Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1985 (27. évfolyam, 1-18. szám)
1985-05-20 / 9. szám
Szabóné Nagy Teréz 1935-1985 1985. május 14-én rövid, súlyos betegség után elhunyt Szabóné Nagy Teréz profeszszor, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar büntetőeljárási-jogi tanszékének vezetője. Még nem volt 50 éves. Halála környezetét váratlanul érte és a tanszék munkatársaiban csak utólag, a tragikus hír hallatán tudatosult, hogy az utóbbi időben nemcsak a túlfeszített munkából eredő kimerültség, hanem a pusztító betegség jeleit is látták rajta. Szabóné Nagy Teréz 1958- ban szerzett jogi diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Oktatómunkáját még ebben az évben megkezdte, előbb tanársegédként, majd adjunktusként dolgozott és kandidátusi értekezésének megvédése után 1966-ban a büntetés-eljárás-jogi tanszék docense lett. 1971-ben tanszékvezetői megbízást kapott harminckilenc évesen. 1974-ben, miután 1973-ban elnyerte a tudományok doktora fokozatot, egyetemi tanár lett. Oktatómunkáját rendkívüli odaadással és lelkiismeretességgel végezte. A közvetlen oktatási feladatok — előadások tartása és gyakorlatok vezetése— mellett mindig arra törekedett, hogy a hallgatók érdekeit szolgálja. Ajtaja mindig nyitva állt az őt kereső hallgatók előtt, akik tanulmányi és személyes ügyeikkel is gyakran keresték. Az oktatás mellett sokoldalú és kiterjedt tudományos tevékenységet folytatott. Számos tanulmány mellett négy monográfiát jelentetett meg, egyik könyvét angol nyelven is kiadták. Nemzetközi tekintélyét bizonyítja, hogy a szocialista országok büntetőeljárási rendszerével foglalkozó, orosz nyelven megjelent munkák szerzői kollektívájának is tagja volt. részt vett és felszólalt tudományos konferenciákon, legutoljára 1985 áprilisában Bécsben tartott előadást egy nemzetközi szimpóziumon. Mindezek mellett kiterjedt társadalmi tevékenységet is folytatott. Különböző funkciókat látott el a jogi kari pártszervezetben. Volt a kari tanács és az egyetemi tanács tagja. Tagja volt a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó jogi kiadói tanácsának. A Magyar Jogász Szövetségnél előbb a büntetőjogi bizottságban, majd a tudományos bizottságban működött. Vezetőségi tagja volt a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság magyar tagozatának és alapító tagja a Magyar Kriminológiai Társaságnak. Tevékenységének a gyakorlatot is jelentősen befolyásoló része volt az, hogy 1966 óta közreműködött a büntetőjogi és büntetőeljárás-jogi kodifikációt előkészítő munkálatokban. Oktatói és tudományos, valamint társadalmi tevékenységének legrészletesebb felsorolása sem adna teljes képet Szabóné Nagy Teréz munkásságáról. Közvetlen munkatársai tudják leginkább, milyen lelkiismeretességgel foglalkozott a tanszék mindennapi ügyeivel, az oktatási tevékenység szervezésével, és milyen megértéssel foglalkozott azokkal, akik gondjaikkal hozzá fordultak. Szabóné Nagy Teréz halálával pótolhatatlan veszteség érte családját, barátait, munkatársait, a magyar jogi felsőoktatást és a magyar jogtudományt. Akadémikusok — nemcsak egymás között (Folytatás az 1. oldalról.) is beleértve — hogy lojálisak voltunk ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban. Miniszterünk személye garancia, hogy most