Egyetemes Filológiai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1894.

II. Hazai irodalom - Petőfi Sándor összes művei I–III., kiadta Havas Adolf, Baróti Lajos

A GÖRÖG ÉS LATIN HANGOK KIEJTÉSE. 681 zsidóknál már a régi időben elérte az újgörög fokot, t. i. a zöngés spiráns jelleget, tehát úgy hangzott, mint a lágy angol th­e szókban these, bathe etc. A mellett azonban biztosra vehető, hogy a héber­­ megtartotta a media értéket, hogyha dágessel (ponttal) ejtették ; miután pedig a mi szövegeink nem tüntetik fel a 1-nek dágeses voltát, miután továbbá a a még az újgörögben is, legalább nasalis után, mindig mint lágy explosiv hang ejtetik (Foy § 3 p. 23), ennélfogva az átírás tekintetében czélszerűbb a héber 1 helyett neutrális latin d-jegyet használni, a­mely jegy majd spiráns (újgörög) a jelleggel, majd pedig tisztán media jelleggel bírhat, anélkül hogy a két lehetőség között dönteni lehetne. C) β. b. Kétségtelen, hogy a zsidók körében a /?-nak spiráns (újgörög) kiej­tése divatozott, mert 1. β helyett sokszor nem a neki megfelelő 2, hanem 1 jegyet írják, a­mi tisztán v-nek hangzik ; 2. a héber v is, melylyel a β átiratik, v-nek hangzott, mert a latin v-hangot is azzal írták át (1. lentebb) ; 3. a dágessel el nem látott héber "2 még manapság is —­ akár jog­gal vagy jogtalanul, az mindegy a­spiránsnak hangzik, egészen úgy mint az újgörög β. Ha tehát héber ^-t kell átírnunk, mindig görög ß-­a\ tehetjük, mert csakis ez felel meg neki s nem a latin b, azzal a megszorítással azonban, hogy a dágessel ellátott 3 hasonlóan az újgörög ß-hoz nasalis előtt (Foy § 3 p. 23) — médiának veendő.1) (Folyt. köv.) Dr. KRAUSZ SÁMUEL. PETŐFI KÖLTEMÉNYEINEK ELSŐ KRITIKAI KIADÁSÁRÓL. (Folytatás.) 1844. Honfidal. — Variánsul Havas ezeket is közli : 81. S kihajtom egy csépig borát (Hond.) 8s. Bár keserű . . . mert könyeim (u. o.) pedig nyilván sajtóhibák. *) Átmenet /9-ból v-be már a római korszak előtt bekövetkezett a lakoni s­elisi dialektusokban, a­mi kitűnik abból, hogy ezekben az u (F) β által hratik át. (Brugmann I, 365.)

Next