Egyetemes Filológiai Közlöny – LXX. évfolyam – 1947.
Borzsák István: Petronius és Martialis simplicitas-a
idézett helyen Petronius regényének egy verses betétjére céloz (132, 15): Quid me constricta spectatis fronte, Catones, damnatisque novae simplicitatis opus? Bogner a kérdéses kifejezést „Zeichen ungezwungener Natürlichkeit"-tel fordítja és feltételezi, hogy Tacitus a simplicitas-ra. azért hivatkozik Petronius jellemzése során, mert ezeket a verseket egyrészt már Petronius is írói programimjául szánta abban a kérdésben, hogy szabad-e a költőnek szexuális vonatkozású dolgokat kendőzetlen valóságukban megtárgyalnia, másrészt Tacitus a petroniusi nyilatkozatot ismerte és a simplicitas szót szándékosan ugyanabban az értelemben használta, mint Petronius, és ezzel eldöntöttnek is tekinti a tacitusi és a „Satyricus" Petronius azonosításának évszázadok óta kísértő problémáját. Bogner eredetinek jelzett ötlete, amellyel Petronius írói és életprogrammja, illetőleg a tacitusi jellemzés simplicitása között bizonyos távlatokat nyitó összefüggéseket iparkodott kimutatni, nem is mondható olyan eredetinek. Rámutattak erre az összetalálkozásra már előtte is többen, elég itt az olasz T. V. Marmorale kis Petronius-könyvére hivatkoznunk.3 Marmorale szerint a petroniusi regény „közös jellemzője" éppen a simplicitas: „la simplicitas elaboratissima, ma, in apparenza, reale e non sforzata, proprio la caratteristica del Petronio tacitiano, che presentava i dicta factaque in speciem simplicitatis". A „tacitusi" Petroniust — „col suo sorriso di comprensione, di sopportazione, di ironia e di bonto, con forti tinte di pessimismo" — a Satiricon minden fejezetében felfedezi, de különösen szembetűnőnek találja a már többször idézett sorokban programmszerűen vallott simplicitas-t. Bickel — Bognerrel szemben — abbeli kételyét juttatja kifejezésre (269), hogy a petroniusi és a tacitusi simplicitas nem azonos értelmű. Szerinte Tacitus szkeptikusan foglal állást Petronius simplicitas-ával, mint élete programmjának őszinte kinyilatkoztatásával szemben: tettetett ez a simplicitas, az arbiter csak azért hivatkozik rá, hogy minden feszélyezettség nélkül ítélkezhessen, trágárságait legyen mivel palástolnia, — akármi ez a petroniusi simplicitas, csak valódi természetesség nem. Egyébként is a simplicitas nem egyértelmű szó Bickel szerint: a másik három helyen, ahol Tacitusnál előfordul, mindenütt mást jelent. Nézzük ezeket végig. Az Annalesben (6, 5) Tiberius bizonyos „rosszindulatúlag kiforgatott szavakra" (verba prave detorta) és „baráti poharazás köz- 3 Petronio nel suo tempo, 1937, 84 p. Kitér a kérdésre A. Ernout is, Petronius kiadásának előszavában. (Ass. G. Budé, 1931, XIII.)