Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1982 (24. évfolyam, 1-17. szám)

1982-02-08 / 1. szám

HALLGATÓINK ÍRJÁK A Jogászok Nagyfán Az egyetemi oktatás egyik igen fontos kérdése, hogy mennyiben kapcsolódik az a gyakorlathoz, a végzett hallgatók milyen ütemben tudnak bekapcsolódni majd az érdemi munkába? Egyéb tényezők mellett tanulmányi kirándulásoknak, látogatásoknak is kiemelkedő jelentősége van ebben. A közelmúltban — e meggondolások alapján — az ELTE Állam és Jogtudományi Karának mintegy 50 fős csapata Nagyfára látogatott. A cél tulajdonképpen az volt, hogy — a speciális kollégium kihelyezett foglalkozásának keretében — megismerkedjünk a Nagyfai Munkaterápiás Alkoholelvonó Intézet tevékenységével, a beutalási gyakorlattal, a gyógykezeléssel, valamint az ügyészi törvényességi felügyelet tapasztalataival. Látogatást a speciális kollégium vezetője Lévai Tibor, a legfőbb ügyész helyettese vezette, és részt vett rajta Takács Imre egyetemi tanár és Kereszty Béla megyei főügyész is. Az intézet vezetői és dolgozói szívesen fogadtak bennünket. Megjegyezték, hogy igen célszerűnek tartják, hogy leendő ügyészek, ügyvédek, jogtanácsosok lássák és megismerjék az intézet egészét,é s azt, miként élnek és dolgoznak az intézet munkatársai, miként gyógyítják, foglalkoztatják, nevelik a beutaltakat. Néhány adat: a nagyfai intézet viszonylag fiatal. Az 1974. évi 10. számú tvr. alapján indult meg itt a munka. Magyarországon mintegy 150 000 „bejegyzett” alkoholistát ismernek, de kb. ugyanennyi a „zugivók” száma is. Közülük csak igen kevesen — egyidőben mindössze kb. 700- an kaptak helyet itt a polgári, vagy büntető bíróság ítélete alapján. Ez nyomban olyan kérdést keltett bennünk, hogy arányban állnak-e a feladatok és a megoldás feltételei egymással? Az új épületben megmutatták a tantermeket, a könyvtárat, a szabadidő-termet és a foglalkoztatót is. A nagyon tetszetős épületet a betegek építették, a csodaszép parkot szintén ők gondozzák. Egyébként mezőgazdasági és ipari jellegű munkával foglalkoztatják őket — mindenkit fizikai és szellemi képességeinek, tanult szakmájának megfelelően. A kórház épülete is figyelmet érdemel, modern, jól felszerelt, bármely fővárosi gyógyintézmény megirigyelhetné. A betegek kezelése itt kezdődik, meghatározott tudományos program alapján. Nézelődésünk során az intézet dolgozói részletesen tájékoztattak bennünket, készségesen válaszoltak kérdéseink tömegére, nem tapasztaltunk elhúzódást, ún. „kényes” kérdésekről. A munkatársak minden megnyilatkozása szinte szenvedélyes hivatásszeretetről tanúskodott. Az intézetben dolgozó orvosok, pszichológusok, tanárok, fogságok, műszakiak egytől egyig nagy élettapasztalattal rendelkező szakemberek. Ebéd után a nagyteremben dr. Banka Lajos orvos alezredes, az intézet igazgatója adott tájékoztatást és válaszolt mintegy 40 feltett kérdésünkre. Beszámolt az alkoholizmus alakulásának különböző tényezőiről, társadalmi, gazdasági okairól, a gyógykezelési módokról, az intézet sikereiről és gondjairól egyaránt. Többek között megtudtuk, hogy a beutaltak mintegy 50%-a a kezelés után visszaesik, mégis ez már nagy eredménynek tekinthető. Örvendetes, hogy 75%-uk tartós munkaviszonynyal rendelkezik kezelés után, ami a gyógyítás eredményének későbbi fontos feltétele. Fontos követelmény a munkahelyi környezet visszatartó hatása, a kezeltek utógondozása, a reszocializálása és a közvélemény helyes alakítása is. Mindenkinek segítenie kell abban, hogy ezek az emberek kikerüljenek abból a „bűvös körből”, amely Nagyfára vezethet. Látogatásunk fontos eredménye, hogy mi joghallgatók ezúton is közelebb kerültünk a bevezetőben említett gyakorlati élet megismeréséhez. Társaim nevében ezért köszönetet mondok az ügyészségnek és az intézet dolgozóinak a kirándulás lehetővé tételéért. Verebélyi Edina II. éves jogász A VIZSGÁZÁS 17 PILLANATA RÉSZLETEK STIRLITZ EGYETEMI HALLGATÓ ÉLETÉBŐL 6 óra 0 perc 0 másodperc Stirlitz a szokásostól eltérő időpontban ébredt. Még sok feladat állt előtte, nem aludhatott délig. Ezen a napon kellett végrehajtania a „vizsga/ sokadik” fedőnevű akciót. 