Egyenlőség, 1897. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

EGYENLŐSÉG. 4 Asszimiláczió. Kérlelhetetlen természeti törvények igazítják a fajok létért való küzdelmét. Minden egyed érvényesülni, minden faj diadalmaskodni akar a másik fölött. Az erősebb győz a gyönge fölött; a gyönge elpusztul, vagy egyesül az erősebbel és beleolvad. A természeti élet e rég ismert darwini törvényei érvényesültek Mózes népének évezredes történelmében. Népek közé ékelve, évszázadokon át tartotta fönn nemzeti egységét, vallási karakterét, de egyszerre harczképtelen lett és részint a saját belső gyöngesége, részint a többi népcsaládok elháríthatatlan szorongattatásai folytán elvesztette azt a nagy faji erőt, amely a népeket az egymás ellen folytatott életharcz megvívására képessé teszi. Megfosztva nemzeti önállóságától, szétszéledt az egész világon. Mindenütt megtelepedett egy rész, ahol csak élni lehetett. És az életért harczoló nép, amelynek körében letelepedett, épp a darwini törvény alapján, megkezdette küzdelmét ellene. Jövevénynek tekintették a letelepülő zsidót, aki mint új egyede a létért való küzdelemnek, a maga arányában megnehezítette ezt a kérlelhetetlen harczot. Ki nézte a vallást, ki tekintette a »faji szokást«? Szaporodott az élelmet keresők száma és ez, egyedül ez, a háborúskodás, a gyűlölet, az ellenszenv üszkét vetette a »jövevény« és a »honos« nép közé. Amily mértékben nehezítette a »jövevény« a »honosok« harczat, olyan arányban növekedett emezek haragja, gyűlölete. A harcz, amelyet a zsidó a saját földjén győzelem nélkül évszázadokon át folytatott, megújult. A támadás megteremtette az ellenállást, a harag a gyűlöletet, az ellenszenv a megvetést. És megint érvényesültek a természet darwini törvényei. A megtámadott faj egy ideig védi jellegét, életét, hosszú ideig azonban nem folytathatja küzdelmét. Megkezdődik az alkalmazkodás, a beolvadás, egyszóval a védelem alkotó iránya. Az egyed a támadás elől kitér, az üldözés elől megfutamodik. Veleszületett, ösztönénél fogva mindjobban tünteti el az okokat, amelyek az erősebb támadására ürügyül szolgálnak. Átalakítja jellemét, külsejét, szokását, egyéniségét olyanná, mint amilyen az őt környező többségé. ־ Elvegyül közéjük, hogy észre ne vétessék, beléjük olvad, hogy a támadó meg ne ismerje. És jó ideig folytatván ez ösztönszerű átalakulást, a többitől meg nem különböztethető tagja lesz annak a fajnak, nemnek vagy családnak, amelyben eddig folytonos üldözés tárgya volt. Valahányszor a kezembe veszem Darwint, mindig eszembe jut a zsidók évezredes története. A fajok harcza és mindaz a sok karakterisztika, amelyet ennek kapcsán ott leírva látunk, oly tökéletesen ráillik a zsidó népre, mint akámely pók, hal, vagy emlősállat évezredes átalakulására. A modern antiszemitizmusnak is természettudományi alapja van. Ma ugyan sport, divat a zsidót ülni, csak azért, mert zsidó, de aki nemcsak a jelenségeket tekinti, hanem vizsgálja ezek végokát is, az előtt tisztán áll, hogy az antiszemitizmus eredete is abban a »struggle for life«-ban keresendő, amelyet a »jövevény« a »honos«־ sal folytatott. Ezzel a bevándorlási processussal kezdődött a zsidógyűlölet, amely erőben és intenzivitásban annál inkább növekedett, minél jobban nehezítette a jövevény a honosnak életküzdelmét és megfordílva, olyan arányban tűnt és vesztett élességéből, mint amily mértékben a harcz elkeseredettsége csökkent. E harcz elkeseredettsége pedig csak úgy csökkent, hogy a választófaj, amely a jövevény és honos között volt, eltűnt, a rokoni