Egri Népujság, 1920 (27. évfolyam, 1-300. szám)

1920-08-01 / 175. szám

XXVII. évfolyamo 175 szám. — ——MB——BM—— ......... N­ H Hl Cenz.s fc. 349/1920. Előfizetési dijak postai szállítással. Egész évre 200 h. — Fél évre 100 ív. Ve­nyed évre 60 1L. Egrj bor» 18 ft Egyes szám vasárnap 1 K. hétköznap 60 f. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsji Káro­ly (Ír. Szerkesztőség: Eger, Líceum. ‘ Kiadóhivatal: Liceu­m­ nyomd­a. Telefon­szám 11. Néhány szó a lakás - és élelmezési mizéria orvoslásához. Néhány héttel ezelőtt az Egri Népújság ha­sábjain Eger város nemzetgyűlési képviselője dr. Nagy János, szivekbe markolóan* ecsetelte a magyarságuk miatt földönfutókká lett menekültek sorsát, azok nyomorúságos életét a vagyonokban. Megrendítő sorai mint a pusztában kiáltó­­nak szavai hangzottak el s rajta kívül talán senki sem vett fáradtságot arra, hogy magyar testvé­reink nyomorúságáról ott a helyszínen, a vagyon­­lakásokban meggyőződést szerezzen. Mintha nem­zeti megpróbáltatásunk legsúlyosabb bajai sem tudnák a durva önzés legkeményebb salakját a társadalom lelkéről és szivéről leolvasztani, a keresztényi újjászületést nem látjuk altruisztikus gondolkozásban s emberbaráti, testvéries cselek­ményekben megvalósulni. De a többi menekültek is csak egészségte­len, meg nem felelő egy szobácskában vannak összezsúfolva több szobára való bútoraikkal s gyermekeikkel, s ha a mártír családapa egy-egy nagy lakással rendelkező felebarátjához megy, a legridegebb kapálózást látja, mintha bizony a szerencsétlen menekült családja bélpoklos lenne. Szeged, Debrecen, Kecskemét, Cegléd magyar testvéries érzésével és keresztényi szeretetével már megoldotta a kérdést s a­hol szép szerével nem ment, ment a hatóságok agilis, fáradtságot nem ismerő, hazafias ügybuzgalmával. Olvastuk Szeged, Hódmezővásárhely, Kecs­kemét és Cegléd nagyarányú pénz- és természet­beni adományait a menekültek s a fogságból ha­zatérő véreink felsegélyezésére, pillanatnyi nyo­morának enyhítésére; csak Dobó népe, a híres, történelmi nevezetességű, a régebben minden ha­zafias mozgalomban részt vevő Eger alszik mé­lyen ; pedig népe hála a jó Istennek oly módban van, hogy az érte szenvedettekért és szenvedő­kért szintén hozhatna egy kis kényelmi és anyagi áldozatot. De ha a megmaradt kis ingóságát értéke­­sítő, vagyona roncsaiból pénzhez jutott, hazájáért s családjáért vérző szivü menekült családapa egy kis élelem beszerzésért kimegy az egri piacra, akkor áll el a lélekzete. Keresi a termelőt reg­gel 6 órakor a piacon, de csak kofát lát minde­nütt, akik monopolizált áraikkal egyszerűen lehe­tetlenné teszik Egerben a megélhetést. Az a ha­tósági intézkedés ugyanis, mely szerint reggel 9—10 óráig viszontelárusítónak, kofának a ter­melőtől vásárolni nem szabad, s a­mely hatósági intézkedés az ország minden városában és nagy­községében megvan és a legszigorúbban végre is van hajtva, — Egerben teljesen ismeretlen fogalom. Mint halljuk, az állami rendőrfőkapitány ennek a legelemibb közigazgatási rendelkezésnek érvényt akart szerezni, de a városi tanács a fő­kapitány intézkedését hatályon kívül helyezte, mert e rendelkezés kiadása a városi tanács ha­táskörébe tartozik, a városi tanács pedig nem érezvén a megélhetés nyomorúságait, a lehetetlen és tűrhetetlen kofa-rendszeren változtatni nem akar. Hatásköri disputáknak és összeütközéseknek mindig a köz adja meg az árát, már­pedig mind­nyájan a közérdekért kell hogy dolgozzunk