Egyenlőség, 1932. január-június (52. évfolyam, 16-38. szám)

1932-01-09 / 16. szám

EGYENLŐSÉG 19S2 ja״ B#J־ * A *Md A kacagó rakEhirai is írta: Kiss Arnold Biese, Hlmik, Kot­esu három egym­ásnál torkoló tót falucska a romantikus Vág folyó partján. Tulajdonképpen egy község a három, egy zsidó hitközséget is alkot a három helységben szétszórt zsidóság, s Biese, Iflinik és Kotesót a zsidó népnyelv már régidők óta kezdőbetűiről Bálok-nak ne­­yezte el, a szen­járás ismert Bálok szakasza­­után, amely szentírási szakasz tudvalevő­­leg a Bikám hires ékesszólású szakaszá­­nak élethistóriájával foglalkozik. * De mindezeknél nevezetesebb hirű volt Bálok zsidó gyülekezete az ő egykori hu­­gnoros kedvű és kacagó lelkű rabbinusá­­ból, akit semiféle ősi kile­beli pap-ellenes renitenciák se tudtak úgy elkeseríteni, hogy akár a legnyakasabb rasekóli ön­­kény is ki tudta volna hozni a sodrából. Volt az öreg urnák sok lánya között­­egy menyasszony­ lánya is, nagyon szép, sudár leányka, abba beleszeretett egy dús­­gazdag bielitzi gyáros, a mellényzsebéből ki tudta volna fizetni a bóloki kile egész esztendei költségvetését, hozományt a vi­­lágért se akart a kotesói rabbinustól el­­fogadni, de az öregúr haragosan csap­­kodta az asztalt: én nem is adok egyetlen m­egveszekedett garast se, de a kile, az adjon nedánt, a megígért 25 forintot, er­­ről én nem mondok le, mert ez h­azókó, ami annyit jelent, szerzett jog, s ez éppen olyan szent szokás, mint a sabosz suvo­­*xTmn-0sá'í1r־ TX13süveg *-cukor s egy kiló kávé.­­ Az egyik hitközségi tagja egyszer — fukar baibász volt — azt a kérdést intézte hozzá, hogy szabad-e neki a rabbi úr szá­­m­iára szombatnapon egy aranypénz aján­­dékot küldeni oly módon, hogy egy süveg cukorba véseti be a tízforintos aranyat? Az öregúr mogorván azt felelte: üngcse­­hen pasz­ken‘ ich nicht­­i * ’ Sokat utazott a kotesói rabbi úr a vág­­­völgyi városkákba, falvakba, temetésekre, esketésekre. Takarékos ember volt, azon­­felül is szegény ember. Nagy tudós, ki­­tűnő talmudista, de minden vagyona a tu­­dománya­­volt. Szép, patriarkális külsejű, hosszú *fehér szakállú próféta-alak, de mindez nem igen tartott vissza egy-egy megtollasodott hitsorsost attól, hogy néha­­**apján tiszteletlenül csipkelődjön a sze­­génysorsú pappá. Egyik ilyen útján a kotesói öreg pap a ruttkai vonaton igyekezett valami elke­­lésre. A harmadik osztályban utazott, szemben vele ült a kupéban valamiféle borügynök. Az méltatlankodva szólt az öregurhoz: ״ Wie passt sich das, dass der grotes der Rabbiner in der dritten Klasse reist?“ Az öregur megmagyarázta neki: ״Sehen ple: gibt verschiedene Klassen von Kabbinern. Zum Beispiel: der Pester Rab­­*ner ist Rabbiner erster Klasse, der reist a legjobbat nagy választékban in der ersten Klasse. Der Trencsiner Rab­­biner ist Rabbiner zweiter Klasse, der fahrt in der zweiten Klasse. Ich bin Kote­­schauer Rabbiner: Rabbiner dritter Klasse, darum fahre ich in der dritten Klasse. Sie aber, sie sind ein Azesz P6- nem erster Klasse, warum fahren sie in der dritten Klasse?14 * Szegény templom egere volt a kotesói rabbinus. Mondottuk már. Szörnyű téli zimankók jártak a felvidéken. Sokat kel­­lett fűteni. De fája bizony kevés volt a rabbinusnak. Annál többje volt azonban a bicsk­ei dúsgazdag Popper bárónak, a fa­­termelő milliomosnak. Az öregúr egyszer aztán nekidarálta magát, fölkereste Bicsk­­­én kastélyában Popper bárót, s többek között azt mondta neki: ״ Herr Baron, Ihr Holz hat einen guten Hilf, aber ihr Huf hat kein Hotz.“ Kapott is egy jól meg­­rakott szekér fuvar fát. * Kevés lélekszámból állott a gyülekezete. Egyszer a szokásos ünnepi adományok nagyon megcsappantak. A tutajokon szál­­ütött fa ára leszállhatott. Fizetésleszállí­­tásra akkor m­iég — a múlt század köze­­pén — nem vetemedett zsidó község, de olyan hangok már akkor is fölütötték a fejüket a balbászok bősz ajkain: ״ Wer schickt mir?!