változni fog a helyzet — ha saját akaratát végig tudja vinni, — ő ugyanis jól ismeri a helyzetünket. Egyébként a rekonstrukcióig is, az egyetemet nem szabad szétrohadni hagyni. Tiszta, rendezett körülmények között kellene dolgozni. Megállók az épület előtt: fekete-fehér stráfos deszka; a kapu 15 éve nem volt lefestve; a csengőzsinórok évek óta lógnak; gyakorlatilag nincs kiírva az egyetemre, hogy mi található itt, benn a folyosón félhomály, ki nem cserélt neon,leváló vakolat, a vécéajtó nincs fölszerelve, nyilvános fülkének kezelik, az utcáról járnak be használni. De ami nagyon fájdalmas, hogy a reklámnak ezzel a jó értelmű formájával nem élünk, nincsen cégtáblánk. A Belvárosban vagyunk, itt tolong a külföldiek, belföldiek nagy serege, és azt se tudják mit látnak. (A fizikai tanszék ki van írva.) Nem hiszem hogy olyan sok pénzt veszítene az egyetem, ha az ablakait maga használná fel, és nem adná bérbe maszekoknak, kereskedelmi vállalatoknak. A TTK előtt is lehetne. (Nekünk a kerítést azért kellett fölhúzni, mert 25 évvel ezelőtt egy kődarab valakinek a fejére esett és megölte.) Egy másik súlyos gond: tanrend, órák, vizsgák terén a szigor és önfegyelem dolgában évtizedek óta messzemenően elmaradunk a műszakiak mögött. Senki nem írja azt elő, hogy a vizsgáink például olyanok legyenek, mint amilyenek az indexeinkben, mert ha valaki egy közepest kap, az már kirívó méltánytalanság! Megszoktuk, hogy csak jóval, jelessel lehet túlmenni egy vizsgán. Pedig ennek megváltozása csak rajtunk múlik. Mint ahogyan az is, hogy a nem nappali tagozat értéke olyan legyen mint a nappalié. Mert most nem olyan! Ezekben a dolgokban lehetne esetleg adminisztratív esz- ■ közökkel is intézkedni! de megfelelő önfegyelemmel, a tanári kar szigorával és egyfajta önmérsékletével sokat lehetne tenni az individuális motívumok csökkentésére. Végül: szubjektív tehetségünkön áll, hogy ahol csak vagyunk, protestáljunk a térvesztés minden jele ellen. Protestáljunk az illetékes miniszterhelyettesnél akár haragszanak ránk, akár nem; akár jófiúk leszünk előttük, akár nem; ez a mi kötelességünk, mert a mulasztás az idő távlatában nem bocsájttatik meg. Itt van ez a saroképület kérdése. A Magyar Hírlap április 7-i számában az áll: épüljön ide egy épület, és akkor nem kell rekonstrukció. A Művelődési Minisztérium kompromisszumos terve alcímet viseli ez a cikk. Hát nem szabad erre alkalmat adni, egy ilyen kompromisszumba belemenni — egyetértek ebben a rektorunkkal, meg azzal az ötven akadémikussal, aki meghívást kapott ide; ha tehetünk, hát tennünk kell ezért valamit.” DR. BENKŐ LORÁND „Ezt az egyetemet évek óta gondok fonják át. Én most itt nem megyek abba bele, hogy a főhatóság van-e elmarasztalható helyzetben vagy a mindenkori egyetemi vezetés. Van egy olyan érzésem, hogy a főhatóság emberei között kell a felelőst keresnünk, aki a hibát elkövette, de nekünk is van mulasztásunk. Csakhogy nincs a világnak olyan vezetése amely ennyi dolgot egyszerre meg tudna oldani. Ki kell választani a legfontosabbat, és annak kell prioritást adni. A részleteknél pedig azzal kezdem, hogy engem megdöbbent, hogy a magyarországi tanárhiányt úgy akarják megoldani, hogy lényegesen növelik a beiskolázást. Abban nem kételkedem, hogy ez tényleges szükséglet, de abban kételkedem, hogy