6.30 Stirlitz bevette szokásos adag nyugtatóját és egy fehér lapot tett maga elé az asztalra. Hosszas töprengés után egy bakancsot, egy őszhajú figurát térdig érő szakállal, egy csoroszlyát és egy szemüveget rajzolt. Ezek a rajzok a várható vizsgáztatót jelentették, de ezt csak ő tudta. Rágyújtott egy cigarettára és összeráncolta a homlokát, ami nála az igen-igen erős elgondolkodás jele volt. Meg akarta tudni, hogy ki fogja vizsgáztatni. 9.10 Eredményes munkája érdekében halált megvető bátorsággal a Véndiákba is bekukkantott Ha meglátták és felismerték volna, nyomban lebukik, hogy nem tanul és akkor előbb-utóbb megbukott volna. Ezt mindenképpen el akarta kerülni, ezért részeg középiskolásnak álcázta magát. Szeme sarkából a Véndiák minden zugát átfürkészte. Akciója nem volt eredménytelen. A számításba jöhető vizsgáztatók közül ketten ott ültek és vidáman reggeliztek. 9.12 Stirlitz leült a mellettük levő asztalhoz. Nem vették őt észre. Beszélgetésükből megtudta, hogy a „szakállas” csak estiseket vizsgáztat 9.20 Maradt tehát három fő. Stirlitz olyan mélyen gondolkodott, hogy a pincében vette észre magát. Ekkor jutott eszébe egy újabb remek ötlet 9.30 Betelefonált a tanszékre és a „csoroszlyával” akart beszélni. A telefont az adminisztrátornő vette fel, aki még semmit sem sejtett Stirlitz így megtudta, hogy a „csoroszlya” két hétig tanulmányúton Kuzinyirban tartózkodik. 9.35 Megkönnyebbülten sóhajtott föl. Már csak két variáció maradt. Talán a „bakancs” — vagy talán a „szemüveges”...? 50—50%. Stirlitz lába alatt égni kezdett a talaj. Természetesen ő is égni kezdett— a tudásvágytól. Tovább nézegette a rajzokat. 9.50 Hangokat hallott. 9.51 összerezzent. A szomszédból karácsonyi dallamok szűrődtek át. Mennyből az angyal ... Stirlitz gyorsan kapcsolt, összefüggésbe hozta a dallamokat a karácsonyfával és a karácsonyi ajándékokkal. Hát persze, a logarléc és a dobókocka ... A logarléccel megpöccintette a dobókockát, mire az ötöst mutatott. Stirlitz ebből már megtudta, hogy csak a „szemüveges” vizsgáztathat, mivel csak neki van az egész tanszéken öt szál haja. 10.00 Stirlitz kellemes bizsergést érzett, amely végigfutott az egész testén. Tudta, hogy ez csak a zárlatos teafőzője lehet, de ez most nem érdekelte. Leült a szoba közepére és az egész vizsgáját lépésről lépésre, percről percre átgondolta. 10.05 Érezte, hogy életveszélyben van. Biztonság kedvéért magához vette a puskáját és a pótvizsgadíját. 10.10 Babonából az ötös busszal ment be az egyetemre. Útközben eszébe jutott legutóbbi élménye. A betervezett vizsgát ugyanis már egyszer megpróbálta korábbi időpontban letenni, de sem karácsonykor sem szilveszterkor nem sikerült neki. Szerencsére akkor nem bukott meg, ugyanis zárva voltak az ajtók, nem tudott bemenni. Senki sem vette őt észre, így az ujjlenyomatokat gondosan letörölte és békésen hazaballagott. De tudta, hogy mégegyszer nem kockáztathat. 10.30 Stirlitz utolsónak akart vizsgázni, hogyha netalántán bukna, ne legyen sok tanúja. 11.00 Eljött a pillanat. Stirlitz még 3,14-szer végiggondolta az életét. Többször nem volt rá ideje, de tudta, hogy ebből még nem lehet nagy baj. 11.05 Belépett az ajtón. Most mellőzte a harsány „Keil Hitler” kiáltást. Meg volt róla győződve, hogy ezt a vizsgáztató nem veszi jó néven. Inkább a hajdújánosi meghajlással köszöntötte a jeles oktatót. És Stirlitz ezúttal sem hibázott. A vizsgáztató felkéri, hogy húzzon tételt. Stirlitz engedélyt kért egy doboz cigi elszívására. Megkínálta a szemüvegest, de az nem fogadta el. Stirlitz összeráncolta a homlokát. „Úgy látszik gyanút fogott az öreg, össze kell szednem minden tudásom. Bal kézzel alulról a harmadik tételt fogom húzni” — mondta magában. 