Egyenlőség, 1882 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1882-12-03 / 5. szám

, hisz a bűnügygyel azon viszonyban, mint a hónapokon át ki- hallgatás, gyanú nélkül fogságban tartott s nem rég szabadon bocsátott néhány eszlám egyén, a felekezet többi tagja is áll. Zsidók ők is, mint az említettek, mással pedig ezek még gyanúsítva sem voltak. És végül, ha feltétlen dicséret jutalmazza azokat, kik nyilvánvaló bűntényeket, minek a kínzások, az eszlári zsinagóga megszentségtelenítése, egyszerűen elpalástolnak, úgy mi sem fogja őket visszatartani attól, hogy teljes büntelenséget szerezzenek a bűntény igazi tetteseinek, kikre máris elég sok szembetűnő gyanú hárul, mely ha a bírósági közegek szándékosan ki nem térnének előre, talán már pozitív eredményre is vezetett volna. Pauler Tivadar hétfőn előre megadta a nyíregyházai törvényszéknek a fölnentvényt arra, hogy amint önkényesen, szabálytalanul, törvényeink egyszerű felfüggesztésével járt el az elővizsgálatban, úgy önkényesen, szabálytalanul, a törvények mellőzésével járhasson el majdan az ítélet meghozatalában. Magyarország igazságügyminisztere kiadta az utasítást, hogy esörben a jog és törvény helyett szabadon érvényesülhetnek az elfogultság, a részrehajlás, a politikai pártszenvedély sugallatai. Ezért jutalmazta az igazságügyminisztert hétfőn ama viharos tetszészaj. Pauler Tivadar megérdemelte azt mindazok részéről, kik a közös haza polgárai, felekezetei közt a rendet és nyugalmat meg akarják zavarni. Magyarország igazságügyminisztere oda lánczolta a magyar igazságszolgáltatást a lelketlen bujtogatás, a gyűlöletes pártszenvedélyek szekeréhez. Ilyen helyzetet alkot Magyarország igazságügyminiszterének hétfői nyilatkozata. Nincs többé remény, hogy ez épen nem rejtélyes bűnügy már első bíróságilag földeríthessék, hogy az igazság győzzön, a valódi bűnösök lakóijának, az ártatlanok pedig megmeneküljenek. Magyarország igazságügyminisztere egyenesen fölbátorította a nyíregyházai törvényszéket, hogy mint eddig, úgy ezután is úgynevezett ״ tendenczia pert csináljon e közönséges bűntényből, Igaz, hogy az igazságügyminiszter e befolyásolása csak az első folyamodása bíróságra terjed ki. A hazai zsidóság föltétlen és rendületlen bizalommal viseltetik felsőbb bíróságaink nemes igazságérzete, törvénytisztelete, elfogulatlansága iránt. De hónapokig fog még tartani, mig az ügy eléjük kerül s igy hónapokig a féktelen izgatásnak, a gyűlöletes bujtogatásnak lesz kitéve a magyarországi zsidó lakosság. Hisz abban, hogy a nyíregyházai törvényszék azokat a törvénysértő privilégiumokat, melyekkel Pauler Tivadar hétfőn felruházta, s melyeket eddig felsőbb jóváhagyás nélkül gyakorolt, most ezen jóváhagyás ünepélyes kiadásával az ítélethozatalnál még inkább föl fogja használni, kételkedni sem lehet. Kornis Ferencz és Bary József urak, immár egészen az önöké a hatalom. Most már használhatják! Fogassanak el még néhány száz ártatlant, kin oktassanak meg még egy sereg embert. Ha nem elég az állam igazságszolgáltató keze, úgy ott van Zoltán János alispán úr, ki majd rendelkezésekre bocsátja a nemes vármegye egész hatalmát, a rabvallatás derék mestereivel, csendbiztosaival, pandúrjaival együtt. Rajta uraim, még van ártatlan ember, akit meg nem kínoztattak. Tegyék meg! Biztosan számíthatnak Pauler úr elismerésére, sőt önre, Bary József úr, még külön jutalom is vár a Budapestre való áthelyezésben. E szép kilátásokkal szemben miért gátolná önöket az a korlát, amelyet törvénynek neveznek? Magyarország igazságügyminisztere megadta önöknek a felhatalmazást, hogy e korláttal nem kell többé törődniük. Acsády Ignácz. Az igazságügyminiszter