a megoldás ez lenne. Az ideáramló tömegek tovább duzzasztják az állományt. Az iskolák pedig az olcsóbb, képzetlen munkaerőt alkalmazzák, akik ismeretség, kapcsolatok révén kerülnek be, megülik a helyeket és a mi végzős diákjaink nem jutnak álláshoz. Mielőbb az egyetem vezetése vállalja föl, hogy ide ne hozzanak több embert,ne ez legyen a megoldás. Ha ide még több száz ember bejön, meggyőződésem, hogy attól nem lesz több jó tanár. Ez inkább utánpótlás kérdése. Nem tudom ez más karon hogy van, de a miénk — a BTK — súlyos helyzetben van. Az egyetem jelenleg kiszolgáltatott helyzetben. Vak, s ezen gyökeresen ■változtatni kell, a jelenpillarratban ugyanis nem mi döntjük el, nem mi határozzuk meg, hogy az utánpótlásunk milyen legyen .. . Még egy kérdés: mekkora az egyetem tudományos súlya. Itt óriási szellemi kapacitás van, miközben a publikációs lehetőségek majdnem a semmivel egyenlők. Ami megjelenik, az az Akadémiai Közlönyben lát napvilágot, arra pedig az van írva Akadémiai Kiadó, tehát azt hihetik, hogy az Akadémián született. Nem arról van szó,, hogy csináljunk Egyetemi Kiadót, de ezt a kérdést sokszorosítási szinten legalább meg kellene oldani. Tudom, hogy az egyetem 350 éves évfordulója — jogosan — visszafogta most a publikációs lehetőségeket, de ha ez nem lenne, azt hiszem akkor is épp eléggé súlyos maradna a probléma. Utolsó megjegyzésként azt szeretném, ha több kezdeményezés lenne az egyetem egészében, de különösen a karon például a tanárképzéssel kapcsolatosan tartalmi, szervezeti dolgok megoldásában. Furcsa, hogy olyan főiskolán, mint például a pécsi, ahol kevesebb a szellemi kapacitás mint nálunk, mégis jobban, frissebben haladnak, mint mi. Az utolsó hozzászólás után dr. Fülöp József, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora összegzésképpen a következőket válaszolta: „Méltatlan dolog volna válaszokat adni, vagy kommentálni az elhangzottakat; amúgy is a figyelembe vételükön van a hangsúly. Néhány dologra mégis rátérek. Két kérdés határozottan körvonalazódott: a politika és az egyetem, meg az állami vezetés és az egyetem viszonya. Fontos kérdésről van szó, ugyanis jelentősen segíthet meg akadályozhat is. Az egyetem politikai vezetésével, magával a végrehajtó bizottsággal, a pártbizottsággal ezt a ciklust teljesen közös alapot teremtve kezdtük el, tartjuk és dolgozunk együtt a továbbiakban is. Kezdettől fogva mindent megtettünk, hogy azok előtt a tényezők előtt, akik erősíthetik az egyetem törekvéseit, megmagyarázzuk, képviseljük szándékunkat, és ehhez segítséget is kértünk. Közvetlenül a budapesti első titkár, Maróty és Grosz elvtárs is személy szerint olyan figyelmet tanúsítottak az egyetem iránt, amelynek érezzük a lendítő erejét. Nagy dolognak tartjuk, hogy amikor fölosztották a budapesti vezetők között, hogy ki melyik területet fogja személy szerint figyelemmel kísérni, az új budapesti titkár az egyetemünket választotta. Reméljük, és bízunk benne, hogy az egyetem helyzetét ezen keresztül is sikerül kedvezőbb helyzetbe hozni. Reméljük, hogy az a miniszter-szakember-professzor, akit mi nagyon tisztelünk és egyetemünk tanárának tartunk, a követelményeknek megfelelően határozottan képviseli azt a szükségletet, és nem hagyja, hogy a végrehajtás területén a nehézkesség, az