Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1976 (18. évfolyam, 1-21. szám)
1976-02-02 / 1. szám
EGYETEMI LAPOK XVIII. ÉVFOLYAM I. SZÁM 1976. FEBRUÁR 2. ÓRA: 80 FILLÉR AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM LAPJA A KOLLÉGIUMI MUNKÁRÓL A Budaörsi úti Kollégium majd 900 lakóját tekintve, az egyetem egyik legnagyobb „egysége”, s erről az egységről az elsmúlt években sokat hallottunk. Súlyos gondot jelentett az épület, amelyet eredetileg nem kollégiumnak szántak, a kivitelezés is jelentős kívánnivalókat hagyott maga után. Sokéves erőfeszítés, majd pedig a nemrégiben megindult új épületkialakítási és bővítési munkálatok azonban a végleges elrendeződés körvonalait vetítik előre. Mindezek jegyében és a kollégiumi munka jelentőségét átérezve tűzte napirendre az egyetem párt-végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén a végleges forma kialakításakor 1300 hallgatót magába foglaló intézmény eddig végzett munkájának áttekintését, az eredmények, ill. gondok és problémák rögzítését, a soron levő feladatok kijelölését. A vita alapjául az az összegezés szolgált, amelyet Pusztay Ferenc adjunktus, a VB tagja készített. Az elemzést a pártbizottság oktatáspolitikai szekciója előzetesen megvitatta. Mind az előkészítésben, mind a szekció munkájában aktívan részt vett a kollégium vezetése. Az anyag leszögezi, hogy „a korábbi években a kollégiumi vezetés egységének, hatékonyságának biztosítása a szervezeti garanciák megteremtése volt a fő feladat”. Ugyanakkor a későbbiekben hozzáteszi, hogy „változatlanul mindennapos gondot jelentenek az épület műszaki problémái, amelyek nehezítik az önkormányzati szervek és a pedagógiai vezetés munkáját. A jelenlegi időszakban halaszthatatlanná vált tatarozás is súlyosbítja az elhelyezkedési körülményeket.” A nagy létszámon túl a Budaörsi úti Kollégium sajátos vonását a három kar hallgatóinak együttes jelenléte adja. (az Eötvösiben csak bölcsészek, a Bolyaiban csak TTK-sok laknak). A jelentésből kiderül — az EL is folyamatosan hírt adott róla —, hogy a Budaörsi úton az elmúlt 2—3 évben megindult a közös kulturális élet: jó néhány kari, illetve összkollégiumi rendezvény, vállalkozás (budaörsi napok, kollégiumi kiadványok, kulturális és politikai rendezvények stb.) bizonyítja ezt. Az összegezés röviden ismerteti a bölcsészek diákbizottsága aktívahálózat kiépítési kísérletét, amely részben sikertelen maradt. Ugyanakkor jelentős eredmények mutatkoznak szakmai, tanulmányi téren. Tovább kell viszont tágítani a tanszéki kapcsolatok körét és a nyelvtanulási lehetőségeket. A politikai nevelőmunka terén sokféle kari vagy összkollégiumi szervezésű ankét, fórum, előadás igyekszik kielégíteni az igényeket. A jogászok Sokszemközt sorozata, a matematikusok politikai vetélkedői vagy a Megyei Napok estjei csak néhány a sorból. Az elmúlt időszakban jelentősen javult az egyetemi, kari KISZ-szervezetek, illetve a kollégiumi diákbizottságok kapcsolata. Fontos teendők vannak viszont a pártépítés (főleg BTK és TTK) területén. Az összegezésben — joggal — merült fel, hogy „a kollégium vezetőit és közvéleményét élénken foglalkoztatja az új kollégium átadása utáni helyzet. A két kollégium kapcsolatának, szervezeti keretének, közösen használt létesítményeinek személyi és technikai körülményei alapos elemzést érdemelnek. Minden szempontból kívánatos, hogy ezt az elemzést az illetékes egyetemi és kollégiumi vezető szervek a lehető leghamarabb kezdjék.” A végrehajtó bizottság vitája során — amelyben majdnem minden VB-tag, a VB titkára, a rektor, a kari