Egyenlőség, 1883 (2. évfolyam, 1-67. szám)
1883-09-16 / 52. szám
!,......״ .יי■*״ .י K:t fr ׳׳ * i.V ־י:. • ־'• •■״ ־־־• ״2 ׳■* • , י. f.rדנ.די.יד.,י > .י נ». ׳ י ■ - * י * ׳ ■•י■ י• - *. י‘, ־•-־ • ■י *־. • ■>־ •־.־־.>־ .׳•••.־. : - .■:י,•-■ ** ־ ■י׳ f, í ׳W;״ ■V. •'־«* dók se , az urak azoknak a *járványoknak az okai nem voltak és egy későbbil nemzedék azt is fogja tudni, hogy.. a,״ magyar zsidóság e .század .nyolczvanas éveiben, nem volt oka annak, hogy néhány munkakerülő urfi vágyókát elveszté.' 'De valamint kegyelettel(vlém■lékezünk meg azokról, kik ama sötét, járványos időkben־ a népet felvilágosították, hogy' ne okozzák se a zsidókat, se az urakat, úgy viszont fáj lelkünknek, hogy e nemzet mostani vezérei közül nem találunk senkit sem, aki az antisemitismus ferdítéseit megczüfölni merészelné és nyíltan azt mondaná: nem a zsidók méregezik meg a nép jólétének kutjait . Bár elég jó indulat, hogy ne mondjuk, hízelgés "rejlik a levél ama szentencziájában, hogy ,,a׳ zsidó józan, nem dorbézol, nem korcsmáz, nem pazarolja el a szerzett vagyonát haszontalan korhelységre, de dolgozik ésszel és munkája gyümölcsét megtakarítja sat.*‘ mégsem kárpótolhatnak bennünket e bókok azokért, a megszégyenítő következtetésekért, melyeket az igen tisztelt levélíró azokból levonni igyekszik. ... * Ha a magyar zsidóság csakugyan ilyen kiváló és követésre méltó erényekben duslakodik, miért szólítja fel Somsich Pál a keresztény társadalmat, hogy ne , vegyen kölcsönt a zsidótól, ne vásároljon a zsidótól, szóval, hogy különítse el magát a zsidótól? Hát a zsidó nem olyan ember mint más halandó? Miért rosszabb a szorgalmas, munkás, takarékos zsidó e honnak más felekezetű polgáránál? A zsidó és nem zsidó lakosság ez ellentétbe helyezése által a magyar zsidóságtól megtagadják az emberi kebel legszentebb érzelmét, a hazafiságot. Tagadják, hogy a magyar zsidó e hazának hű fia, hogy magyar honfi lehetne és nyíltan dekretálják a magyar zsidók hontalanságát. Mert csak idegen elem ellen vannak helyén amaz óvintézkedések, melyeket az igen tisztelt képviselő úr ajánl. Márpedig zsidó és nem zsidó magyarok közt lehet különbség foglalkozás, szorgalomלס ס ס és takarékosság dolgában, de hazafiság tekintetében e honnak bármely fiával kiálljuk az összehasonlítást.......... De bármennyire megszégyenítő is ránk zsidó magyarokra nézve az igen tisztelt képviselő úrnak a speciális zsidó erények magasztalása, mégis köszönettel tartozunk neki a csurgói választókhoz írt leveléért, mert nagy munkától kimért meg bennünket. Attól tudniillik, hogy bebizonyítsuk, miszerint nem a zsidók azok, kik elszigetelik magukat a társadalom többi osztályaitól, hanem hogy épen ellenkezőleg a társadalom az, •־-mely’־ '־ a. zsidókv és-vneni pidök közti válaszfalakat minél magasabbra 'emelni;/; törekedik; A szolidabb fajta: ■antisemita urak folytonosan zsidó exkluzivitást hangoztatnak és ha már egyebet nem, tudnak felhozni a zsidók ellen, hát azt hozzák fel ellenök, hogy elkülönítik magukat a ׳■ többi felekezetektől, nem esznek, nem isznak velük. Azok után, miket Somsich Pál úr levelében elmondott, alig kellene nekünk eme vádak ellen egy szót is a védelemre vesztegetni. A gyöngébbek kedvéért itt csak azt jegyezzük meg, hogy, bármennyire törekednének is a zsidók a nem zsidókkal együtt enni és inni, , az elkülönítés válaszfalai mindaddig fen fognak állani, amíg lesznek politikusok, kik a keresztényeket arra intik, hogy ne vásároljanak zsidótól, ne vegyenek kölcsön tőle, ne támogassák a zsidó iparost s ne adjanak el׳ zsidó kereskedőnek. ־...