Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1979 (21. évfolyam, 1-21. szám)
1979-01-24 / 1-2. szám
Lázár György az ELTÉ-n (Folytatás az 1. oldalról) A délelőtt 11 órakor befejeződött megbeszélés után Lázár elvtárs az ülésen megjelent vendégeknek és az egyetem vezetőinek kíséretében a természettudományi kar két tanszékén, tanszékcsoportján tett látogatást. Előbb a Szervetlen és analitikai kémiai tanszéken meghallgatta Szabó Zoltán akadémikus, a tanszék vezetője tájékoztatóját, majd a tanszék munkatársainak kalauzolásával megtekintette a laborokat, a műszerparkot. Ezután a fizikus tanszékcsoport tanszékeire látogatott, ahol Kirschner István tanszékcsoportvezető professzor rövid ismertetőjét követően itt is megtekintette a laborokat és elbeszélgetett a tanszékek vezetőivel, munkatársaival. Délután kibővített aktívasilés következett az egyetem Aulájában, amelyen Lázár elvtárs, miután tolmácsolta a Központi Bizottság és a Kormány jó kívánságait, néhány mondatban összefoglalta a délelőtt látottakat, hallottakat, majd gazdaságpolitikánk időszerű kérdéseiről adott tájékoztatót. A Központi Bizottság december 6-i határozatából kiindulva vázolta azokat a momentumokat, amelyek meghatározzák soron következő gazdasági feladatainkat. Több oldalról is bemutatta azokat a nagy horderejű változásokat, amelyek a szocialista építés hazai és külgazdasági feltételeiben következtek be, s amelyek parancsolóan szükségessé teszik, hogy gazdaságpolitikánkban a hatékonyság, a minőség, az egyensúly követelményeit állítsuk előtérbe, vagyis a gazdasági fejlődés intenzívebb útját járjuk. Ezzel kapcsolatban utalt rá, hogy a jövőben az anyagi termelésben nem számíthatunk a foglalkoztatottak számának növelésére, megnőtt a beruházások fajlagos tőkeigénye, a korábbiaknál lényegesen magasabbak az energia- és anyagköltségek, hátrányunkra változtak a külkereskedelmi forgalom cserearányai. Mindez szemléletesen érzékelteti, hogy a gazdasági növekedés feltételei a korábbinál jóval nehezebbé váltak és méginkább sürgeti a minőségi átalakulás meggyorsítását. A Minisztertanács elnöke fontos pozitívumként emelte ki, hogy szocialista gazdaságunk ezekben a számunkra nehéz években is töretlenül továbbfejlődött. Az általános folyamatok bemutatása után szó esett néhány jelenleg aktuális kérdésről, az 1978. évi gazdasági munka eredményeiről és negatívumairól, azokról a tanulságokról, amelyeket az irányító munkában és a gyakorlatban érvényesíteni kell. Ez évi gazdasági tennivalóinkat ismertetve Lázár elvtárs rámutatott, hogy a legfőbb feladat a népgazdasági egyensúly, ezen belül különösen az export-import mérleg javítása Ez az a fő követelmény, amelynek a termelésben, az elosztásban és a gazdálkodás minden területén érvényt kell szereznünk. A kitűzött feladatok nehezek, de minden szükséges feltétellel rendelkezünk ahhoz, hogy fegyelmezett és jó munkával teljesítsük azokat. Az egyetemünkön eltöltött nap utolsó programjaként Lázár elvtárs az Eötvös Klubban kötetlen beszélgetés formájában találkozott az ifjúsági szervezet vezetőivel, Nahalka István, az ELTE KISZ-titkára mutatta be előbb az egyetem KISZ-életét. A tájékoztatót követő beszélgetés egyik központi témája lett a „közömbösség, érdektelenség, vagy aktivitás” lapunkban is gyakran vitatott problémaköre. Szó esett ennek kapcsán a hallgatói képviselet helyzetéről, a kollégiumok életéről, a kollégiumi körülményekről másrészt azokról az erőfeszítésekről, amelyekkel