Egyetemes Filológiai Közlöny – VLI. évfolyam – 1922.
Értekezések - Petz Gedeon: †Heinrich Gusztáv. 1844–1922
volt : támadott és védekezett tárgyilagos okfejtéssel, de ha kellett, élesebb fegyverekkel, iróniával és metsző gúnnyal is. Ellenfelein a harcz hevében nem egyszer fájó sebet ejtett, viszont őt is támadták, őt is megsebezték s el kellett szenvednie oly fájdalmat is, mely ott sajgott szíve mélyén élete fogytáig. Ember volt s bizonyára voltak emberi gyarlóságai, hibái és tévedései, — ám a halálnak zord fenségével szemben hadd némuljon el a gáncs és engesztelődjék meg minden ellenérzés : ő egy magasabb bíró színe előtt számol majd cselekedeteiről, — nekünk pedig mindnyájunknak szól az Úrnak szava : «Ne ítéljetek, hogy ti is meg ne ítéltessetek ! » (Máté ev. VII 1.) Te pedig, kedves halottunk, a kihez én — egykor híven ragaszkodó tanítványod, majd évek során át veled együttműködő kartársad — most, fájdalom, utolszor szólok, Te immár arra az útra készülsz, amelyről nincsen visszatérés ! . . . Elhagyod örökre ezt az épületet, amelyben életed nagy részét töltötted, amelyhez életednek annyi emléke fűződik. Ez volt egykor színhelye fiatal családi boldogságodnak, itt folyt le akadémiai munkásságod, itt élted le az öregkor csendes éveit, itt viaskodtál hónapokon át a halállal, itt lehelted ki lelkedet . . . Most már elköltözöl innét oda abba a szűk lakásba, szeretett hitvesed mellé. Pihenj ott édesen, Te, aki életedben nem ismertél pihenést, — álmodj boldogabb hazáról, mint az, amelyet itt hagytál : ez a szegény, porbasújtott magyar haza nem fogja elfeledni hű fiát, a ki a hazai közművelődés előmozdításán oly ernyedetlen buzgalommal munkálkodott, fáradozott! . . . Áldás és béke poraidra, tudós társunk, barátunk, tanítómesterünk, Pleinrich Gusztáv — Isten veled ! PETZ GEDEON.