Egyenlőség, 1902. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-05 / 1. szám

4 követelése van, (a bankok követelése tízezrekre rúg) még csak az sem következik, hogy kegyetlen és mint a »Hazánk« írja »a boszut hidegen■ szerető« elvetemedett uzsorás. Erről külömben felel majd a »Hazánk« czikkírója. Mert kétségtelen, hogy Kahan, kiről azt mondja a »Hazánk« czikke, hogy csalt, lopott, a meglopottakkal kiegyezett, — sajtópert indít a »Hazánk« ellen. S helyesen teszi, hogy indít kizárná magát a tisztességes emberek társaságából, ha nem tenné. Rám és lapomra is hivatkozott a »Hazánk« czikke. Előtte fekszik — úgymond ezikkire — Egánról irt egy czikkem. A »Hazánk« állítása szerint az egyetlen szózat, mely némi adatokat, tartalmaz (Egan állításának czáfolására) Idéz ebből a czikkből egyet-mást, azután így folytatja: »Tehát még az is, aki tombolt örömében, midőn Egan halálhíre megjött. Budapestre....« Itt álljunk meg egy perezre. Mi küzdöttünk Egan ellen, míg élt, de a halott előtt meghajtottuk fegyverünket. Múlt évi szeptember 29-iki számában adott hírt az »Egyenlőség« Egan haláláról. Ebben a czikkben olvasható, hogy: „Nem a panasz, nem a keserűség, hanem béke göröngyét dobjuk az ő sírjára, míg élt, harczban állottunk vele, de most, hogy tetterős karja és alkotó agya megbénult, a meggyőződések szókimondó férfiát megillető tisztelettel adózunk emlékének.« Nem tomboltunk tehát örömünkben, tisztelt czikkíró úr, hanem tombol másvalaki gyűlöletében. És hogy mi is óhajtjuk a zsidó gazemberek és uzsorások kiirtását, amit czikkünkből ránk olvas, azt akár meg is ismételjük. Óhajtjuk, de még mennyire.־ Sőt főképpen mi zsidók óhajtjuk. Mások nem is óhajtják annyira. Sőt azokranézve, kik a zsidó gazembereket ellenünk tőkésítik, valóságos csapás volna kiirtásuk. Nem törődnénk velük. A mi gazembereinkért azonban, sajnos, mindnyájunknak kell felelnünk, úgy akarják ezt önök. Hiába volna külömben, ha ki is irtanák. Ha nem volnának zsidó gazemberek, lennének, kik ilyeneket költenének. Amint hogy költenek most is, pedig van elég. Merem állítani, tapasztalásból tudom, hogy bizonyos emberek csak a zsidó gazembereknek örvendenek. A becsületes, jó, nemes, önfelhozó, szeretettel teljes, lánglelkű és lángelméjű zsidókat restellik, vagy nem akarják meglátni. Ne hajtsunk azért, édes testvéreim, ilyen emberek szavára. Ha azt mondják, te kivétel vagy, taszítsd el magadtól, mert marni akar, mint a mérges kobra, mely ha a megmart áldozat, beleszédül fájdalmába, a midras szerint így méltatlankodik : Milyen igazságtalan : én a lábába eresztettem a mérget és ő a fejét fájlalja tőle. A »Hazánk« különben jobban tenné, ha nyíltan és kereken kimondaná, mit akar. Minek azt kerülgetni, garnirozni akasztóiakkal és több effélékkel. Tessék bátran bevallani, hogy az a vágya, hozzanak olyan törvényt, amely szerint a kazár adhat ugyan kölcsönt, de ne merészkedjék azt visszakövetelni. Ha meg is teszi, sőt egész a végrehajtásig szemtelenkedik, akkor országos vérpióczának, zsiványnak és néprontónak kell megbélyegezni ; ha ettől sem ijed meg, ott az országot, küldjék vissza brachiummal, ahonnan jött, természetesen, pénze nélkül. Hogy mily nagy különben a »Hazánk« fifikája ebben a saját külön akcziójában, mutatja a következő »fogás«. Három nappal a már említett héthasábos czikke után, azt registrálta a derék újság, hogy a január 7־ ikére kiírt liczitácziót elhalasztották. Természetesen a »Hazánk« felszólalása folytán. Két nappal később azt sürgönyözi aHazánkénak a színhelyre kiküldött saját külön tudósítója, hogy a végrehajtás ellen Jakabovits Márton fölfolyamodással élt és hogy az ökörmezei, járásbíróság azt föl is függesztette. Csakhogy ez így nem lett volna jó. Mert hisz a »Hazánk« azt állítja, bizonyítja és ha kell, megesküszik rá, hogy a végrehajtást szenvedő kazárok tulajdonképen nem is szenvedők, hanem cselekvők. Az ő adósságuk fikció. A kazárok ugyanis a ruthének társbirtokosaik, úgy tettek már most, mintha adósságaikat nem tudnák megfizetni, mire elliczitálják a társak birtokait, miket aztán a kazárok potom áron megvesznek. (Milyen mélyjárásu ész!) Igen ám, csakhogy, ha az így van, miért kérte Jakabovits Márton a liczitáczió elhalasztását? — Miért kérte? — Hát egyszerűen azért, mert megijedt a »Hazánk« czikkétől. Ez nem tréfa, ez igy van megírva a »Hazánk«. f.. hó 3־ iki számában. Jóságos Isten, milyen korlátolt embereknek tartja a czikkíró ur az olvasóit. ( Vasárnap jelent meg a »Hazánk« első czikke ebben a dologban és 3 nappal később már meglett volna az ökörmezei felfüggesztő határozat Jakobovics Márton fölfolyamodására, mikor ugyancsak a »Hazánk« kiküldöttje azt is írja Bustyaházáról, hogy nem juthatott még el Alsó-Kalocsára, mert 54 kilométernyire fekszik a legközelebbi vasúti állomástól. Alsó-Kalocsáról egyelőre csak táviratilag kap híreket, de oda még el nem juthatott. Lám, milyen más legény״ a kazár. Ő 3 nap alatt, felfolyamodott, a járásbírósággal határozatot is hozatott, és meg is kapta a felfüggesztést. Sőt csak 2 napig tartott, mert kedden már tudta a »Hazánk«. Sőt csak 1 nap kellett, mert hisz a »Hazánk« egy nappal előbb jelenik meg, mint ahogy megjelenik. Sőt semmi sem kellett, mert hisz kedd előtt Alsó-Kalocsán nem szerezhettek tudomást a »Hazánk« akciójáról. Az igazság persze az, hogy a hazárpár jóval előbb fölfolyamodott és mikor a »Hazánk« czikke megjelent, már akkor föl volt függesztve a licitáczió. Már pedig, ha a hazár a »Hazánk« akcziója nélkül is kérte a fölfüggesztést, akkor a »Hazánk« állítása rágalom, amin ne tessék megütközni, mikor antiszemita czélok előmozdításáról van szó. Szabolcsi Miksa: EGYE NLŐ SÉG, 1902. január 5.