Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1985 (27. évfolyam, 1-18. szám)

1985-05-20 / 9. szám

Szabóné Nagy Teréz 1935-1985 1985. május 14-én rövid, sú­lyos betegség után elhunyt Szabóné Nagy Teréz profesz­­s­zor, az ELTE Állam- és Jog­­tudományi Kar büntetőeljá­rási-jogi tanszékének vezetője. Még nem volt 50 éves. Halála környezetét váratlanul érte és a tanszék munkatársaiban csak utólag, a tragikus hír hallatán tudatosult, hogy az utóbbi időben nemcsak a túl­feszített munkából eredő ki­merültség, hanem a pusztító betegség jeleit is látták rajta. Szabóné Nagy Teréz 1958- ban szerzett jogi diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Oktatómunkáját még ebben az évben megkezdte, előbb tanársegédként, majd adjunktusként dolgozott és kandidátusi értekezésének megvédése után 1966-ban a büntetés-eljárás-jogi tanszék docense lett. 1971-ben tanszék­­vezetői megbízást kapott har­minckilenc évesen. 1974-ben, miután 1973-ban elnyerte a tudományok doktora fokozatot, egyetemi tanár lett. Oktatómunkáját rendkívüli odaadással és lelkiismeretes­séggel végezte. A közvetlen ok­tatási feladatok — előadások tartása és gyakorlatok vezeté­se­­— mellett mindig arra tö­rekedett, hogy a hallgatók ér­dekeit szolgálja. Ajtaja min­dig nyitva állt az őt kereső hallgatók előtt, akik tanulmá­nyi és személyes ügyeikkel is gyakran keresték. Az oktatás mellett sokoldalú és kiterjedt tudományos tevé­kenységet folytatott. Számos tanulmány mellett négy mo­nográfiát jelentetett meg, egyik könyvét angol nyelven is ki­adták. Nemzetközi tekintélyét bizonyítja, hogy a szocialista országok büntetőeljárási rend­szerével foglalkozó, orosz nyel­ven megjelent munkák szerzői kollektívájának is tagja volt. r­észt vett és felszólalt tu­dományos konferenciákon, leg­­utoljára 1985 áprilisában Bécs­ben tartott előadást egy nem­zetközi szimpóziumon. Mindezek mellett kiterjedt társadalmi tevékenységet is folytatott. Különböző funkció­kat látott el a jogi kari párt­­szervezetben. Volt a kari ta­nács és az egyetemi tanács tagja. Tagja volt a Közgazda­­sági és Jogi Könyvkiadó jogi kiadói tanácsának. A Magyar Jogász Szövetségnél előbb a büntetőjogi bizottságban, majd a tudományos bizottságban működött. Vezetőségi tagja volt a Nemzetközi Büntetőjo­gi Társaság magyar tagozatá­nak és alapító tagja a Magyar Kriminológiai Társaságnak. Tevékenységének a gyakor­latot is jelentősen befolyásoló része volt az, hogy 1966 óta közreműködött a büntetőjogi és büntetőeljárás-jogi kodifi­­kációt előkészítő munkálatok­ban. Oktatói és tudományos, va­lamint társadalmi tevékeny­ségének legrészletesebb felso­rolása sem adna teljes képet Szabóné Nagy Teréz munkás­ságáról. Közvetlen munkatár­sai tudják leginkább, milyen lelkiismeretességgel foglalko­zott a tanszék mindennapi ügyeivel, az oktatási tevékeny­ség szervezésével, és milyen megértéssel foglalkozott azok­kal, akik gondjaikkal hozzá fordultak. Szabóné Nagy Teréz halálá­val pótolhatatlan veszteség ér­te családját, barátait, munka­társait, a magyar jogi felsőok­tatást és a magyar jogtudo­mányt. Akadémikusok — nemcsak egymás között (Folytatás az 1. oldalról.) is beleértve — hogy lojálisak voltunk ezekkel az intézkedé­sekkel kapcsolatban. Miniszte­rünk személye garancia, hogy most változni fog a helyzet — ha saját akaratát végig tudja vinni­, — ő