Egyenlőség, 1883 (2. évfolyam, 1-67. szám)
1883-02-25 / 8. szám
szám.8. Budapest, 1883. február 25. II. évfolyam. EGYENLŐSÉG. Szerkesztőségi és kiadóhivatal. Budapest, V. kerület, fürdő-utcza 4. sz. a hová mindin küldemény intézendő. ]Előfizetési feltételei 1. : Egész évre házhoz küldve . 8 frt Félévre................................. 4 » TÁRSADALMI HETILAP. Egyes szám 11. a 16 kr. íA? |¡A. TT_____ SZERKESZTI BOGDANYI MÓR. fajtó, V Tin ,''■if] Negyedévre s a r n a.p. Az Egyenlőség megjelenik minden A tisza-eszlári bűnvizsgálat. Hónapok múlnak hónapok után és a tisza-eszlári bűnvizsgálat még mindig nem tud befejeződni! És nem is fog egyhamar befejezést nyerni ezen bűnvizsgálati ügy, hacsak dr. Pauler urat vagy a miniszterelnök úr vagy a közvéleménynek a történtek felett mégis felébredő undora nem fogja letargikus apathiájából felvenni és őt arra emlékeztetni, hogy ő igazságügyminisztere egy oly nemzetnek, mely mindig büszke önérzettel hivatkozhatik arra, hogy az igazságtalanságot, a vallásos fanatizmust és a sötét előítéleteket történelmi fejlődésének egész menetében sohasem ismerte el mérvadó tényezőnek. Mert azt bizton reméljük, hogy a közvélemény rövid idő alatt fel fog ébredni és be fogja látni, hogy Nyíregy 11ázán egy tragédia viszczeníroztatott, melynek saját hibáján elbukott hőseg a magyar igazságszolgáltatás.־ Bizton reméljük, hogy el fog oszlani még azon gyenge fátyol" is, mely eddigelé a nyíregyházi kulisszákat eltakarja és nemsokára a nemzet lelkiismeretének teljes világításában lesznek felismerhetők a nyíregyházi szereplők torz képei. Igaz, nagyon nehéz azon előítéletek ólomsúlya alól menekülni, melynek a parlamentben is leghivatottabb szószólója az ország igazságügyminisztere volt ; mert a nagy közönség, mely az események színhelyétől távol a szereplő egyéneket nem ismeri és mely e felett a vérváddal gseftelő publiczisztika álhírei által tévútra vezettetik, nem képzelheti, hogy nemcsak az igazság istennője, hanem egyuttad a magyar igazságügyminiszter is vak és csak ■legeslegutoljára látja meg azt, mit regeslegelsőnek meglátni hivatalos kötelessége lett volna. Mi nem kérünk dr. Pauler úrtól kegyet, nem részrehajlóságot; előttünk közönyös az, vájjon ő európai izolátora kiván-e lenni a vérvád meséjének vagy sem! De azt jogunk van követelni az igazságügyminisztertől, hogy legalább addig, míg törvényeink a jogegyenlőséget meg nem szüntetik, míg a büntetőtörvényeknek zsidók iránt történt alkalmazása tekintetében eltérő intézkedések nem törvényesíttetnek, addig ugyanazon eljárás alkalmaz, ״ sok, mint minden más bűnügyben, a tiszaeszlári bűnvizsgálatnál is. Hogy ez nem történt, azt már több ízben kimutattuk. Hónapok múltak el azóta, hogy utolszor születtünk a nyíregyházi törvényszék eljárásáról és dr. Pauler úr magatartásáról és igy tán nem lesz érdektelen rekapitulálni az azóta történteket. Tudjuk, hogy azóta a védelem, a főügyészség javaslata folytán a sokat emlegetett hulla kiásatott és a budapesti egyetem szakértői által megvizsgáltatott; tudjuk, hogy a nyíregyházi törvényszék a budapesti szakértők elé minden néven nevezendő nehézségeket gördített, 10 1־ gy nem adta ki az össze hullarészeket, hogy tehetséges volt, miszerint a hu1larészek közé állati luillarészek is belevegyülhettek és 110 gy nem adatott ki a b1dapesti szakértők 11 ek a nyir egy 11 azi 1־ örvényszék eredeti szakértőinek pótvéleménye éspedig azon indokolással,ogy a budapesti szakértők nincsenek 11iratva az eredeti szakértők véleményének felülbit־álására. Ámde tudjuk azt is, hogy a nyíregyházi törvényszék, mely nem tartja felülvizsgálandónak a nyíregyházi tudósok szakvéleményét, igenis szükségesnek tartja a budapesti — túlzás nélkül mondhatjuk — világhírű szaktérfiak véleményének felülvizsgálatát. Természetesen Nyíregyházán sehogysem tudtak megbarátkozni azzal, hogy a budapesti szakértők az orvosi tudomány biztos talapzatán állva kimutatták, hogy a nyíregyházi vélemény elejétől végig minden, bármi néven nevezendő alapot nélkülöz. Ily szempontból kiindulva, Nyíregyházán a védelemnek azon jogos törekvését kimutatni, hogy a vizsgálat e bűnügyben egyoldalúkig, azaz nem az anyagi igazság kiderítését, hanem a rituális bűntett minden módot való bebizonyítását czélozza — legalább is feleslegesnek tartják. De úgy látszik, nemcsak a nyíregyházi törvényszék intéző körei tartják a védelemnek ezen eljárását feleslegesnek, mely máris azon kétségtelen sikert vívta, hogy kitűnt, miszerint a Tiszából kihalászott bulla tekintetében tények helyett egy valóságos mondakör csempésztetett a vizsgálati iratokba és látleletekbe, hanem az igazságügyminisztériumba is. Erre enged legalább következtetni dr. Pauler úr nyilatkozata, melyet a nyíregyházi vádlottak hitveseivel szemben tett, midőn t. i. e szánalomra méltó asszonyok jogos panaszaiknak adtak kifejezést a felett, hogy férjeik immár kilencz hónap óta vannak elfogva a nélkül, hogy a vizsgálat befejeztetett. Dr. Pauler úr ugyanis nem tudott részükre más vigaszt, mint hogy utalt arra, hogy e huzavonának oka a védelemnek azon eljárásában rejlik, melynek folytán a hulla exhumáczióját kérelmezték. Dr. Pauler úr szerint tehát Nyíregyházán minden a legnagyobb rendben folyik, csak az a gonosz védelem irarit a vizsgálat befejezése elé folyton akadályokat ! Dr. Pauler úr szerint nem kellett volna kérni a hulla kiásását és akkor be lehetett volna fejezni a vizsgálatot. Igaz, hogy akkor a hulla csempészet meséje, a hamis, vagy legalább is a tényeknek meg nem felelő látlelet képezte volna a további eljárás alapját! De hát ez, úgy látszik, Pauler urat nem zsenirozta volna, daczára annak, hogy a szóban forgó nyilatkozat időpontjában már tudta, hogy a nyíregyházi szakértők véleménye minő valótlan és abszurd állításokat tartalmaz. Önkénytelen emlékeztet bennünket dr. Pauler úr e nyilatkozata Cicerónak Sextus Rosciusért mondott védbe- Mai számunk 12 oldalra terjed.