értetlenség csorbát ejtsen ezeken a törekvéseken. Még egy gondolat, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül... Minden felszólaló valamilyen formában szóba hozta a minőséget, attól kezdve, hogy néz ki az egyetem, hogy hol és hogyan élünk és dolgozunk — odáig terjedően, hogy tartalmi, alapvető kérdésekben a minőség védelme tulajdonképpen önvédelem. Aki nem védi a minőséget, az saját törekvését, munkáját ássa alá! Ha a minőség terén mindent össze lehet keverni, akkor nagy baj van. Evvel a problémakörrel kapcsolatban mi a differenciálásnak, a minőség kiemelésének nagy ambícióval vagyunk a felkarolói. Nagyon igaz és nagy baj, hogy életünk elbürokratizálódott. Én a magam részéről azt is el tudnám képzelni, hogy például az utazásokkal kapcsolatban odafönn, egy minisztériumi pecsétet iktassunk ki. Nem is hinném, hogy a főhatóságnál jobban tudják-e, hogy kinek a papírjára kell a pecsétet rátenni, kiére nem. Sose értettem, hogy én magam egy kiszállásom elszámolására miért várok hetekig. El tudom képzelni, ha egy rektornak egy hónapjába kerül, mennyibe kerül egy tanársegédnek. Be kell vallanom, én nagymértékben pragmatikus ember vagyok. Nem hiszem, hogy messiási küldetéssel állunk itt. Nem is az az elképzelésem, hogy bármit gyökeresen megváltoztassunk az egyetemen, de hogy néhány kérdésben javítsunk, azt igen. Ki kell választanunk néhány ügyet, amit elbírunk és szövetségeseinkkel, továbbá minden hatékony egyetemi erővel együttműködve a fontos kérdésekben együtt kell lépni. Végezetül dr. Rózsa Zoltán köszönte meg a párt végrehajtó bizottság nevében az akadémikusoknak a részvételt, az aktív jelenlétet, és ő is kiemelt néhány fontos gondolatot az elhangzottakból: „Az egyetemi bürokráciát feltétlenül csökkenteni kívánjuk. Köszönjük a kérdés fölvetését, a figyelem ráirányítását A rekonstrukcióval kapcsolatosan pedig lépjünk közösen! Ki kell mondani, hogy nagyon nehéz helyzet, siépvagyunk, ugyantóla a minisztérium minden szándékunk ellenére a vegyészképzést el akarja venni, és ha ez megtörténik, akkor beépül az a bizonyos foghíjtelek és a továbbiakban nincs rekonstrukció. Nekünk pedig a rekonstrukció érdekében kell közösen lépnünk, ezért mozgattuk meg az itt lévő szellemi potenciált, ezért kértünk segítséget az ELTE akadémikusaitól. Köszönjük a részvételt, és hatékony együttgondolkodást.” A találkozón elhangzott gondolatokat lejegyezte és szerkesztette: Fazekas Erzsébet A Természettudományi Kar idei KISZ-küldöttgyűlését Zempléni András, a kari KISZ- bizottság titkára nyitotta meg. Az elnöki teendőkkel, a küldöttgyűlés vezetésével László Lajost, a biológia tanszék fiatal oktatóját bízta meg, aki már nagy tapasztalatokra tett szert ilyen események lebonyolításában. Az elnök ismertette a napirendet, ami a következő pontokból állt: 1. A kari, KISZ-bizottság beszámolójának vitája. 2. Jutalmak átadása. 3. A határozati javaslat vitája. 