Egyenlőség, 1895. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1895-12-20 / 51. szám

1895. deczember 20. EGY ENLŐ­S­ Z Miniszteri tanácsos, úgy értesülünk, hogy [ Szántó Mihály igazságügy miniszteri osztálytanácsosnak ן ugyanezen minisztérium vezetőjének előterjesztése alap­­ján ő felsége a király a miniszteri tanácsosi czimet és jelleget díjmentesen adományozta. Az új miniszteri taná­­csos, ki e minőségében zsidó hittel, tudomásunk szerint, az első, kiváló jogi szakíró és a minisztérium kodifikáló osztályának lelke. A kitüntetések nagyértékű és szünet­­len munkássága folytán egyre másra érték. Miniszteri ta­­nácsosi minősége sem volt régi keletű, és akadémiai pályadíjat is csak a közelmúltban nyert. Kalocsai szár­­mazá­sú. Az utolsó pillanatban, mikor a nagy figyelmet érdemlő előléptetésről értesülünk, már nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az új miniszteri tanácsosról bővebben írjunk. Legközelebbi számunkban azonban — mikorára a hir­­lap is meghozza a kinevezést — pó­­tolni fogjuk azt, ami most lehetetlen volt. — Rendjel átnyujtás. Deutsch Jakabot, a pesti zsidó fiúárvaház elnökét, mint annak idején megírtuk, Ő felsége a király a Ferencz József rend lovagkeresztjé­­vel tüntette ki. A rendjelet a héten nyújtották át neki ünnepélyesen a fiúárvaházban. Pitith Károly főpolgár­­mester meleg szavakkal köszöntötte az árvák atyját, kinek érdemeit, ő felsége is méltatta, azután átnyújtotta a kitüntetést. A család­osabb jellegű ünnepen jelen voltak: Schweiger Márton, az iroda elnöke, a pesti izr. hitközség elöljárósága Deutsch Sámuel alelnökkel, Kohn Sámuel dr. Goldziher Ignácz dr., Kohner Ágost, Stein Katalin, az árvaház elnökasszonya, Kohner Rita stb. — A budapesti téli tárlat tárgja a héten három kitüntetés fölött rendelkezett. Az egyik kis arany érmet Knopp Imre, »i­z utolsó öltések« czimü genreképének ítélte oda, a társulati 2000 f1־­ os díjjal pedig Fényes Adolf »Pletyka« czimü képét jutalmazta. — Spitzer Sámuel dr. eszéki főrabbi f. hó 14-én elhunyt. Magyar származású ember volt, atyja Keszt­­helyen rabbiskod­ott. Az elhunyt mint tudós, mint lelki­­pásztor, mint állampolgár egyaránt a legjobbak közé tar­­tozott, a miért, nem csak tudós körök, hívei és polgár­­társai becsülték meg, hanem ő felsége is kitüntette a Ferencz József rend lovagkeresztjével. Művei leginkább világi szinezetű tanulmányok az ókorból, ilyenek a régi zsidók községi szervezete, A zsidók lakomája, A régi zsidók honvédelmi és hadi törvényei, A régi népek fürdéséről és fürdőről, Az óra kultur­ történeti tanulmány. A régi népek erénye és erényeiről, A levél a régi népeknél, A jubileum stb. A fölsorolt művek is eléggé tanúsítják, minő jelentékeny irodalmi működést fejtett ki. üemelése ritka nagy részvéttel ment végbe. Ravatala a feketével bevont templ­omban volt fölállítva, melyet zsúfolásig megtöltött a gyászoló közönség. A temetésen Tő község képviselte­­te magát, így a vukovai, vinkovezei, rasiei, brodyi, dályai, Magyarországból pedig a pécsi és siklósi. Friedrich fő­­kántor vezényelte gyász karének után a templomban Jak­ubi frosea dr. zágrábin főrabbi, horvát­ nyelvek­ mél­­tat­­a a család, a hitközség és a horvátországi zsidók nagy veszteségét, a Mukkabeusokhoz hasonlítva az el­­hunytat. Utána ismét gyászének következett, majd Dia­­mant Gyula dr. vuk­óvári 101 alibi pompás beszéde, a­mely azon midrasi mondából indult ki, hogy minden embernek három neve van. Az elsőt szüleitől kapja, a másodikkal környezete ruházza föl, a harmadikat pedig maga szerzi meg magának. Az alapon méltatta az elköl­­tözétsel, kinek egyik­­­e a 17 ik században kiváló tudós volt (Heller Lipmann,1) a poszafot­­omtov szerzője. Végül a főgymnasiumi