Egyenlőség, 1924 (43. évfolyam, 1-51. szám)

1924-01-05 / 1. szám

% oldal­ ­.*־ ־...■’*■. í ׳*.ti, botról, jevált­­a , fémfoga­ntyúja és beesett­­ szobába. A fémbe, bele voltak vésve Piroska György ■nevének kezdőbetűi. A rendőrség­ e bizonyíték alapján meg is indította­ az el­járást. Piroska György beismerte, hogy a fogantyú az ő botjáról való, de azt állította hogy a botot tőle­­ ellopták. Még köszöneté­t is mondotta a rendőrségnek, hogy vissza­kapta az értékes fémfogantyút. Méha tévedéseket is követtek el a garázda antiszemiták, így egyszer Ausländer Jeni házának éppen azokat az ablakait vertél be, amely szobában egy százados volt be■ szállásolva. Október közepén Lendvai, Olah, és­­Zsirkay־ lent jártak Csongrádon, Buch Hermann ablakai éppen a Piac­térre­ nyíl­­nak, jól látta az egész gyűlés lefolyását. Ő is, mások is azt mondják, hogy ezen a gyű­lésen kivételesen igen nagy közönség vett­­részt, 17 képviselők erősen zsidóztak, de kü­­lönösebb izgatásokat nem követtek el. Még ezután a gyűlés után sem viselkedett­­a zsidókkal szemben ellenségesebben a nép Néhány nap múlva a zsidó templom vas■ rácsára egy döglött macskát találtak ag■ gataa, mellette egy cédula függött ezzel a felírással: ״ így jártok, zsidók /" A* izgató■ sok nem nyíltan folytak. A­ merénylet gyanús­altátijai titokban gyülekeztek és többszber voltak a házaiknál vacsorák... A csongrádi főszolgabíró annak idején megtagadta az em­gedélyt Zsirkayék népgyülésétől, úgy hogy ők a vármegyei alispán engedélyével tartot­­ták meg mégis népgyűlésüket. A gyász városa ... A csongrádi zsidók a teljes kétségbeesés lethargiájába merültem ülnek egy hét óta, s nem beszélnek, lehorgasztják fejüket, könny­ű­l a szemükben és mosolyogni bizonyára hosszú időre elfelejtettek. .. rettenetes éj­­szaka után kora reggel először a cson­­grádi templomban találkoztak össze. Ott tudták meg, hogy tulajdonképen mi történt. ־ A rettenetes éjszakán még arról sem volt tiszta képük, hogy kik azok a véres testek, melyek a terem közepén fekszenek. Akik hazasiettek, kezdetben maguk sem tudtak ■számot adni arról, hogy mi történt. A könnyű sebesültek nem is tudták, hogy meg­­vannak sebesülve. Csak reggel nyertek tiszta képet a történtekről és a kétségbeesésen kí­­vül talán a legnagyobb érzés, mely a lelkü­­ket eltöltötte: a vallásos hála érzése. Azt mondják : a szerencsétlenség sokkal súlyo­­sabb mértéket ölthetett volna. Reggelenként­­és délutánonként összegyülekeznek a zsidó templomban és imát mondanak a szeren­­csétlen sebesültekért. A városka egész éle­­tét, munkáját megbénította a tragédia. Most már két halottjuk van a zsidóknak. Özvegy Reisz Jakabné, ki a Wolf Sándor temetésén halt meg tragikusan és a leányarcú 10 éves Wolf Sándor. A zsidó férfiak naponta há­­romszor elmennek a halottas házakhoz, hogy az imához szükséges m­intan. ő együtt legyen. Sándorka meghalt. Meglátogattam a legmélyebben sújtott csa­­ládokat és a súlyos sebesülteket. A leg­­őszintébb részvét Wolf Miksa családját kör­­nyékezi. Apa, anya és három fiú teljesen ö­sszeroskadva a gyász súlyától, ülnek savót.­­A lányuk, a 22 esztendős Fehér Istvánné még a gyászban sem vehet részt, m­ert maga is, három helyen sebesülten fekszik. A sze­­rencsétlen Wolf Sándor, aki Gyöngyösön Volt hivatalnok, nem is .a ..bál miatt jött haza. Romániába akarták áthelyezni és el­­jött, hogy a szülői beleegyezést elkérje. í* *״«tt a legsúlyosabb sebesültje­ a robbanás­­naki..