Egyenlőség, 1914. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

1914-07-05 / 27. szám

4 riportot. A felszólalók csak keresztnevükön vannak nevezve, igy: Adolf, Bernát, Dávid, Hermann, Izor, Jakab, Mór, Ignác, Vilmos. Ez ismét a legjobb élcek egyike. Tendenciás­ él­, annak feltüntetésére szolgál, hogy a pénzügyi bizottság, valamint az egész főváros, csupa zsidók. Akik tehát a fővárosnak deficitet okoznak, nem egyebek zsidóknál. Bárczy és Bódy ugyan nem zsidók s ha van deficit, akkor kicsit ők az okai, de viszont, ha kell, Bárczy és Bódy egyszerűen zsidóknak számí­­tanak. A községi üzemek létesítése Budapesten, Lueger­­imitáció, tehát keresztény érdem. Hogy a községi üze­­mek nem sikerülnek: zsidó bűn, s igy a főváros mér­­legében kereszténység és zsidóság igen szépen ki­­egyenlítik egymást. Ez bizony kroki s alapjában jó kroki, mert nevetni lehet rajta, csak rosszul van meg­­írva s ezért siralmas. De hogy a községi politikába is bele mernek szólni a maguk szempontjából, ez merész kroki, hiszen ott kiabál az a tény, hogy mindent, ami a jónak legalább kísérlete, egy Vázsonyi nevű zsidó próbált megcsinálni s ha minden úgy menne, ahogy ez a zsidó akarja, akkor még ők, az antiszemiták is, meg volnának elégedve. De persze nem úgy megy minden, ami talán jó is, mert ha ez a zsidó keresztül tudná vinni a kommunális politikában a szándékait, akkor lázítónak és felforgatónak bélyegeznék. Vagyis: mindegy, hogy mi történik. Csak a Hermannok és a Dávidok a felelősek. Általában az egész országban felelős minisz­­terek és felelős zsidók vannak. A többi ember nem köteles elszámolni azzal, amit cselekszik. * Klasszikus eset, zsidók hovatartozását megvilágító. Adva van egy fiatal tudós, Berger dr. nevű, lembergi születésű, zsidó vallású. Sub auspitiis promoveálják, három fakultás doktora lesz, egyetemi tanárságra vágyik. Benyújtja kérvényét a lembergi egyetem szenátusánál, jogi docenturát kér. Nem adják meg neki, ezzel a meg­­okolással. — Zsidók és lengyelek közt újabban olyan a viszony, hogy lehetetlen egy zsidót lengyel egyetemre docenssé kinevezni. Nem baj, mondja Berger dr. és pályázik egy német, nagynémet egyetemen. A válasz így hangzik: — Mint lengyelt nem vehetjük fel egy német egyetem kötelékébe. Erger-berger tehát Lengyelországban, ha meg kell tagadni tőle a tanárságot, zsidó. Németországban, ha meg kell tagadni tőle a tanárságot: lengyel. Mi hát voltaképen ? Mingyárt kiderül. Rómában egyetemi tanárrá választják Berger­ert. A lengyel sajtó ujongva üdvözli a lengyelség e diadalát s egy német professzor azt írja, hogy a német tudománynak nagyszerű képviselője Berger Rómában. Berger tehát most már német is. Csak arról nincs szó, hogy zsidó. Pedig zsidó még, ugyanolyan zsidó, mint mikor nem akarták bevenni. Tetszik látni, hogy itt egy kis zavar van. LŐLEG 1914 julius 5. EGYEN R. M. S. HELYZETEK, Á­LLAPOTOK. Uj útleírás SZABOLCSI MIKSÁTÓL. XI. Aktuális téma. A szerencsétlenség napjaiban a visszaemlékezés boldog időkre nem csökkenti, hanem még inkább gyarapítja a fájdalmat. Egy régi mesterünknek sok élettapasztalatra valló eme bölcs mondása igazságát tükrözte­ vissza a levél, melyet ma Szarajevóból vettem és amely válasz ama levélbeli kérdésemre, hogy mikor is volt az, hogy nagy királyunk félórát töltött a szarajevói magyar-osztrák zsidó hitközség templomában? — Fájdalmas erre visszagondolni, — szól a levél egyik passzusa. — Milyen derű a szivekben akkor és milyen kétségbeesés ma! Milyen büszkék voltunk akkor és mennyire szégyeljük magunkat ma! Megemlékszik még a levélíró arról, amit vagy két hónap előtt ebben a sorozatban abból az alkalomból írtam, hogy a benyomásokról számoltam be, miket rám, hogy először léptem a két szerzett ország földjére, ennek lakos­­sága tett. Azt mondottam, hogy akik hajdan urai voltak az országnak és a legtöbbet veszítettek, a mohamedánok, ma Bosznia és Hercegovina legmegbízhatóbb eleme, csak azokat nem lehet kielégíteni,­­ akiket a monarchia rab­­szolgaságból szabadított föl és kiket állandóan dédelget: a szerbeket. Olybá tekintik a két tartományt, mintha az ő tulajdonuk volnának. Hogy tényleg azokká váljanak, ezt a monarchia akadályozza meg, minélfogva gyűlölik a monarchiát. Sok baja lesz még a monarchiának a szerb agitátorokkal Boszniában és Hercegovinában. Hogy honnan tudtam én ezt, ki csak végigszaladtam a két országon? Hát önök odalenn nem tudták? Önök nem hallották a csattanós pofonokat, miket lelkes szerb tanulók tanáraik arcaira mértek, ha ezek izgatásaikért rendre merték őket utasítani és nem tudnak a babérkoszorúkról, mikkel ilyenkor a drága csemetéket hősökké avatták? Önök ezeket a dolgokat tán azért nem vették észre, mert már megszokták, nekem, ki a két országon csak végigszaladtam, nagyon is föltűntek. Azt írtam, hogy a szerbek úgy viselkednek, mintha nagylelkűen megtűrnék a két országban a monarchiát, holott az a föld az övék és Ausztria-Magyarországot akkor dobják ki Boszniából és Hercegovinából, amikor nekik tetszik. Az őrület járta köztük táncát és önök nem vették észre. Hol hallottak még olyat, hogy középiskolai tanulók kormányozzanak országot? Hogy kiknek a bábjai voltak, a szülőket mi tette vakká; ennek a tárgyalása nem tartozik ide, csak az bizonyos, hogy a furcsa nevelési mód (az éretlen fiuk uralma,­ melyet esztendőkön át tűrtek, csak­­hogy a kedves szerbeknek ne rontsák el valahogyan a kedvüket, iszonytató gyümölcsöt érlelt meg. Gyászba borí­­totta a monarchiát, de a legnagyobb bajokat, — és ez az egyetlen, ami rendjén van, — magára a bosnyák szerbség fejére zúdította. Négy esztendővel ezelőtt, — akkor volt a nagy világosság Hercegovinában és Boszniában, akkor látogatta meg a két tartományt bölcs királyunk, — egészen más volt a helyzet. A törökök készületlensége és a bolgárok kimerültsége még nem avatta hódító, hős nemzetté a szerbeket, kik azóta fejükbe vették, hogy egyesíteniük kell jogaruk­­szerb jogát! Nem is olyan régen járom volt, melyet nem csupán csak a maguk erejéből törtek szét a hős szerbek) — azt vették tehát a fejükbe, ahova sok más dolog is szállt, a véletlen szerencséje révén hódító hősökké

Next