Egyenlőség, 1896. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1896-07-03 / 27. szám

a mita-párti. Mind a három tudja és érzi azt, hogy a monarchia politikai súlyát úgy kifelé, mint befelé az az állás szabja meg, amelyet benne Magyarország elfoglal s azért lehetetlen Ausztriában pártot képzelni, amelynek fő politikai elve ne úgy alakulna, hogy abban a legnagyobb szerepet a Magyarországgal szemben elfoglalandó álláspont képezné. Ausztriának minden politikusa érzi azt, hogy az eszméknek az a harcza, amely Magyarországban időről-időre lejátszódik, és oly mély nyomokat hagy maga után Ausztriában is, mint Magyarországban. Ezért nem képzelhető párt, amely már megalakulásakor ne számolna avval, hogy Magyarországot a saját, vagy az ellentétes pártok táborában fogja-e találni. Ezért a liberalizmusnak ellenségei szükségképpen ellenségei Magyarországnak is s ezért barátaink mindazok, akik hivei a közszabadság fejlesztésének és megerősödésének. Az osztrákoknak még nagyon is az emlékezetükben van az a szerep, amelyet a magyarok játszottak Ausztriának az abszolutizmus járma alól való fölszabadulásában 1848-ban és főleg 1867-ben. Ezt sem a feudális, centralista, abszolutisztikus arisztokráczia nem felejti el, sem a liberálisok. Amazok, hogy megbosszulják, emezek, hogy meghálálják. Van azután még egy frakczió s ez az antiszemitáké, akik csupa irigységből gyűlölik Magyarországot s miután a párt javarészben az alsóbb- és középosztályból toborozza a tagjait, amelynek pedig a konzervatív arisztokráczia az egyedüli természetes ellensége, akkor, mikor Magyarország ellen törnek, tulajdonképpen saját maguk alatt vágják a fát, mert a monarchiának épp azt a felét akarják — ha tudnák — lehetetlenné tenni, amely az egyedüli harczrakész és harczraképes tábora a liberálisoknak. Ezért nagy tévedés és tudatlanság volna azt hinni, hogy Ausztriában a liberális párt hivei nagyobbrészt zsidók s hogy a többiek valamenynyien az antiszemita ligához csatlakoznak. Az intelligens középosztálynak az a része, mely a magyarság haladásában is megtalálja Ausztria előnyeit, az mindig magyarbarát lesz s liberális, mert olyan állapotok vannak túl a Lajtán, hogy ott magyarbarát és liberális a két azonos fogalom s nem a zsidó és a liberális. Ennek a barátságnak és ennek a liberális szellemnek ébrentartásában Kronawetter halhatatlan érdemeket szerzett magának s az a harcz, amelyet ő viv az antiszemiták s a magyarfalók ellen, az a monarchia megerősödésére szolgál. Apró alkalomszerűségek is képesek megerősíteni a barátságot s annál inkább az az igaz lelkesedés, amelylyel mindig s minden alkalommal, legutóbb Amivel a zsidók tartoznak. Mindenekelőtt köszönet illesse Maldári Sándor urat ,amiért segélyünkre jött e lap hasábjain és okos, szakszerű czikkével világosságot derített az Ausztria ellen való védekezés esélyeire. A statisztikát használta forrásul, tényeket idézett, számokat állított elénk. A számok beszéde pedig világos, könnyen érthető és meggyőző a legteljesebb mértékben. Kimutatta, hogy amennyi pénz mi tőlünk Ausztriába vándorol, nem sokkal múlja fölül azoknak a millió forintoknak a számát, mely Ausztriából jön hozzánk. Ámde míg mi földolgozott terményekért adunk pénzt, Ausztria nyersterményeket vásárol tőlünk és ha most Ausztriának eszébe jut, hogy ellenünk fordítsa a bojkot fegyverét, melylyel mi akarjuk kiűzni a magyar területről, két dolog történhetik: vagy sikerül Ausztriának bojkotálni bennünket, vagy nem. Ha sikerül — nem baj, ha nem sikerül —, annál nagyobb a diadal! Európa országai között egyre kevesbedik azoknak a száma, melyek nyers terményeket visznek piaczra, mi tehát könnyen találunk új lerakodóhelyeket a mi termékeink számára. Ámde nagyon valószínűtlen, hogy Ausztria hozzányúljon ehhez a fegyverhez. Ha külföldről szerzi be a nyersterményeket, vámot kell értük fizetnie, míg ha tőlünk vásárolja — a vámközösségnél fogva — olcsóbban jut a földolgozandó anyaghoz. És az osztráknak is van magához való esze, hogy ne szórja ki a pénzt az ablakon és ne vásároljon drágán, mikor olcsóbb áron is beszerezheti a szükségeseket. Hogy Ausztria is fog új piaczokat szerezni gyártmányai számára, bennünket, nem érdekel. Ám tegye! Mi semmit sem törődünk azzal, ha Ausztria meggazdagszik, csak a mi rovásunkra ne történjék ez. Hogy nem lesz így, nem lehet így, az eshetőségek gondos latbavetése után, ime, kétségtelen. Nincs helye tehát a habozásnak, el kell némulnia a félelemnek, ha nem fogjunk munkához és vigyük sikerre a gazdasági fölszabadulás nagy művét. És most a zsidó kereskedőkhöz intézzük szavainkat. Abban a nagy akcióban, mely most megindul, reájuk vár talán a legnagyobb szerep és becsületük forog kockán, hogy a küzdelemben nemcsak megálljanak, de az első sorban harczoljanak. Sokféle tényező játszik ebben szerepet, de elsősorban és legnagyobb mértékben a hála. Nálunk a kis arányú kereskedelem, tehát a társadalmi élet körforgásának az a szakasza, mely a földolgozott árukat a közönségnek közvetíti, a zsidók kezében van. A rajtuk áll, hogy a közönség ezentúl magyar forrásból kapja szükségleteit és a hála érzelmei parancsolják, hogy megfelel 1996. julis 3. EGYENLŐSÉG. Bécsben, a községtanácsban a magyarokról megemlékezett. Amit lelt és tesz, az becsületes munka s jobban előmozdítja a monarchia megerősödését és a szabadságot, mint a czentralista feudálisok harcza mely a szabad és fejlődő Magyarország ellen irányul. Sömörjei Sándor.