Egyenlőség, 1899. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1899-01-01 / 1. szám
1899.január 1. ז vallási, a politikai és társadalmi reakczió tartja diadalmenetét a letiport, megalázott uj Magyarország romjai fölött. Ezért nem szabad, nem lehet pillanatig sem ingadoznia a sokszor kipróbált aranytiszta hűséginek, mely a magyar nemzet politikailag érett, túlnyomó többségét az igazi szabadelvűség harcrtépett, de mindig diadalmas lobogójához csatolja. ׳ A magyar nemzeti lét jövőjébe vetett rendületlen hittel, bizalommal valljuk és hirdetjük, hogy ez a hűség most is kétség és csorba nélkül, győzelmesen fogja kiállani a reá várakozó, minden eddig voltnál nehezebb, komolyabb megpróbáltatást. Nagy és szent igazunk tudatában nyugodtan, tiszta lelkiismerettel várjuk az ellenségesen összekuszált parlamenti és politikai helyzet természetes kibontakozását s ez a kibontakozás nem lehet más, mint a magyar nemzeti géniusznak, a magyar szabadelvűségnek föltétlen, végleges diadala. Dr. Lipcsey Ádám: Akit sújt, az• ־ csak a bujkáló׳ ravaszság, amely vallásiskolák czime alatt zagiskolákat tart fönn. Nem arra vannak az állam törvényei, hogy azok kijátszassanak S nem arra való a vallástani iskola, hogy annak czime czégévül használtassék fel a felekezet zsenge ifjúságának megrontására és megmételyezésére. A zsidó zagiskolák, amelyekben — az északi megyékben — állítólag vallástant tanítanak, a felekezetnek valóságos csapásai és azok meg־ semmisitése áldás lesz úgy a felekezetre, mint a nemzetre. Sáros megye bizottságának, — melyben zsidó vallásu polgárok is foglalnak helyet — mindhiába imputálnak tehát zsidó vallásellenes irányzatot. Csak hazafias czél s ezzel együtt a felekezet iránti jóindulat vezette a bizottságot. A zagiskolák — amint azok az északi megyékben fennállanak — nem csak az anyagi, hanem a szellemi nyomornak is borzalmas képeit tárják elénk. Nemcsak hazafiságra, de igazi vallásosságra nem tanítanak. Arról pedig, hogy ,a mai korban kívánatos tudományokra tanítanának, szó sem lehet. S az a nemzedék, amely ily iskolákból kerül ki, csapás lesz a hazára, csapás a vallásra, de csapás önmagára is. Sehol a zsidó felekezet körében a sötét inségnek oly szánalmas képeit nem láthatjuk, mint az északi megyékben, ahol ily zugiskolák fennállanak. Az azokból kikerült nemzedék minden ismeretek hiányában csak a tudatlanok nyomorát ismeri. Anyagi boldogulásáról tisztességes uitod alig lehet szó, mert múlt idők tagszerű légkörében fölnevelve, a mai kor szükséges boldogulási eszközeit nem sajátíthatta el. Az ott élő, vagy onnan kikerülő zsidók nem találják helyüket a korban, idegenekként állanak a művelt világgal szemben s a nemzettel sem éreznek semmi rokonságot. Elveszett szerencsétlenek ők,a kiknek szellemét, elméjét tévhitekkel és haszontalan skolasztikával mételyezték meg. Elvesztették elméjük egyenességét, épségét, — s szellemi nyomorékoknak mondhatók, akik anyagilag is nyűgei a zsidó felekezetnek. Mennyi tehetség, erő vész igy el, — mennyi ép ész válik meddővé, — mennyi tudomány-szomj fecsérlődik áltudományra. Az igazi vallásosságig sem juthatnak e zagiskolák neveltjei, — mert lényeg helyett üres formát, —■ tartalom helyett előítéletet, — hit helyett babonát sajátítanak el. A hittudományt bizony ezek sohasem viszik előre. Légmentesen elzárva más népek tudományosságától, — sőt irtózattal eltelve a tudomány vivmánya iránti tudatlanságnak esnek martalékául. EGYEN Zagiskolák és zuglelkek. Sáros megye közigazgatási bizottsága a napokban egy szigorú, de helyes rendeletével elismerést vivott ki magának. A bizottság ugyanis pénzbírságot, esetleg elzárást rótt ki azokra a zsidó hitvallású polgárokra, akik a megye területén zúgiskolákat tartanak fenn, vagy pedig gyermekeiket zúgiskolákba járatják. Elismeréssel adózunk a közigazgatási bizottságnak s elismerésünk nyilvánulásában nem akadályoz meg az a tudat sem, hogy a hitfelekezet maradi elemei, a sötét elfogultságban élők sorai közti tetszésre előreláthatólag nem találunk. Dicséret illeti a bizottságot és sajnálandó csak az, hogy nem minden megye közigazgatási bizottsága jár el hasonlóképen. A maradiak részéről bizonyára felhangzik majd a vád, hogy a közigazgatási bizottság nem a tagiskolákat sújtotta, hanem azokat az iskolákat, amelyekben héber hittudományt tanítanak. Csakhogy e vád önmagában hordja tarthatatlanságának ismérvét Mert a bizottság rendeletében kétségbevonhatlanul kifejezésre jut az a tény, hogy a zsidó hittani iskolákat sújtani nem akarta. Hisz a rendelet kimondja, hogy csak olyiskolák tilosak, amelyekben a hittudományon kívül más tantárgyak is taníttatnak. A rendelet tehát semmi esetre sem mondható a vallástanítás ellen irányulónak. lí 0 s . a. a