Egyenlőség, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-09 / 41. szám

Karczag Vilmos: A nemzeti színház a napokban, számos barátja és az elfogulatlanok örömére e fiatal tehetséges író .A hitves­­ezsma drámáját fogadta el előadásra. Már most én ezt az alkalmat felhasználom arra, hogy olvasóimnak egy kis irodalmi fotográfiát nyomjak a kezébe. De midőn ezt teszem, előre is kijelentem, hogy nem a kritikus hosszú képével fogok a munkához és semmi­­féle esztétikai méteren nem méregetem jeles tehetségét. Nem mondom én, hogy ekkora vég ízlése, ilyen hosszú poézisa, hogy ennyi és ennyi méter humora, mélysége, aztán hogy akkora darab világismerete, s tudja jó ég még mi mindene van ! Utóbb a Kurta Pálok nekem esnének, hogy tőlük, az irodalom pantheonjának Szent Péteréitől, el sem kértem a mennyország kulcsát és mégis oda jut­­tattam valakit. Hát ide állítom én minden kritika helyett azt a 10 éves munkásságot, melyek az én emberem tehetségét hir­­detik! Nem azon kezdem, hogy született itt és itt, hanem azon, hogy 3 csoportba lehet osztani írói működését — persze nem korok, csak műfajok szerint. Karczag ־ szellemes és tüzes tollú hírlapíró, sikkes, gazdag humorú elbeszélő és ügyes, sziporkázó ötletű drá­­maíró, kitől a szív ismeretét sem lehet megtagadni. Eleven elbeszéléseivel, melyekbe a humoron kívül gyakran bohózatos elemeket visz, nagyon sűrűn találko­­zunk minden hazai szépirodalmi lapban. A nagy közön­­ség élvezettel is olvassa szaporán megjelenő műveit, melyekből 1885-ben »Ma és mindig« czimm­el (melyhez Teleki Sándor gr. irt meleg hangú ajánló sorokat) 1886־ ban pedig »Szerető szivek« czim alatt adott ki egy­­egy kötetet. A két kötet annyira kedveltté tette Karcza­­got, hogy a nemsokára megjelenendő harmadik kötetét is már kíváncsian várják. És erre van is ok elég, mert e fajta művei csaknem kivétel nélkül német nyelven is megjelentek; közülük ״ Az anyag czímű a berlini Scho­­rer-féle ״ Familien Blattéban és az ״ Echo“ folyóira­­tokban Dráma irói munkássága még gazdagabb és sok za­­jos elismerést szerzett számára. Első 1 felv. vigjátékát »Szent a béke« czimen 1877-ben 18 éves korában irta, melyet Debreczenben elő is adták. 1880-ban már egy 3 felv. népszínmű szerzőjeként emlegetik országszerte, mert a »Gazduram felesége« bejárta az ország vidéki nagyobb­ ­ - szenvedélyek rabjává legyen, de a magyar nép­­nek, tudjuk, nagy hajlama van a személyes tusk­­tuszra is, és vak odaadással a végsőkig követi azt a férfiút, kiben nemes önzetlenséget, valódi áldozatkészséget és értelmi felsőbbséget feltéte­­lez. Bár az ilyen férfiút a magyar nép hiába keresett a jelentkező antiszemita apostolok kö­­zö­tt. A somogymegyei és zalamegyei zavargók is, kik rátörtek a zsidók lakására, szegények. Hamar észrevették, hogy a­kik őket felizgatták, szívesen vennék ki a zsákmányból az oroszlán­­részt, de mártíriumra a szent ügyért bizony nem vállalkoznának. Pedig a mártiromság oly drága és becses a magyar népnek! Még Ver­­hovainak is egyetlen szerencséje, hogy a czeg­­lédi asszonyok őt igaz mártírnak képzelik és keserves könnyeket hullatnak bukása fölött. Az antiszemitizmusnak nincs adva, hogy igaz hősö­­ket, áldozatkész mártírokat neveljen. Kiknek vallási hitök, nemzeti hitök egyformán az, hogy embertársaikat gyűlöljék és mások javait elve­­gyék , még sorsvetés által seam jelölhetnék ki azt a férfiút, ki ez uj evangéliumért dicső halált tudna halni. ** י.« ־' ׳‹ο« -És épen az az ok, mely az antiszemitiz­­must haladásában megállította, fogja most, a ki­ derült sikertelenség után, teljes szétrombolását siettetni. Eszmék harczosaira nézve nem áll a közmondás, hogy a szerencse elmúltával szét­­oszlanak a barátok is A­kik nagy eszmékben hisznek, minden vereség után új bizalmat nyer­nek, minden bukásból fokozott erőt, szívósabb kitartást merítenek. Csak az antiszemitizmust nem segíti az eszme fentartó varázslata. Nekik mindig győzniök kell, és ha nem győznek, az első sikertelenség annyi, mint a végső­­bukás. Mert a­kik az antiszemitizmus csillagát követ­­ték, benne saját szerencséjük csillagát imádták. Hitték, hogy az új fény a tudatlant odasegíti a képzett helyére, a selejtes jellemet úrrá teszi a próbált erő felett, a dologtalan úrhatnámságnak aláveti a munkás törekvést, a bukott exisztenczi­­áknak utat nyit, hogy a társadalomban hatal­­mat, tekintélyt, vagyont nyerjenek. Nem-e szét­­rebbenti őket, mihelyt csak az eszme magasztos és névtelen küzdelmeire marad kilátásuk? Mi az antiszemitizmus ereje, ha a catilinarius alakok­­nak még csak képviselőséget sem tud biztosí­­tani? Óh, nekik a csillag egészen kialszik, az,ég­­ről eltűnik a szent keresztjel, melyről olvasták jelmondatukat: In hoc signo vinces. Memor Zsidó gyarmatok. .. Az elnöki széket Rokench úr, a gyarmat­­nak Rothschild Edmund báró által kinevezett titkára vezette. Az ülést azzal a jelentéssel nyi­­totta meg, hogy a lefolyt héten Paris­ és Lon­­donból újabb adományok érkeztek: 46 drb szántó­­vető szerszám és 6 fejős tehén alakjában, melyek

Next