Egri Népujság, 1921. január-június (28. évfolyam, 1-145. szám)
1921-04-12 / 81. szám
Ära 2 korona. m Eger, 1921. április 12. kedd. évjm XXVIli. évf. 81. Sz. Előfizetési dijak postai szállítással i egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 120 &. — Egy hóra 45 K.POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: EREZNAY IMRE. Felelős szerkesztő: BARSY KÁHOLY dr. Szerkesztőségi Eger, Licentu. Kiadóhivatali Líceumi nyomda. Telefonszám 11. Egészséges törzs, beteg fej. Ki ne emlékeznék azokra a márványba vésendő szavakra, melyeket kormányzó mondott, mikor csapatai élén a 1919 őszén Budapestre bevonult? És ki ne emlékeznék a háború alatti és a forradalmi Budapestre? A háború utolsó éveiben Budapestről indult a forradalmi métely, innen terjesztették azokat a röpiratokat, melyek arra biztatták a katonákat: legyenek hűtlenek esküjükhöz, tagadják meg az engedelmességet. Itt volt a vezérkara annak a szervezett hadjáratnak, mely lassankint megfosztotta ellenállóképességétől a nemzetet, aláásta önbizalmát, megrendítette benne a kitartást. A forradalmat voltaképen a budapesti csőcselék csinálta. A városligeti taintáslegények, jasszok, stricik, szökött katonák lettek a szabadság őszirózsás «hősei.» Budapest parancsolt és a vidék engedelmeskedett. A budapesti sajtó diktált és a vidék mondotta utána a leckét. Jól mondja egyik kiváló nemzetgazdász, hogy a modern nagyvárosok a civilizáció vízfejei. — Különösen Budapestre szól ez. Ennyire egészségtelen centralizáció sehol a világon nincs. Németországban Berlin mellett Köln, Hamburg, München és még számos metropolis egyenrangú tényezők. Olaszország közhangulatát Rómával csaknem egyenrangúan képviselik: Venezia, Milánó, Firenze. A világ Párisa, hasonlítható talán némileg Budapesthez, avval a különbséggel, hogy Páris óriási idegenlátogatottsága mellett is sovén francia és nemzeti. A liberális kormányok minden kulturális, művészeti, ipari, kereskedelmi forgalomnak Budapestet tették középpontjává. Budapest egészségtelenül, aránytalanul fejlődött. Óriási fogyasztó központtá nőtte ki magát. Mint egy nagy csatornába, ide ömlöttek be a vidék könnyű fajsúlyú, kétes exisztenciájú elemei. A főváros könnyű életmódja, szórakozásai csábították azokat, kiknek a komoly munka sohasem volt kenyerük. Lassankint aztán kifejlődött egy bizonyos fővárosi része, egy külön nyelv, egy, a magyar lélekkel semmi közösséget nem valló, könnyen ide-oda rángatható, mindenre kapható budapesti species. Hiába lüktetett a vidék szíve egészségesen. Az egészséges vér fertőzve került vissza a beteg ágyból. Szerencsétlenségünkre, a vidéknek semmi, de semmi szervezettsége nem volt. A budapesti pchlokrácia handabandáival szemben nem tudtunk erőt és ellentállást tanúsítani, nem tudtuk visszaszorítani oda, ahová való: a csatornába. Az ország ezer és ezer községe és városa némán, fogcsikorgatva volt kénytelen tűrni, hogy semmiházi kalandorok packázzanak vele. Elmúlt a forradalom réme. És Budapest, úgy látszik, nem tanúit. A legutóbbi királylátogatás alkalmával tűnt ki,mennyire idegen tőlünk a fővárosi tömeggondolkodás, mennyire nem egy Budapest és az ország. Hogy miképpen oldassák meg a királykérdés, arra nézve eltérők lehetnek a vélemények ; de hogy úgy és olyan hangon ezt nem szabad tárgyalni, mint ahogy azt a budapesti sajtó egy része, mely hű kifejezője a romlott fővárosi szellemnek, megtette, az bizonyos. Sajnos, azt kell hinnünk, hogy a nemzetgyűlésbe, annak egyes frakcióiba is beférkőzött a miazmás fővárosi tömegészjárás, Heves vármegye szabadoktatása. Vármegyénk szabadoktatási bizottsága igen