Egyenlőség, 1896. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1896-04-10 / 15. szám

8 ___ EGY_K_N az antiszemita szerkesztő maga bolondult bele a sok rituális vádba, úgy hogy utóbb azt kérdi fűtől-fától, hogy mit is jelent az, a mit ő tíz év előtt Szófiában látott ? Zsidó templomban volt — meséli — s ott a saját szemével látta, hogy 15—20 öreg zsidó körbe futva, mint tánczolt körül egy székhez kötött keresztény fiút, kit mindegyik imák mormogása közt megrugdosott és arczul köpött. Mikor aztán a vele volt bolgár tiszttől azt kérdezte, mit jelentsen az, ez nyugodtan felelte, hogy az náluk ismert dolog. Hogy ez a zsidó istentisztelet és punktum. Még csak azt tette hozzá a derék tiszt, hogy a szegény keresztény családok oda szokták adni gyermekeiket ilyen czélokra öt koronáért, a czigányok olcsóbban is teszik. — Ez nem móka, kérem, ez benne van az »Alkotmány« húsvéti számában, mely meg érdemes társától, a »Fehérmegyei Napló «-tól vette kölcsön szent husvét tiszteletére. Nem tudom, ki a »Fehérmegyei Napló« szerkesztője, de nem hihetem, hogy Zichy Nándor gróf gazembert tett volna meg lapja szerkesztőjének, ki képes ilyen alávalóságot költeni egy felekezet meggyalására. A jobbat teszem föl róla, hogy t. i. a sok rituális vádtól meghibbant szegénynek az esze, víziókat lát és azokat mint való dolgokat írja le a maga és méltó pajtásai épülésére. És az »Alkotmány«, mely tüzet okád (s ebben igaza van), ha valamely hitvány a katholikus hitet meri sérteni, kéjjel közli az őrületet, mely ha igaz volna (pedig igaznak mondja), jogos megvetésnek és gyűlöletnek tenné ki a zsidó vallást és istentiszteletet.. Ezek az antiszemita közlönyök, ha igazán ismernék Jézust, megszívlelnék azt a sarkalatos tanút, hogy : amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, ne tedd azt te másoknak. De hát ők nem keresztények, hanem csupán csak zsidógyűlölők, s Jézus tanát már csak azért sem szívlelik meg, mert hisz a nemes Nazaréti maga is zsidó volt. Szabolcsi. — Szász Károly és a zsidó pap. A vukovári ref.templomnak m. hó 22-én történt fölavatásán Szász Károly, a fenkölt gondolkozású dunamelléki ref. püspök, a városban időzött és a tiszteletére rendezett lakomákon, valamint az új templomban is olyan elismeréssel és jóindulattal szólt a zsidóságról, melyet napjainkban, mikor a néppárt mosdatlan szájjal kezd rólunk beszélni, kétszeres örömmel kell fogadnunk. Szász Károly megérkezése napján este — írja tudósítónk — megyénk szerb nemzetiségű alispánja fényes vacsorát adott az illustris vendég tiszteletére, melynek folyamán Szász Károly egyik fölköszöntőjében arra utalt, hogy a tulajdonképeni Magyarországban a zsidó vallás reczipiálva lett s ő boldognak érzi magát, hogy tehetségéhez s befolyásaihoz képest mindent megtett, hogy a reczepczió törvénye életébe léphessen, mivel szent hite s meggyőződése, hogy a zsidó vallást, mint a legrégibb monotheistikus vallást s a kereszténység szülőanyját, minden vallásos embernek tisztelnie s becsülnie kell, úgy feltétlen elismeréssel s nagyrabecsüléssel kell adóznia minden műveit embernek azon óriási érdemek iránt, melyeket izraelita vallásu polgárok a tudomány, irodalom, kereskedelem s ipar minden ágában maguknak szerzettek. Ezért a recepczió csak régi becsületbeli tartozás lefizetése volt. Azt hiszi, hogy tekintve azon szívélyes viszonyt, mely Szlavóniában az izraelita s más felekezetek között van, az országos kormány itt is reczipiálni fogja az izraelitákat, minthogy joggal megérdemlik, hogy minden tekintetben egyenrangúak legyenek más felekezetű polgártársaikkal. Poharát végül Diamant Gyula dr. rabbira emelné, annak egyéni érdemeit méltatván melegen. (Ez alkalommal arra utal a tudósító, hogy téves az ■a nézet, mely szerint az izraelita vallás Horvát-Szlavonországban reczipiálva lenne. De facto talán igen, hanem de jure a törvény értelmében szerinte nicsen reczipiálva.) Diamant rabbi hosszabb beszédben köszönte meg a zsidó Ságról mondott elismerő szavakat, s kiindulva Jákob ősatyánk vándorlása alkalmával leirt kut-jelenetből, azt állította, hogy a két monotheistikus vallás tényleg a zsidóság kutjából merítette a magasztos tanokat s törvényeket, mert a műveit magasztos s dicső tanok, melyeket a két vallás hirdet, a szentirásban taníttatnak s ebből az isteni, örök forrásból merített a két későbbi vallás. Hanem idővel elismerés s hála helyett részakarat, tudatlanság s irigységből követ hengeritettek a pásztorok, azok, kiknek ismerniök kellene a ’ forrás üde vizét, a kutra s nagy küzdelembe s fáradságba kerül, mig a nagy követ onnan elhengergetik. Hanem kiváló pásztoroknak az egyházi s világi élet vezetőinek, sikerülhet ez. Ily szellemben érdemli meg Szász Károly, hogy őt igazságos pásztornak tiszteljük. — Másnap a felavató beszédben különösen azt hangsúlyozta Szász Károly, hogy egyetértésben s békében éljenek egymással a felekezetek s lendületes imát mondott valamennyi polgár s lakoson — felekezeti különbség nélkül. Délután a főispán adott fényes ebédet a püspök tiszteletére, melyen Diamant dr. fölköszöntőjére reflektálva, Szász Károly arra kérte a hivatalok s hatóságok fejeit, hogy működésükben sohase legyenek tekintettel az egyes emberek vallására s hitére, hanem mindig csak azt tartsák szem előtt, milyen érdemei vannak az illetőnek, mint egyénnek a társadalomban: ember a szerint ítélendő s bírálandó meg. Az igazságos s valóban vallásos ember minden vallást egyenlő tiszteiben részesít, noha a magáéhoz szorosan ragaszkodik, csak úgy tesz eleget a felebaráti szeretet parancsának, melyet minden monotheistikus vallás egyenlően hirdet. Végül hitsorsosait arra kérte, hogy az Ő szellemében, a szeretet s vallásos türelem szellemében éljenek s cselekedjenek. Ezen beszéddel a tudós püspök nagy hatást ért el s itt a lehető legjobb benyomást tette minden körben, mely benyomás sokáig állandó s maradandó lesz. — Kitüntetés. Ő felsége Dömperz Tivadarnak, a művészetért és tudományért czímű díszjelvényt adományozta. A kitüntetett tudós főképpen angol bölcselőkkel foglalkozik. Stuart Mill 12 kötetes művét lefordította németre és az ókor hasonló bölcselmi irányzatairól is sokat írt. Sokszor járt tanulmányúton Nápolyban, Münchenben, Velenczében, Parisban, Londonban és Oxfortban és a herkuláni tekercsek írásának kihüvelyezésével különös érdemeket szerzett. A bécsi tud. akadémia már 1882-ben választotta rendes tagjává. Ő felsége előbb már az udv. tanácsosi czimmel is kitüntette. — Ünneprontók. A minap a bécsi antiszemiták a magyar millenniális kiállítás diszkreditálására abban állapodtak meg, hogy kolerahírekkel fognak a kiállítás kezdete óta Budapestről kedveskedni. Mivel a turpisság kisült, visszaszívták. Az újabb bécsi antiszemita akció a millennium ellen az, hogy a magyar kormány egy zsidókból álló konzorcziumnak állítólag megengedte, hogy a kiállítás idejére Budapesten roulette-bankot állítson. Ezt az ünneprontást még nem szívták vissza a bécsiek; lehet, hogy azért, mert a kolerás riasztó hírrel szemben — malicziából — a roulette csalogató hírével akarnak manővíírozni. De akárhogy legyen is a dolog, elég szép, hogy a napilapok rámászkálnak a bécsi antiszemiákra ünneprontó kedvükért, mikor szabadon hagyják idehaza garázdálkodni a Lepsényi páter lapját, magyarul, németül és tótul engedvén a nemzetiségeket és katholikusokat arra ösztökélni, hogy a nemzet örömünnepén részt ne vegyenek. Talán idehaza is lehetne L . S . G. , 1896. április 10.