4. Választások. Az első napirendi, pontot, a beszámoló vitáját Zempléni András szóbeli kiegészítője nyitotta, amelyben a kari KISZ-szervezet korántsem kielégítő állapotáról ejtett szót. A helyzet a szakcsoportokban nem javult — mondta. Általános jelenséggé vált, hogy a szervezet alapsejtjei, az alapszervezetek nem működnek. Sok helyen a szakcsoport vált szervező erővé, ez lett az a szint, ahol a KISZ politikailag funkcionálni tud. De a felbomló alapszervezetek szerepét nem mindenhol tudta működőképes szakcsoportvezetőség átvenni, nem sikerült közvetlen kapcsolatba kerülniük a tagsággal. Először Krisztics Ágnes negyedéves programtervező jelentkezett szólásra. Szerinte a KISZ-bizottság abból származó lehetőségeit, hogy jogi személy, jobban ki kellene használnia önálló gazdasági vállalkozásokra, kulturális és szakmai építőtáborok szervezésére. Ezután nagy csend következett, sokat kellett várni a további hozzászólásokra. Az első igazán tartalmas felszólalás a 20 éve kari ifjúságipolitikai munkát végző Kovács Attilától származott. Szerinte, egy év múlva az országos KISZ-kongresszus után komoly változásokat tapasztalhatunk majd. Addig is az a feladatunk, hogy őszintén tudatosítsuk, milyen helyzetben vagyunk, és abból megtudhatjuk, mit is kell csinálni. A legáltalánosabb és legelvibb kérdések fogják a megoldás kulcsát nyújtani számunkra. Meg kell állapítanunk, milyen ifjúsági szervezetekre van szükség, milyen feladatokkal, hogy segítsék az országos fejlődést. Menjünk elébe a változásoknak, mielőtt nyilvánvalóvá válik, hogy mit kell tenni. Mert ha a dolgok elsumákolását folytatjuk, akkor a szervezet további sorsa csak az agonizálás lesz. A 70-es évek óta álfeladatokat, tartalmatlan munkát végez a KISZ, így nem csoda, hogy az aktív emberek száma és a szervezettség folyamatosan csökken. Munkánk kritikája, hogy ezt az apolitikusságot eddig nem tudtuk megállítani. A kiutat csak az offenzívebb magatartás és a feladatok konkrét formába öntése jelentheti. Erre a felszólalásra Kristóf Zoltán reagált először. Súlyos helyzetünket tudomásul kell vennünk — mondta. Akkor is erről kell beszélni, ha más aktuálisabb eseményekről könynyebb lenne. Jelentős szervezeti módosításra van szükség, valamint a KISZ-munka elismerésére. Az ilyet végzőket juttassák előnyökhöz, mert a jelenlegi értékrend inkább sújtja az aktív embereket. Budai-Patroklosz Zsolt a patronálás előtérbe helyezésében látta a megoldást, hogy az elsősök érdemesnek tartsák megismerni az egyetemi közéletet (hol milyen döntés folyik, s igényük legyen a politikai kultúra megszerzésére. Értékké kell tenni a helyi politizálást és ha elkezdünk politizálni, akkor a közösségek is kialakulnak. A KISZ, így ahogy van, nem tudja ellátni ezeket a feladatokat, ezért nem biztos, hogy meg kell maradnia ebben a formájában. Meg lehet engedni a megszűrés kockázatát is, az ifjúságnak így is szüksége lesz valamilyen szervezetre. Görbics Lívia azt kérte, hogy a kari KISZ ne szórja szét az erejét, hanem néhány konkrét kiemelt feladattal, példával a patronálással és klubokkal súlyozottan foglalkozzon, amelyek eredményes működése alapját képezheti a további munkának. Persze ezeken kívül még rengeteg vélemény hangzott el. Szó esett a szervezettség rohamos csökkenéséről, a szervezet bürokráciájáról, a gyártott stencilekből hiányzó fiatalos hangról. Néhány javaslat is elhangzott. Például, hogy készüljön közvéleménykutatás a kollégiumokról és ezt vitassák meg kollégiumi fórumokon, legyen tömegdemonstráció az egyetemi rekonstrukció előmozdítása érdekében, értékeljék ki a KISZ KB anyagát a kábítószeresekről stb. Kíváncsi vagyok, a javaslatok közül hányat valósít meg az új