Egyenlőség, 1926. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)

1926-07-03 / 27. szám

a. oldal ״ A ti vitézi telketek csak e parányi hely, ahol emléket emeltünk nektek...“­ ­A magyar zsidóság történetében korsza­­­kos jelentőségű az a hatalmas magyar zsidó emlékünnep, amely Miskolcon lejászódott. Vasárnap délelőtt lélekemelő ünnepség keretében leplezték le Miskolcon, a Ka­­zinczy­ utcai zsidótemplom udvarán a zsidó vallású hősi halottak emlékoszlopát. Már jóval az ünnepség megkezdése előtt egy­­m­ásután érkeztek a város társadalmi előke­­lőségei, valamint mellettük a közönség tö­­mege is. A kapu előtt díszruhás rendőrök állottak sorfalat. Tizenegy órára már teljesen megtöltötte a közönség a templom­udvart, de a bentlévő­­mintegy 1500 ember mellett még sok százan állottak a kapu előtt, akik számára nem volt hely. Mire megkezdődött az emlékünnep, már az összes előre bejelentett küldöttségek el­­helyezkedtek a templom lépcsői előtt. Ott voltak Miskolc városa, a Borsod—Gömör és Kishont egyesített vármegyék, a vegyes­­dandár, a Vitézi Szék, a róm. hath. egyház, evangélikus egyház, gör. hath. egyház, az államrendőrség, Nemzeti Kaszinó, Gazda­­kör, leír. ügyészség, járásbíróság, bánya­­kapitányság, jogakadémia, róm. kath. nő­­egylet, ref. fillér-nőegylet, ág. ev. nőegylet, Szociális Misszió, izr. nőegylet, Deborah nőegylet, Stefánia-Egyesü­let, m. kir. posta, pénz. ü­g­yigazgatóság, Kereskedelmi és Ipar­­kamara, Ügyvédi kamara, Orvos-Szövetség, zeneiskola, kath. és ref. gimnáziumok, fő­­reál és polgári iskolák, Miskolci Iparoskör, Szr. Ipartársulat, Ipartestület, Kereskedelmi Testület, Kiskereskedők és Kisiparosok Egyesi­tese, Felsőmagyarországi Zsidókórház Egyesülete, Miskolci Munkás Testedző Egye­­sület, Miskolci Vasutas Sport Club, Miskolci Kereskedelmi Ak­k. Sport-Egyesülete és r­­ég sok más egyesület küldöttsége. Az emlékmű. Az udvar középső részétől egy kevéssé balra áll a művészi emlékmű, széles talap­­z­álon nyugvó hatalmas oszlop, tetején egy kisebb oszloppal, amelyek rózsa­ alakú, re­­mek szép faragványt tartanak. Az oszlop há­­rom oldalán százkilencvenegy halott neve áll aranybetűkkel bevésve a márvány la­­pok­ba. A gyönyörű emlékmű, amely Ro­­senberg József miskolci mérnök tervei sze­­rint Edelstein Herman és fia műhelyében készült, örökre hirdeti Győri Ödönnek, a hitközség évtizedeken át volt elnökének ál­­dozatkészségét, aki lehetővé tette a mű megteremtését. Hányan lettek vitézzé avatva közüle­­tek ? Az ünnepség megnyitója a templomi énekkar által előadott zsoltár volt, amely után a 13. honvédgyalogezred zenekara a Himnuszt intonálta. Győri Ödön hatalmas megnyitójában ezután így szólt: — A biblia népei vagyunk, akik leg­­elsőnek hirdettük az egyistenséget és az erkölcsi emberi törvények tiszteletét. De a­ kard népei is vagyunk, akik ezekért a magasztos és felszentelt eszmékért felál­­doztuk életünket. Szétszóratván feleke­­ze­tünk a világ minden tájékába­n hű­­séges, dolgos polgártársaikká váltunk minden ország minden állampolgára mellett, ahova a sors bennünket rendelt. Ezután Spira Salamon dr. rabbi-hit- Szónok héber imát mondott, majd pedig­­megtartotta hitszónoklatát, amely gazdag­­képeivel és az események igaz szívből jövő rávilágításával könnyekre fakasztotta a ha­­lottak hozzátartozóit, de feltárta a magyar zsidó szivének minden fájdalmát és tiltako­­zását is. Így szólt Spira dr.: — ASM majd ide gyászba borult anya, könnyező hitves és gyermek, hogy enyhítse fájdalmatokat ez az oszlop. A nevek az em­­lékműről beszédesen szólnak hozzád, be­­szélnek azok, akik életüket a hazának ál­­dozták. — Elhangzott a haza hivó szava, lángot fogtak a lelkek, egy dobbanás vert minden szívben, minden ajakról egy kiállás hang­­zott és mentek lelkesen oda, ahol szágul­­dott a háború vak förgetege, ahol lerakják az oltárra azt, amit a haza kíván. Azután bekövetkezett a rémületes összeomlás, a magyar föld fájdalmas tragédiája. A h­á­­ború aratásának vége volt, halottaink ide­­gen földön feküdtek, sok testvérünk pedig betegen, megtörve, suhyos viszontagságok után jött haza. — És ti, dicső hadseregünk tagjai, ha kér­­dezitek tőlünk hányan lettek vitézzé avatva e hősök közül, mit gondoltok, tudunk-e rá felelni *­ — Hisz az ellenség nem kérdezte, hogy milyen