Á­­báli cipője, (gszlányokká­ szakadt, a­­szmokingját, ugye ktellett lefejteni róla. Ke­­rek 24 óráig szérnvellett a szerencsétlen fi­m , ott feküdt a hotel cselédszobájában. ‘ Egé­­szen le kellett vetkőztetni, hogy be, tudják kötözni súlyos sebeit. Csak egy vágya volt,­ hogy vigyék haza a szülői tálcájára. De még­ meg­ sem lehetett mozdítani, mert különben nyomban elvérzett­ volna. Mikor végre meg­­váltotta a halál, az édesatyja néhány órára hazavitette és onnan ki a temetőbe. Pénteken a kora délutáni órákban temet­­t­ék el a szerencsétlen­ fiút,׳ . Igazi harctéri temetés volt, gyászbeszédet sem mondtak felette, csak a hitközségi alkalmazott mon­­dott el néhány héber szót a sírja felett. Az édesapja az öccsének ,a következő sürgöny­­ben akarta tudtára adni a tragédiát: ״ Sán­­dorka meghalt. Megnyugszunk Isten aka­­ratában.'* A csongrádi posta elolvasta a si­r­­gönyt, de olyannak találta, hogy nem lehet, továbbítani. Ilyen a csongrádi távirat­­cenzúra. "־'־ Hogyan halt meg Reiszné ? Wo// Sándor temetésén, miközben a 40­ porsót elföldelték, történt a­­logikus másik haláleset is. Geller János kiskunfélegyhá­­zai gyógyszerész, aki szemtanúja volt a teme­­tésnek, előadja, hogy a tömegből egyszerre csak az a kiáltás hangzott Fehér István felé: ״ Jaj, Pistikém, segíts, meghalt !“ Első pilla­­natban senki sem tudta, mi történt. Aztán megtudták, hogy özvegy Reisz Jakabné szív­­széltüdést kapott az izgalmaktól. A csong­­rádi temető a városon kívül messzebb terül el. Wolf Sándor koporsóját a vállukon vit­­ték a zsidók egészen a temetőig, és így sem­­miféle szekér vagy halottas kocsi nem állt rendelkezésre, amelyen a szerencsétlen Reisz Jakabné holttestét beszállíth­atták volna a városba. Mint valamikor Vecsera Mária bá­­rónét, úgy az ő holttestét is be kellett ül­­tetni a Fehérék fogatába és igy, ülő hely­­zetben vitték be a szerencsétlen asszony­ holttestét a városba. Mikor vasárnap délután Wolfékat meg­­látogattuk, egymásnak adták a kilincset a vendégek. ״ Legyen erős Wolf úr!“ — bú­­csúztunk el a szerencsétlen apától. ״ Nem használ az semmit״ — mondotta megtörve Wolf Miksa és az alacsony zsámolyról só­­hajtva, halk hangon adták vissza a szót a többiek: ״ Már nem használ semmit...״ Grószéknál. Wolféktól Grosz Arnold ügyvéd és bank­­igazgató lakására mentem. Grosz dr. és Sári leánya fogadtak. A megtört apa alig szólt egy szót. Rettenetesen megviselte őket az a néhány nap, melyben bizonytalanság­­ban v­oltak a súlyosan megsebesült Grosz Magda felépüléséről. Grosz Sári maga is megsebesült, de nem feküdt le, mert az egész család aggódása a súlyosan beteg nagyobbik­­ leányka felé fordult. Mikor Grosz Sáritól megkérdeztem, hogy érzi magát a nővére, megkönnyebbülten válaszolta: ״ Hála Isten­­nek, ma már olvasott is." Meghatottan hall­­gattam a halál küszöbéről való visszaérke­­zésnek ,ezt a specifikusan zsidó fokmérését. Megkérdeztem Grosz Sárikát, vaj­­on így képzelte-e el az első bálját ? A 17 éves leányka szemei könnybe lábadtak . "Szegény Sándorkának is ez volt az első bálja" — mondotta. De ez volt az első bálja a három 17 éves kisleány­kának is: Bük Margitká­­nak, Barna Pirinek és Kovács Olgának. Mindhárman a mezőtúri gimnázium Vill­ik­ osztályába járnak­­és néhány nap előtt jöttek[, hasa karácsonyi