az ifjúsági mozgalom aktív, tudatos magja a többieket részvételre igyekszik késztetni. Beszámolónkat hadd zárjuk Lázár elvtársnak az eszébe nyúlt beszélgetés során elhangzott egyik gondolatával. Amint ő megfogalmazta, nem osztja azok véleményét, akik úgy vélekednek, hogy a mai fiatalokra könnyebb feladatok várnak, mint amit az idősebb generáció oldott meg. A feladatok mások, de nem könnyebbek, sőt talán nehezebbek. A fejlett szocialista társadalom építése új, minden korábbinál magasabb követelményeket állít a jövő szakemberei, de nyugodtan hozzátehetjük, az egész társadalom elé. Olyanokat, amelyeknek csak az ügy iránt elkötelezett, magasan képzett, az új iránt fogékony emberek tudnak megfelelni. Mindezek tudatában a mai egyetemistáknak úgy kell felkészülniük jövő kiválásukra, hogy a szakmai ismeretek elsajátításával együtt kifejlesszék magukban azokat a képességeket, amelyek a rájuk váró igényes és vonzó feladatok megoldásához szükségesek. Ehhez nagyfokú felelősségérzetre és komoly erőfeszítésre van szükség. B. Sz. Ülést tartott a Tanárképző Bizottság December 21-én tartotta az ELTE Tanárképző Bizottsága kibővített ülését a Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium és Általános Iskolában. A bizottsági tagokon kívül jelen voltak a meghívott oktatási dékánhelyettesek és tanszéki szakmetodikusok. Először dr. Schipp Ferenc dékánhelyettes ismertette a TTK Tanárképző Bizottságának munkáját. A kari pedagógiai és szakmódszertani képzés felülvizsgálatán és koordinálásán kívül foglalkozott „A természettudományi karok képzési rendje és tantervi irányelvei” című dokumentummal. A további munka szükségessé teszi az egyes szakmódszertani csoportok személyi állományának bővítését a tanszéki oktatók köréből. Gondoskodni kell megfelelő utánpótlás neveléséről. A kari Tanárképző Bizottság foglalkozott az oktatástechnikai alapképzés helyzetével, összeállította a módszertani csoportok eddigi publikációinak jegyzékét. A vita során arról volt szó, hogy a kari szakmetodikus csoportok és Neveléstudományi Tanszékek hogyan működhetnének együtt. A vita összegzéseképpen többek között az alábbi feladatokat rögzítették. A TTK-n a tanszékekhez kapcsolódva létre kell hozni fizikai és kémiai szakmódszertani csoportot. Tovább kell szélesíteni a gyakorlóiskolák és a szakmódszertani csoportok kapcsolatát. Koordinálni kell a Neveléstudományi Tanszékek és Szakmódszertani Csoportok munkáját. Javítani kell a tanárszakos hallgatók oktatástechnikai felkészítését. Mivel a fiatal egyetemi oktatók nem ismerik a középiskolában folyó oktatást, ezért a tanárképző intézményeknek meg kell találniuk a probléma megoldását. A második napirendi pontban a BTK és a gyakorló iskolák anyagát vitatták meg, melynek témája az ötödév problémája volt. Annak érdekében, hogy a tanárszakos hallgatók az eddiginél jobban felkészüljenek a tanítási gyakorlatra, a jelenlevők többek között az alábbiakat javasolták: A szaktanszékek következetesebben vegyék figyelembe a középiskolai tanítási követelményeket. Szükséges, a szakmódszertani órák számát növelni és a hetedik, nyolcadik félévre áttenni. A féléves részképzést is korábbi — az ötödik, hatodik félévben — kellene lebonyolítani. Az ötödév óratervében az „egyéb” órák közül csak azokat kellene meghagyni, amelyek kapcsolódnak a szakmai és iskolai gyakorlatokhoz. A Tanárképző Bizottság ülése néhány bejelentéssel zárult. N. E. Megkérdeztük ... a vizsgákról