Egyenlőség, 1916. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1916-04-02 / 14. szám
8 Ágai Adolf ünneplése. Ágai Adolfot a kiváló magyar írót pénteken, március 31-én köszöntötte nyolcvanadik születése napján az egész magyar irodalom, a hírlapírás és hálás felekezete, melynek magyarosodásáért irodalom szerető közönséggé való neveléséért a kiváló író oly sokat tett. Most egy éve, amidőn Ágai jubilálásának gondolata először fölmerült, az Egyenlőségben Kozma Andor édes-bájos muzsikája verssel, Tabó Bertalan dr. alapos szép tanulmánynyal, amelyben Ágai jelentőségét fejtegette, köszöntötték a magyar tárcaírás mesterét és körvonalazták nagy jelentőségét. Azon az intim, de méltó ünneplésen, mely pénteken délelőtt Ágai lakásán lezajlott, a Kisfaludy Társaság, az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság, melynek Ágai felolvasó szakosztályi elnöke, a Borszem Jankó szerkesztősége, az újságírók s több más hivatalos testület köszöntötte Ágai Adolfot. Különösen két kiváló beszédről emlékezünk itt meg, melyek a felekezet érdeklődésére nagy mértékben számot tarthatnak, s melyek az ünnepély fényét jelentékenyen emelték. Vadász Lipót dr. államtitkáréról, ki mint az Imit elnöke és Székely Ferenc udvari tanácsoséról, ki mint Ágai legintimebb barátja, a barát, kör és a Borsszem Jankó nevében üdvözölték. Vadász Lipót dr. meleg és közvetlen szavakkal üdvözölte a jubilánst és méltányolta az Imit körül szeretetteljes működésével szerzett igazi érdemeit. Majd azt a hatást ecsetelte, melyet reá, mint gyermekifjúra és környezetére, és általában a magyarságért buzgó, kultúraéhes zsidóságra a múlt század hetvenes éveiben Ágai írásai tettek. Ágai volt az, — úgymond — aki Jókai mellett az addig majdnem kizárólag német irodalmi kultúrájú hazai zsidóságot a magyar irodalom felé terelte és olyan közönséget nevelt belőle, mely ma a magyar irodalmi élet, a könyvpiac egyik legnagyobb jelentőségű támogatója és méltánylója. Ágai így úttörő munkát végzett. Mint író közvetlenségével, művészetével, édes humorával nemesítette a közönség ízlését, mint a magyarság apostola, olyan rétegeket nyert meg irodalmunk és nyelvünk számára, melyekből nemzeti kultúránknak legjobb katonái és hívei támadtak. Székely Ferenc udvari tanácsos következő megkapó szavakkal üdvözölte Ágai Adolfot: Kedves jó öreg Mesterünk, eljöttünk hozzád, hogy egy fölösleges dolgot cselekedjünk: hogy téged szeretetünkről és ragaszkodásunkról biztosítsunk. Tesszük ezt abból az alkalomból, hogy Isten megérned engedte a 80 esztendőnek patriarchális díszét. Már évek óta rebesgetik ennek a terminusnak a jöttét, de mi, akik tégedet mindig fiatalnak és vidámnak ismertünk, sohase akartuk elhinni. Devégre meg kell hajolnunk a zord idő hatalma előtt és hozzá kell szoknunk ahhoz a gondolathoz, hogy Ágai Adolf is megöregedett, igaz, hogy csak nyolcvan éves korában. De ha te megöregedtél is és megöregszünk — ki előbb, ki utóbb — lassanként mi is, akik mint gyerekemberek köréd sereglettünk, — hálistennek fiatal maradt a Borsszem Jankó, amelyet majd egy félszázaddal ezelőtt megalkottál, amelyet annyi szeretettel fölneveltél, amelybe annyimunkát, annyi szerető gondot, annyi elmésséget fektettél bele. A gazda öreg már, de a fa, melyet elültetett, zöldet és virul, virágokat hajt és édes gyümölcsöt hoz és lombjai között pajkos madarak csicseregnek. De hiszen ez nem az egyetlen értékes fa, amelyet te ültettél és gondoztál a magyar irodalom berkében, a magyar nemzet javára. Úttörő és tanító voltál, kedves jó Mesterünk, a tárcairás, az ifjúsági irodalom és általában a jó ízlés és a magyar prózairodalom terén és ha van egy igazságos utókor, akkor a te nevednek fényes és előkelő helye van a magyar irodalom történetében. De hiszen nem azért jöttünk ide, hogy útbaigazítsuk azokat a professzorokat, akik az ezután következő 50 esztendőben megírják a mostani magyar literatúra történetét, csak azért jöttünk, hogy a mai nagy napon, egy szép és gazdag élet édesbús estéjén szeretettel üdvözöljünk, hogy visszapillantsunk arra a sok szép időre, amelyet együtt töltöttünk; közös harcokra, közös sikerekre, sok jó tréfára, vidám estékre, régi jó barátokra, szóval mindarra, ami a múltban szívünknek drága volt és hogy azt kívánjuk neked, hogy a jó Isten tartson még sokáig és hogy életednek hátralevő része tele legyen csendes örömmel, békés megnyugvással — az ősz komoly szépségével, édes melancholiájával. Ágai Adolf, aki meghatva mondott köszönetet az üdvözlésért, hosszasan eltársalgott a küldöttségek tagjaival, az elmúlt szép idők napsugaras emlékeiről beszélgetve. EGYENLŐSÉG 1916 április 2. QOOCMOOOOOOOOOOOOOO Május havában jelenik meg a Zsidó diákok könyve. Hazaszeretetet és a vallás szeretetét tanítja ez a könyv. A mindkét nembeli magyar zsidó ifjúság legszebb ajándéka. Kiváló írók és tudósok tollából a zsidó történelem, a zsidó irodalom nagy alakjai vonulnak fel benne és megszólal a mi ősi mondaköltészetünk. Megismeri az ifjúság a magyar zsidóság történetének legszebb lapjait. Versek és művészi képek nemesítik benne az ifjúság lelkét. Barmicvák és leányavatások legméltóbb emlékkönyve. -------Ara 4 korona. Az Egyenlőség kiadása. Budapest, V.,• Személynök u. 25. Iskolák és tanintézetek előjegyzését el—----- fogadjuk. -------Jooooooooooooooo008