titkárok és az ELTE KISZ-titkára egyaránt felszólalt — ez a kérdés központi helyet foglalt el és határozat született a konkrét költöztetési, elhelyezési, szervezési, sőt nevelési vonatkozású tervezet rövid időn belüli elkészítéséről. A VB vitájának másik sarkalatos pontja a magas és későbbiekben még magasabbá váló létszám, illetve a belőle fakadó alapprobléma volt. Hiszen a régebbi, kisebb létszámú intézményekben a közösség (ill. közösségek) keletkezése szinte természetes folyamat volt, míg a 900-as létszám nemcsak mennyiségi, hanem minőségi különbséget is jelent. Ennek tudható be, hogy a szűkebb lelkes és tevékeny diákréteg mellett a nagyobbik tábor (a közömbösök) csak szállásnak tekinti a kollégiumot. A sokféle példa, személyes tapasztalat, konkrét helyismeret alapján a VB által megfogalmazott igény lényege: a kollégiumi nevelési munka soron következő fő feladata — az összkollégiumi és kari szintű gazdag program megtartása mellett — a kisebb közösségek kialakítása, a szorosabb kötődés, a jobb beilleszkedés, a nevelőmunka hatékonyságának növelése céljából. Az előterjesztés is foglalkozik vele, még inkább előtérbe került a vita során a kollégiumi nevelőtanárok helyzetének, megbecsülésének, illetve kiválasztásának kérdése. A felszólalók természetesen egyöntetűen leszögezték a technikai feltételek szükségességét és szorgalmazták — az elmúlt év folyamán ugrásszerűen megjavult egyetemi műszaki munka mellett is — a még fokozottabb odafigyelést mind a meglevő épület karbantartását, mind pedig az új kollégium és a kiszolgáló egységek folyamatban levő kivitelezését illetően. ★ A végrehajtó bizottság a kollégiumi vitát követően áttekintette a tagkönyvcsere elkészült ütemezését és elfogadta a PB, illetve a VB második félévi végleges üléstervét. B. Sz. A magyar olvasó egyre több kiadványt, folyóiratot vehet kezébe, ha a Szovjetunió népeinek irodalmát, kulturális életét szeretné megismerni. Fejlődő irodalmi kapcsolataink tartalmas bizonyítéka a Szovjet irodalom folyóirat, és ezt a kiteljesedést szolgálta a MAPRJAL elmúlt évi konferenciája is, amelyen hazánk kutatói és műfordítói fogták vallatóra az orosz, ukrán és magyar nép irodalmi együttműködésének történetét. A hatvanas évek óta a szovjet olvasóközönség is gyakran találkozhat magyar nevekkel kedvenc folyóirataiban, egyes számok teljes egészükben hazánk irodalmát reprezentálják. Az ukrán olvasók — az orosz nyelvű kiadványok mellett — az Ukrán Írószövetség világirodalmi folyóiratából a VSZESZVIT oldalairól ismerkedhetnek meg íróink-költőink alkotásaival. A folyóiratról és magyar vonatkozásairól kérdeztük Mar Pincsevszkij kritikai főszerkesztőt, aki a nemrégiben Budapestre látogatott: — A Vszeszvit irányvonala és tartalma hasonló a magyar Nagyvilágéhoz, amellyel baráti kapcsolatok fűznek össze bennünket, én is a Nagyvilág vendége vagyok. A különbség csupán annyi, hogy mi, híven hagyományainkhoz, nagyobb terjedelmű írásokat, regényeket, kisregényeket is egészükben közlünk. Erre lehetőséget ad a 240 oldalunk. Idén emlékeztünk meg első számunk megjelenésének ötvenedik évfordulójáról, széles olvasótáborunk van már, hatvanezer példányt adunk ki. Olvasóinkat a külföld irodalmáról, művészetéről, kulturális és társadalmi életéről tájékoztatjuk, s a magyar irodalom gyakorta szerepel rovatainkban. Tavaly az áprilisi számunkat például a magyarországi kulturális életnek szenteltük. Nagyobb válogatást közöltünk József Attila verseiből, novellagyűjteményünkben Gergely Sándor, Szabó Margit, Simonffy András, Dobozi Imre és még sokan szereepeltek. Holló