Megkérdeztük Király István egyetemi tanárt, a BTK XX. Századi Magyar Irodalmi Tanszékének vezetőjét, hogyan vélekedik a vizsgáztatásról, mit jelentenek számára a vizsgák. — Nem szeretek vizsgáztatni. Nem igen lehet tizenöt-húsz perces felelet alapján megítélni valakinek a felkészültségét és az ember pedagógusi lelkiismeretét bántja az esetleges igazságtalan ítélet érzése. Mégis a vizsgáztatásra szükség van, hiszen ez a pedagógus munkánkra való — Mi a véleménye a vizsgáztatásról a vizsgáztatónak ? — kérdezem Deme Györgynét, Mezőgazdasági jogi tanszék oktatóját . Estiseiket tanítok, zömmel őket vizsgáztatom. Szeretem visszajelzés egyik formája, az ember saját munkájának a tükre. Ebben a visszajelzésben azt érzem a leglényegesebbnek, hogy megtudjuk, sikerült-e az előadásokon a figyelmet arra irányítani, ami a lényeget tartalmazza. Meg tudták-e ragadni a hallgatók az előadásokban a lényeges kérdéseket? Hogyan lehet ezt mérni? Mit jelent ez a tanári munka szempontjából? Képet kaphatunk arról, sikerült-e az öszefüggésekből a valóban fontosra irányítani a figyelmet, magam vizsgáztatni a hallgatásimat, mert a vizsgáztatás önkontroll is, felmérése annak, hogy mennyire tudták rögzíteni a hallottakat, hogy menynyire tudtam átadni az anyagot, és mennyire tudják a tanultakat a gyakorlatban alkalmazni. Időnként vizsgáztatok nappalisokat, illetve az estiseket vizsgáztatják mások. Tapasztalataim szerint ebben a tárgyban a hallgatók tudásszintje között nincs különbség. Az estisek ugyanúgy megállják a helyüket a vizsgán, a gyakorlati kérdésekben néha még jobban. A vizsgák színvonala összefügg azzal, hogy mennyire látogatják az órákat, van-e írott tananyagjuk. A mi tantárgyunk esetében rendkívül gyors a jogszabályi változás. Gyakori a koncepcióbeli változás is a földjog területén, tehát meglehetősen nehéz . A másik kérdés, amelyben visszajelzés a vizsga, az, hogy ezt a lényeget elég árnyaltan sikerült-e tudatosítani. Nem vált-e a gondolat leegyszerűsítetté, vulgarizálttá? A vizsgákon nagyon megmutatkozik, ha egy-egy gondolat nincs elég jól körülírva, meghatározva, ilyenkor nem sikerült elérni a belülről megértést, nem sikerült megmutatni a belső árnyaltságot. Ez az árnyaltság nem más, mint hogy az ember egyszerre tudjon értékelni és belülről látni. Ha az ember nem tud értőtanszékek helyzete, mert lépést kell tartanunk a változásokkal Nehéz a hallgatók helyzete is, mert az írott tananyaggal való ellátásuk ezek folytán nehezebb. Az estis évfolyam hatvannyolcvan százaléka rendszeresen eljár az előadásokra, így a vizsgán is támaszkodhat az előadásokon, tanultakra. Az indexek aláírását nem teszem függővé az évközi dolgozatoktól. A dolgozatok írásakor mégis szinte teljes létszámban jelen vannak, mert tudják, hogy aki megfelelő eredményt ér el, annak ezt beszámítom a vizsgán. A célom az, hogy ne csak a félév végén, hanem év közben is tanuljanak. A vizsgán tetszés szerint vagy tételt húznak, vagy közvetlen kérdezés alapján felelnek. Ezzel a mindig, minden hallgatóban meglevő feszültséget szeretném csökkenteni, kelni, akkor a lényeg sikkad el, ha nem tud belülről látni, akkor az árnyalatok vesznek el. A vizsga figyelmezteti a tanárt saját tartalmi hibáira. Valami talán éppen azért válik vulgarizálttá a hallgatók feleletében, mert nincs tartalmilag pontosan megfogalmazva. Hadd mondjak el mindjárt egy példát. Amikor a Nyugatról beszélünk, szoktunk szólni a Nyugat plebejus szárnyáról