ugyanis jól ismeri a helyzetünket. Egyébként a rekonstrukcióig is, az egyetemet nem szabad szétrohadni hagyni. Tiszta, rendezett körülmények között kellene dolgozni. Megállók az épület előtt: fekete-fehér strá­­fos deszka; a kapu 15 éve nem volt lefestve; a csengőzsinórok évek óta lógnak; gyakorlatilag nincs kiírva az egyetemre, hogy mi található itt, benn a folyosón félhomály, ki nem cserélt neon,­leváló vakolat, a vécéajtó nincs fölszerelve, nyilvános fülkének kezelik, az utcáról járnak be használni. De ami nagyon fájdalmas, hogy a reklámnak ezzel a jó értelmű formájával nem élünk, nincsen cégtáblánk. A Belvárosban va­gyunk, itt tolong a külföldiek, belföldiek nagy serege, és azt se tudják mit látnak. (A fizi­kai tanszék ki van írva.) Nem hiszem hogy olyan sok pénzt veszítene az egyetem, ha az ab­lakait maga használná fel, és nem adná bérbe maszekoknak, kereskedelmi vállalatoknak. A TTK előtt is lehetne. (Ne­künk a kerítést azért kellett fölhúzni, mert 25 évvel ezelőtt egy kődarab valakinek a fejé­re esett és megölte.) Egy másik súlyos gond: tan­rend, órák, vizsgák terén a szigor és önfegyelem dolgában évtizedek óta messzemenően elmaradunk a műszakiak mö­gött. Senki nem írja azt elő, hogy a vizsgáink például olya­nok legyenek, mint amilyenek az indexeinkben, mert ha va­laki egy közepest kap, az már kirívó méltánytalanság! Meg­szoktuk, hogy csak jóval, je­lessel lehet túlmenni egy vizs­gán. Pedig ennek megváltozá­sa csak rajtunk múlik. Mint ahogyan az is, hogy a nem nappali tagozat értéke olyan legyen mint a nappalié. Mert most nem olyan! Ezekben a dolgokban lehet­ne esetleg­ adminisztratív esz- ■ közökkel is intézkedni! de megfelelő önfegyelemmel, a tanári kar­ szigorával és egy­fajta önmérsékletével sokat lehetne tenni az individuális motívumok csökkentésére. Végül: szubjektív tehetsé­günkön áll, hogy ahol csak vagyunk, protestáljunk a tér­vesztés minden jele ellen. Pro­testáljunk az illetékes minisz­terhelyettesnél akár haragsza­nak ránk, akár nem; akár jó­fiúk leszünk előttük, akár nem; ez a mi kötelességünk, mert a mulasztás az idő távla­tában nem bocsájttatik meg. Itt van ez a saroképület kér­dése. A Magyar Hírlap április 7-i számában az áll: épüljön ide egy épület, és akkor nem kell rekonstrukció. A Műve­lődési Minisztérium kompro­misszumos terve alcímet vise­li ez a cikk. Hát nem szabad erre alkalmat adni, egy ilyen kompromisszumba belemenni — egyetértek ebben a rekto­runkkal, meg azzal az ötven akadémikussal, aki meghívást kapott ide; ha tehetünk, hát tennünk kell ezért valamit.” DR. BENKŐ LORÁND „Ezt az egyetemet évek óta gondok fonják át. Én most itt nem megyek abba bele, hogy a főhatóság van-e elmarasztal­ható helyzetben vagy a min­denkori egyetemi vezetés. Van egy olyan érzésem, hogy a fő­hatóság emberei között kell a felelőst keresnünk, aki a hibát elkövette, de nekünk is van mulasztásunk. Csakhogy nincs a világnak olyan vezetése amely ennyi dolgot egyszerre meg tudna oldani. Ki kell vá­lasztani a legfontosabbat, és annak kell prioritást adni. A részleteknél pedig azzal kezdem, hogy engem megdöb­bent, hogy a magyarországi ta­nárhiányt úgy akarják megol­dani, hogy lényegesen növelik a beiskolázást. Abban nem kételkedem, hogy ez tényleges szükséglet, de abban kételke­dem, hogy a megoldás ez len­ne. Az ideáramló tömegek to­vább