és (('»reáliskölni tanuló ifjúság énekelt egy gyászdalt, melynek elhangzása után a hitközségi elöl­­járóság a koporsót a gyászkocsira vitte. A végtisztességi adáson résztvettek az összes helyi hivatalok és testületek a megyei tisztikar Pejachevich Tivadar gr. főispánnál, a város tanácsa a polgármesterrel, a törvényszéki bírák, a fogym­nnsium, főreál és tanítóképző tanári kara, számos m­agasr­ ingű tiszt és az összes eszéki keresztény lelkészek. A gyász­ravatalt óriási közönség kísérte és a­merre a menet elvonult, az üzletek mindenütt zárva voltak és a gázlámpák égtek. A temető halottas házában a siklósi köz­­ség agg rabbija Rath búcsúzott el a halottól, a sírboltnál pedig Miskolczy, a község elnökhelyettese és az eszéki keresk. és iparkamara elnöke vett tőle búcsút a község nevében. Az említett rabbikon kívül részt vettek még a végtisztességadáson: Perls Ármin pécsi főrabbi, Kauf­­mann dr. verőczei, Neumann vinkovcei, Stern hindii és Winter resiczi rabbi. A zágrábi főrabbi és Di­amant dr. gyászbeszédeit a község kinyomatja. — A magyar béke egyesület e héten megala­­kult. Az uj intézmény, melynek eszméje régi zsidó talaj­­ban fogant, mert már Jezsajas próféta beszélt azokról a boldog időkről, mikor a kard ekevassá és a hasitó ds­ár­da sarlóvá válik, tisztikarát megválasztotta. Benne követ­­kező elit feleinkkel találkozunk: pénztáros Nen­ge­bauer László, az egyik számvizsgáló Om­ándy Vilmos, a vá­­laszi hiányban pedig a következőkkel vagyunk képviselve : ér­el­léri Mór. Onnódy Vilm­osné asszony, hatvani Deutsch József, K­othidld Sámuel dr., Mezei Mór dr. Lichtenberg Kornél dr. Kätscher Lipót és Krauszné S­ahm­ann Renée asszony — A megyei tisztújítások nem sok meglepetést hoztak azok számára, a­kik felekezetünk egyenjogú voltát ezen a téren is szeretnék látni, hanem azért, a­m.Hazánk­ mégis az elzsidósodó vármegyékről fog zen­­geni, mert tudomásunk szerint Borso­d vármegye egyik árvaszéki ülnökévé Fenyvesi Henrik dr.. miskolczi városi árvaszéki ülnököt Szentmiklóssy Kálmánnal szemben megválasztotta. — A magy. tud. akedémia e heti fölolvasó ülé­­­sén Munkácsi Bernát 1. tag emlékbeszédet mondott Bludenz József rendes tag fölött. Hogy a magyar nyelv­tudo­­mánynak atyját Munkácsi Bernát, múlt­at halta, ez maga is olyan momentum, mely széleskörű figyelmet érdemel. De az emlékbeszéd írója ki is tett magáért olyannyira, hogy művét az egész sajtó a legmelegebben méltatta. — Az egyházpolitikai reformok folytán beállott új helyzettel a balatonfőkajári anyakönyvi kerület folyó hó 15-iki közgyűlésén foglalozott. Végleges határozatot azonban nem hozott, hanem kimondotta, hogy mig az egyetemes gyűlés a két ülésben dönt, addig a rabbigyülés határozatait fogadják el mérvadóknak. — Az újpesti hit­­község ugyanilyen határozatot hozott. — Reprepezionális ünnepek. A vallásszabadság és a zsidó vallás irerepeziójáról szóló törvények életbelépése alkalmából a szegedi zsinagógában f. hó 15-én tartották meg a hálaadó isteni tiszteletet, mely a­­ dómmal a tem­­plom­ minden zugát­­in megtelt. Szeged mindkét nembeli intelligens közönségével. A ־/. a sorrend kimagasló részét ken­éz­te Dr. Löw Jint­ániel főrabbi urnak az alkalomhoz mért, remek beszéde, a melynek magas színvonaláról meg fognak győződhetni azok is akik a legközelebb nyomta­­lá-Ji.ui megj­­enendő pred­ikácziót olvasni fogják. — Komél­­iomban szintén dhanukát választották a receptió életbe­­léptetésének ünneplésére Schnitzer Ármin dr. főrabbi ritka szép alkalmi szónoklatot tartott, melyben az egyház politikai törvény­alkotás egyéb kimagasló alakjáról az ideális humánus lelkű ref. püspökről, néhai Papp Gábor־ ról mint­egy zeeha­szadik livroc­ozót emlékezett meg. É­G­IT

Next