Egri Népujság, 1921. január-június (28. évfolyam, 1-145. szám)

1921-01-23 / 18. szám

Előfizetési díjak postai szállítással ! Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. N»f?vec' évre 90 Ä.­­ • Egy hóra 30 K. POLITIK­A­I NAPILAP. Felelős szerkesztő t ííarst­ &érd­­. őr. Szerkesztőségi tiger, Líceum. Kiadóhivatal: iíeesiui ngo<ni. Telefon s’Zfin’i 11 Újra liberalizmus? . . . (bi.) Egy évtized híján kerek száz esztendeig volt nálunk uralkodó planéta a liberalizmus, vagy szabadelvűség. Kez­dődött jelszavakkal, végződött — halálos némasággal. Nagy, hatalmas országról ál­modozott ez a liberalizmus, amely azután — eljátszotta a meglevőt is. Elve volt: mindenkit öleljünk a keblünkre és végül — mindenki megrugdalt bennünket. Új életet ígért és­­ halált hozott; szép, ra­gyogó jövendővel kecsegtetett és — sírt ásott a nemzetnek. Naggyá akarta tenni az országot és — darabok­ra törte . . . És ez a liberalizmus, ez a nemzet­rontó elv, ez az országsorvasztó irány: — a nemzeti haldoklás ideje alatt mélyen hallgatott. Félrehúzódott, meglapult, mert érezte, hogy bűnös a történtekben. Hang­ját sem hallottuk, mert—félt.Életjelt, sem adott magáról, mert tudta, hogy a nemzet nagy többségének ítélete elmarasztalja a közeli múlt pusztításaiban s bűnösnek, mondja ki a nemzetgyilkolásban . . . Ez a liberalizmus ismét mozogni kezd. Itt is, ott is hallatja hangját s jelzi, hogy — a «cselekvés terére» óhajt lépni.Pártokat bánt és pártokat tervez, mert az időt el­érkezettnek látja a «munkára.» Megengedik nekünk, hogy hozzászól­junk a kérdéshez és kijelentsük: a ma­gyar nemzet igen-igen nagy többsége nem óhajtja a «cselekvés terén» a levitézlett liberalizmust; kijelentsük: Isten ments a liberalizmusnak úgynevezett «munkájától.» A magyar nemzetnek éppen elég volt az a kilenc évtized, amely a kiforrat­lan liberális elvektől — a szabadkőműves­ségen és nemzetközi szociáldemokratizmu­­son át — a kiforrott liberalizmusig, a kommünig vitte. Elég volt egy sütetből egy lepény. Másodszor nem kérünk­ belőle, akár­milyen tálcán kínálják. Nem kérünk be­lőle még akkor sem, ha Ugron Gábor, Bárczy István, Sándor Pál, vagy éppen Vázsonyi Vilmos hozza. És nem veszünk belőle akármilyen bájos hangon kínálgat­­ják. Nem bizony, mert egyszer már nagyon megülte a gyomrunkat, súlyos betegek lettünk tőle és most is arról koldulunk. Hosszú időkön át áltattak bennünket a liberalizmus szépségével és magasztos­ságával. Évtizedeken át fuvolázták min­den hangnemben, hogy milyen nemes, milyen emberi, milyen fölemelő az, ha az ember liberális gondolkodású. Addig be­szélték, addig harsogták minden oldalról, hogy végre­­ elhittük. És büszkén vallottuk, hogy liberáli­sak vagyunk, hogy mindenikünk derék hazafi. A hazafiság ugyanis — a magyar hírlapok­ legtöbbje szerint — egyenlő je­lentésű volt a liberalizmussal. Viszont szánakozva néztünk arra a gyarló, két­lábú tollatlan állatra, aki oly vakmerő volt, hogy nem vallotta magát liberálisnak Aki lassabban akart haladni, aki konzer­vatív volt, azt alattomosnak, azt hazafiat­­lannak, azt bűnösnek, vagy legalább is­­ korlátoltnak tartottuk. Igen, mert a liberalizmus volt a di­vat. Divattá tette sok évtized rábeszélése. Szükségessé tette minden egyes emberre a közéleti érvényesülés. Lehetővé tette boldogulását av­ álszemérem, a félelem attól, hogy máskülönben nem tartanak bennünket okos embernek s nem hiszik rólunk, hogy jó hazafiak vagyunk. Szerencsére kinyílott a szemünk, melyről leesett a hályog. Látunk nemcsak most, hanem láttunk már a háború előtt, a háború alatt, a forradalom idején és a kommunizmus tobzódásaiban . . . És mindenütt a liberalizmust láttuk. Néha más volt a neve. Olykor céget változtatott. Volt eset arra is, hogy a ru­házata lett más. De — visszatekintve a múltra — megállapíthatjuk, hogy a kéz mindig az Ézsau keze volt, mindig a libe­ralizmus ördögi keze. Ez az ország haladni akar. Ez a nemzet tudja azt, hogy a megállapodás egyenlő a visszafejlődéssel . .. Haladni is fog a maga becsületes, hazafias, emberi útján, de nem arra, amerre Budapest irányítja. Menni akarunk s haladni, fejlődni fogunk, de nem — Ugrón Gáborék­, Sándor Pálék, Bárczy Istvánék, Battyányi Tiva­­darék, vagy Vázsonyi Vilmosok után. A magyar nemzet tud, akar és fog fejlődni a —■ keresztény nemzeti alapon és irányban. . A népszámlálás eredménye Egerben. Tegnapi számunkban, rövid hir kereté­ben rámutattunk az 1920. évi népszámlálás eredményére, mi általános meglepetést