“ Az öregur szörnyen megn.plmzl.cht. ciha­, tározisf^S^r egy szíít-zM közseg״ talábi־ stallumra való meghívását elfogadja s ezt az elhatározását egy szombati prédikáció­­jában így jelentette be községének• Három oka van annak, hogy én távo­­zom tőletek. Az első ok: mert ti nem sze­­rettek engem. A második ok: mert ti se szeretitek egymást. A harmadik ok: mert az Isten se szeret titeket. Pro primo: nem szerettek engem. Mert ha szeretnétek, tisz­­tességes fizetést adnátok. Pro secundo־ Mert ha szeretnétek egymást, több h­a­­szene, lakodalom lenne Kotesón, pro tér­­i­o: az Isten se szeret titeket, mert ha sze­­retne benneteket, többet szólítana közüle­­tek magához, s ez is gyarapítaná az amúgy is szűkös jövedelmemet. * Hosszú prédikációkat szeretett tartani az öregúr. A hívek a beszéd alatt egyen­­kint szállingóztak ki szép lassan a temp­­lomból. Egyszer aztán az öreg úr ilyetén bevezetéssel kezdte meg a beszédet: ״ Rab­­baujszáj, heute werde ich über seine Ma­­jestat, den Kaiser sprechen Wer hinaus geht, begeht eine Majestäts-Beleidigung.“ Lojális idők voltak, senki moccanni sem mert a helyén. S az öregur kedélyesen mondta el szokott szentirásfejtegetéseit s csak a beszéd végén szólt igy: Es lebe un­­ser erhabener Monarch, Franz Josef der erste.­­ Sok gyereke volt. Valaki egyszer igy szólította meg: Herr Kreisrabbiner. Az öregur pedig igy szólt: Nein lieber T­­UfERBHILL asztalosmesterail­­ V (1111,Bap85s-n.9.és Gimt1-B.17.Wgagtr81g! Freund, ich bin kein Kreisrabbiner, nmr meine Frau ist ist eine Kreis-Rebec u. « A községében egyszer összecsapott a haladó irányzat a konzervatív iránnyal. Az öregúr valamiféle apróbb szertartás­­beli reform mellett tört pálcát. Az egyik hitközségi tag — rovarirtó mestersége volt, afféle régi Dietrichstein — rendkí­­vüli haraggal pattant föl a helyéről a hit­­községi gyűlésen — kikelt a rabbi refor­­máló irányzata ellen. Az öregúr szelíden azt mondta neki: Sie, Herr von Platzauer, sie scheinen für religiöse Obser־ IVa/17e/1 stark eingenommen zu sein. * Télen, ha szombaton fűteni kellett volna, a hagyományos törvény szerint pa­­rancsot nem szabadott a tót Hanka cse­­lédnek adni a fűtésre. Annak azt magától kellett kitalálni. Azért szombatról szom­­­batra a következő kis párbeszéd folyt le Hanka és az öregur között: Az öregur: Hanka, mi van most? Hanka: Most megvan nappal. Az öregur: De milyen nappal? Hanka: Mint mindig, megvan olyan nappal. Az öregur: De milyen nappal? Péntek nappal? Hanka: Nem, szombat nappal. Az öregur: De milyen szombat nappal? Izzadós szombat nappal? nappal. Az öregur: No és mit csinál az ember, ha van hideg szombat nappal? Hanka: Ember fázik, ha van hideg szombat nappal. Az öregur: Bs mit csinál az ember, hogy ne fázzék, ha van hideg szombat nappal? Hanka: Fújja ember körmét, ha van hideg szombat nappal. Az öregur: Bs ha nem akarja körmét fújni ember — minek van akkor kályha szobában? Hanka: Ember akkor ráül kályhára hi­­deg szombat nappal. Az öregúr: Minek ül rá, ha kályha is hi­­deg? Mit kell csinálni, a drákó bújjék beléd, Hanka, hogy kályha ne legyen hideg? Hanka végre: Be kell fűteni akkor, ha van hideg szombat nappal így kellett Hankának hétről hétre ki­­találni a maga emberségéből, hogy szom­­baton is be kell fűteni, hideg szombat nappal. Sok baja volt az öreg kotesói rab­­binusnak a kilejével a műveit igémet pré­­dikációinak egyes kifejezései miatt is. Hogyisnel Abban az időben, amikor egy­­szer a galibeja az egyik főhercegnő lebete­­gedése alkalmából, amikor az uralkodó házban leánygyermek született, azt az üzenetet küldte hozzá: Der Herr Rabbiner möge einne Entbindungsrede halten. Az öregúr haragosan üzente vissza: Die soll­er halten. Egyszer a rabbinus az egyik bee­szédében azt a kifejezést használta: Ges­wisse Leute gleichen der Schmarotzer- Pflanze. A balbalim a templomudvaron. * beszéd után nagy fejcsóválások között la־*״

Next