11:10 Stirlitz kihúzta a tételt. Megkönnyebbülten hajolt az asztal fölé és noteszébe jegyzetelni kezdett. Megtapogatta zsebében lapuló puskáját, de szerencsére nem kellett használnia. Tudta, hogy most nagyon fontos feladatot teljesít. És Stirlitz a nép fia volt, őt nem olyan fából faragták, aki elhagyja magát. Feleletét bámulatosan, megfontoltan és pontosan állította össze, mint Rubik Ernő a kockáját. De Stirlitz nem elégedett meg ennyivel. Sziporkázni akart. Elővette karácsonyról visszamaradt csillagszóróit és meggyújtotta. A vizsgáztató el volt kápráztatva. Stirlitz érezte, hogy nyert ügye van. 11.45 Boldogan nyújtotta át a leckekönyvét. • Stirlitz zseniális tervező és kombinátor még a lélegzetét is műszeres pontossággal tudta szabályozni. Csak egyetlen sebezhető pontja volt, amit senki sem vett észre. Igaz az egész apparátusból csak a dékáni hivatal vehette volna észre. Stirlitz mégis jelessel zárta az évet, ugyanis senki sem jött rá arra, hogy december 18-án elfelejtette bepecsételtetni a VIZSGÁZHAT pecsétet. (A történet szereplői csak kitaláltak, a meglévő hasonlatosságokért a felelősséget nem vállalja: Csevár Antal) TÉLAPÓ AZ ÉLETRE NEVEL A kicsinyek már hetek óta énekelték óvodában, közértben, buszon, hogy „Télapó gyere már...”. Jött is. Leült a nyolcadik sorba és nézte a filmet. A kicsinyek meg őt. Mert már nagyon várták, és a keskenyvásznú fekete-fehér filmek hangja hol harsogott, hol meg nem hallatszott, amúgy is mérsékelt sikert arattak. A télapó azért tisztességgel végigülte a mesefilmeket, nem zajongott, aztán ugyanolyan hangtalanul elindult az utolsó sor felé. Hosszasan elidőzött egy-egy padnál, senki nem tudta, mi történik, de a tapasztaltabb felnőttek gyanították, hogy talán szaloncukrot osztogat világoskék szatyrából. A gyerekek egy darabig elnézően várták a fejleményeket, hátha nekik is csurran-cseppen valami, de aztán egyre erősödött a moraj és megindultak az első papírrepülők a gólyavár padsorai fölött. A télapó nem sejthette, hogy ennyi gyerek lesz, mert szatyra hamar kiürült, pedig csak minden ötödik, hatodik csemetének jutott egy szem karamella. (Biztos nem kapott szaloncukrot.) Mire az utolsó papírrepülő is landolt a katedránál, a télapó is odaérkezett. Leült egy rozoga székre, de most sem szólalt meg. Talán berekedt a hidegben. De megszólalt helyette más. Egy fekete bajuszos fiatalember, a boxedzők szigorú, határozott modorában elkiáltotta magát: — Gyerekek! Először az első sor jön, aztán a többi egymás után! Ez világos beszéd volt. A kisdedek azonnal megértették, hogy végre itt a pillanat, és a szakszervezet körpecsétjével ellátott karton felmutatása ellenében — melyet a meghívó szerint kötelesek voltak az ünnepélyre elhozni, nehogy valaki mohóságból, illetéktelenül két csomaghoz jusson — átvehetik a télapótól a szeretet jelképes ajándékát. Nyomban meg is rohamozták a katedrát a zsákmányért. Ez igen! Itt nem volt érzelgés, hamis illúzió. Tanulja meg az a gyerek, hogy az életben mindenért meg kell küzdeni, semmit nem adnak ingyen. Nyilvánvaló, hogy tudományosan átgondolt szervezés történt. Ehhez csak gratulálni lehet E. Peredi Ágnes Bevezetés a populációbiológiába Az olvasó valódi hiánycikket vesz a kezébe, hiszen e témakörben ilyen összefoglaló kis kézikönyv magyarul még nem jelent meg. A Harvard egyetem két professzora — Wilson zoológus, Bossert pedig alkalmazott matematika tanára — nevén kívül a maga szaktudományával is fémjelzi a könyvet: az olvasó valóban korszerű munkát kap. Nemcsak a szakember, a szakmát tanuló egyetemista számára ad kitűnő eligazítást, hanem az általánosságban