duzzasztják az állományt. Az iskolák pedig az olcsóbb, képzetlen munkaerőt alkal­mazzák, akik ismeretség, kap­csolatok révén kerülnek be, megülik a helyeket és a mi végzős diákjaink nem­ jutnak álláshoz. Mielőbb az egyetem vezetése vállalja föl, hogy ide ne hozza­nak több embert,­ne ez legyen a megoldás. Ha ide még több száz ember bejön, meggyőző­désem, hogy attól nem lesz több jó tanár. Ez inkább után­pótlás kérdése. Nem tudom ez más karon hogy van, de a miénk — a BTK — súlyos helyzetben van. Az egyetem jelenleg kiszolgáltatott hely­zetben. Vak­, s ezen gyökeresen ■változtatni kell, a jelen­­pillarrat­­ban ugyanis nem mi döntjük el, nem mi határozzuk­ meg, hogy az utánpótlásunk milyen legyen .. . Még egy kérdés: mekkora az egyetem tudományos súlya. Itt óriási szellemi kapacitás van, miközben a publikációs lehetőségek majdnem a sem­mivel egyenlők. Ami megjele­nik, az az Akadémiai Közlöny­ben lát napvilágot, arra pedig az van írva Akadémiai Kiadó, tehát azt hihetik, hogy az Akadémián született. Nem ar­ról van szó,, hogy csináljunk­­ Egyetemi Kiadót, de ezt a kér­dést sokszorosítási szinten legalább meg kellene oldani. Tudom, hogy az egyetem 350 éves évfordulója — jogosan — visszafogta most a publikációs lehetőségeket, de ha ez nem lenne, azt hiszem akkor is épp eléggé súlyos maradna a prob­léma. Utolsó megjegyzésként azt szeretném, ha több kezdemé­nyezés lenne az egyetem egé­szében, de különösen a karon például a tanárképzéssel kap­csolatosan tartalmi, szervezeti dolgok megoldásában. Furcsa, hogy olyan főiskolán, mint például a pécsi, ahol kevesebb a szellemi kapacitás mint ná­lunk, mégis jobban, frisseb­ben haladnak, mint mi. Az utolsó hozzászólás után dr. Fülöp József, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora összegzésképpen a kö­vetkezőket válaszolta: „Mél­tatlan dolog volna válaszokat adni, vagy kommentálni az el­hangzottakat; amúgy is a fi­gyelembe vételükön van a hangsúly. Néhány dologra mégis rátérek. Két kérdés ha­tározottan körvonalazódott: a politika és az egyetem, meg az állami vezetés és az egyetem viszonya. Fontos kérdésről van szó, ugyanis jelentősen segíthet meg akadályozhat is. Az egye­tem politikai vezetésével, ma­gával a végrehajtó bizottság­gal, a pártbizottsággal ezt a ciklust teljesen közös alapot teremtve kezdtük el, tartjuk és dolgozunk együtt a továb­biakban is. Kezdettől fogva mindent megtettünk, hogy azok előtt a tényezők előtt, akik erősíthetik az egyetem törekvéseit, megmagyarázzuk, képviseljük szándékunkat, és ehhez segítséget is kértünk. Közvetlenül a budapesti első titkár, Maróty és Grosz elvtárs is személy szerint olyan fi­gyelmet tanúsítottak az egye­tem iránt, amelynek érezzük a lendítő erejét. Nagy dolognak tartjuk, hogy amikor fölosz­tották a budapesti vezetők kö­zött, hogy ki melyik területet fogja személy szerint figye­lemmel kísérni, az új budapes­ti titkár az egyetemünket vá­lasztotta. Reméljük, és bízunk benne, hogy az egyetem hely­zetét ezen keresztül is sikerül kedvezőbb helyzetbe hozni. Reméljük, hogy az a minisz­ter-szakember-professzor, akit mi nagyon tisztelünk és egye­temünk tanárának tartunk, a követel­ményeknek megfelelő­en határozottan képviseli azt a szükségletet, és nem hagyja, hogy a végrehajtás területén a nehézkesség, az értetlenség csorbát ejtsen ezeken a törek­véseken. Még