kapcsok pedig, amelyek őket összefűzhették, szaporodtak. A megtámadott fajnak pedig természeti ösztöne ez. Eltünteti magából, ami támadásra ad okot és fölveszi magába, ami őt a többihez hasonlóvá teszi. Nézzük végig a szerteszéledt zsidóság történetét a különböző európai, tengerentúli államokban, mindenütt a nagy természeti átalakulás nyomait találjuk. A zsidó elvesztette faji jellegét és beolvadt abba a nemzetbe, amelyben letelepedett. Fölvette az illető népnek nyelvét, szokását, jellemét és egyedül a vallást tartotta meg, amelyet egyenes megtámadás soha sem ért. (Természettudományi szempontból tudniillik. Nem a zsidó vallást, hanem ennek ürügye alatt a zsidót támadták, aki a megélhetést a maga egyedeivel megnehezítette.) így lett Angliának, Francziaországnak, Németországnak, Magyarországnak, stb., egyéb vallású lakossága mellett zsidóhitű lakossága is. A természeti ösztön, amely ezt a nagy átalakulást végrehajtja és mozgatja, az asszimilácziót, a beolvadást követeli, még nem szűnt meg működni. Talán most van tetőpontján. A zsidóság évszázadok óta, öntudatlanul, csakis ösztönszerűleg érzi, hogy neki mint népfajnak, népcsaládnak mi keresni valója sincs többé a földön. A sionizmus fantom. Az asszimiláczió az az út, amelyen haladnia kell. Abban az országban a legkisebb a zsidógyűlölet, ahol ez a természettörvények parancsolta ösztön a legerősebben érvényesült. Ahol a zsidóságot már csak inkább a vallási, mint a faji jelleg választja el az ország többi lakóitól, ott a vallásnak sincs már annyi elkeseredett támadója, mint ezelőtt. Anglián és Francziaországon, némikép Olaszországon kívül, Magyarország erre a legklasszikusabb példa. Gyakran volt alkalmam, e lapok hasábjain a zsidókra vonatkozó statisztikai adatokat ismertetni és kommentálni. Mindig utaltam arra a nagy jelentőségű és jellemző tényre, hogy Magyarországon a zsidóhitű lakosságot egyetlen más vallás sem éri el a magyarosodás és művelődés terén. A magyarosodás legnagyobb százalékarányát a zsidóság tünteti föl. A természeti ösztön, amely az asszimiláczióra sarkal, rendkívül mértékben érvényesül. És mentül inkább érvényesül, azaz, mentül inkább csökken a magunkkal hozott jelleg- és erősbödik a magunkba vett, belénk nevelt nemzeti elem, annál gyorsabban tűnnek el a választófalak köztünk és Magyarország más hitű lakossága között és annál erősebbek lesznek azok a kapcsok, amelyek a hazához, a nemzeti nyelvhez és a magyar népszokásokhoz fűznek. Nem ebből magyarázható-e, hogy nálunk sohasem tudott tartós zsidógyűlölet termő talajra találni ? Nem ebből magyarázható-e, hogy nálunk él legerősebben a köztudatban, hogy vannak római katholikus, református stb. vallású lakói mellett, zsidó vallású fiai is e hazának? Nincs többé faj, amelyet védelmezni kellene. Nemzetségünk, nyelvünk magyar, csak a vallásunk zsidó. Ez a jelszava az »Országos magyar zsidó kulturegyesület «-nek, amelynek czéljait Silberstein Adolf dr., Tímár Szaniszló barátom és e lapok szerkesztője oly szépen kifejtett. A természet kérlelhetetlen darwini törvénye az asszimilácziót, a teljes beolvadást követeli. Zsidó faji erő, zsidó nemzeti erő, amelyet ápolni, nevelni, fejleszteni kellene, nincs. A faj, amelynek egyedjei vagyunk, magyar, a nemzet, amely fiai közé számlál, magyar, a nyelv, amelyen tanainkat hirdetjük, gyermeinket oktatjuk, magyar. A kultúra, amelyet magunkba veszünk, magyar. Mert magunk is magyarok vagyunk. Magyarok szivvel, lélekkel. Nagy, igaz szeretettel, e vérrel, a mi vérünkkel, is áztatott anyaföld iránt. 1897. Julius 4.