a vér, amely kiömlött a földre. És íme, az előítélet nem kímélte azokat sem, akik a csatatereken elvéreztek, mert e halottak között nincs egy vitéz sem! Némuljon el a vád Spira Salamon dr. mély hatást kiváltó beszéde után a templomi énekkar Wolfgang Salamon főkántor vezetésével egyházi gyász­­éneket adott elő, majd Lédig Dezső dr. a halottak bajtársai nevében mondott mély gondolatokkal telitett búcsúbeszédet: — A gyűlölettel szemben is álljon a hazaszeretet, pedig talán még hősi halottaink emlékét sem tisztelik. A lövészárokban valláskülönbség nél­­­kül osztotta csapásait a halál. — Az emlékoszlop hirdeti a mi hazasze­­retetünket és el kell némulnia a vádnak, amely különbséget tesz magyar és magyar között, hős és hős között, csak azért, mert más vallású. Erről az oszlopról visszapat­­tan minden rágalom, mert ez az igazság őr­­helye. — A ti vitézi telketek csak e parányi hely, ahol megszentelve emléket emel­tünk nektek. — Legyen pihenéstek boldog, hiszen a történelem lapjairól neveteket profán kéz le nem törölheti. Ezután Fried Márkusz kántor vezetésével egyházi éneket adott elő az énekkar, majd Feldman Mór hitközségi elnök keresetlen szavakkal vette át az emlékoszlopot. Ezt követte az emlékmű megkoszorúzása. Elsőnek Hónig Béla ezredes, a vegyes­­dandár nevében lelte le koszorúját. — Akik velünk küzdöttek, velünk jár­­ták a hadak útját és velünk ontották vérüket, azokhoz hozott el a bajtársi kegyelet. Neveik ott ragyognak az aranykönyvben, ahol osztály-, felekezet- és fajkülönbség nélkül örökké világi­­tani fog a hősök emléke. Ezután a vármegyei vitézi szék nevében vitéz Kárpáty Zoltán százados helyezte el a koszorút, majd Miskolc város koszorú­­ját Halmay Béla dr. városi főjegyző az alábbi gyönyörű szavak kíséretében tette le: A zsidó vallásu állampolgárok épp olyan hősies elszántsággal küzdöttek az egységes Magyarországért, mint más vallásu polgár* társaik. Ne fajuljon el hát a vád, mely kelü lönbséget tesz ember és ember között, szűnjön meg a törekvés, mely éket akar verni a polgárok között. Dicső hősi halot­­tak, a ti megszentelt telketek bennünk él, a ti vitézi telketek és a parányi földterület, melyre fel tudtuk állítani ezt az oszlopot. Ezután héthársi Neuman Adolf a Keres­­kedelmi és Iparkamara nevében, Huska Vilmos az Ipartestü­let nevében, Kolár Nán­­dor a Nemzeti Kaszinó, Ferenczi Károly a Gazdakör, Fried Aladár a Gyáriparosok, Szabó Ármin dr.-né az Izr. nőegylet, Berzy Sándor a Kereskedelmi Testület, Forgács Ignác a MÁK, Rácz György dr. az MVSC, Róth Ármin a MKASE, Kovács Géza dr. az MMTE, Pick Jakab az Izr. Ipartársulat, Bíró Menyhért a Kiskereskedők Egylete, Pongor László a Hadirokkantak Egyesülete, Sze­­pessy Jenő pedig a bajtársak nevében ko­­szorúzta meg az oszlopot. A magyar békesség fundamentuma. Ezután Duszik Lajos evangélikus lelkész állott az oszlop elé és fenkölt szárnyalása lélekbemarkoló beszédet mondott. — Az elmúlás szele, — mondotta Duszik ev. lekész — fölszitja a lel­­kekben a szeretet lángját. Hallom a sírok beszédét: Élek, szeressétek egymást! Hallom, amint sok ezer sírból kiált az intelem . Ne méricskéljétek egy­­más áldozatait ! Nézzétek, mi egymás mellett állottunk, mint az élő sövény és egybeömlött a vér, amikor szét­­szakította testünket a golyó. Nem kérdezte az anyaföld és a rög, hogy milyen a vér, amelyet magába szív. Együtt szállt a lelkünk, mint két ga­­lamb, föl az Örökkévaló elé. —­ Legyen ez az emlékmű a fun­­damentuma a magyar egységnek, a magyar békességnek, legyen oltár, amelyhez megindult lélekkel járjon sírni, emlékezni, imádkozni a kegyei­lel. — Legyen sírkő, amely alatt örökre ellemelve nyugszik egy nagy hazugság. Mert itt nincs keresztény és zsidó, csak magyar van. Áldjon meg titeket porastokban az Örökkévaló Isten, béke, dicsőség és­ áldás rátok ! A katonai zenekar Szózatával ért véget a lélekemelő ünnepély, amely feledhetetlen nyomokat hagy a miskolci hitközség törté­­netében. A nagyszabású, rendkívüli előkés­­zületeket igénylő ünnepséget a hadviselt zsidó katonák rendező bizottsága tervezte, melynek­ élén dr. Ganczfried Bertalan el­­nökletével dr. Lédig Dezső, dr. Friedmann Miksa, Weiner Zoltán, Bárdos Emil, For■־ gác­p Andor állottak, akiket számos had­­viselt bojtársuk támogattak nagy munké­­jakban.

Next