válasza. Dr. Sauler igazságügyminiszter úr megadta Mezei Ernő képviselő interpellációjára a választ az egész ház osztatlan tetszése között. Ezen elvitázhatlan ténnyel szemben nem könnyű magát az uralkodó áramlattal ellentétbe helyezni és kimutatni azt, hogy soha senki sötétebb képét a magyarországi jogállapotoknak még a legnagyobb részakarattal sem lett volna képes festeni, minőt dr. Pauler úr a ház osztatlan tetszése közt festett. De habár egyedül állanánk is az országban, akkor is hangosan szót emelnénk e csodálatos nyilatkozat tárgyában, habár csak azért is, hogy megmutassuk, miszerint mégis akadnak ez országban egyesek, kik nem hiszik és nem akarják, hogy mások higgyék, miszerint azon eljárás, mely a tiszaeszlári ügygyel kapcsolatban követtetett és melyet a jogszolgáltatás legmagasabb őre, az igazságügyminiszter védszárnyai alá vett, Magyarországban átalánosan el van fogadva. Inkább tűnjék fel dr. Pauler úr kérdéses nyilatkozata, a valóságot jobban is megközelítve, az egyoldalú felekezeti elfogultság folyományaként, mint hogy azon meggyőződés verhessen gyökeret, hogy a dr. Pauler úr által válaszában hirdetett elvek Magyarország jogi felfogását tükrözik vissza. Dr. Pauler Tivadar papírkosarából. *) Legeslegalázatosabb jelentése a nyiregyházai k. törvényszék vizsgálóbíró-• jának a tiszaeszlári Immigybe«. Dr. Hauser Tivadar, m. k. igazságügyminiszter ö i nagy méltóságához. Kegyelmes uram! Alaptörvényileg biztosított bírói függetlenségem odaadó hódolatával vettem Nagy méltóságod azon kegyes utasítását, hogy — tekintettel a nyugtalankodó közvélemény méltó kíváncsiságára, és a kiváncsi közvélemény méltó nyugtalankodására — haladék nélkül tegyek jelentést a tiszaeszlári úgynevezett ״ rejtély“ kiderített és ki nem derített subjectiv és objectiv tényállása vizsgálatának eddigi eredményeiről. Excellentiád kegyes leirata tudtomra adta azt is, hogy ezen utasítást teljesen szabad bírói belátásom szerint, de úgy tartozom végrehajtani, hogy ebbeli ténykedésem sem a vizsgálat céljait, sem a hivatalos titkot, sem a magas minisztérium felügyeleti jogát ne sértse. Megértettem Excellentiád azon parancsát is, hogy utasítását teljes függetlenséggel, de úgy kell felfognom, hogy az az igazságszolgáltatás menetébe való avatkozás lenni semmikép sem akar. ״ v: Tekintve, hogy még nem nagyon régen ״ szolgálóiily fontos bűnügy ellátására való alkalmatosságomat tehát Nagyméltóságod kinevezési okmányán kívül más nem ígér bizonyítja: engedje meg Excellentiád, miszerint mély tisztelettel előrebocsássam, hogy hivatalomban azon elvek szerint szoktam eljárni, melyeket Nagyméltóságod néhai előadásait kívül, az Észjogi Bevezetés, az Észjogi Előtan, az Észjog, Alaptan és Nagy méltóságod kathedrájának egyéb bölcsesége utján már zsenge jogász koromban elsajátítottam. E nyomokon haladva régen felvettem magamba azon tanulságokat melyekre Puttendorf Samu, Graswinkel Tivadar, Heineke Tódor, Helvetius Adorján, Rousseau János Jakab és az Észjogtani Előtan többi magyarosított halhatatlanjai belém csepeszettek. Ami az Excellentiád érdeklődését kiérdemelt esetet illeti, úgy — Nagyméltóságod engedelmével — én azt nem tekinthetem ״ rejtélyének, hanem ״ bűntényének, vagy legfölebb ״ rejtélyes bűntényének. A rejtély ellenkezik is a justitia méltóságával, mert azt tanultam, hogy .... est remm divinaruma et humanarum scicutia. Miután pedig a szóban levő vizsgálat emberi és rituális cselekmények kö ve Saját Vörös Izidorunknak sikerült e fontos iratot az igazságügyminiszter úr ő excellencziája papiroskosarából kimenteni. Nem az első fontos irat ez, mely ily módon kerül a nyilvánosság elé. Ajánljuk olvasását. A Szerk.