Egyenlőség, 1923. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1923-01-06 / 1. szám
Ne csüggedjjmnSc Irta: Szatmári Mór* Némi megütődéssel olvastam az ״ Egyenlőség" legutóbbi számának szomorú vezetőcikkét. Isten őrizz, hogy mindig ilypesszimizmus ülje meg a magyar zsidó lelkeket, mint amilyen ebben a cikkben kifejezésre, jut. És miért ez a roppant sötétenlátás, miért ez a keserű rezignáció, ez a lélkettépő túlzott aggodalom ? Azért, mert Tasnády Kovács József nem tudom hányadszor, elmondta az Ébredők harsogó tetszésnyilvánításai közt a maga szeleverdi antiszemita kijelentéseit ? Vagy azért, mert Gömbös Gyula újból konfessziót tett a maga zsidóellenes fajvédelmi politikájáról ? Én is elolvastam ezeket a különös allokációkat, sőt elolvastam Prohászka Ottokár püspök legújabb pásztorlevelét is, mely új doktrínát állít fel a vallás szerint arról, hogy ami zsidó, az a rossz, ami pedig nem zsidó, az a jó. Nem mondom, hogy felemelő hatással voltak rám ezek az olvasmányok, de azt sem mondhatom.., hogy porig lesújtanának, önérzetemet, becsületességem tudatát épp oly kevéssé ronthatják le, mint ahogy nem semmisíthetik meg magyarságomat és velem született hazafiságomat. És nem találok elegendő okot ezekben a fedér zsidóellenes kifakadásokban se kétségbeesésre,se csüggedésre, és arra sem, hogy a magam erős hitét és meggyőződését vagy liberális felfogásomat ne állítsam szembe a reakciós törekvésekkel. Amikor pedig magamról beszélek, bízvást az egész magyar zsidóság lelkivilágát is szem előtt tartom, ahogy gondolom, hogy az egész magyar zsidóságnak sem szabad beletemetkeznie a sötét pesszimizmusba csak azért, mert egy áramlat — ha még oly erős és hatalmas is — a zsidóság megsemmisítésére tesz fogadalmat. Nem szabad ezeket a mostani időket a megülepedett komoly meggyőződések korszakának tekinteni. Manapság minden csak átmenet, minden politika, minden harciasság, minden gyűlölet és minden lobogó szenvedély csak konjunkturális állásfoglalás. Az antiszemitizmus is csak olyan átmeneti konjunktúrállis valami, mint amilyen konjunkturális divat teszem a 5-־ hócipő. Az meg éppenséggel komolytalan dolog, hogy Gömbös úr kerek huszonöt esztendőre csinál a tájvédelmi antiszemitizmus számára prognosztikánltHuszonöt esztendő ! Teremtő jó Isten ! micsoda rengeteg• nagy idő ez, ha rajta át akarunk belenézni a jövendőbe ! Próféta legyen az, mégpedig a javából, aki belelát akár csak abba a jövendőbe is, mely tíz esztendő múltán következik be. Micsoda roppant átalakulások történhetnek addigi Átalakulások az egész világ, az egész emberiség számára. Átalakulások, melyek uj formákat adnak országoknak és nemzeti életeknek. Mit tudja azt Gömbös úr, hogy 25 ־ esztendő múlva micsoda világfelfogások vezetik majd az uj nemzedéket, s micsoda világrengető eseményektörik pozdorgjává ,a mostani átmeneti állapotokat világszerte ? Hogyan lehet manapság, mikor drótnélküli távíró és drótnélküli telefon semmisíti meg a távolságokat és köt össze egymással világrészeket, komolyan beszélni arról, hogy mi lesz, hogy lesz negyedszázad múltán? Minden alá van vetve a múlandó** ságnak, s ebből nem lehet kivétel éppen csak a magyar Ébredők antiszemita áramlata. Nem lehet az, hogy az emberiség feltartóztathatlan fejlődése megtűrjön olyan törekvéseket, melyek merőben ellenkeznek az emberiességgel. Az emberiség fejlődési vonala nem görbülhet le faj- és fejekezeti gyűlölködés állandósítása felé. Ez a fejlődés az általános szabadságok magaslatára tör s ha ideig-óráig letéríti is útjából itt-ott valami átmeneti hangulat, a szabályszerűhálardást nem állíthatja meg az, aki megállíthatja az órát abban a hitben, hogy erre megakadályozza az idő haladását. ־ Ezeknek az átmeneti áramlatoknak lehet romboló hatásaik kifelé és befelé is. De soha egyedül a rombolás nem volt és nem lesz valamely nemzetnek históriai feladata. Most a Petőfi-centennárium napjait éljük. Azután következik Madách ünneplése. Ma Petőfi nevétől hangos az ország s méltán ünnepli a magyar nemzet Petőfit, mint a legmagyarabb költő-prófétát. És