Egyenlőség, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-13 / 2. szám

szám. Budapest, vasárnap, 1884. január 13. 111. évfolyam. EGYENLŐSÉG -A­z Eg­yenlőség m­e­g,­j­e­l­e­n­t­és: m­­­i­n­d­­e­n vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal . Budapest,­­ Széchenyi utca 10. a hová minden küldemény intézendő. TÁRSADALMI HETILAP­ SZERKESZTI BOGDÁNYI MÓR. Előfizetési felvételek: Egész poro házi 107. kr׳]d\־ e . Félévre ............................................... Negyedévi•׳* ...... Egyes szám ára 16!kr. ■S f'­r.. Mai számunk 8 oldalra terjed Lasker Eduard. A mióta a­ táviró hírű! hozta Lets­kei־ Eduardnak az óczeánon túl bekövetkezett hirtelen halálát, folyto­­nosan háborít egy szomorú emlék. . . Ott állok az *I .Erzsébetté!* sarkán, körülötte!a sűrű, zajongó néptö­­meg, mely eljött, hogy utolsó tiszteletét rója le egy nagy halottnak. E halott mint Magyarország minisz­­tere zárta be fáradt szemeit. — ezt tudta a halottas házat körülvevő csoport. Ámde hánynak közülük volt tudomása arról, hogy Eötvös Józsefben a magyar ál­­lam egyik legnagyobb gondolkodója, egy az emberi­­ség minden ideáljáért melegen dobogó nemes szív, nagy költő, kiváló államférfi, párját ritkító humanista veszett el visszajöhetlénül­? Lasker Eduardban is jeles fiát vesztette el Né­­metország. De én, ki reszkető kezekkel vállalkozonk arra, hogy néhány tollvonással, gyenge képet adjak a new-yorki halottról, nem politikai működése miatt bá­­multam Laskert A politika arénája különös egy harc­­tér. Hivatottak és a gyors röptű perc által ■felkapót­­tak küzdenek ott és nyernek néha érdemetlen­ül gyor­­san hervadó babért. A­ dicsfény, mely Laskert közel egy évtizedig körülövedze, nem vakított el engem soha. Lasker, a magvas, mindig egyszerű, soha a közön­­ségesig nem sülyedő h­ó, sem tudott föllelkesíteni. Hány­­ író van, aki pillanatnyi tapsokért változtatja elévülhetetlennek mondott meggyőződéseit, — hányan járnak emelt fővel közöttünk, akiknek magán­élete meghazudtolja nyilvános működésüket. Nem, a politikus és iró becsülésem tárgya volt mindenka. — lelkesülni azonban csak LaSk­evett, az e­m­b­e­r­é­r­t tudtam. Szegény zsidók gyermeke volt Lasker. És szü­­letése a­­poseni kerület egy kis falujában a legszeren­­csétlenebb auspiciumok alatt történt. "1829-ben, a szent szövetség boldog korában, Poroszországban, a szűk­­keblű vallásosság hazájában mi várhatott a szegény zsidógyermekre? Azonban a gyermek dolgozott, sudavit et assit. Szülei s nevelése hazája iránti meleg szere­­tetet csepegtettek az ifjú kedélyébe, aki a Boroszlóban töltött egyetemi.. évek után­, melyeket a bölcselet és jogtudomány alapos tanulmányának szentelt, állami szolgálatba, a bírói pályára lépett Előttem fekszik egy kis könyv telve aphorism­ákkal, melyeket a hetvenes évek vége felé, férfi vára és dicsősége delén bocsátott közre­­Lasker. Itt-ott visszatükröződik ezekben e fér­­fiúnak a berlini bírák között átélt hét hosszú évnek tapasztalata és nem vélek csalódni állítván, hogy Las­­ker előtt nem volt soha titok, miszerint az akkori idők hangulata nem enged számára előmenetelt a ma­­gistraturában. De Lasker hét évig maradt díjtalanul bírói szolgálatban. És az időt hasznosan ■tölté. Példás buzgó­sággal végezte hivatala teendőit, szabad idejét nemzete történetének és ál­lamjo­­gán­ak 11 a­ így a szom­galma tanulmán­­yozására fordítván és mert műé­re. " K- ■ hitte és tudta, hogy az ő hazája, sem fog örökké ab­­solut kormány alatt állani. Időközben tanulmányi utakat tett Angliában, a szabadság e classicus földjén. A tudomány kincseivel megrakottan felkereste őt magányában Poroszország fő­városainak bizalma k is képviselőjéül küldte őt a­­­­orosz Land tagba. Korunk gyorsan él és gyorsan feled. Ki emlékezik ma ,már vissza azon óriás küzdelmekre, melyek lSí.í. előtt■ a porosz Landtagban vivadak ? Ki tartja ma. már• érde­­mesnek lapozni eme ״ rég elmúlt־• idő lapjait? .Bismarck, ép úgy mint most, kemény tuséiban állt a porosz liberálisokkal, a Fortschrittsparkei-al. 1110 évnek sorában küzdött Lasker is. A pánok Eris almája a hadsereg volt, melyet a nagy tervekben gazdag Bis­­marck az országgyűlés többségének ellenzése dacára folyton­ folyvést szaporított. A Bismarck elleneinek élén harcolt a korán elhunyt Ti­vestem Virchow, Ebreken­­beck és Lasker. A Landtagban vesztes lett. Bismarck és ellenfeleit, a népszerűség emeli׳(‘ vállal­ni. — a­ leg­­népszerűbb közöttük Lasker volt. És méltán. Ritka készültség, egyenlő a jártasság a toll és szó harcaiban jellemző Laskert. Ő vezette pártját harcba az orosza­­­koskodó ministérium­ ellen, ő vitte őket győzelemről győzelemre. Így ért el az LSGG-iki év. A sadowai győzelem a megvalósításhoz közel vezette a német nemzet régi vágyát, az egységet. És ezzel a régi pártok létjogo­­sultsága is elveszett. E nagy, nemzeti tény­nyel szem­­ben Bismarck és ellen­felei közeledtek egymáshoz és Lasker, megalapítván barátaival, Richterrel és Bam­­berggel. a­ nemzeti-,szabadtelvű pártot, feledve a múlt viszontagságait és ellentéteit. .Bismarckkal karöltve dol­­gozott a német nemzet egységén. Dolgozott serényen­­és­ önzetlenül. Amit a német nemzet azóta nagyot produkált, abban kiváló része volt Laskernek. Ez volt az, aki megtette az indítványt, hogy a számtalan, egy­­mással homlokegyenest ellenkező elvi jogok helyett egységes, egész Németországot átfoglaló jog alkottas­­sék. A német büntetőtörvényt, a perrendet, a csőd­elj­á­­rást, ezer akadályokat leküzdve, nagy türelemmel és nagy szakismerettel segítette megalkotni. Igaz, e munkálatok igénybe vették minden idejét és­­ az éjszakából elvont órákat szentelhetett csupán arra­, hogy nehéz­­munkák árán megszerezze a létezés eszközeit. De Lasker hazafi volt. Soha sem gondolt önmagára. Tudta, hogy Németor­­szágot egygyé tehette ugyan ideig óráig a vér és vas hatalma, de az óriási áldozatok­ árán megvásárolt egy­­séget csak a szabadság biztosíthatja. És valóban bá­­mulatra méltó volt e férfiúnak tevékenysége. Minden fontos!) kérdéshez hozzászólott, az '1860 — 187­6. évek-

Next