Egyenlőség, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-14 / 7. szám
A szegedi zsidó hitközség kérvénye. Alantabb közöljük a szegedi zsidó hitközség beadványát a vallás és közoktatásügyi miniszterhez. A beadvány hangja, szelleme és iránya ismét csak azt bizonyítja, hogy a szegedi zsidó hitközség, bár nagyságra nézve harmadik vagy negyedik helyet foglal el a zsidó magyar hitközségek sorában, de ami a hitközségi élet hivatásának helyes megítélését illeti, bátran elsőrangú- 1rak mondható. A szóban forgó kérvény újabb bizonyítékot nyújt arra, hogy a szegedi hitközség elöljárósága teendőit nem szokta sablonszerűseg elvégezni, hanem hogy birtokában van mindazon értelmi és erkölcsi tényezőknek, melyek alapján nemcsak vak eszköz, hanem úttörő akar lenni. A következőkben közöljük a kérdéses beadványt, mely szóról-szóra igy hangzik ־. Nagyraéltóságú Miniszter Úr ! Nagyméltóságodnak a zsidó anyakönyvek ügyében 1885. évi nov. 13-án 1924 évi. szám alatt kibocsátott rendelete a magyar zsidóság minden józanul gondolkodó tagját igaz lelki örömmel tölté el. Egyesek hanyagsága, több helyt tapasztalt visszaélések és sok oldalról emelt panasz anyakönyveinket oly színben tüntették fel, hogy ezen lényeges intézmények elhanyagoltsága és gyakran illetéktelen kezekre bízása ׳ felekezetünket a legkedvezőtlenebb állapotban sintőnek mutatták be. Mind a visszás állapotokat Nagymn éstó Ságodnak hivatkozott rendelete megszüntetni van hivatva, föltéve, hogy a rendelet teljes erélylyel és elnézést s kivételt nem ismerő szigorral hajtatik végre. Fájdalom azonban a rendeletnek azon intenziója, hogy az anyakönyvvezetés az arra hivatott illetékes egyének kezébe kerüljön, azaz a rendes vagy helyettes lelkészek által eszközöltessék, a rendelet egyetlen egy szavának országszerte való teljesen téves felfogása által illuzóriussá válik. A rendelet t. i. a rabbik és rabbihelyettesekkel egyenlő rangba helyezi ״ a rabbi functiókat végző vallástanítót“ (10. §.)," aki ezen rímnek történeti fejlődése szerint nem lehet egyéb, mint a régibb német rendeletek és az osztr. polg. tvkönyv által úgynevezett ״ Religionsweiser.“ Ennek eredeti héber czíme ״ móreh cedek“ és ezen ״ móreh cedek“ felekezetünknek bevett szokása szerint a házassági elválást kivéve, minden egyéb rabbisági functiót végezni jogosítva van. Minthogy a fennálló s törvényerejű régibb s újabb rendeletek a vallástanitót a házasságok kötésével is megbizzák, minthogy továbbá a Nagy méltóságod, rendeletében idézett 1840. XXIX. t.-cz. a zsidók anyakönyveinek vezetését egyenesen azoknak papjaira bízza, mi felekezeti szempontból abba, hogy az anyakönyveket a rabbi vagy a ״ móreh cedek, azaz rabbihelyettes vagy vallástanító vezesse, hogy az esketéseket és egyéb functiókat ő végezze, teljesen belenyugszunk. Megütközéssel tapasztaljuk azonban, hogy a rendeletnek végrehajtására felhívott közigazgatási hatóságok a rendeletnek azon kifejezését, vallástanító, úgy értelmezik, hogy akármely hitoktató és akármely népiskolai tanító — miután nálunk a népiskolában a néptanítók végzik a hitelemzést is, — érthető a vallástanító elnevezése alatt, úgy hogy némely közigazgatási bizottság úgy értelmezte a rendeletet, hogy az anyakönyvek vezetése és ami ebből önkényt következik, a lelkészi functiók végzése, pl. az esketések eszközlése akármely zsidó néptanítóra bízható. Ily értelmezése a vallástanitó, szónak sem hazánk társországaiban, hol ugyanazon módon van a Religionsweiserről szó, mint a rendeletben, sem magában ha- T Á R C Z A. Az elhagyott. — Elbeszélés. — Irta Dr. Lehman. VI. Fridrika visszatért a fogadóba, hol utitársait hagyta. 0 7 ס v együtt találta mély beszélgetésben Laditz urat és Skopp asszonyt. Mindkettő reményteljesen nézett reá. Fridrika nem volt képes egy szót is kiejteni. Egy székre dőlt és sírt. ״ Ugye visszariasztotta az a képmutató pap?“ kérdé Laditz ur. ״ Én nem beszéltem szineskedő pappal,“ válaszolá Fridrika, ״ hanem olyan emberre találtam, a ki a vallás parancsolatait higgadtan és határozottan megmagyarázta s a mellett sorsom iránt legőszintébb részvétet tanúsított.“ Laditz ajkaiba harapott s kérdé tovább: /״ És mire határozta el magát?“ ״ Majd egy protestáns paphoz megyek. De nem, itt!“ ״ Tehát elutazunk F . . .־ be.“ Fridrika, midőn a kitűzött helységbe érkeztek, elment az ottani protestáns lelkészhez, ki őt barátságosan fogadta; neki is elmondd szomorú történetét s kitérésének okait. A lelkész eleinte nehézségeket görditett elé s délutánra rendelte oda. Azalatt Laditz meglátogatta őt. Midőn Fridrika délután ismét eljött azon reményét fejezte ki, hogy a kereszténység igaz tana nemsokára gyökeret fog verni szivében. Az előzetes oktatásról is felmentette, tekintettel arra, hogy ily felvilágosodott ember mint Laditz, utólagosan pótolni fogja. A kikeresztelkedés már a következő napra volt 1 határozva. Fridrika, ki egész utazása alatt Skopp asszonnyal egy szobában lakott ez éjjel külön akart maradni, hogy előkészítse magát a következő végzetteljes lépésre ; ezért külön szobát adatott magának a hová podgyászát is elhelyező. Miután szívből imádkozott, lefeküdt de soha nem találta a kívánt nyugalmat. Mindannyiszor elhalt szüleinek alakjai tűntek fel előtte és szemrehányó tekintetet vetettek reá. Végre szemei lecsukódtak és elaludt. Álmában szülővárosában volt, a midőn Zebulonhoz e szavakat monda: ״ Örökre a tied!“ felébredt; ekkor kimondhatlan fájdalmat érzett. A szövetség, mit szülei akarata ellen oly nagy áldozatokkal kötött, még nem volt feloldva, és mégis mással akart szövetkezni. Nyugtalansága kikergető ágyából, felkelt s az órára nézett, még csak éjfél volt. Ismét lefeküdt és nyugtalan mély álomba merült. Borzasztó álom ragadta meg. Érezte, mintha két tüzes lóhoz lenne hűtve az egyik felől a rabbi keletre baj