érdeklődő nem szakember olvasó számára is. Populációgenetika, evolúció, szelekció, ökológia, biogeográfia — megannyi olykor ködös körvonalú tudományág, amelynek területével, problémáival, korszerű eredményeivel találkozunk e kötetben. Ugyanakkor az olvasó azt is megtudhatja, hogyan kell egyszerű matematikai modelleket alkalmazni a populációbiológia területén. Ilyenformán e könyv — szerkezetével, módszereivel és nem utolsósorban jól érthető stílusával — áthidalja azt a hézagot is, amely a bevezető biológiai könyvek és a populációbiológiával kapcsolatos szakközlemények között fellelhető. (Gondolat Könyvkiadó) A kémia újabb eredményei A Magyar Tudományos Akadémia nagy múltú könyvkiadásában is figyelemre méltó siker A kémia újabb eredményei, a Kémiai Osztály gondozásában megjelenő könyvsorozat. Az 1970-ben indult sorozat egy évtized alatt jutott el az 50. kötetig, kötetenként egy-egy szűkebb, speciális területen elért fejlődéskritikai összefoglalást nyújtva. Az ötvenedik kötet, Hargittai István Illékony kénvegyületek szerkezete c. monográfiája középpontjában maga az anyag, illetve az anyag szerkezete áll. A kén igen sokféle kötést létesít mind a szervetlen, mind a szerves vegyületekben. A kénvegyületek bővülő szerkezetfelderítése elénk tárja érdekes kötésviszonyaikat. Minthogy geometriai szerkezetekről van szó, a vizsgálatokban a legfontosabb szerepet az elektrondiffrakció és a mikrohullámú spektroszkópia játssza, de az eredményeket a szerző az összes alkalmazott fizikai módszer és az elméleti kémia kritikai szemléletével értékeli. A szerkezetváltozások értelmezésében alkalmazza és továbbfejleszti a vegyértékhéj- elektronpár taszításokra, valamint az atom-atom kölcsönhatásokra vonatkozó modellt, és vizsgálja a jellemző paraméterek korrelációját is. ★ A szabad molekulák geometriai szerkezetének gázfázisú meghatározására az elektrondiffrakció és a forgási spektroszkópia nyújtja a legjobb lehetőséget. Nemes László A molekulageometria meghatározása forgási spektroszkópiával c. munkája áttekinti és példákkal illusztrálja a spektroszkópiai módszerek elvi alapjait. A mikrohullámú spektroszkópia pontosságánál fogva ideálisan alkalmas a geometria paraméterekben mutatkozó rezgési hatások analízisére és az egyensúlyi geometria becslésére. Ennek tárgyalása adja a monográfia gerincét. Az 51. kötet kitér a rezgési-forgási spektroszkópia és elektrondiffrakciós eredmények hasznosítására és számot ad a forgási spektroszkópiával vizsgálható molekulák körének a nagy szimmetriák felé való kibővítéséről, az apoláris egyensúlyi szerkezetű molekulák vizsgálatáról is. Két függelék ismerteti felhasznált molekulaspektroszkópiai mennyiségek mértékegységeit, a fontosabb alapfogalmak és a korszerű, nagy felbontású spektroszkópiai módszert. (Szerkesztette: Csákvári Béla). (Akadémiai Kiadó) A régi magyar színpadon 1790-1849 Milyen volt egy színházi előadás az 1840-es évek elején? A mai olvasó eddig igen keveset tudott erről. Találkozhatott könnyes-bús leírásokkal a magyar színészet korábbi, vándorló korszakából, ismerhetett száraz elméleti okfejtéseket arról, hogy hogyan gondolkoztak a reformkoriak a színi hatás lényegéről. Eszébe juthat olykor egy-egy régi színész néve: Déryné Széppataki Rózáé, Szentpéteryé, Megyerié. De arra szántó semmit se tudott, hogy mi történt, amikor felgördült a Nemzeti Színház függönye. Kerényi Ferenc könyve, miközben elénk tárja a modern magyar színház keletkezésének történetét, megismertet bennünket az eddig homályban maradt részletekkel is: milyenek voltak a kor díszletei, jelmezei, milyen taglejtésekkel játszottak a színészek. A könyv, ha úgy tetszik, rendszeres színháztörténet de közben izgalmas kísérlet is: a kísérlet régen volt előadások rekonstrukciójára s egy régi közönség megidézésére. (Magvető Könyvkiadó)