■• /. De van még egy panasza az igen tisztelt kép-/ viselő úrnak a zsidóság ellen. S ez az a körülmény, hogy nehezebb munkára nem szánja el magát, hanem üzérkedik. . ־ . ׳ Ha csak az volna czélunk, hogy ez állítás tarthatlanságát megcáfoljuk, akkor egyszerűen hivatkoznánk az igen tisztelt képviselő úr saját szavaira, melyeket a specziális zsidó erények ecsetelésénél használt, midőn minden kétértelműséget kizáróan konstatálja, hogy azsidó dolgozik, nélkülöz és nem retten ,vissza semmi sanyarúságtól, fáradságtól, sőt meg kell,׳ határozottan megtagad magától minden költséges kényelmet. Nézetünk szerint mindez szintén nem könnyű munka. Márpedig hogy a zsidó erre elszánja magát, azt Somssich Pál úr maga is elismerte. Azt a kérdést azonban, hogy a zsidó ifjak miért adják magukat olyan ,tömegesen az üzérkedésre, sok zsidó szülő kínos tapasztalatok alapján meg tudná fejteni az igen tisztelt képviselő úrnak. Isten, Trefort és Pauler urak a megmondhatói, hogy a zsidó fiatalság örömestebb adná magát a közhivatalnoki pályára, ha a folyamodásoknál a születési bizonyítványra és a keresztlevélre olyan nagy súlyt nem fektetnének. De miután nálunk ez már így van, hát a szegény zsidó ifjú kénytelen olyan foglalkozás után nézni, mely nem függ a nevezett miniszter urak filovagy antisemita hajlamaitól. A kereskedelem az egyedüli tér, hol az ember szorgalommal, kitartással, józansággal és takarékossággal még az antisemita világban is tengetheti ezt a nyomorúságos életet. Egyenjogúsítás nálunk és máshol. XXVI. Wettwards the star of empire tades its way! Mennyi igaz van Amerika e büszke jelszavában. Igenis ,nyugat felé veszi útját az uralom csillaga.* A nyugat az, melynek eszméi lassan, de annál biztosabban terjeszkednek s majdan uralkodnak mindenfelé ; az egyenlőség, a nemes emberszeretet és a szabadság eszméi azok, melyek megtartják diadalútjukat feltartóztathatlanul, legyőzhetetlenül. Ezek az eszmék fölkeresik már- már a régi despotismus kelet európai odvait (ROmániát, Oroszországot, sőt_Albéhnifaet-tfir-ök—bir-nibthraat-r-nn— Dét bekerülve Afrikába, körüljárják e világrészt, átnyúlnak az ázsiai szigetvilágba, (melyek :nagyrészt művelt európai nemzetek, a hollandiak, angolok stb. birtokai), elterjeszkednek a Gangos és Eufrát partjain, már rég otthonosak az erőteljes ausztráliai kontinensen s onnan meg a bigotteria s jezsuitizmus egykori főhadiszállásaiban, a délamerikai köztársaságokban is már tábort ütve, visszajönnek a világ körül megtéve útjukat kiindulási pontjukhoz, ismét mindenütt felplántálva ut־jukban a nyugat e legszebb vívmányainak magasztos zász laját. S ez a nyugati czivilizáczió fénye, mely mind intenzivebb, mind erősebb lesz, s mely — mintha a természet újonnan felfedezett erőivel lépést akarna tartani — úgy tetszik nekem, akkor viszonylik a középkor czivilizácziójának gyenge derengésű mécséhez, mint egy nagyszerű, az éjjelt nappallá tevő Siemens-féle elektromos tűzoszlop a mellette szerényen pislogó gázlángocskához. Amerika volt az, mely az emberi egyenlőséget legvégsőig vitt, elveiben először tette testté és vérré. Az igazságos bíráló nem fogja elfelejteni, hogy Washington nagy teremtménye, az amerikai Unió volt az, mely még 1783-ban, megszabadítva s függetlenségét véres háborúban kivíva, megtestesité a vallások teljes elválasztását az államtól smeg a polgárok jogegyenlőségét minden valláskülönbség nélkül. Ez az az ideális állapot, melyé a jövő. Az európai államok jövője ez (tartson bár ez a jövő még évtizedekig, vagyévszázadokig) a nagy Francziaország is sötét absolutizmus terhe alatt nyögött, míg végre sok túlzása daczára dicső forradalmában, majdnem tíz évvel később proklamálta amaz amerikai elveknek csak egyik felét, akkor ott át a nagy óczeánon e jelszó már rég volt egész teljességében megvalósítva. Washington és Franklin szava amaz elveket