László alkotótevékenységét Kira Sachova, a modern mai prózát pedig Ivan Megela elemezte tanulmányokban. Decemberi számunkban Galina Geraszimova írt Jókai Mórról, idén januárban a Víg Színház előadásairól, februárban Németh László munkásságáról szóltunk. Krónika rovatunkban pedig hónapról hónapra információitat nyújtunk kulturális életük eseményeiről. De számos folyóirat hasonlóképpen közöl magyar anyagot, nem beszélve a könyvekről. Nekem, ukrán szerkesztőnek, ugyanakkor kellemes volt látnom a pesti kirakatokban, könyves magazinokban a friss ukrán fordításokat: Goncsar, Kozacsenko, Sztyelmah köteteit. Mindez mutatja, hogy kapcsolataink az irodalomban is fejlődnek és erősödnek. — Az ifjúság csupán olvasóként vagy alkotó módon is kapcsolódik a Vizeszvithez? — Nem végeztünk speciális szociológiai felmérteket, de levelezésünkből ítélve élénken érdeklődnek a fiatalok folyóiratunk iránt. Alkotóként két területen is bekapcsolódnak munkánkba. Olvassák az idegen nyelvű kiadványokat, s így a kulturális eredmények krónikáját segítik összeállítani. Másrészt minden évben érkeznek hozzánk fiatal kezdő műfordítók és kritikusok az egyetemekről és az Idegen Nyelvek Főiskolájáról. Kisebb kritikákkal, elbeszélésekkel kezdik, s néhányukból kiváló műfordító lesz. — A közlésre kerülő alkotások kiválasztásában jelentkezik-e a helsinki eszmék hatása? — Pártos osztályszemléletű megközelítés — ez a mi változatlan elvünk. S ezzel elválaszthatatlanul összefügg másik követelményünk: a mű magas művészi színvonalon adjon igaz képet az adott ország elért eredményeiről, valóságáról és irodalmának jelenéről. A modern irodalom legjobb alkotásait nyújtjuk át az olvasóknak. Mi mindenekelőtt így igyekszünk kiteljesíteni azt a lenini eszmét, hogy a kommunistának el kell sajátítania minden gazdagságot, amelyet az emberi szellem r ész alkot. Például Latin-Amerikában végbement egyfajta „tehetségkirobbanás”. A februári számunkban valamennyi latin-amerikai ország legjobb írói teljesítményeit mutatjuk be. A közeljövőben Carpenter regényét közöljük, a „Töprengések a módszerről” címűt. Egy számunkat pedig India irodalmi jelenének adtuk át. James Joyce-tól a makedón költőkig széles irodalmi skála jelenik meg folyóiratunkban. A Helsinkiben elfogadott egyezmény alátámasztja hazám eddigi törekvéseit, törekvéseit a béke, a nemzetközi enyhülés érdekében. Ugyanakkor az ideológiai harcban semmiféle békülés, kibékülés sem lehetséges. Az ideológiai front a front volt és az is marad. Ez határozza meg folyóiratom magatartását is. Fellépünk a reakciós eszmék és jelenségek ellen, de tág teret adunk valamennyi nép haladó irodalmának. Népeink, az ukrán és a magyar nép irodalmi kapcsolatai is ezt a haladást, a béke előrenyomulását tükrözik és szolgálják. Soós Kálmán IRODALMI KAPCSOLATOK - HELSINKI UTÁN f Alz egyetemi közélet eseményeiből KIRÁLY ANDRÁSNÉ A BUDAÖRSI ÚTON Az ELTE pártbizottsága és a kollégiumi vezetés meghívására Király Andrásné, a Budapesti Pártbizottság titkára december 10-én látogatást tett a Budaörsi úti Kollégiumban. A találkozón — amelyen az ELTE rektora, párttitkára s több vezetője is részt vett . Király elvtársnő válaszolt a nagy számban megjelent kollégisták által feltett kül- és belpolitikai, valamint egyetempolitikai vonatkozású kérdésekre. A nemzetközi enyhülés tendenciáját elemezve Király Andrásné széles körű áttekintést nyújtott a Szovjetunió és a többi szocialista ország e folyamatban betöltött szerepéről és tevékenységéről, az enyhülési folyamat jelenlegi feladatairól és várható fejleményeiről. A portugáliai események