Egyenlőség, 1926. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)
1926-07-03 / 27. szám
a. oldal ״ A ti vitézi telketek csak e parányi hely, ahol emléket emeltünk nektek...“ A magyar zsidóság történetében korszakos jelentőségű az a hatalmas magyar zsidó emlékünnep, amely Miskolcon lejászódott. Vasárnap délelőtt lélekemelő ünnepség keretében leplezték le Miskolcon, a Kazinczy utcai zsidótemplom udvarán a zsidó vallású hősi halottak emlékoszlopát. Már jóval az ünnepség megkezdése előtt egymásután érkeztek a város társadalmi előkelőségei, valamint mellettük a közönség tömege is. A kapu előtt díszruhás rendőrök állottak sorfalat. Tizenegy órára már teljesen megtöltötte a közönség a templomudvart, de a bentlévőmintegy 1500 ember mellett még sok százan állottak a kapu előtt, akik számára nem volt hely. Mire megkezdődött az emlékünnep, már az összes előre bejelentett küldöttségek elhelyezkedtek a templom lépcsői előtt. Ott voltak Miskolc városa, a Borsod—Gömör és Kishont egyesített vármegyék, a vegyesdandár, a Vitézi Szék, a róm. hath. egyház, evangélikus egyház, gör. hath. egyház, az államrendőrség, Nemzeti Kaszinó, Gazdakör, leír. ügyészség, járásbíróság, bányakapitányság, jogakadémia, róm. kath. nőegylet, ref. fillér-nőegylet, ág. ev. nőegylet, Szociális Misszió, izr. nőegylet, Deborah nőegylet, Stefánia-Egyesület, m. kir. posta, pénz. ügyigazgatóság, Kereskedelmi és Iparkamara, Ügyvédi kamara, Orvos-Szövetség, zeneiskola, kath. és ref. gimnáziumok, főreál és polgári iskolák, Miskolci Iparoskör, Szr. Ipartársulat, Ipartestület, Kereskedelmi Testület, Kiskereskedők és Kisiparosok Egyesitese, Felsőmagyarországi Zsidókórház Egyesülete, Miskolci Munkás Testedző Egyesület, Miskolci Vasutas Sport Club, Miskolci Kereskedelmi Akk. Sport-Egyesülete és rég sok más egyesület küldöttsége. Az emlékmű. Az udvar középső részétől egy kevéssé balra áll a művészi emlékmű, széles talapzálon nyugvó hatalmas oszlop, tetején egy kisebb oszloppal, amelyek rózsa alakú, remek szép faragványt tartanak. Az oszlop három oldalán százkilencvenegy halott neve áll aranybetűkkel bevésve a márvány lapokba. A gyönyörű emlékmű, amely Rosenberg József miskolci mérnök tervei szerint Edelstein Herman és fia műhelyében készült, örökre hirdeti Győri Ödönnek, a hitközség évtizedeken át volt elnökének áldozatkészségét, aki lehetővé tette a mű megteremtését. Hányan lettek vitézzé avatva közületek ? Az ünnepség megnyitója a templomi énekkar által előadott zsoltár volt, amely után a 13. honvédgyalogezred zenekara a Himnuszt intonálta. Győri Ödön hatalmas megnyitójában ezután így szólt: — A biblia népei vagyunk, akik legelsőnek hirdettük az egyistenséget és az erkölcsi emberi törvények tiszteletét. De a kard népei is vagyunk, akik ezekért a magasztos és felszentelt eszmékért feláldoztuk életünket. Szétszóratván felekezetünk a világ minden tájékában hűséges, dolgos polgártársaikká váltunk minden ország minden állampolgára mellett, ahova a sors bennünket rendelt. Ezután Spira Salamon dr. rabbi-hit- Szónok héber imát mondott, majd pedigmegtartotta hitszónoklatát, amely gazdagképeivel és az események igaz szívből jövő rávilágításával könnyekre fakasztotta a halottak hozzátartozóit, de feltárta a magyar zsidó szivének minden fájdalmát és tiltakozását is. Így szólt Spira dr.: — ASM majd ide gyászba borult anya, könnyező hitves és gyermek, hogy enyhítse fájdalmatokat ez az oszlop. A nevek az emlékműről beszédesen szólnak hozzád, beszélnek azok, akik életüket a hazának áldozták. — Elhangzott a haza hivó szava, lángot fogtak a lelkek, egy dobbanás vert minden szívben, minden ajakról egy kiállás hangzott és mentek lelkesen oda, ahol száguldott a háború vak förgetege, ahol lerakják az oltárra azt, amit a haza kíván. Azután bekövetkezett a rémületes összeomlás, a magyar föld fájdalmas tragédiája. A háború aratásának vége volt, halottaink idegen földön feküdtek, sok testvérünk pedig betegen, megtörve, suhyos viszontagságok után jött haza. — És ti, dicső hadseregünk tagjai, ha kérdezitek tőlünk hányan lettek vitézzé avatva e hősök közül, mit gondoltok, tudunk-e rá felelni * — Hisz az ellenség nem kérdezte, hogy milyen a vér, amely kiömlött