népes gyűlést tartott szombaton d. u. 5 órakor, a vármegyeház nagytermében Nagy János dr. elnöklésével. A gyűlésen, mely egyúttal beszámoló is volt a bizottság téli működéséről, Pályi Sándor, az Orsz. Szabadokt. Tanács titkára is részt vett. Elsősorban Rusztek Károly, kir. tanfelügyelő ismertette a bizottság nemzetmentő munkásságát. Az egri és gyöngyösi társadalmi egyesületek ilyenfajta, nagyarányú munkásságát nem számítva, mintegy másfélszáz előadást tartottak a népművelés céljából vármegyénk területén. És ez a szám bizonyára többszörösen nagyobb lett volna, ha nem akadály a fűtőanyag hiánya. Egerben ezenkívül a munkásgimnázium is megkezdette működését a város és a kormány nagyarányú támo- TARCZA. A földgáz a polgári életben. A fátlanná, szenetlenné vált Csonka- Magyarországra beláthatatlan áldás forrása lesz a földgáz. Ne gondolja azonban senki sem, hogy a földgáz használata a polgári életben, hogy is mondjam csak, fenékig tejfel. Van savója is bőven. Erdélyi lakos koromban elég alkalmam volt e kérdést megismerni. Két községben figyeltem meg a fúrásokat: Nagysároson és Bázmán; előbbi helyen dombtetőn, utóbbin a báznai gyógyvizek völgyében. Báznán megtörtént az a furcsaság, hogy az egyik kút fúrása alkalmával az egész apparátus hirtelen eltűnt a feneketlen mélységben és ma egy szépvizű tavacska mutatja a fúrótorony helyét. Nagysároson pedig már húsz milliócskát ölt a fúrásba a «Deutsche Bankverein« anélkül, hogy jövedelme csak egy rézkrajcár is lenne. A báznai is, ez is egyébiránt dúsan ontja a földalatti nagyhatalmat, a Methánt (CH«) és gyárakat hajt, világít, fűt, főz. Legnagyobb hátránya ma még, hogy az ember teljesen nem tudta hatalmába keríteni. Gyakoriak, majdnem mindennaposak a robbanásból eredő szerencsétlenségek. 1918-ban pl. Medgyesen a barátok kolostorában egy rövidzárlat és csőszivárgás összetalálkozása oly óriási robbanást okozott, mely az évszázados kolostor minden csontját megropogtatta, egy szárnyát összetörte, ablakait bezúzta, kitűnően beállított házi ipartelepeknek minden gépét tönkretette és hét szerzetest annyira összeégetett, hogy egy belehalt, a többi hat pedig hónapokig volt a kórházban. Ami a fűtést illeti, alapjában nagyszerű kényelmet nyújt. Egy csapot félig elfordítunk a kályha ajtajában, azután egy hosszú fidibuszt oda tartunk a lángzóhoz és be van gyújtva aprófa, gyantaszelet, ujságpapír, fúvogatás stb. nélkül és félóra múlva, akár gőzfürdőben lennénk, olyan kellemes a szoba levegője. Hanem a melódiája ennek a kényelemnek, — nohát az idegbontó, amíg meg nem szokjuk. Akár a pokolbeli Behemót bömbölését hallanánk, amint a vaskályhában ég a láng. De ha megszoktuk és a száraz, túlságosan meleg levegőt kibírjuk gutaütés nélkül: pipára gyújthatunk, elalhatunk, álmodhatunk mellette. Okos ember különben éjjelre elzárja a lángzót. Éppen ilyen a vaskonyha is Ha a családfő maga kezeli a csapokat kemény ajtó kulcsokkal (föltéve, hogy a kármányús csőkapcsolás nem engedi szivárogó az alvilág lehelletét), akkor nincs baj Megfő a leves, a főzelék, megsül a pecsenye, tészta; megmelegszik a fürdővíz De ha ... No akkor baj van. Vendéglőkben a pleno titálo közönségre nem is bízzák a csapok kezelését; mindig szobaasszony gyújtja meg a kályhát és ő a is oltja el. — Hiszen csak képzeljünk is el egy kártyafalu, Rabitz-os hotelt gázrobbanással ! A fejlesztett meleg hátránya a szárazság s a nagy légmozgás következtében felkavart szobapor és bacillus-milliárd, melyet azonban meg lehet szokni. Újabban légfűtés módjára, központi berendezéssel hárítják el a bömbölést, a robbanás veszélyét, a száraz levegőt és