kel­tett. A népszámlálási munkálatokat Kálnoky István dr. h. városi főjegyző vezette ala­pos körültekintéssel s az eredményről a következő, a közérdeklődésre számot tartó, részletes jelentésben számol be : nem Az első dolog, amire rá kell mutat­niénye, az, hogy a népszámlálás végere,­vagyis a megszámolt lakosság összlétszáma alatta maradt annak a vára­kozásnak, amit sokan a háború alatti be­­özönléshez fűztek. Ez azonban nemcsak Egerben volt így, hanem az ország más városaiban is. Budapest sz.főváros lakos­ságát hiszen elég gyakran hallottunk róla — a vérmesen túlzók P5—2.000,000-ra becsülték, holott, a most megtartott nép­­számlálás adatai szerint, a főváros össz­lakossága 1.085,000 lelket tesz ki. Ugyanez a helyzet nálunk is. Egerben is igen sokan voltak, akik a város lakosságának háborús szaporula­tával az összlétszámot 38—40,000-re becsül­ték. Megerősíteni látszott eme feltevést az ellátatlanok túl nagy száma, akik a több­szörös revisio dacára sem fogytak. Ennek magyarázata a kettős ellátásra való jelent­kezésben rejlik. Nem állítom, hogy a népszámlálás munkája absolut jó, mert hiszen a nép­­számlálók között, sajnos, akadtak olyanok is, akik kötelességüket nem a legkifogás­­talanabbul teljesítették, fölületesek és las­súak voltak, ami a felülvizsgálók munká­jának idejekorán való teljesítését hátrál­tatta és gátolta. Egyesek azonban, — dicséretükre legyen mondva, — igen precíz és gyors munkát végeztek. Egerben a jelenlegi népszámlálásnál számbavétetett 28,643 jelenlevő és 2296 távollevő, ami összesen 30,939 lelket tesz ki. Ezzel szemben, az 1910.-i népszámlálás alkalmával felvétetett 26,901­­ jelenlevő és 1,059 távollevő, ami 27,960 embernek felel meg.­­ A tíz év alatti szaporulat tehát, 31 egyén híján, kereken 3,000 lélek, vagyis a szaporulat, a normális viszonyok közötti 10%-os természetes szaporodásnak a jelen­legi időben sem maradt alatta. Az a körülmény, hogy Egernek 38— 40.000 lakosa volna, nem valószínűsíthető. Ez a szám a tíz év előtti lélekszámot 10— 12.000 emberrel haladná­ meg, tehát a sza­porulat egy akkora nagyságú és népes­ségű városnak vagy községnek felelne meg, mint például Heves megyében Tisza­füred, vagy Heves. Már­pedig bajos volna elképzelni, hogy az említett községek bár­melyike is Eger minden nagyobb mérvű fejlesztése és számottevő lényeges építke­zés nélkül, ide behelyezhető volna, bár­mennyire összezsúfolódnék is a régi tör­­zsökös egri lakosság. Az kétségtelen, hogy a háború alatti években jóval népesebb volt Eger; a szaporulatot azonban akkor az itt nagy létszámban koncentrált katonaság s a ka­tonáknak itt tartózkodó hozzátartozói idéz­ték elő. A katonaság azonban a háború után leszerelt s a proletár diktatúra után megkezdődött a kellemetlen idegenek eltá­volítása Egerből, ami ismét lényegesen apasztólag hatott a létszámra. Igen sokan a tíz év előtti egri lakosok közül Buda­pestre, majd pedig, a nehéz megélhetési viszonyok következtében, a vidékre köl­töztek, s az utolsó időben, illetve években lényegesen fogyott a női- és férfi-kórház­ban elhelyezett betegek létszáma is. A különbözet a beteglétszámnál a kórházak­ban és árvaházban pár százat tesz­ ki. Végül nem hagyhatom figyelmen kívül azt a körülményt sem, hogy a népesedési sta­tisztika Egerben már hosszú évek óta passzív volt, ami annyit jelent, hogy a születési eseteket a halálozások állandóan felülmúlták. Hogy a Statisztikai Hivatalnak fel­adatát az összehasonlítási munkálatokat illetőleg megkönnyítsem, az összeírást az 1910. évi népszámlálás szerinti város­negyedek, illetve az azon belül 34 csoportra elosztott körzet szerint végeztettem. Ezen alapon, az egyes negyedek szerinti lakos­ság létszámáról áttekinthető kép alkotható. Városnegyedek szerint feltüntetve, a tíz év előtti lakosság s az ez idő szerinti lélek­szá­m­nál, az időközi szaporulatot a követ­kező táblázatos kimutatás dokumentálja. A fentebbi kimutatást a jelenlegi leg­­népesebb városnegyedek sorrendjében ál­lítottam össze. A két népszámlálás ered­ményének egybevetéséből kitűnik, hogy a Városrész 1910.létszám 1920. létszám fő­szaporulat fjia Hatvani III. n. 2575 4683 2108— Hatvani I. n. 2805 3223 418— Hatvani II. n. 2897 3201 404 • ____ Hatvani IV. n. 2779 2756 23 Czifrasáncz n. 2243 2701 458— Maklári I. n. 2405 2624 219— Város II. n. 2379 2506 127— Felnémeti n. 2178 2287 109— Város I. n. 2329 2130— 199 Maklári II. n. 2183 2024— 159 Város IV. n. 1760 1501 ____ 259 Város III. n. 1347 1303— 44

Next