igy fogja ünnepelni Madáchot is. Pedig sem az egyik, sem a másik nem hirdetett soha se rend- törvényt,se numerus clausust, hanem igenis hirdettek szabadságot, testvériességet, hamisítatlan emberszeretetet. Aki az ő szellemüket dicsőrl, hogyan találhat gyönyörűséget abban, hogy a magyar zsidó tanuló ifjak ezrei rettenetes nyomorúságok közt kénytelenek sínylődni Bécsben, Prágában, Berlinben ? Hogyan telhetik örömük abban, hogy magyar ifjak koldusokként járják idegen országok iskoláit csak azért, mert idehaza nem tűri meg őket a fajvédelmi politika brutalitása.? Nem, ez nem lehet állandó magyar nemzeti hivatás. Mi, akik nemcsak emlegetjük Petőfit, meg Kossuthot, hanem olvassuk igazásaikat, mint akár a szent bibliát, tudjuk, hogy a népek nem mennek vissza sötét múltuk rengetegeibe, hanem azt,hogy megfiatalodott lélekkel törnek előre a haladás világosságai felé. Ne csüggedjünk hát, ne essünk kétségbe, , ne higyjük azt, hogy bekövetkezik mindaz, amit Gömbös meg Tasnády Kovács bekonferálnak. De azért igenis — igaza van végkonklúzióiban a múltbeli ,vezércikknek — legyünk résen. Készüljünk el a védekezésre. Hiszen mi zsidók mindig csak védekeztünk. EGYENLŐSÉG A nyolcvanhétéves Mezei Mór írta: dr. Mezey Ferenc E név viselőjét küzdelmes történetünk szellemének halvány sugarai veszik körül. Mint havasokon napmosoly, úgy tündöklik fehér fürtjein felekezete hálájának meleg fénye. Mert ő ama kivételesen kegyeltek közé tartozik, akikegy eszme hűséges áldozásában nemesedett munka feletti elismerést még életükben érezhetik. Ha eszményei, melyeknek harcosává szegődött, nem váltak is valóvá, ha izmos tervei־ m aiek nyomán nem fakadt is teljes siker és csalódások fájdalma borul emberi utjának alkonyaira hajlásánál, jóleső •érzéssel láthatja, ־ hogy ifjúságának ragyogó idealizmusa, élete delelőjén érett cselekedetei és aggságának kristályozódott bölcsesége megértésre találtak azoknak körében, akikérthevült, akiknek szellemi és erkölcsi javaiért síkra szállott. Mert ne is tagadjuk, hiszen olyan igazi emberi és a hajlott korban még inkább kidomborodóvonás, hogy önön eszményeink hű gondozása és az általánosság érdeke által vezérelt tevékenységen épülő benső elégültségünk mellett boldogít, ha széles és becses az a kör,mely törekvéseinket felöleli és jóakaratúlag méltányolja. Nem alaptalan az a megállapítás, hiszen a tapasztalat támogatja, hogy a zsidóság önfeláldozó munkásai érdemeinek méltánylása rendszerint a funerátorokra marad és a nekrológ- írók anyagává halványul. Az eleven élet közömbös az elhagyott területeinken vergődőkkel szemben ésmég jó, ha ellen־׳ [séges indulat nem vet gáncsot elibek. Mezei Mórnak megad»« tolt az, hogy szellemének teljes frisseségében telő öregség?! azt elismerés gazdagon hulló virágai hintik be és hogy ő ezeknek illatát élvezheti. Mezei Mórnak a hazai zsidóságért folytatott munkáját nagy jelentőségre emelte az a korszakos küzdelem, melyet a zsidóság magyarosításáért, kultúrájának kialakulásáért foly latott. Úgy ezzel, valamint a jogérzet és öntudat megnevelésével hatalmasan elősegítette az egyenjogúsítás kivívására írás nyitott nagy célt, melyet elérve, az egyházi szervezet alkotása iránti működéssel egyelőre betetőzöttnek vélt. A magyar zsidóság fénykorát természetesen neki egymaga készítette elő. A nemzet érzülete, a közélet legkiválóbb tényezőinek becsületes akarata és i־ ingeniális hittestvéreinek buzgó k közrehatása nélkül ezek a történeti fordulatok be nem következtek volna- De aki búvárként ereszkedik az akkori események mélységeibe( és akinek ítélete sem a minden fejlődéssel járó zavaros folyásmatok, sem a zsidóságon kívül eső hatások, sem a pártosság szellemének befolyása alá nem kerül, hálával telten halalt meg az előtt a férfiú előtt, aki réges régen, mint törékeny fat indult el Zemplénből, az élet útjának, hogy most a nemzetnek minden hamis és gyűlöletes vádaskodás ellenére is értékessé vált alkatrésze, a magyar zsidóság vezéreként 87 éves korásban, reszkető kezében tartja a megtépdesett, de mocsoktala mű maradt zászlót • ■* SS