és esztéta szárnyáról. Az esztéta szárnyhoz társult valamilyen negatív íz, negatív ítélet. Ha erről az esztéta szárnyról beszélünk, ez sokaknak rögtön a negatív értékelést sugallja, pedig ez nem így van. Az ilyen fogalmakat át kell értékelni. A tanár a vizsgákon sok ilyen figyelmeztetést kap. A vizsga végső soron azért is tanúságos, mert a feleletek egy része nemcsak visszajelzés, hanem alkotó felelet. Egy-egy ilyen felelet tovább gondolkodtat, tovább árnyalja kialakult véleményünket." Rossz, ha a vizsgát csak úgy fogjuk fel, mint a megtanultak visszaadását. Figyelni kell arra, hogy a legtöbb vizsgázó egyben alkotó munkát is végez. Egy-egy verselemzés kapcsán nem egyszer kaphatunk új szempontokat. A jól készülő hallgatók a vizsgához sokat olvasnak, így feleletük problémalátó, problémagazdag lesz... Lengyel János Vizsgáztatási módszereim közé tartozik, hogy ha látom, hogy a hallgató rossz irányba halad, közbekérdezek, rávezetem a helyes válaszra akkor is, ha látom, hogy a tételes szabályt nem ismeri pontosan. Meggyőződésem, hogy a jogi karon fontos a logika és az, hogy a hallgató ráérezzen az igazságra. El sem tudom képzelni, hogy vizsga puszta leckefelmondás legyen. Ugyan minden tételes joginak vannak olyan részei, amelyekben a jogszabály pontokba szedett részei határozzák meg a szabályt, de sohasem tekintettem minősítő különbségnek, ha a pontokat nem meghatározott sorrendben sorolták fel Sokkal fontosabbnak tartom, hogy Mssák az összefüggéseket, hogy megértsék a logikai folyamatot, és tudják, hogy a jogszabályt, hogy kell alkalmazni. Nagy Emőke Megkérdeztem Láng Ferenc egyetemi docenst a TTK dékánhelyettesét a növényélettani tanszék vezetőjét hogyan vélekedik a vizsgáról, a vizsgáztatásról. Sok helyen megpróbálták bevezetni azt a rendszert, hogy a hallgatók csak írásbeli vizsgát tesznek. Ennek az alapján próbálják megítélni a hallgatók tudását. Úgy vélem, feltétlenül szükség van a szóbeli vizsgáztatásra is. Nem tartom helyesnek azt a rendszert, hogy a hallgatóknak az írásbeli alapján ajánlanak meg egy jegyet, és csak az szóbelizik, akinek nem sikerült az írásbelije, vagy jobbat szeretett volna kapni, mint az írásbeli osztályzata. Mi is íratunk a növényélettan tanszéken a hallgatóinkkal a szóbeli vizsga napján egy tesztet, amelyben a tárgyalt anyagrész konkrét tárgyi ismeretére kérdezünk rá. Ez a teszt-jellegű felmérés nem egy abszolút biztos valami, mégis információt ad arról, hogy az egyes fogalmakat mennyire ismerik hallgatók és egy kicsit csökkenti annak a veszélyét is, hogy egy véletlenszerű kihúzott tétel alapján kell felmérni egy hallgató egész tudását, ami elég nehéz feladat. Ez az írásbeli a szóbeli vizsga lehetőségeit nem befolyásolja, mégis, mondjuk olyan esetben, ha valakinek a tudása közel teljes, mégis egy szerencsétlenebb témát húz, a vizsgáztató rögtön látja, hogy nem a hallgató általános tárgyi felkészültségével van probléma. Ez a teszt csak a konkrét tárgyismeretet méri fel. Nálam a hallgató viszonylag hosszú ideig vizsgáznak. Egyrészt szeretném elkerülni azt, hogy irreális jegyet adjak, másrészt arra törekszem, hogy a vizsga alkalmával meggyőzzem a hallgatót is arról, hogy a jegy valóban tükrözi tudását és felkészültségét. Ez vonatkozik a bukott hallgatókra is. Ha egy nem megfelelő felkészültségű hallgatóval is eltöltöm azt a félórát, akkor egy kicsit is lelkiismeretfurdalása támad és a következő vizsgára igyekszik nagyon lelkiismeretesen