Egyenlőség, 1897. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1897-02-14 / 7. szám
XVI. évfolyam. Budapest, 1897. február 14. 7. szám. EGYENLŐSÉG Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, V., József tér 10. Zsidó felekezeti és társadalmi hetilap. SZERKESZTI: SZABOLCSI MIKSA. Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve.. . (rt Fél évre.................................. 4 » Negyedévre............................ 2 » Egyes szám ára 16 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP, hová minden küldemény intézendő. Tartalom: A zsidóság és a ruthén kérdés. Irta: Dr. Neumann Ármin •— Az ige és a cselekedetek. Irta: Pápai Béla — Zsidó egyetemi egyesület. Irta: Szabados Sándor. — Isten igazságos. Irta: Szabolcsi Miksa — Rabbik avatása. — Hirek. — Szelíd polémiák. Irta: Valaki. Noé galambja. (Vers) Irta: Palagyi Lajos. — Manasse ben Izrael (Képek a zsidók történetéből.) — Egy vallás, két vallás. Eredeti regény. Irta: Haber Samu. — Közgazdaság. — Pályázatok. — Hirdetések. Naptár: Vasárnap (1897. február 14.) 5657. Első Adat? hó 12־ ike. Hétfő 13 :׳-ika. Kedd 14-ike. Kis-purim* Szerda 15-ike. Csütörtök 16-ika. Péntek 17-ike. Szombat 18-ika. Hetiszidra: Ki-Sziszo. (Mózesi!. könyve 30. fejezete 11. verséiül a 34. fejezet végéig). Haflora: *Vajhi jomim rabim ud’var Hassém hojo el-Élijohu...« (Királyok 1. könyve 18. fejezete kezdőtől a 40. versig.) * Tulajdonképeni purim Második-Adar-hóban lesz. A szökőévnek mindig két Adaróhója van, A zsidóság és a ruthén kérdés. A kérdésnek egy része, mely ruthén kérdés nevezet alatt foglalkoztatja most az országgyűlési képviselők bizonyos körét, már jóval előbb foglalkoztatta a magyar zsidóság jobb elemeit. Mozgalom indult meg éppen e lapok útján több mint egy évvel ezelőtt, melyhez magam is hozzászólottam és mely azt czélozta, hogy különösen a galicziai határszélen fekvő megyékben magyar iskolák állíttassanak föl a magyarság és a kultúra előmozdítására, a morál és egyéb hiányok javítására, mi természetesen befolyással volna mindjárt a keresetmódra is. A mozgalom félbemaradt, mert jött más, nagyobb czélokkal, mely azonban az említett czélokat is fölölelte és mely folyamatban van most is: értem a reczepczió és a millenniumi év emlékére megteremtendő országos közalapot melynek egyik föladata, hogy az elmaradt hittestvérek magyarságát, kultúráját, morálját és ezzel anyagi helyzetét megjavítsa. Hogy nem titkoltuk a hazai zsidóság egy részének elmaradottságát, ezt az is bizonyítja, hogy évről-évre a közoktatásügyi budget tárgyalásakor farmogeni czikkek jelennek meg e lapokban, melyek rámutattak arra, hogy a galicziai határszéli megyékben a tankötelesek mily csekély része jár nyilvános iskolába, és hogy ezeket az iskolába nem járó gyermekeket Galicziából ideszakadt, tudatlan és végtelenül elfogult, úgy־ nevezett »melamed«־ ok tanítják, az új nemzedék végtelen nagy kárára. Rámutattak és nem egyszer ezekben a főképen zsidók által olvasott lapokban, mily végtelen hátrányára van az itt már megtelepedett zsidóknak a Galicziából ide irányuló folytonos újabb bevándorlás és mily roppant kárára válnak a már itt lakó hitrokonainknak különösen a galicziai csodarabbik portyázó útjai, melyek az elbutítást és visszamaradottságot valósággal tenyésztik. Fölhozom ezeket azért, mert a ruthének javára megindult mozgalom révén bizonyos lapok részéről badarnál is badarabb nyilatkozatok történtek, hogy a zsidóság meg van rökönyödve mert szó van arról, hogy elzárják a galicziai kaftán elől az utat; hogy a zsidóság igy, hogy a zsidóság úgy, dolgok, mik fölött különben még boszankodni sem tudok, mert azokat nem anynyira a rosszhiszeműség szülte, mint inkább az ostobaság és a dolgoknak teljességgel való nem ismerése. A zsidóságnak Magyarországon — tessék ezt már egyszer tudomásul venni — nincsenek külön czéljai, nincsenek külön érdekei. A nemzeti czélok az ő czéljai, a nemzeti érdekek az ő