Egyetemes Filológiai Közlöny – LXXI. évfolyam – 1948.

Förster Aurél: A Roma quadrata kérdéséhez

tesz az áldozatra és a nép befogadására, azután kedvező auspi­ciumok alapján tüzeket gyújtat a sátrak előtt, amelyeken az összegyűltek tisztulás céljából átugrálnak, azután valamennyit a kijelölt helyre összegyűjtve περίγραψα τετράγωνον σ^ήμα τώ λοφψ, négyszög alakú határvonalat von a Palatínus dombja körül, ahol a szertartás lejátszódik. Azután egy bikát meg egy tehenet fog az eke elé és összefüggő barázdát húz a leendő fal helyén. Azóta dívik a rómaiaknál városalapításkor a terület körülszántása. A városalapítás emlékét a Parilia ünnep őrzi.­­ Nyilvánvaló, hogy Dionysios négyszög alakúnak képzeli a legrégibb Rómát. Ugyancsak Róma alapításának elbeszélését olvassuk Plutar­chosnál Romulus életrajzában. A 9. fejezetben érinti a testvérek véleménykülönbségét a megválasztandó helyet illetőleg: 'Ρωμύλος μεν ουν την καλουμένην κουαδραταν, οττερ εστί τετράγωνον. έκτισε και εκείνον έβούλετο πολί£ειν τον τόπον „Romulus az ύ. n. Roma quadratát alapította, ami annyit jelent, mint négyszögletes, és ezt a helyet akarta telepítésre felhasználni". Ezzel szemben Remus az Aventinuson foglal állást az utána Remonionnak vagy Remoriának nevezett helyen. Majd a 6, ill. 12 saskeselyű meg­jelenésének, a testvérviszálynak és Remus halálának elbeszélése következik. A 11. fejezetben kapjuk azután a városalapítás rész­letes leírását. Romulus Etruriából hozatja a vallásos szabályokat és szent iratokat ismerő embereket, akik azután kioktatták az alapítókat a szertartásra. Majd így folytatja: βοΰρος γαρ ώρυγη népi τό var Κομίτιον κυκλοτερής, άπαρχαί τε πάντων, οσοις νόμψ μεν ώς καλοις έχρώντο, φύσει δ' ως άναγκαίοις, άπετέδησαν ενταύθα, και τέλος ε£ ής άφΐκτο γης έκαστος όλίγην κομίζων μοίραν έβαλλον εις ταύτα καΐ συνεμείγνυον, καλούσι δε τόν βόθρον τοΰτον ώ και τόν 'Ολυμπον ονόματι μουνδον, είθ' ώσπτ ρ κύκλον κέντρω περιέγραψαν τήν πόλιν. „U. i. köralakú gödröt ástak a mostani Comitium táján s beléhelyezték mindannak színét-javát, ami akár szokás alapján jónak, akár természettől fogva szükségesnek bizo­nyult; végül kiki, ahonnan jött, a hazai földből dobott beléje egy rögöt, s behúzták a gödröt. Hívják pedig ezt a gödröt azzal a szóval, amellyel az égboltot is jelölik, mundusnak. Azután pedig miként a középpont köré a kört, megvonják a város határait." Azután következnek a városalapítási szertartás további mozza­natai: az ekevasnak bronzzal való kicserélése, a bika- és üsző­kettősfogat befogása, a városhatárt jelző barázda szántása, a fel­túrt rögöknek a barázda belső oldalára dobálása. A köralakú Róma feltételezéséhez a most idézett hely szol­gáltatja a legfontosabb bizonyítékot. O. Müller­ óta Mommsenen. 4 K. O. Müller—W. Deecke: Die Etrusker II. 98. sk. lk., 146. lk. lk. a városalapítással kapcsolatos egész kérdéskomplexust illetőleg alapvető fejtegetéseiben. s Mommsen: Der Begriff des Pomerium. Hermes 1876, 40—50. lk. Röm. Forsch. II, 23—41.

Next