Egyenlőség, 1911. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-01 / 1. szám
Az Egyenlőségben a család minden tagja megtalálja vallásos lelkének táplálékát, vagy legalább is foglalkoztatóját. A családfő, ki az életért harcol, a kenyérért küzd, de felekezeti közügyei is érdeklik, az asszony, ki a jóban fárad és ösztökélést vár a munkához, valamint az új nemzedék, mely modern formákat keres, de szívesen fogadja ezek keretében azt a szellemet s azokat az eszméket, melyek a zsidóság életét föntartották s a magyar nemzet törekvéseihez kapcsolják. Ezen az uton fogunk ezentúl az uj évfolyamban is haladni. A honi zsidóságnak a magyar nemzet életébe való minél tökéletesebb beleilleszkedésén éppúgy kötelességünk munkálkodni, mint hitéletünk megerősítésén, szerzett pozícióinak megtartásán. És mert a felekezeti jogok kiküzdése és megszerzése a beilleszkedést elősegíti, a régi kötelékeket megerősíti és újakkal egészíti ki: félreismerhetlen feladatunk marad a felekezet jogállásának javítására irányuló minden mozgalom támogatása, kezdeményezése és gyümölcseinek megérlelése. Ez a mi tartozásunk közönségünkkel szemben. Ellenszolgáltatásul kérjük az eddig élvezett erősítő bizalmat, tetézve fokozott támogatással, hogy az önként vállalt és bizalommal reánk ruházott kötelességeknek minél tökéletesebb formában és értékkel tudjunk megfelelni. Az Egyenlőség. Glosszák a hétről. □ Hontmegye egyik községe arra a vakmerőségre vetemedett, hogy zsidó hitű jegyzőt ültetett bele a jegyzői főhatalomba. De mit csinált erre a plébános? A plébános fogta magát és fölebbezett a megyéhez. A jegyző személye ellen nem tehetett semmi kifogást, mert ez a zsidó jegyző nyilván ért annyit, mint keresztény pályázótársai, sőt, nyilván többet is ért, ha megválasztották, hanem kifogása volt a jegyző vallása ellen. És megírta, hogy nem kell még egy zsidó jegyző, mert úgyis van már elég. Elég. Kettő van már Hont megyében. Ezek alapján mindenki azt hiszi, hogy Hontban összesen három jegyzői állás van és abból kettő jutott a telhetetlen zsidók kezére. Hátha nem. Hontban van legalább félszáz jegyzői stallum és a negyvenből most összesen három az elzsidósodott jegyzőségek száma. Nem rettentő ez? Bizony nem rettentő. A rettentő az, hogy a jegyzőségek még most se juthatnak akadály nélkül érdemes zsidó pályázóknak. Rettentő, hogy a közigazgatási tanfolyam hallgatósága" nagyon erős percentben zsidó, ellenben a zsidó fiatalembereknek, akik erre az elég fáradságos pályára indulnak, senki se mondja meg, milyen kálváriájuk lesz a hitük miatt s hogy a szolgabiró urak kényének lesznek kitéve, akik rendesen nem is jelölik a zsidó hitű pályázót. S ha már jelölik, íme, a plébános urnák kifogása lehet a szabadon megválasztott jegyző ellen. Lehet? Amíg valamelyik falu népe egyszer példát nem statuál (így hívják ezt hivatalosan) és vasvillával nem sürgeti ki az ilyen papot, akinek nincs egyéb dolga, mint a jegyzőt, akit közszeretet választ meg, megfelebbezni a megyéhez — zsidó hite miatt. * Le vannak leplezve a kongregációk, tudjuk a tagjaik névsorát. De én csak szánalmas érdeklődéssel olvastam ezt a listát. Nem háborodom fel rajta. Istenem ! Hát még felnőtt emberek is kaphatók erre a kis reakciós játékra, amit kongregációnak neveznek ? Hogy az iskolás gyerekeket megmételyezte a kongregációs betegség, azon nincs semmi. A gyerek hisz a papjának, akiben valóságos túlvilági lényt lát. Hogyisne. Hiszen a tisztelendő valóban el is tér a többi tanár uraktól, borotvált arca van, hosszú, fekete/suhogó reverendája. Van ebben valami földöntúli . . . Ellenben a fölnőttek számára a borotvált arc és a reverenda csak nem árasztanak szent hangulatokat. És aztán mit keresnek a kitért zsidók a kongregációkban. Ezt nem tudom megérteni. Aki úgy tért ki, hogy valami különös hitbuzgalom is származott a lelkében, mért nem megy mindjárt katholikus papnak? Vagy szerzetesnek? Ennek van értelme, így még szentté avathatják az embert. De kitérni, civilpályán maradni és kongregációs hittérítővé lenni, az ördög tudja, mi ebben a rezon? Vagy tán kicsit üzlet is a kongregáció? Vagy hozzátartozik a kantonhoz? Meg kellene fejteni ezeket a kérdéseket, hogy egészen megérthessük ezt a mókát. * Pétervárott roppant nagy kínban vannak. Egy Rotschild kéne nekik Oroszországba állandó lakosul. Mert az orosz pénzviszonyok nem túlságosan jók, amint nem is lehetnek túlságosan jók, hiszen ott mindent ellopnak, és ami marad, azt hitják államkasszának. Világos, hogy ilyen körülmények közt az államkassza beteg és orvosra van szüksége. Legjobb orvos valóban egy ilyen Rotschild volna, ha elmenne Pétervárra, ott letelepedne, üzleteket kötne és pénzeket adna kölcsön. Sürgönyöztek is Pétervárról Párisba, Berlinbe, Bécsbe, mindenüvé, ahol Rotschildok laknak, hogy küldjön a Ház egy példány Rotschildot. Ha csak olyan picikét is, mint az ujjunk, de küldjön, nagyon szívesen fogadják. Mit mondjunk? Valószínű, hogy ez a Rotschild, noha zsidó, kapna egy útlevelet az orosz határon át. És ez a Rotschild, noha zsidó, a legszebb palotát építhetné Pétervárott. Lehet, hogy ez a Rotschild, noha zsidó megtelepedhetnek még a szent városban, Moszkvában is. Sőt az sincs kizárva, hogy valami állást juttatnának neki az orosz egyháznál. És — ami a legbizonyosabb — ezt a Rotschildot, noha zsidó, egyetlenegyszer se