Egyenlőség, 1883 (2. évfolyam, 1-67. szám)
1883-01-14 / 2. szám
Zsidó preponderanczia. Azon tudatos hazugságok között, melyeket az antiszemiták a felekezetek között fennálló jó egyetértés megzavarása czéljából terjesztenek, azon épp oly alaptalan, mint nevetséges vádak között, melyekkel az antiszemitizmus a zsidókat terheli, első helyet foglal el az, hogy a zsidók az államban törvényes és törvénytelen eszközök felhasználásával magukhoz ragadják a hatalmat, hogy az egyes hatalmi körök egész területén kirívó módon preponderálnak olyannyira, hogy a »sajnálatra méltó keresztényeket« minden hatalmi térről leszorítják, és hogy igy az államnak minden viszonyaiban döntő hatást gyakorolnak, a sajtót pedig egyenesen kizárólagos domíniumukká tették. Ha oly államban élnénk, hol gondolkodni szokás és nem ösztönszerűleg addig ismételni az egyszer felkapott jelszót, — bármily hamis legyen is az — mig az mind általánosabban oly dogmának tartatik, melyhez semmi kétség nem fér, feleslegesnek tartanék annak ellenkezőjét bizonyítani, mit csak a vak gyűlölet vagy a sárga irigység terjeszthet saját tehetetlenségének érzetében; de hát, mint tudjuk, oly országban élünk, melyben lehetséges, hogy az ország leghivatottabb polgárai, mert törvényhozói előtt, ezeknek hangos éljenei közt hirdetheti az igazságügyminiszter, hogy Magyarországban nem alkalmaztatik a törvény, nem respektáltatik az egyéni szabadság, nem az alkotmány, ha zsidóról van szó. Ily viszonyok közt tehát komolyan kell venni sok oly dolgot, mely más, vagy mondjuk ki nyíltan »rendes körülmények közt«, legfeljebb csak mosolyt csalhatna ajkainkra. És ily szempontból tartjuk alábbi fejtegetéseinket szükségeseknek, nehogy az antiszemitizmus hazugságaival még tovább is ámítgathassa a gondolkodáshoz és mérlegeléshez nem szokott tömegeket. Nézzük, hogy hát ugyan miben áll az a zsidó preponderanczia! Tudvalevőleg Magyarország lakossága (Horvát-, Szlajvon ország és a volt határőrvidék kivételével) 3׳z utolsó népszámlálás adatai szerint 18,496,603 főre rúgott, kik közt van zsidó 624,826, tehát 4°‘15/10)0 százalék. Ehhez képest tehát preponderálásról csakis akkor lehetne szó, ha a hatalmi viszonyok úgy volnának megosztva nem-zsidók és zsidók közt, hogy a zsidókra nagyobb hrány aki jutna, mint amennyi okét a fent kitüntetett arányhoz képest megilletné. Ámde mit tapasztalunk? Ennek éppen ellenkezőjét! Mert bármely terét tekintsük is a hatalmi tényezőknek, azt találjuk, hogy a zsidók messze, messze ez arányon alul szerepelnek, és még messzebb azon arányon alul, mely őket szorgalmuk, kitartásuk, takarékosságuk és egyéb polgári erényeik,de főképen tehetségükhöz mérten ן joggal megilletné. Nézzük ugyanis mindenekelőtt a felsőházat, melynek egyetlen egy zsidó tagja sincs ; nézzük az alsóházat, melynek csak öt zsidó tagja van, holott a fent idézett arányhoz képest jutna 18 tagon felül. A minisztériumokban a zsidó hivatalnokok a létszámhoz viszonyítva oly csekély arányt tüntetnek fel, hogy az számokban ki sem fejezhető, és a legmagasabb állás, melyet zsidó tölt be, osztálytanácsosi czímmel felruházott miniszteri titkár. A Kúriánál nincsen zsidó bíró alkalmazva, holott a fenti arányhoz képest jutna körülbelül 4 bíró, a budapesti kir. Táblának van két zsidó bíró tagja, holott a fenti arány szerint kellene lenni 8 zsidó bírónak. Az első folyamodású bíróságoknál elvétve akadunk egy-egy zsidó bíróra, és ép oly elvétve egy-egy zsidó ügyészre vagy alügyészre. A közigazgatási adminisztráczió hasonló képet mutat, nem akadunk egyetlenegy zsidó főispánra, egyetlenegy alispán, főügyész, gyámelnök,főjegyző, szolgabíró vagy polgármesterre, "holott a fenti arány szerint körülbelül minden 20-ik főispán, alispán, szolgabiró stb.-nek zsidónak kellene lenni. Csak elvétve akadunk egy-egy tiszteletbeli ügyész, jegyző vagy orvosra, szóval oly tisztséártatlan vér, melynek minden cseppje arczulcsapását jelenti a Himalaya éghez nyúló bérczeinek hófehérségü öntisztaságunk márvány keblének. Ne bámulja, szerkesztő úr, stílusom szépségeit. Bevallom töredelmesen, hogy ilyet magam nem tudok írni, s hogy halvány utánzás, dadogó plágium a Függetlenség czimü lapból. de térjünk vissza a tárgyhoz. A tvagai az egész világ fölött elterjedt rémletes szövetség, melynek rablóit pénzen hízó főnökei: Rothschil báró, Wahrmann Mór, dr. Reumann Ignácz stb., a kik ugyan sohasem látták egymást, de szentül megfogadtál »viribus unitis« a maczeszt szűzleány vérrel megfűszerezni Ez ördöngös, czél elérése végett albizottságokat, küldenek ki, melyek különféle borzasztó feladatokkal Hibáztatnak fel többek között ezz a Függetlenség naponkinti elolvasásával bízatok meg, így az idén a Páriában tartott titko igazgatósági ülésen a rituális vérszerző albizottságba Schar József, Vogel Amsel, Braun Eleázár delegáltattak. De nem , számítottak arra, hogy gonosz szándékuk hajótörést fol szenvedni egy szintén, mely ellenáll viharnak és zivatarnak s melynek neve — Scharf Móricz. Igenis Scharf Móricz DIP* A-Kagal. — Az Egyenlőség eredeti tárcsája. — ׳ Jelige : »Bit ! . . . Huh !...« ( Függetlenség■.) »Minden okozatnak van oka.« Annak azonban eddig sehogyan sem tudtam okát ta- lálni, mert nem ismerteti meg az Egyenlőség szerkesztősége olvasóival azt a rettenetes szövetkezetét, melynek Kagal nevét az előírt bélyegéit lefizetésének kikerülésével legújabban »Kahal«-ra magyarosította, Istóczy úr, melynek azonban valódi neve : »rituális bűnt palástoló liga«. Nem tette ezt, nézetem szerint, mert vagy nem volt kellőleg informálva, vagy pedig, mert maga 78 zsoldjában áll, fel nem tételezhetvén azt, hogy létezését egyáltalában nem hiszi, mikor a Függetlenség, Szabolcsmegyei Közlöny, 12 röpirat, Kutyabagosi Kürt s egyéb, mindig jól értesült világlapok még belszervezetéről is le-le szokták rántani azt a leplet, melynek fehérségét vér szennyezte be 2 diadal, szörnyű bukás lesz a támadók osztályrésze s azért nyugodtan kiálthatjuk eléjök: Gyűlölet emberei, nos támadjatok! Támadjátok meg a szent jogalapot, melyet a nemzet legdicsőbb géniuszai védenek! Támadástok nem veszélyes és harczotok legfölebb önnön törekvéseitekre nyomja rá a Kainbélyeget! Acsády Ignácz.