Aigner Károly ügyvédet Szeged thjf. város, Fáy István járási főszolgabírót Kecskemét thjf. város, és dr. jármi és szolnoki Jármy Béla v. országgyűlési képvise­­őt Szabolcs vmegye főispánjává. A csehek letartóztatták Nagy Endrét. Nagy Endre felolvasó és előadó körútra indult a megszállott területeken. Magyar érzelmű fel­olvasásokat tartott több felvidéki városban. A hangulat mindenütt izzó volt. A múlt hét végén Selmeczbányán tartott előadásokat Nagy Endre, akit itt a csehek letartóztattak és Pozsonyba szállítottak. szerint Magyar lap Bukarestben. Bukaresti hírek Varjassy Lajos dr., a Károlyi kormány aradi főispánja és a szegedi ellenforradalom volt minisztere a román fővárosban magyar nyelvű lapot indít. A lap felelős szerkesztője Mailáth gróf volt főispán lesz. Az újság október elsején indul meg és vetélytársa lesz a «Bécsi Magyar Ujság»­­nak, amelyet a román királyság területéről éppen a napokban tiltottak ki. * HÍREK, Eger, 1920 szeptember 15. Dr. Bobory György főispán beiktatása. Az újonnan kinevezett dr. Bobory György főis­pán beiktatása október 25-én, az őszi rendes köz­gyűlésen fog megtörténni. Dr. Czobor Imre Komárom főispánja. A közkedveltségü, volt helyettes kormánybiztost, dr. Czobor Imrét a kormányzó Komárom vrm., Esztergom vrm. és Komárom város főispánjává nevezte ki. Felmentett kormánybiztosok. A m. kir. kormány Zilahi Kiss Jenő Békésvármegye és Sár­­közy György Somogyvármegye, dr. Darági Kál­mán Győr vármegye és Győr város, továbbá Ko­­márom vármegye és Komárom város, Péchy László Szatmár- és Ugocsa vármegye, dr. Bobory György Hevesvármegye, báró Berg Miksa Moson vármegye, dr. Zsembery István Sopronvármegye és Sopron város, dr. gróf Cziráky József Vasvármegye, Thu­­ránszky László Zemplén vármegye, dr. Aigner Ká­roly Szeged thjf. város, Fáy István Kecskemét thjf. város és dr. Jármy Béla Szabolcsvármegye főispáni teendőinek ellátásával megbízott törvény­­hatósági kormánybiztost ezen tisztségétől szolgálatainak elismerése mellett felmentette.buzgó a menekült tanulók tandíjmentessége., A vallás- és közoktatásügyi miniszter legújabb rendeletével megengedte, hogy a menekült ta­nulók ha vagyontalansági bizonyítványt mutatnak fel, az 1920—21. tanévben az eredeti rendele­tekben megállapított százalékon fölül is részesit­­hetők az iskolai előmenetelre való tekintet nél­kül tandijmentességben. A sárospataki választás. A kerületben Windischgrätz herceg ismét föllép Molnár János ellen. Főispáni kinevezések. A kormányzó kine­k jó cimbora. Horvát Ferenc bérkocsis több barátjával bement kedden este a Dobó­vendéglőbe bút felejteni. Közben azonban a lová­ról is megfeledkezett, amelyet , bár nagyon szerette, de magával még­se vihette be a fehér asztalhoz, kint hagyott az utcán. Odabent lassan­­kint mind hangosabb lett a jókedv, a ló ellenben egyre jobban fázott odakint. Nagy (bugyi) István mulatozó cimbora mámoros fejében is ilyen gon­dolatok cikázhattak, mert egyszer csak kijött, felült Horvát kocsijára és elhajtatott az Ostorosi földek felé. A kocsit és a szerszámot azóta meg­találták az egyik buzatarlón, de a ló és a lovag végleg eltűnt . . . Horvát fiakeres bosszankodik, a jó cimbora valahol nevet a markába, a ló pedig melegszik a hideg éjszakázás után. Villamos bajok. — A cimtálel vissza­ütött. Őszig el vagyunk látva világító anyaggal, mégis egynéhányunknak már félnünk kell, hogy a ködös estéken vak sötétségben kell haza botor­kálnunk. A Kapás-utcában, a Szvorényi-utcán, az Alm­agyar-utcán, a Korona-utcán következetesen

Next