Egri Népujság, 1921. január-június (28. évfolyam, 1-145. szám)
1921-01-23 / 18. szám
Előfizetési díjak postai szállítással ! Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. N»f?vec' évre 90 Ä. • Egy hóra 30 K. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő t ííarst &érd. őr. Szerkesztőségi tiger, Líceum. Kiadóhivatal: iíeesiui ngo<ni. Telefon s’Zfin’i 11 Újra liberalizmus? . . . (bi.) Egy évtized híján kerek száz esztendeig volt nálunk uralkodó planéta a liberalizmus, vagy szabadelvűség. Kezdődött jelszavakkal, végződött — halálos némasággal. Nagy, hatalmas országról álmodozott ez a liberalizmus, amely azután — eljátszotta a meglevőt is. Elve volt: mindenkit öleljünk a keblünkre és végül — mindenki megrugdalt bennünket. Új életet ígért és halált hozott; szép, ragyogó jövendővel kecsegtetett és — sírt ásott a nemzetnek. Naggyá akarta tenni az országot és — darabokra törte . . . És ez a liberalizmus, ez a nemzetrontó elv, ez az országsorvasztó irány: — a nemzeti haldoklás ideje alatt mélyen hallgatott. Félrehúzódott, meglapult, mert érezte, hogy bűnös a történtekben. Hangját sem hallottuk, mert—félt.Életjelt, sem adott magáról, mert tudta, hogy a nemzet nagy többségének ítélete elmarasztalja a közeli múlt pusztításaiban s bűnösnek, mondja ki a nemzetgyilkolásban . . . Ez a liberalizmus ismét mozogni kezd. Itt is, ott is hallatja hangját s jelzi, hogy — a «cselekvés terére» óhajt lépni.Pártokat bánt és pártokat tervez, mert az időt elérkezettnek látja a «munkára.» Megengedik nekünk, hogy hozzászóljunk a kérdéshez és kijelentsük: a magyar nemzet igen-igen nagy többsége nem óhajtja a «cselekvés terén» a levitézlett liberalizmust; kijelentsük: Isten ments a liberalizmusnak úgynevezett «munkájától.» A magyar nemzetnek éppen elég volt az a kilenc évtized, amely a kiforratlan liberális elvektől — a szabadkőművességen és nemzetközi szociáldemokratizmuson át — a kiforrott liberalizmusig, a kommünig vitte. Elég volt egy sütetből egy lepény. Másodszor nem kérünk belőle, akármilyen tálcán kínálják. Nem kérünk belőle még akkor sem, ha Ugron Gábor, Bárczy István, Sándor Pál, vagy éppen Vázsonyi Vilmos hozza. És nem veszünk belőle akármilyen bájos hangon kínálgatják. Nem bizony, mert egyszer már nagyon megülte a gyomrunkat, súlyos betegek lettünk tőle és most is arról koldulunk. Hosszú időkön át áltattak bennünket a liberalizmus szépségével és magasztosságával. Évtizedeken át fuvolázták minden hangnemben, hogy milyen nemes, milyen emberi, milyen fölemelő az, ha az ember liberális gondolkodású. Addig beszélték, addig harsogták minden oldalról, hogy végre elhittük. És büszkén vallottuk, hogy liberálisak vagyunk, hogy mindenikünk derék hazafi. A hazafiság ugyanis — a magyar hírlapok legtöbbje szerint — egyenlő jelentésű volt a liberalizmussal. Viszont szánakozva néztünk arra a gyarló, kétlábú tollatlan állatra, aki oly vakmerő volt, hogy nem vallotta magát liberálisnak Aki lassabban akart haladni, aki konzervatív volt, azt alattomosnak, azt hazafiatlannak, azt bűnösnek, vagy legalább is korlátoltnak tartottuk. Igen, mert a liberalizmus volt a divat. Divattá tette sok évtized rábeszélése. Szükségessé tette minden egyes emberre a közéleti érvényesülés. Lehetővé tette boldogulását av álszemérem, a félelem attól, hogy máskülönben nem tartanak bennünket okos embernek s nem hiszik rólunk, hogy jó hazafiak vagyunk. Szerencsére kinyílott a szemünk, melyről leesett a hályog. Látunk nemcsak most, hanem láttunk már a háború előtt, a háború alatt, a forradalom idején és a kommunizmus tobzódásaiban . . . És mindenütt a liberalizmust láttuk. Néha más volt a neve. Olykor céget változtatott. Volt eset arra is, hogy a ruházata lett más. De — visszatekintve a múltra — megállapíthatjuk, hogy a kéz mindig az Ézsau keze volt, mindig a liberalizmus ördögi keze. Ez az ország haladni akar. Ez a nemzet tudja azt, hogy a megállapodás egyenlő a visszafejlődéssel . .. Haladni is fog a maga becsületes, hazafias, emberi útján, de nem arra, amerre Budapest irányítja. Menni akarunk s haladni, fejlődni fogunk, de nem — Ugrón Gáborék, Sándor Pálék, Bárczy Istvánék, Battyányi Tivadarék, vagy Vázsonyi Vilmosok után. A magyar nemzet tud, akar és fog fejlődni a —■ keresztény nemzeti alapon és irányban. . A népszámlálás eredménye Egerben. Tegnapi számunkban, rövid hir keretében rámutattunk az 1920. évi népszámlálás eredményére, mi általános