Egyetemes Filológiai Közlöny – VLI. évfolyam – 1922.

Értekezések - Petz Gedeon: †Heinrich Gusztáv. 1844–1922

volt : támadott és védekezett tárgyilagos okfejtéssel, de ha kellett, élesebb fegyverekkel, iróniával és metsző gúnnyal is. Ellenfelein a harcz hevében nem egyszer fájó sebet ejtett,­­ viszont őt is támadták, őt is megsebezték s el kellett szenvednie oly fáj­dalmat is, mely ott sajgott szíve mélyén élete fogytáig. Ember volt s bizonyára voltak emberi gyarlóságai, hibái és tévedései, — ám a halálnak zord fenségével szemben hadd némuljon el a gáncs és engesztelődjék meg minden ellenérzés : ő egy magasabb bíró színe előtt számol majd cselekedeteiről, — nekünk pedig mindnyájunknak szól az Úrnak szava : «Ne ítéljetek, hogy ti is meg ne ítéltessetek ! » (Máté ev. VII 1.) Te pedig, kedves halottunk, a kihez én — egykor híven ragaszkodó tanítványod, majd évek során át veled együttműködő kartársad — most, fájdalom, utolszor szólok, Te immár arra az útra készülsz, a­melyről nincsen visszatérés ! . . . Elhagyod örökre ezt az épületet, a­melyben életed nagy részét töltötted, a­melyhez életednek annyi emléke fűződik. Ez volt egykor szín­helye fiatal családi boldogságodnak, itt folyt le akadémiai mun­kásságod, itt élted le az öregkor csendes éveit, itt viaskodtál hónapokon át a halállal, itt lehelted ki lelkedet . . . Most már elköltözöl innét oda abba a szűk lakásba, szeretett hitvesed mellé. Pihenj ott édesen, Te, a­ki életedben nem ismertél pihenést, — álmodj boldogabb hazáról, mint az, a­melyet itt hagytál : ez a szegény, porbasújtott magyar haza nem fogja el­feledni hű fiát, a ki a hazai közművelődés előmozdításán oly ernyedetlen buzgalommal munkálkodott, fáradozott! . . . Áldás és béke poraidra, tudós társunk, barátunk, tanítómesterünk, Plein­rich Gusztáv — Isten veled ! PETZ GEDEON.

Next