min­den erőnkkel! Nem akarunk kiterjeszkedni azokra a durva­ságokra, a­melyek alkuvás esetén Eger koroná­zatlan királynőinek, a kofáknak kórusából száll a vevő, helyesebben venni akaró közönség felé. Termelők panaszkodnak, hogy a kofák ne­vetséges csekély árért veszik meg tőlük a ter­ményeket, melyeken aztán rövid idő, félóra múlva hazszoros áron is túladnak, úgy hogy az egri terményeket Budapesten sokkal olcsóbban meg­kaphatjuk, mint Egerben a kofarendszer mellett. A termelőktől tehát a fogyasztó közönséghez jut­nának a termények, ha reggel 9—10 óráig a kofáknak mindent összeharácsolniok nem volna szabad. Minden nagyobb városban hatósági termény­üzemek létesültek a háború alatt, Egerre is igen ráférnének ily üzemek, s akkor a termények Ká­naán földjén a termelőktől a város összevásárolva a terményeket, lehetővé tenné lakosai minden osztályának és rétegének a megélhetést. A társadalmi munkamegosztás és hivatás elvénél fogva mindenkinek joga van a megélhe­téshez s így a kofarendszer folytán a tűrhetetlen árak nemcsak a tisztviselői osztályt érintik, ha­nem érintik az iparos, munkás, napszámos, keres­kedői és más osztályokat is. E tűrhetetlen állapotokon segíteni köteles­sége Eger város vezetőségének, mert a lakosság­nak tűrhető árakon való ellátása mindenütt, de különösen Egerben, a bőség istenadta földjén, elsőrendű közérdek. S amennyiben ez állapotokon sürgősen nem segítenek, a fogyasztó közönség kénytelen lesz a belügyminisztériumban orvoslást keresni, mert a­hogy a hollandiai segélyküldeményt Ausztrián át hozó holland tisztek mondották, hogy Fimmen nem Hollandia s Hollandia nem Fimmen, úgy mi, Eger város fogyasztó közönsége is joggal hangoztathatjuk azt: az egri kofák nem Eger és Eger nem az egri kofák, — indokolatlanul és helytelenül akármennyien is vannak! Dr. E. Rendkívüli városi közgyűlés. A tegnapi közgyűlés összehívását a városi szeszfőzde felállításának sürgőssége, illetve a használati díj aug 1-re való törvényileg előírt megállapítása tette szükségessé. A szeszfőzdét a város telkén, a malom ut­cai ménistállóban építik fel. A munkálatok egy hét alatt elkészülnek és szeptember elején már megindulhat a főzés. A munkálatokra 150 ezer korona kölcsönt vesz fel a város, miért is a hasz­nálati díjat úgy állapították meg, hogy a köl­csön­összeg 5 év alatt letörlesztessék. Eszerint egy liter szesznek a kifőzése 18 K-ba kerül — a fát a város adja. A kifőzött szesz előállítási, adó s egyéb költségei 56 K-ra rúgnak, szemben a 87 K-os értékesítési árral, így tehát a város is szép jövedelmi forráshoz jut és a termelők is megtalálják a számításukat. Eger­patak kihalászási jogának a bérbeadá­sát a képviselő testület — elég helytelenül — úgy akarja megoldani, hogy a vágóhíd körüli részt a vágóhídi őrnek, a folyó többi részét pedig egy bérletben másik bérlőnek adná ki. Azt kérdezzük, hogy ki lesz az a vállalkozó, aki a vágóhídi rész nélkül kibérelje a többit, hisz csak az előbbi ér valamit. Másodszor a szegény embereket miért akarják eltiltani a halászástól, amikor igazán rá vannak szorulva arra az egy-két háló­halra. Ha már a bérbeadással foglalkozik a város, akkor olyan emberre ruházza ezt a jogot, aki úgyszól­ván csak passzióképen foglalkoznék a halászattal és emellett bárkinek szabad horgászást engedne. Tudomásunk szerint ilyen bérlő volna, ha tehát árverésre kerül a sor, elsősorban ennek az aján­latát kell figyelembe venni. A közélelmezési minisztérium nem adta meg a