a földre. És íme, az előítélet nem kímélte azokat sem, akik a csatatereken elvéreztek, mert e halottak között nincs egy vitéz sem! Némuljon el a vád Spira Salamon dr. mély hatást kiváltó beszéde után a templomi énekkar Wolfgang Salamon főkántor vezetésével egyházi gyászéneket adott elő, majd Lédig Dezső dr. a halottak bajtársai nevében mondott mély gondolatokkal telitett búcsúbeszédet: — A gyűlölettel szemben is álljon a hazaszeretet, pedig talán még hősi halottaink emlékét sem tisztelik. A lövészárokban valláskülönbség nélkül osztotta csapásait a halál. — Az emlékoszlop hirdeti a mi hazaszeretetünket és el kell némulnia a vádnak, amely különbséget tesz magyar és magyar között, hős és hős között, csak azért, mert más vallású. Erről az oszlopról visszapattan minden rágalom, mert ez az igazság őrhelye. — A ti vitézi telketek csak e parányi hely, ahol megszentelve emléket emeltünk nektek. — Legyen pihenéstek boldog, hiszen a történelem lapjairól neveteket profán kéz le nem törölheti. Ezután Fried Márkusz kántor vezetésével egyházi éneket adott elő az énekkar, majd Feldman Mór hitközségi elnök keresetlen szavakkal vette át az emlékoszlopot. Ezt követte az emlékmű megkoszorúzása. Elsőnek Hónig Béla ezredes, a vegyesdandár nevében lelte le koszorúját. — Akik velünk küzdöttek, velünk járták a hadak útját és velünk ontották vérüket, azokhoz hozott el a bajtársi kegyelet. Neveik ott ragyognak az aranykönyvben, ahol osztály-, felekezet- és fajkülönbség nélkül örökké világitani fog a hősök emléke. Ezután a vármegyei vitézi szék nevében vitéz Kárpáty Zoltán százados helyezte el a koszorút, majd Miskolc város koszorúját Halmay Béla dr. városi főjegyző az alábbi gyönyörű szavak kíséretében tette le: A zsidó vallásu állampolgárok épp olyan hősies elszántsággal küzdöttek az egységes Magyarországért, mint más vallásu polgár* társaik. Ne fajuljon el hát a vád, mely kelü lönbséget tesz ember és ember között, szűnjön meg a törekvés, mely éket akar verni a polgárok között. Dicső hősi halottak, a ti megszentelt telketek bennünk él, a ti vitézi telketek és a parányi földterület, melyre fel tudtuk állítani ezt az oszlopot. Ezután héthársi Neuman Adolf a Kereskedelmi és Iparkamara nevében, Huska Vilmos az Ipartestület nevében, Kolár Nándor a Nemzeti Kaszinó, Ferenczi Károly a Gazdakör, Fried Aladár a Gyáriparosok, Szabó Ármin dr.-né az Izr. nőegylet, Berzy Sándor a Kereskedelmi Testület, Forgács Ignác a MÁK, Rácz György dr. az MVSC, Róth Ármin a MKASE, Kovács Géza dr. az MMTE, Pick Jakab az Izr. Ipartársulat, Bíró Menyhért a Kiskereskedők Egylete, Pongor László a Hadirokkantak Egyesülete, Szepessy Jenő pedig a bajtársak nevében koszorúzta meg az oszlopot. A magyar békesség fundamentuma. Ezután Duszik Lajos evangélikus lelkész állott az oszlop elé és fenkölt szárnyalása lélekbemarkoló beszédet mondott. — Az elmúlás szele, — mondotta Duszik ev. lekész — fölszitja a lelkekben a szeretet lángját. Hallom a sírok beszédét: Élek, szeressétek egymást! Hallom, amint sok ezer sírból kiált az intelem . Ne méricskéljétek egymás áldozatait ! Nézzétek, mi egymás mellett állottunk, mint az élő sövény és egybeömlött a vér, amikor szétszakította testünket a golyó. Nem kérdezte az anyaföld és a rög, hogy milyen a vér, amelyet magába szív. Együtt szállt a lelkünk, mint két galamb, föl az Örökkévaló elé. — Legyen ez az emlékmű a fundamentuma a magyar egységnek, a magyar békességnek, legyen oltár, amelyhez megindult lélekkel járjon sírni, emlékezni, imádkozni a kegyeilel. — Legyen sírkő, amely alatt örökre ellemelve nyugszik egy nagy hazugság. Mert itt nincs keresztény és zsidó, csak magyar van. Áldjon meg titeket porastokban az Örökkévaló Isten, béke, dicsőség és áldás rátok ! A katonai zenekar Szózatával ért véget a lélekemelő ünnepély, amely feledhetetlen nyomokat hagy a miskolci hitközség történetében. A nagyszabású, rendkívüli előkészületeket igénylő ünnepséget a hadviselt zsidó katonák rendező bizottsága tervezte, melynek élén dr. Ganczfried Bertalan elnökletével dr. Lédig Dezső, dr. Friedmann Miksa, Weiner Zoltán, Bárdos Emil, For■־ gácp Andor állottak, akiket számos hadviselt bojtársuk támogattak nagy munkéjakban.