egy gondolat, ami mel­lett­ nem lehet elmenni szó nélkül... Minden felszólaló valamilyen formában szóba hozta a minőséget, attól kezd­ve, hogy néz ki az egyetem, hogy hol és hogyan élünk és dolgozunk — odáig terjedően, hogy tartalmi, alapvető kérdé­sekben a minőség védelme tu­lajdonképpen önvédelem. Aki nem védi a minőséget, az saját törekvését, munkáját ássa alá! Ha a minőség terén mindent össze lehet keverni, akkor nagy baj van. Evvel a problémakör­rel kapcsolatban mi a diffe­renciálásnak, a minőség ki­emelésének nagy ambícióval vagyunk a felkarolói. Nagyon igaz és nagy baj, hogy életünk elbürokratizáló­­dott. Én a magam részéről azt is el tudnám képzelni, hogy például az utazásokkal kap­csolatban odafönn, egy minisz­tériumi pecsétet iktassunk ki. Nem is hinném, hogy a főha­tóságnál jobban tudják-e, hogy kinek a papírjára kell a pecsé­tet rátenni, kiére nem. Sose értettem, hogy én magam egy kiszállásom elszámolására mi­ért várok hetekig. El tudom képzelni, ha egy rektornak egy hónapjába kerül, mennyi­be kerül egy tanársegédnek. Be kell vallanom, én nagy­mértékben pragmatikus em­ber vagyok. Nem hiszem, hogy messiási küldetéssel állunk itt. Nem is az az elképzelésem, hogy bármit gyökeresen meg­változtassunk az egyetemen, de hogy néhány kérdésben javít­sunk, azt igen. Ki kell válasz­tanunk néhány ügyet, amit el­bírunk és szövetségeseinkkel, továbbá minden hatékony egyetemi erővel együttműköd­ve a fontos kérdésekben együtt kell lépni. Végezetül dr. Rózsa Zoltán köszönte meg a párt­ végrehaj­­tó bizottság nevében az aka­démikusoknak a részvételt, az aktív jelenlétet, és ő­ is kiemelt néhány fontos gondolatot az elhangzottakból: „Az egyetemi bürokráciát feltétlenül csök­kenteni kívánjuk. Köszönjük a kérdés fölvetését, a figyelem ráirányítását A rekonstrukció­val kapcsolatosan pedig lép­jünk közösen! Ki kell monda­ni, hogy nagyon nehéz helyzet­­, siép­­vagyunk, ugyantó­la a mi­nisztérium minden szándé­kunk ellenére a vegyészkép­zést el akarja venni, és ha ez megtörténik, akkor beépül az a bizonyos foghíjtelek és a to­vábbiakban nincs rekonstruk­ció. Nekünk pedig­ a rekonst­rukció érdekében kell közösen lépnünk, ezért mozgattuk meg az itt lévő szellemi potenciált, ezért kértünk segítséget az ELTE akadémikusaitól. Kö­szönjük a részvételt,­ és haté­kony együttgondolkodást.” A találkozón elhangzott gon­dolatokat lejegyezte és szer­kesztette: Fazekas Erzsébet ­ A Természettudományi Kar idei KISZ-küldöttgyűlését Zempléni András, a kari KISZ- bizottság titkára nyitotta meg. Az elnöki teendőkkel, a kül­döttgyűlés vezetésével László Lajost, a biológia tanszék fia­tal oktatóját bízta meg, aki már nagy tapasztalatokra tett szert ilyen események lebo­nyolításában. Az elnök ismer­tette a napirendet, ami a kö­vetkező pontokból állt: 1. A kari, KISZ-bizottság be­számolójának vitája. 2. Jutalmak átadása. 