felkészülni. Nekünk nehezebb dolgunk van, mint a másik két kar oktatóinak. A növényélettant a hallgatók harmad- és negyed éven tanulják. Kezdetben csak elméleti előadások vannak és így nem kerülünk olyan szoros kapcsolatban a hallgatókkal, mint mondjuk a bölcsészkari szemináriumi vezetők. Csak a harmadévet záró elméleti kollokviumok után következnek a gyakorlatok. A biológus hallgatók negyedév végén komplex szigorlatot tesznek növényélettanból, biokémiából és genetikából. Ez szerintem nagy megterhelést jelent a hallgatóknak, és miután a három szakterület bármelyikéről kaphatnak vizsgakérdést, nem is várhatjuk el, hogy a felkészülésük olyan alapos legyen, mint ez kívánatos lenne. Nagyon nehéz olyan komplex vizsgakérdéseket kidolgozni, amelyek mind a három szakterületet felölelik. A vizsgáztató is sokat tanul a vizsgán. Lemérhetjük, hogyan sikerült egy problémát megláttatni az előadásokon. Nagyon nagy szerepe van szerintem az előadásoknak a vizsgára való felkészülésében. Itt nemcsak arra törekszünk, hogy több oldalról megláttassuk a problémákat, hanem mód nyílik a szemléltetésre is. Az előadásokat nem pótolják a jó tankönyvek vagy jegyzeteik sem. Sajnos van nálunk egy sajátos belső ellentmondás is. Ahol jó jegyzet áll rendelkezésre, a hallgatók a legkitűnőbb előadásokat sem látogatják, olyan mértékben ahogyan kívánatos lenne, illetve igaz ennek a megfordítottja is. Az előadásokon a hallgatók hozzászólnak a témához, számos kérdés, probléma már ilyenkor felmerül. A vizsgaidőszakban nem élnek a hallgatók olyan mértékben a konzultációkkal, mint erre lehetőség lenne. Szólhatnánk még arról is, hogy először harmadéven találkozunk a hallgatókkal, és nekünk okoz gondot, ha az alsóbb évfolyamokon a vizsgáztatók liberálisabban osztályoztak, mint szabad lett volna. Bizony előfordult már, hogy harmad-negyed éven derült ki, hogy valakinek az alapjai hiányosak. Nagyon nehéz a dolgunk, amikor negyedéves hallgatókat kell az alapismeretek hiányában évismétlésre küldenünk. Külön lehetne beszélni arról, hogy nálunk különböző szakos hallgatók vizsgáznak. A biológusokon és a biológiakémia szakosokon kívül hozzánk tartoznak a nem régen indított képzésű biológus mérnökök is. ők egyszerre két egyetem hallgatói. Tanulmányi és vizsgagondjaikról akár egy külön beszélgetést lehetne folytatni. Most is folynak a vizsgák. És mi is „vizsgázunk”, tanulunk megtudjuk, mennyire sikerült megértetnünk a problémákat, hol kell módosítanunk az előadások anyagát, milyen kérdésekről kell részletesebben szólnunk... Lengyel János Szerződést írt alá 1979. január 8-án Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója és Patay Pál osztályvezetőhelyettes a dunakanyari munkák vezetője, valamint Székely György rektorhelyettes, Bánhegyi Sándor, a közművelődési titkárság vezetője és Nahalka István KISZ-titkár. E szerződés alapján a nagymaros—gabcsikovói vízlépcső építését megelőző régészeti ásatások munkálataiban egyetemi és főiskolai hallgatók is részt fognak venni 1979. június 17-e és augusztus 26-a között. A Nemzeti Múzeum munkatársainak vezetésével majd az elárasztásra kerülő területek fontosabb lelőhelyeit fogják kutatni. A munka szakosított építőtábori jellegű lesz; a 6 órás munka után közművelődési-honismeretiurbanisztikai témájú foglalkozásokat tartanak (turnusként változó profillal). A munka leírását és a jelentkezési lapot az ELTE januári Közművelődési Esemény naptára tartalmazza. AcMmnt JELENTI