Egyetemes Filológiai Közlöny – XLIV. évfolyam – 1920.
Értekezések - Baranyai Zoltán: Első Montesquieu-fordításaink
Bécsben, 1750. jún. 26 án kelt levelében jó forrásból arról értesíti, hogy a bécsi kormánynak sohasem volt szándékában az Esprit des Lois-t a proskribált könyvek listájára tenni.1) Igaz ugyan, hogy a czenzorok indítványozták a kitiltást, vagy legfeljebb a korlátozásokkal való olvasást voltak hajlandók megengedni, de ennek csupán az lett a hatása, hogy mindenki el akarta olvasni a híres könyvet. Olvassák is — szerinte — elragadtatva az udvari körökben s a városban egyaránt és kézről-kézre adják a könyv példányait. Sőt azt hiszi a császári könyvtáros, hogyha a királynő ilyesmire ráérne, maga mutatna példát a könyv figyelmes elolvasására. Annyi azonban úgy látszik tény, hogy a czenzorok a könyvnek terjesztését kéz alatt megakadályozták s ezt abban a hiszemben tették, hogy a veszedelmes munkát Francziaországban betiltották. A hiedelem oka Jameray Duval föltevése szerint valószínűleg az volt, hogy az összes beérkezett kiadások nem francziaországi nyomásúak voltak.2) Az osztrák cenzurának Montesquieuvel szemben elfoglalt szigorúságát magának a királynőnek kellett enyhítenie s külön parancsára volt szükség3) — amit Van Swieten nyomatékos kérésére adott ki —, hogy az Esprit des Loiss többi műve átléphesse a határt.4) A korbeli osztrák cenzúrának ugyanis az volt a fő kifogása a könyv ellen, hogy csak az emberi társadalom múlékony boldogságát tartja szem előtt és semmi ügyet sem vet a vallásra, hogy bármilyen vallásnak törvényeit, szokásait dicséri, csak éppen a kath. vallás tanait gúnyolja. Egészben réve « spiritizmus »-sal s deismussal vádolja.5) De az akkori vezető körök sem nézték olyan jó szemmel a veszedelmes könyvnek olvasását, mint ahogy Jameray Duval elbeszéli s ha divatban is volt a híres politikai mű, bizonyára nem nyilvánosan járt kézről-kézre. Sonnenfels állítja, hogy «noch im Jahre konnte es Stand und Glück kosten, wenn man sich's merken Hess, in dem Esprit des Lois geblättert zu haben».6) Amint Jameray Duval császári könyvtáros is megjegyzi, a közkézen forgó kiadások nem francziaországi eredetűek voltak. Ezek kö z) A kitiltott könyveknek az 1705-től 1778-ig terjedő időközből származó jegyzékeit (Calalaguis librorum a commissione aulica prohibitorum) nézhettem át (M. N. Múzeum kvt.: II libr. 722., 725., 728., 734. számok), ezekben Montesquieunek tényleg egy műve sem fordul elő. 2) P. B.[onnefon] : I, Esprit des Lois et la Cour de Vienne. Revue d'histoire littéraire de la France 1895. (ΙΓ. évf.) 426—29. lk. 3) Albert Sorel : L'Europe et la Révolution française. I. rész. Paris, 31887. 458. 1. Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Budapest, 1888. 62. 1. — Concha Győző : A kilenczvenes évek reformteszméi és következményeik. Budapest, 1885. (I. K. 195. sz.) 24—5. lk. — Még pedig Sonnenfels tanúsága szerint, a Lettres Persanes-nek föláldozása ellenében eszközölhette ki Van Swieten az Esprit des Lois szabaddá tételét. W. O. K. Biedermann : Deutschlands politische, materielle und soziale Zustände im XVIII-ten Jahrhundert. Leipzig, I. k. 1854. 129. 1. jegyzet és Adolph Wiesner : Denkwürdigkeiten der österreichischen Zensur, Stuttgart, 1847. 131. k. 6) Fináczy Ernő : A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Budapest, I. k. 1899. 75. 1. 6) Id. Biedermann : id. I. I. k. 128. 1. — Az osztrák jezsuita czenzor még tollára sem vette Montesquieu nevét, csak úgy beszél róla: „a Lettres persanes szerzője». L. Adolph Wiesner: id. 1. 114. 1.