kapcsán értékelte a nemzetközi kommunista mozgalom eredményeit, rámutatott a nemzeti sajátosságokból eredő mozgalmi problémákra és a hazánk által Portugáliának nyújtott internacionalista segítség jelentőségére. Emellett több aktuális külpolitikai kérdésre is válaszolt. Az ötödik ötéves terv kapcsán érthetően sok kérdés fogalmazódott meg a kollégistákban gazdaságpolitikánkról. Konkrét tényekkel, adatokkal alátámasztott válaszokat kapott a hallgatóság az év végén záruló terv teljesítéséről, a nemzetközi gazdasági élet hatásairól, s Király Andrásné szavai bepillantást nyújtottak abba a tevékenységbe is, amelynek során lehetőségeink és erőink, gondjaink mérlegelésével kialakultak következő öt évünk célkitűzései, tervei. Így képet kaphattunk többek között az ár- és lakásépítési intézkedések hátteréről, a mellékfoglalkozásokról alkotott pártvéleményről. A széles látókörű, hasznos tájékoztatót Faiszt József köszönte meg a kollégium és egyetemünk nevében, s megállapította, hogy a hallgatóságnak nyújtott értékes gondolatokon túl e találkozó fémjelzi az egyetemünk és a főváros párt- és állami vezetése közti szoros és egyre termékenyebb együttműködést S. K. ÓVÁRI MIKLÓS A MÉNESI ÚTON Óvári Miklós elvtárs, az MSZMP KB titkára, 1975. december 18-án, a diákbizottság meghívására, az Eötvös Kollégiumba látogatott. Az ankéton zömében gazdaságpolitikai kérdésekről esett szó, hiszen jelenleg sok függ gazdasági életünk problémáinak megoldásától. A nemzeti jövedelem. ipari és mezőgazdasági termelés emelkedését az utóbbi évtizedekben pontos adatok bizonyítják. Az 1975-ben befejezett ötéves terv minden lényeges célkitűzését teljesítettük. A lakosság szociális ellátottsága (lakás, fogyasztási cikkek, egészségügyi gondozás) jelentős mértékben javult — mondotta Óvári elvtárs bevezetőjében. — Nem feledkezhetünk meg azokról a kérdésekről, amelyeknek egyik része a világgazdasági helyzet függvénye, másik része pedig népgazdaságunk belső viszonyaiból fakad. Ezért változtatnunk kell a termelés szerkezetén, a külkereskedelemben forgalmazott áruk összetételén, hazai gazdaságii erőink felhasználásán. A következő ötéves terv — az adottságok és lehetőségek helyes felmérésén alapulva —, olyan reális feladatokat tűz ki, amelyek a helyzetnek megfelelően biztosítják a termelés emelkedésének ütemét. Az est második részében, a nagy számban megjelent kollégisták kérdéseire válaszolt Óvári elvtárs. Szó esett a közelmúltban bekövetkezett árrendezésről, az árképzés objektív feltételeiről, Magyarország és a Harmadik Világ országainak gazdasági kapcsolatairól, a munkaszervezésről és munkafegyelemről, a nemzetközi gazdasági kölcsönökről. A nemzetközi kommunista mozgalommal kapcsolatban elsősorban a portugál helyzet összefüggései felől érdeklődtek a résztvevők. A hosszúra nyúlt, közvetlen hangvételű beszélgetésen még számos más téma is felmerült. A hallgatókat érthető módon, élénken foglalkoztatták azok az elképzelések, tervezett vagy már foganatosított intézkedések, amelyek a pedagógusok társadalmi megbecsülésére vonatkoznak, vagy amelyek az oktatás színvonalának emelését, a vidékre kerülő fiatalok erkölcsi és anyagi támogatását szolgálják. A KISZ rövidesen sorra kerülő kongresszusa kapcsán tette fel egy negyedéves hallgató a kérdést: Mi a párt elvárása az ifjúsággal kapcsolatban? — Csak annyi: a fiatalok alaposan felkészülve, becsületesen teljesítsék a társadalmi munkamegosztásban rájuk váró feladatokat. Becsületesen és önállóan — ahogy erről az MSZMP XI. kongresszusán Kádár János elvtárs részletesebben is beszélt. V. K.