KISZ-bizottság. Végül szavazásra került sor, és a gyűlés 4 tartózkodással, csaknem egyhangúlag elfogadta a vezetőség beszámolóját és előző évi munkáját. Következő napirendi pontként Nagy József, az egyetemi KISZ-bizottság titkára jutalmakat adott át. Giczi Imre több éves eredményes munkájáért KISZ KB Érdemérmet vehetett át. Lipusz Csabát és Róka Andrást a KISZ KB dicsérő oklevelével jutalmazták. Az ELTE KISZ- bizottság dicsérő oklevelét kapták: Pusztai László, Dusnoki Gabriella, Liszkai László és Lőrincz Éva. Ezután Zempléni András adta át a kari bizottság jutalmait. A harmadik pont a határozati javaslat vitája volt. A küldöttek túl általánosnak, megfoghatatlan terveket tartalmazónak találták a tervezetet, és konkrétumokkal egészítették ki. Például: hozzák nyilvánosságra a kari bizottság üléseinek idejét, emeljük ki a patronálás fontosságát, a kari KISZ tegyen meg mindent a rétegpolitika fejlesztéséért, minden elsős kapjon tájékoztatót jogairól, kerüljenek határidők a határozatokba. Az eredetileg leírtakat rövidítsék, pontosítsák, konkretizálják a fogalmazók. Foglalkozzon a KISZ egészét érintő problémákkal, tartalmazza a kongresszusra való felkészülés feladatait is. Utolsó pontként a küldöttgyűlés megválasztotta az új titkárt és az új kari bizottságot, valamint a TTK delegáltjait az egyetemi KISZ-bizottságba. Gregorics Tibor, a jelölő bizottság elnöke ismertette a bizottság végzett munkáját és javaslatát. Titkárnak jelölték Draskóczi Lászlót. A küldöttgyűlés jelölte még Bordás Róbertet is. A választást 34:30 arányban Draskóczi László nyerte, és így ő lett a TTK új KISZ-titkára. (Az új titkárt az előző számunkban már bemutattuk.) A jelölő bizottság elnöke ezután ismertette a bizottság javaslatát a kari KISZ-bizottság tagjaival. Budai-Patroklosz Zsolt indítványozta, hogy a meg nem jelent jelöltek ne kerüljenek fel a jelölő listára. Sajnos, javaslatát nem támogatta a küldöttgyűlés többsége. Végül is az eredeti listán szereplőket választották meg a küldöttek. A TTK új KISZ- bizottságának tagjai a következők: Bordás Róbert V. éves geofizikus szakos hallgató, Bugár Gyöngyi II. éves matematikafizikus; Csiba Tamás II. éves fizikus; Dobó Ildikó, III. éves meteorológus; Dobó Zsolt II. éves programozó; Trontó András IV. éves fizikus; Gál Péter III. éves matematika-technika-számítástechnikus; Görbics Lívia III. éves matematika-kémia sz.; Gregorics Tibor IV éves programtervező; Hátsági Zsolt IV. éves matematikus; Hórvölgyi Zoltán végzett vegyész; Judák Éva III. éves programozó; Kaszás Judit III. éves matematika-fizikus; Kovács Éva III. éves biológus; Kővári Zsolt IV. éves matematika-fizikus; Kristóf Zoltán végzett biológus; Lipusz Csaba IV. éves fizikus; Pusztai László III. éves vegyész; Rácza Gábor II éves földtudós; Róka András végzett kémiafizikus; Szabó Gábor IV. éves fizikus; Szalay Sándor IV. éves matematikafizikus; Szenes András IV. éves matematikus; Tas Éva III. éves biológus; Weiszburg Tamás végzett geológus; Zempléni András végzett matematikus. Utoljára a kar egyetemi KISZ-bizottsági delegáltjairól született döntés. Az egyetemi KISZ-bizottságban az TTK-t Váradi Erikán, Szenes Andráson, Draskóczi Lászlón és Zempléni Andráson kívül ezentúl Hórvölgyi Zoltán fogja képviselni. Giczi Jólet KISZ-küldöttgyűlés a TTK-n