3. A határozati javaslat vi­tája. 4. Választások. Az első napirendi, pontot, a beszámoló vitáját Zempléni András szóbeli kiegészítője nyitotta, amelyben a kari KISZ-szervezet korántsem ki­elégítő állapotáról ejtett szót. A helyzet a szakcsoportokban nem javult — mondta. Általá­nos jelenséggé vált, hogy a szervezet alapsejtjei, az alap­szervezetek nem működnek. Sok helyen a szakcsoport vált szervező erővé, ez lett az a szint, ahol a KISZ politikailag funkcionálni tud. De a fel­bomló alapszervezetek szere­pét nem mindenhol tudta mű­ködőképes szakcsoportvezető­ség átvenni, nem sikerült köz­vetlen kapcsolatba kerülniük a tagsággal. Először Krisztics Ágnes ne­gyedéves programtervező je­lentkezett szólásra. Szerinte a KISZ-bizottság abból szárma­zó lehetőségeit, hogy jogi sze­mély, jobban ki kellene hasz­nálnia önálló gazdasági vállal­kozásokra, kulturális és szak­mai építőtáborok szervezésére. Ezután nagy csend követke­zett, sokat kellett várni a to­vábbi­­ hozzászólásokra. Az első igazán tartalmas fel­szólalás a 20 éve kari ifjúsági­­politikai munkát végző Kovács Attilától származott. Szerinte, egy év múlva az országos KISZ-kongresszus után ko­moly változásokat tapasztalha­tunk majd. Addig is az a fel­adatunk, hogy őszintén tudato­sítsuk, milyen helyzetben va­gyunk, és abból megtudhatjuk, mit is kell csinálni. A legálta­lánosabb és legelvibb kérdé­sek fogják a megoldás kulcsát nyújtani számunkra. Meg kell állapítanunk, milyen ifjúsági szervezetekre van szükség, milyen feladatokkal, hogy segítsék az országos fejlődést. Menjünk elébe a változások­nak, mielőtt nyilvánvalóvá vá­lik, hogy mit kell tenni. Mert ha a dolgok elsumá­­kolását folytatjuk, akkor a szervezet további sorsa csak az agonizálás lesz. A 70-es évek óta álfeladatokat, tartalmatlan munkát végez a KISZ, így nem csoda, hogy az aktív em­berek száma és a szervezettség folyamatosan csökken. Mun­kánk kritikája, hogy ezt az apolitikusságot eddig nem tud­tuk megállítani. A kiutat csak az offenzívebb magatartás és a feladatok konkrét formába öntése jelentheti. Erre a felszólalásra Kristóf Zoltán reagált először. Súlyos helyzetünket tudomásul kell vennünk — mondta. Akkor is erről kell beszélni, ha más ak­tuálisabb eseményekről köny­­nyebb lenne. Jelentős szerve­zeti módosításra van szükség, valamint a KISZ-munka elis­merésére. Az ilyet végzőket juttassák előnyökhöz, mert a jelenlegi értékrend inkább sújtja az aktív embereket. Budai-Patroklosz Zsolt a patronálás előtérbe helyezésé­ben látta a megoldást, hogy az elsősök érdemesnek tartsák megismerni az egyetemi köz­életet (hol milyen döntés fo­lyik­, s igényük legyen a poli­tikai kultúra megszerzésére. Értékké kell tenni a helyi po­litizálást és ha elkezdünk poli­tizálni, akkor a közösségek is kialakulnak. A KISZ, így ahogy van, nem tudja ellátni ezeket a felada­tokat, ezért nem biztos, hogy meg kell maradnia ebben a formájában. Meg lehet enged­ni a megszűrés kockázatát is, az ifjúságnak így is szüksége lesz valamilyen szervezetre. Görbics Lívia azt kérte, hogy a kari KISZ ne szórja szét az erejét, hanem néhány konkrét kiemelt feladattal, példával a patronálással és klubokkal súlyozottan foglal­kozzon, amelyek eredményes működése alapját képezheti a további munkának. Persze ezeken kívül még rengeteg vélemény hangzott el. Szó esett a szervezettség ro­hamos csökkenéséről, a szer­vezet bürokráciájáról, a gyártott stencilekből hiányzó fiatalos hangról. Néhány ja­vaslat is elhangzott. Például, hogy készüljön közvélemény­kutatás a kollégiumokról és ezt vitassák meg kollégiumi fórumokon, legyen tömegde­monstráció az egyetemi re­konstrukció előmozdítása ér­dekében, értékeljék ki a KISZ KB anyagát a kábítószere­sekről stb. Kíváncsi vagyok, a javaslatok közül hányat va­lósít meg az új KISZ-bizott­­ság. Végül