városnak a gabonabeszerzési jogot, épen ezért a képviselőtestület felirattal fordul az össz-minisz­­tériumhoz, hogy a törvényhatóságok mintájára búzát Eger is szerezhessen be az ellátatlanjai Eger, 1920. Augusztus 1. Vasárnap­ számára. Abban az esetben, ha ezt az újabb ké­rést se teljesítené a minisztérium, a vármegye illetve a kormánybiztosság utján követelni kell ezt a jogot, mert különben a közellátást kataszt­rofális krízis elé állítják. Hisz már ma ott tar­tunk, hogy 2000—2500 korona egy mázsa búza, már­pedig ilyen áron a munkásság nem tudja beszerezni a kenyér szükségletét. Szó volt még a kertgazdák béremeléséről, amely úgy nyert el­intézés, hogy az egy lovas kocsiról való takar­mánynak a lerakási díját 6 koronában, a 2 lovas kocsiról valóét pedig 8 koronában állapították, amely összegnek a fele a kertgazdáé, másik fele a városé, épületfentartási célokra. Az elv itt is jó, de a végrehajtás módja kifogásolható. Ugyanis a gazdáknak csak felesle­ges terhet nyomnak a nyakába, amikor arra kényszerítik őket, hogy a lerakandó takarmány mennyiséget jelentsék be és a díjat fizessék be a városi pénztárba. Sokkal egyszerűbb volna, ha a kisgazdánál felfektetnek egy könyvet és a gazdák maguk bele­jegyzik a behordott mennyi­séget és a dijat is a kertgazdánál fizetnék le, így az ellenőrzés is el volna intézve. Szinügyi karcolatok . n. Körmendi haragszik. Ez ugyan igen-igen közömbös volna ránk nézve, mert valószínűleg nagyon sokszor haragu­dott már ő, amikor beképzelt «művészetét« nem méltányolták úgy, amint szerette volna. Hogy mégis szóvá tesszük, ennek oka az, hogy most az Egri Népújságra haragszik — még­pedig ko­molyan ! Sajtópert, kártérítést dübörög. Miért ? Nagy sora van ennek, kérem. Június 27-i számunkban egy kis hírt jelen­tettünk meg a Heltai társulatnak Gyöngyösön való bemutatkozásáról. A Gyöngyösi Néplap azon kitételével kapcsolatban, mely szerint Körmendy Árpád »gyönyörű baritonja igazán szenzációs hatást keltett«, megjegyeztük, hogy mindennek ellenére, — vagy talán éppen ezért — Körmen­diből sohasem lesz jó színész. Aki ilyen magasan kezdi, annak föltétlenül le kell csúsznia. Megjegy­zésünk nem csupán elméleti, hanem nagyon is reális alapon nyugodott. Aki Körmendi szerepét Egerben elejétől végig ismeri, az tudja, hogy mily magaslatról csúszott lassan, de biztosan a teljes észrevétlenségig. Állítjuk, hogy magatartásával teljesen le­járta magát, s minden jóérzésű embernek hő óhaja volt őt az egri színpadon soha többé nem látni. Ez a hangulat nyilvánult meg az ellene rendezett nyílt színpadi tüntetésben, a társadalom­nak a keresztény kurzus tisztaságára féltékeny köreiben, s magában a szinügyi bizottságban is, melynek tagjai határozott állást foglaltak az ő további szereplése ellen. Aki tele szájjal hirdeti magát «nagy« művésznek, pedig a művészet te­rén csak kontár, aki a vakmerőségben odáig megy, hogy egy város közönségét — kezdve a szinügyi bizottságtól, — a Movén keresztül _ le az utolsó emberig, aki csak vele érintkezni volt szerencsétlen — a falhoz állította, annak további szereplése ugyan ki előtt lenne kívánatos ?! Tempara mutantur. Aki néhány héttel ez­előtt oly kevéssé látszott érzékenynek, az most sértésről panaszkodik. Jelzett megjegyzésünkért súlyosan sértve érzi magát. S mi több, nem csak becsületében, hanem „művészetében” is. Ami a művészetét illeti, meg kell állapítanunk, hogy kö­zel se járt ahhoz a helyhez, ahol a művészetet osztogatják. ,

Next