meglepetést keltett. A népszámlálási munkálatokat Kálnoky István dr. h. városi főjegyző vezette alapos körültekintéssel s az eredményről a következő, a közérdeklődésre számot tartó, részletes jelentésben számol be : nem Az első dolog, amire rá kell mutatniénye, az, hogy a népszámlálás végere,vagyis a megszámolt lakosság összlétszáma alatta maradt annak a várakozásnak, amit sokan a háború alatti beözönléshez fűztek. Ez azonban nemcsak Egerben volt így, hanem az ország más városaiban is. Budapest sz.főváros lakosságát hiszen elég gyakran hallottunk róla — a vérmesen túlzók P5—2.000,000-ra becsülték, holott, a most megtartott népszámlálás adatai szerint, a főváros összlakossága 1.085,000 lelket tesz ki. Ugyanez a helyzet nálunk is. Egerben is igen sokan voltak, akik a város lakosságának háborús szaporulatával az összlétszámot 38—40,000-re becsülték. Megerősíteni látszott eme feltevést az ellátatlanok túl nagy száma, akik a többszörös revisio dacára sem fogytak. Ennek magyarázata a kettős ellátásra való jelentkezésben rejlik. Nem állítom, hogy a népszámlálás munkája absolut jó, mert hiszen a népszámlálók között, sajnos, akadtak olyanok is, akik kötelességüket nem a legkifogástalanabbul teljesítették, fölületesek és lassúak voltak, ami a felülvizsgálók munkájának idejekorán való teljesítését hátráltatta és gátolta. Egyesek azonban, — dicséretükre legyen mondva, — igen precíz és gyors munkát végeztek. Egerben a jelenlegi népszámlálásnál számbavétetett 28,643 jelenlevő és 2296 távollevő, ami összesen 30,939 lelket tesz ki. Ezzel szemben, az 1910.-i népszámlálás alkalmával felvétetett 26,901 jelenlevő és 1,059 távollevő, ami 27,960 embernek felel meg. A tíz év alatti szaporulat tehát, 31 egyén híján, kereken 3,000 lélek, vagyis a szaporulat, a normális viszonyok közötti 10%-os természetes szaporodásnak a jelenlegi időben sem maradt alatta. Az a körülmény, hogy Egernek 38— 40.000 lakosa volna, nem valószínűsíthető. Ez a szám a tíz év előtti lélekszámot 10— 12.000 emberrel haladná meg, tehát a szaporulat egy akkora nagyságú és népességű városnak vagy községnek felelne meg, mint például Heves megyében Tiszafüred, vagy Heves. Márpedig bajos volna elképzelni, hogy az említett községek bármelyike is Eger minden nagyobb mérvű fejlesztése és számottevő lényeges építkezés nélkül, ide behelyezhető volna, bármennyire összezsúfolódnék is a régi törzsökös egri lakosság. Az kétségtelen, hogy a háború alatti években jóval népesebb volt Eger; a szaporulatot azonban akkor az itt nagy létszámban koncentrált katonaság s a katonáknak itt tartózkodó hozzátartozói idézték elő. A katonaság azonban a háború után leszerelt s a proletár diktatúra után megkezdődött a kellemetlen idegenek eltávolítása Egerből, ami ismét lényegesen apasztólag hatott a létszámra. Igen sokan a tíz év előtti egri lakosok közül Budapestre, majd pedig, a nehéz megélhetési viszonyok következtében, a vidékre költöztek, s az utolsó időben, illetve években lényegesen fogyott a női- és férfi-kórházban elhelyezett betegek létszáma is. A különbözet a beteglétszámnál a kórházakban és árvaházban pár százat tesz ki. Végül nem hagyhatom figyelmen kívül azt a körülményt sem, hogy a népesedési statisztika Egerben már hosszú évek óta passzív volt, ami annyit jelent, hogy a születési eseteket a halálozások állandóan felülmúlták. Hogy a Statisztikai Hivatalnak feladatát az összehasonlítási munkálatokat illetőleg megkönnyítsem, az összeírást az 1910. évi népszámlálás szerinti városnegyedek, illetve az azon belül 34 csoportra elosztott körzet szerint végeztettem. Ezen alapon, az egyes negyedek szerinti lakosság létszámáról áttekinthető kép alkotható. Városnegyedek szerint feltüntetve, a tíz év előtti lakosság s az ez idő szerinti lélekszámnál, az időközi szaporulatot a következő táblázatos kimutatás dokumentálja. A fentebbi kimutatást a jelenlegi legnépesebb városnegyedek sorrendjében állítottam össze. A két népszámlálás eredményének egybevetéséből kitűnik, hogy a Városrész 1910.létszám 1920. létszám főszaporulat fjia Hatvani III. n. 2575 4683 2108— Hatvani I. n. 2805 3223 418— Hatvani II. n. 2897 3201 404 • ____ Hatvani IV. n. 2779 2756 23 Czifrasáncz n. 2243 2701 458— Maklári I. n. 2405 2624 219— Város II. n. 2379 2506 127— Felnémeti n. 2178 2287 109— Város I. n. 2329 2130— 199 Maklári II. n. 2183 2024— 159 Város IV. n. 1760 1501 ____ 259 Város III. n. 1347 1303— 44