szavazásra került sor, és a gyűlés 4 tartózkodással, csaknem egyhangúlag elfogad­ta a vezetőség beszámolóját és előző évi munkáját. Következő napirendi pont­ként Nagy József, az egyetemi KISZ-bizottság titkára jutal­makat adott át. Giczi Imre több éves eredményes munká­jáért KISZ KB Érdemérmet vehetett át. Lipusz Csabát és Róka Andrást a KISZ KB di­csérő oklevelével jutalmazták. Az ELTE KISZ- bizottság di­csérő oklevelét kapták: Pusz­tai László, Dusnoki Gabriella, Liszkai László és Lőrincz Éva. Ezután Zempléni András adta át a kari bizottság jutalmait. A harmadik pont a határo­zati javaslat vitája volt. A küldöttek túl általánosnak, megfoghatatlan terveket tar­talmazónak találták a terveze­tet, és konkrétumokkal egé­szítették ki. Például: hozzák nyilvánosságra a kari bizott­ság üléseinek idejét, emeljük ki a patronálás fontosságát, a kari KISZ tegyen meg min­dent a rétegpolitika fejleszté­séért, minden elsős kapjon tá­jékoztatót jogairól, kerüljenek határidők a határozatokba. Az eredetileg leírtakat rövidítsék, pontosítsák, konkretizálják a fogalmazók. Foglalkozzon a KISZ egészét érintő problé­mákkal, tartalmazza a kong­resszusra való felkészülés fel­adatait is. Utolsó pontként a küldött­­gyűlés megválasztotta az új titkárt és az új kari bizottsá­got, valamint a TTK delegált­jait az egyetemi KISZ-bizott­­ságba. Gregorics Tibor, a je­lölő bizottság elnöke ismertet­te a bizottság végzett munká­ját és javaslatát. Titkárnak jelölték Draskóczi Lászlót. A küldöttgyűlés jelölte még Bor­dás Róbertet is. A választást 34:30 arányban Draskóczi László nyerte, és így ő lett a TTK új KISZ-titkára. (Az új titkárt az előző számunkban már bemutattuk.) A jelölő bizottság elnöke ez­után ismertette a bizottság ja­vaslatát a kari KISZ-bizottság tagjaival. Budai-Patroklosz Zsolt indítványozta, hogy a meg nem jelent jelöltek ne kerüljenek fel a jelölő listára. Sajnos, javaslatát nem támo­gatta a küldöttgyűlés többsége. Végül is az eredeti listán sze­replőket választották meg a küldöttek. A TTK új KISZ- bizottságának tagjai a követ­kezők: Bordás Róbert V. éves geo­fizikus szakos hallgató, Bugár Gyöngyi II. éves matematika­fizikus; Csiba Tamás II. éves fizikus; Dobó Ildikó, III. éves meteorológus; Dobó Zsolt II. éves programozó; Trontó And­rás IV. éves fizikus; Gál Pé­ter III. éves matematika-tech­­nika-számítás­technikus; Gör­bics Lívia III. éves matema­tika-kémia sz.; Gregorics Ti­bor IV éves programtervező; Hátsági Zsolt IV. éves mate­matikus; Hórvölgyi Zoltán végzett vegyész; Judák Éva III. éves programozó; Kaszás Judit III. éves matematika-fi­zikus; Kovács Éva III. éves biológus; Kővári Zsolt IV. éves matematika-fizikus; Kristóf Zoltán végzett biológus; Li­pusz Csaba IV. éves fizikus; Pusztai László III. éves ve­gyész; Rácza Gábor II éves földtudós; Róka András vég­zett kémia­fizikus; Szabó Gá­bor IV. éves fizikus; Szalay Sándor IV. éves matematika­fizikus; Szenes András IV. éves matematikus; Tas Éva III. éves biológus; Weiszburg Tamás végzett geológus; Zempléni András végzett ma­tematikus. Utoljára a kar egyetemi KISZ-bizottsági delegáltjairól született döntés. Az egyetemi KISZ-bizottságban a­z TTK-t Váradi Erikán, Szenes Andrá­son, Draskóczi Lászlón és Zempléni Andráson kívül ezentúl Hórvölgyi Zoltán fogja képviselni. Giczi Jólet KISZ-küldöttgyűlés a TTK-n

Next