vakációra. Hogyan örülhet* lek az első bál rózsaszínű illúzióinak,«­ ha­s bős báli ruhának, az andalító muzsikának. . Grosz­­Magda, Krisár gyógyszerésszel,Ő állt fel francia négyesre, úgy­­ititálta őket a bomba... Krisár gyógysze­rész irán­t­i általános rokonszenv nyilvánul meg min­denfelé, délegyházán volt gyógyszertárban, alkalmazásban. Mindenkinek büszkén mu­­togatta a báli meghívóját. Vasárnap Csong­*­rádról együtt utaztam vissza a főnökével,­ aki azt mondja, ,hogy Krcsár gyógyszerész is szerencsésen meg fog menekülni... Groszéknál szolgált a szerencsétlen Nagy*­jános Juliánná is. Ő iránta is nagy a részvéti az egész־ városban. Nagyjános Juliánná év* tizedek óta szolgál Csongrádon, csaknem, minden zsidó családot végigszolgált már, mindenhol szerették; hűségesnek és meg­­­bízhatónak ismerték. Grosz Arnold dr.-nak a családját fűzik m­i legrégibb szálak Csongrádhoz. Grosz dr., aki ügyvéd, két takarékpénztárnak a direktora.׳ A felesége Boér Jakab tekintélyes csongrádi nagykereskedőnek leánya, Boér Jakab fivé­­re, dr.. Boér Antal 50 esztendeig városi orvos és vármegyei *főorvos volt Csongrá­­don. Boér főorvosnak a fia, dr. Boér járás* bíró mg. is a csongrádi járásbíróságon mű­­ködik­. ........ •v Megsebesült az egész család. Bük Herman dr. lakásán csak magával az ügyvéddel beszélhettem, mert a család ösz­­szes többi tagjai ágyban feküdtek. Mind a­három gyermeke megsebesült, a feleségét pedig az izgalmak döntötték ágyba. A 17­ éves Bük Margitka egyike a legsúlyosabb sebesülteknek. Mikor az édesapját megkér­­­deztem, hogy van a leánya, rezignáltan fe­­­lelte: ״ Még nem tudhatunk semmit...״ Bük dr. az irodájában ült, hogy a felhal­­mozódott restanciáját vasárnap délután el­­végezze. Bük dr. nagyon rokonszenves. Oko­­san, higgadtan és férfiasan beszél az esez­­ményekről, amelyek pedig elsősorban őt sújtották. A “beszélgetésünk végén megkér־׳ dezte tőlem, várjon az ״ Egyenlőség“ tud-e valami biztató perspektívát adni a lelkek nagy vihara után. Azt feleltem neki, hogy, még minden őrület után kijózanodás követ­­kezett, minden gonosztett után megbánás. Amit nem mondhattam meg neki és csak­ magamban gondolhattam, az a kérdés , val­­jon vigasz lehet-e ez azok számára, akik­ közben elmennek, mitsem sejtő gyanútlan־!­sággal, egy jótékonycélú táncmulatságra és­ az ablakon, a francia négyes melódiájára, egyszerre hirtelenül berepül egy sistergő­ bomba... Egy sebesült Üzenete A következő látogatásom Fehér István•׳ nénak szólt. A bájos,­­ babaarcú asszonyka az elhunyt Wolf Sándornak a testvére, öt hónappal ezelőtt ment férjhez. A térdébe kapott bombaszilánkot és csak azt sajnálja, hogy nem tud fölkelni,, nem vigasztalhatja a szüleit. Egy pesti professzor megvizsgálta és megnyugtatta, hogy nem lesz komolyabb baja. • 7־- Jobb volna, ha Pestre menne — mon■־, holtam neki — a nagy izgalom után egy kissé magához térne. — Azt felelte : — r remélem, ezután az eset után min­­den zsidónak el fog menni a hangulata öt szórakozástól. Azt hiszem, a zsidók egy, hamar sehol sem fognak bálokat tartani Ezennel átadom ennek..... a fiatal, . ,m@flf4 sebesült asszonykának a szenvedések tfszt- ben megérett, komoly és okos üzenetét az, egész magyar zsidó társadalomnak. Min­­­denki, aki bálba, akar az idén menni, 20114 dőljön ami, hogy gyásza van, meghalt egy, kedves hozzátartozója, mint Fehér István4­ ­.1924 bum 9

Next