Egyenlőség, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-02 / 1. szám
MEGYENLŐSÉG Január 2. helyi rabbiság határozott beleegyezése nélkül még más hitközség rabbija sem végezhet esketést. A rabbi-qualibeadóra nézve megjegyezzük,, hogy szabályozásra szoruló viszonyaink mellett minden rabbi előkészíthet és képesíthet a rabbipályára, azonban e mellett máris azon gyakorlat kezd kifejlődni, hogy a kongresszusi alapon álló hitközséget csakis a rabbiképző-intézetből kikerülő rabbit kívánnak alkalmazni. Az orthodox szervező szabályzat pedig arra kötelezi a hitközségeket, hogy rabbiknak csak azokat alkalmazzák, kik három elismert rabbitól nyertek képesítő oklevelet. Kik is állt Budapesten, 1887. január hó 5-én. . Az izr. orsz. iroda elnöksége.« Ezentúl a ministerium nem fordult hozzánk ezen ügyben, más helyről sem lett arra figyelmünk felhiva s igy nem volt okunk arra, hogy annak tovább fejlődését itt a központban éber figyelemmel kísérjük. Hisz méltán hihettük, hogy a minisztérium azt a házasságot, mely úgy vallástörvényeink, mint a fennálló kormányrendeletek értelmében érvénytelen, érvényesen megkötöttnek tekinteni nem fogja. De majdnem négy év után azzal lettünk meglepve, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministerium folyó évi október hó 28-án 47155 sz. a. kelt rendeletével a hódmezővásárhelyi rabbinak meghagyta, hogy a Müller Mihály és Weisz Regina által egy Weisz Gábor nevű házaló előtt 1886 évi ápril hó 6-án kötött házasságot az általa vezetett izraelita esketési anyakönyvbe utólag szabályszerűleg jegyezze be, mert említett házasság »állami, illetve polgári magánjogi szempontból, sőt a zsidóházassági jog értelmében is alakilag érvényesen kötöttnek tekintendő.« E rendelettel szemben, melyről hírlapokból értesültünk, tétlenül nem maradhattunk. Működésünk egész tartama alatt az a kötelességérzet vezérelt bennünket szakadatlanul, hogy ott, ahol a felekezet érdekeinek veszélyeztetését látjuk, a baj orvoslására célzó intézkedéseket tőlünk telhetőleg késedelem nélkül meg kell tennünk. Ennélfogva elsősorban f. évi november hó 14-én a hódmezővásárhelyi rabbihoz fordultunk felvilágosításért, akitől azt az értesítést nyertük, hogy a ministeri rendeletben foglalt meghagyásnak meg nem felelt, hanem az ellen előterjesztéssel élt, minek folytán az ottani polgármesteri hivatal az iratokat a ministériumhoz vissza fogja küldeni. Ennek utána a vallás- és közoktatásügyi miniszer úr ő nagy méltóságához intéztünk felterjesztést, melyben — az ügy érdemében nyilatkozhatás végett — a visszaérkező iratoknak hozzánk leendő leküldését és az iránti felvilágosítás megadását ־ kértük, hogy minő alapon lett a sérelmes rendeletben egy érvénytelen és semmis házasság »a zsidó házassági jog értelmében is alakilag érvényesen kötöttnek« kijelentve. E felterjesztésünkre a következő rendeletet kaptuk: A zsidó európai közmondásokban. I lila: Dr. JELYNEK ADOLF bécsi hitszónok. Fordtotta : II. S. IV. Nyolkasság. \ »E ossinato come, un eb reo« nyakas mint a zsidó. (Olasz kozm. Strafforello 1077.) \ Már Mózes is nyakas népnek mondja a zsidót. ן* A midrás is (Exod. 42. fej.) egy ezred évnél régebbről || feljegyezte, hogy Palesztinán kívül a zsidót a legnyakasabb nemzet gyanánt jellemzik. Biz ez egyrészről 15 olybá tetszik, mint a szemrehányás és hiba, másrészről azonban előnynek és a zsidó törzs világi történeti küldetése betöltésére szolgáló lényeges eszköznek tekintendő. Micsoda vastag nyakra volt a zsidónak szüksége, hogy mind azt megbirja, amit a népéig a nyakába ן sóztak! ].ezért járja a román zsidóknál ez a közmondás: »Alle Groresz kimmen auf Jiden« Minden veszedelem a zsidót éri. — »Was a Jid kenn ausstehn !« ,Mi mindent meggyőz [a zsidó! — Három világrészbeli irtózatos szenvedéseinek egész történetét kellene elbeszélnünk, hogy beigazoljuk a mondást, miszerint ezen félreismert, bánt?.Imázott, testileg, lelkileg, birtokában és vagyonában fenyegetett törzs nyakának keményebbnek és több ellenállásra képesnekellett lennie, mint valami pánczélos hajónak, hogy llenségeiüvegei elöl meg ne hátráljon. A példaszónak, mely a zsidó nyakasságát az önfejűség klassikus példája gyanánt állítja elénk, vallásos háttere van és azon tapasztalatból indul ki, hogy kárba veszett minden kísérlet, kísértés és üldözés, mely a zsidót meg akarta tántorítani hitében és másnak hívévé szerette volna tenni. A kereszténység és izlamizmus felajánlott a zsidóság megnyerésére mindent, de eredménytelenül. A történelem viharkorbácsolta tengeréből kiválnak mint a szikla, melyen minden hullám tájékozva porzik szerteszét. Az olasz közmondás, melylyel minden téridő társaság egyetért, azuz kitartást, ezen helytállást, ezen hithűséget a nyakasságnak nevezi el, pedig a zsidó szívnek és a zsidó szellemnek ezen hasonlíthatóan tulajdonságai csodálatot érdemelnek. Az a törzs, melynek a földi javak után való telhetetlen vágyai, lobbantják szemére, s a melyet manapság »az aranyos internaczionale»-nak neveznek, ezer meg ezer évek óta példával szolgál a nemzeteknek, hogy a legnagyobb kincsek sem képesek őt annyira elvaklani és meglánim ontani, hogy ideális javait, apái szellemi örökét, múltja történetét és jövője reményeit feláldozza. Politikai téren meggyőződéseihez hű jellemként dicsőítik azt, aki elvett, melyekért éveken át küzdött, meg nem tagadja, miféle dicsőítő. jelzőre szolgál hát rá az olyan törzs, mely meggyőződéseihez való hűségét, ezernyi ezer harcz közepette lelki szenvedések, gúnyolódások, és nevetségessé tételei daczára bátran és csüggedellenül őrizte meg? !